Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1899-04-01 / 10. szám

Budapest, i899. (3.) — B U D A és V I D E K E Jó királyunk is örvendene, ha e szép városrésznek fejlődésére az alapot ilyképen megvetné. Isten kegyében áll, ki a nép javáért tehet. Hosszú, boldog élet lesz jutalma. — A nép pedig, mely templomot kér, romlatlan. E jámbor kérelmet támogatni, Isten ujj mutatása. A „Piliscsabai Clotild-nyaralótelepesek Egyesülete“. A Clotild-villatelep eddigi telektulajdonosai átlátva, miszerint nyaralótelepük a természet gazdag adományaival egyenesen teremtve van arra, hogy a fejlődés páratlan magas színvona­lára mielőbb felemelkedjék, egyértelmű elhatá­rozással megállapították a „Piliscsabai Clotild- nyaralótelepesek Egyesületé “ -t. Az egyesület czéljay. a Pilis-Csabán József cs. és kir. Főherczeg ur 0 Fensége által parczel- lázott „Clotild-villatelkek“ tulajdonosainak és az ezen telep iránt érdeklődőknek kebelében való egyesítése és ezek együttes közreműködése által oda hatni, hogy tagjai a Clotild-villatelkeken oly üdülő- és lakóhelyet létesíthessenek, a melyen a természet gazdag adományai mellett mindazon egészségügyi, gazdasági és rendészeti intézmények feltalálhatok legyenek, a melyek nélkül kellemes üdülőhely és kedves otthon alig képzelhető, és a melyek létesítésére az egyes ember önerejéből sikerrel alig vállal- kozhatik. Az egyesület czélja különösen : a telepesek közös érdekeinek megóvása és előmozdítása; az állam, uradalom, vasút és a község részéről minden lehető kedvezmény és támogatás kiesz­közlése ; az utak fentartása és világítása; közös fürdőhelyiség és vízvezeték létesítése és fen­tartása ; a rend, a tisztaság és az eladó ura­dalom részéről szerződésileg kikötött feltételek betartása feletti őrködés; kellemes polgári társasélet ápolása, társas-kör, mulatóhely stb. létesítése. Az egyesületnek a főherczegi uradalom hathatós támogatását megnyerni már is sikerült, a mennyiben az uradalom 5000 frtot megáján- ! lőtt az egyesület által egy artézi kút fúrására, fürdő, esetleg vízvezeték létesítésére alakítandó és külön kezelendő beruházási alapra az egye­sület tagjai magukat alapszabályszerüleg köte­lezték, hogy egyszer s mindenkorra telkeik vételárának 3°/o-át az egyesület pénztárába befizetni fogják, — a jövőbeni összes vevők pedig erre, valamint az egyesületbe való belé­pésre, az uradalom által szerződésileg kötelezve lesznek. Ez utón egy artézi kút fúrására, fürdő, esetleg vízvezeték létésitésére, a parczellázott telkek óriási értékét véve alapul, oly tetemes összegre rugó' alap alakítása van már is bizto­sítva, hogy alig.csalódhatunk abbeli reményünk­ben, miszerint a Clotild-villatelepen a főváros közönsége a legmesszebbmenő igényeknek meg­felelő klimatikus üdülőhelyet fog nyerni. A telep tiszta nyaraló jellegének egészség- ügyi, rendészeti és szépészeti érdekeinek minden időre való biztosítása czéljából karöltve, az egyesület alapszabályai által, az uradalom pedig a vevőkkel kötendő szerződések által arra is törekszik, hogy az egyes telkek 400 □ ölnél kisebb és 1 1 ölnél keskenyebb részekre fel ne osztathassanak, hogy továbbá a telkek utczai vonalától 0 méternyi és a szomszédos telkek határvonalától 3 méternyi távolságban fekvő területrészek be ne építtet­hessenek. Az egyesületi pénztárba a rendes tagok által befizetendő 1 frt beirási és 5 frt évi tag­sági dijak az egyesületi alapszabályok értelmében az utak fentartására, világítására ás rendészet létesítésére lesznek fordítandók. Közlekedés a nyugoti pályaudvar, valamint a Császárfürdő és Pilis-Csaba közt alig 5A óra alatt — mint a M. Á. V, részéről kilátásba helyezve van — májustól kezdve naponkint 4, ezenkívül Pilis-Csabáról vasárnap még egy 5-ik vonat közlekedik. És minthogy a vonal építése 1. osztályú, nincs okunk kételkedni abban, hogy a rohamosan emelkedő személyforgalom igé­nyeinek megfelelőleg a vonatok menetsebessé­gének nagyobb gyorsítása sem fog elmaradni. Vételárfizetési feltételek kivonata : A foglaló összege minden telek után 200 frt. A foglaló lefizetésekor tett vételajánlatnak a Főherczeg ur Ő Fensége által leendő jóváhagyása után történik a szerződés aláírása. A vételár négy egyenlő, a szerződés aláírása napján kezdődő és minden egymásután következő év ugyanezen napján ismétlődő évi részletekben törleszthető. A 200 frt foglaló az utolsó évi részletbe beszámittatik. A hátralék után a szerződés alá­írása napjától 5°/o kamat fizetendő. Vevő a szerződés aláírása napján a tetek birtokába lép. Építkezés : Vevő az építkezés tekintetében időbeli korlátozásnak nincsen alávetve. A fővárosi közmunkák tanácsából. 1899. márczius 23. Báró Podmaniczky Frigyes alelnök az ülést megnyitván a jegyzőkönyv hitelesitésével Kármán Lajos és dr. Országh Sándor tanács­tagok bízattak meg. A Mátyás templom és a Szent István emlék érdekében a halászbástya stylszerű ki­képzést igényel, melynek keretébe Schulek Április 1. vasutig 10 krt. fizessek, megyek gyalog. (Ez a vonal azonban a legdrágább is.) A kocsi lépcsője oly magas, hogy mindjárt - létra kellene a fel­mászáshoz. Ha fiatal nő jön, annak inkább készek kissé segitni, de öregnek semmiképpen, az csak hadd ugráljon mig felkerül, és ha mindjárt hátra bukfenczezik is, mely életébe is kerülhet, n em neki baj az. Ez is csak a mi országunkba való eljárás. Kicsi ez az ország ugyan, de sok embertelen­ség és sok czopfosság kerül ki belőle. De végül még egyet. — A szegény újlakiak kínlódnak azzal az áldott Melocco-gyár füst­jével, mely még a csukott ajtón, ablakon át is behat a lakásokba a kőszén szag, egész sürü ködben van sokszor e városrész, talán még a margitszigetiek is élvezik. Mily élvezetes ez a levegő tavasz és nyá­ron ? Csakhogy elmegy az ember étvágya tőle. A főfájás már mellékes ott mindenkinél. De a lakások hogy néznek ott ki, akár egy kémény belseje. Drága pedig az a lakás, melynek a bú­toraim esnek a füst áldozatául, meg az egészsé­gemnek is bead. Nem lehetne a gyárnak füst­fogót alkalmazni ? Aleluja. (Egy kérés a herczegprimáshoz és főpapsághoz.) Engedje meg a Herczegprimás ur s a főtisztelendő főpásztori és pásztori kar, hogy az orbánhegyi vallásos hívek a mai szent nap vallásos szokása szerint kívánjanak Boldog ünnepeket . . . Pillantsanak az elpusztult Orbánhegyre, hol a szöllők elpusztultak s a telkek semmi jövedelmet nem hajtanak. Mig az egészségtelen helyeken 500—1000 frt egy négyszögöl ára, addig mi Orbánhegyiek megelégednénk 16—20 frttal. Nem akarunk meggazdagodni ezen az utón, pedig jól tudjuk, hog}' a telkeknek nehány év múlva kétszeres ára lessz. Sokat lendítene ügyünkön és állapotunkon, ha a Herczegprimás ur ő eminentiája s a főpap­ság áldozatkészségének hozzájárulásával itt épülne a boldogult királyné emlékére legalább a Leány nevelőintézet, s ide telepítené jutalom­képen a kalocsai Mi asszony unk-r ól czimzett apáczákat, kik a nőnevelés terén nagy érdemeket szereztek. Ha tehát a mi jó Herczegprimásunk kegyes­kednék alapíá a telket e szent czélra megvásá­rolni, mielőtt a telkek még tetemesen meg nem drágulnak, valóban áldásos nevét a krónikában örökítené meg, melyet az orbánhegyi hálás nép bizonyára minden évben meg is ünnepelné. hogy igy kell lenni, az is baj ha szót fogadok ? és azt se tagadhatom, hogy becsülöm azt a fiatal embert, mert nem adott okot arra, hogy megvonjam tőle a becsülést. Félig meddig az elkeseredett dacz beszélt abból a bizalmatlan kis leányból, nem tudta megérteni a jó nagymamát, nem akart gondol­kozni, azt hitte őtet nem szeretik, elakarják kül­deni, hát elmegy. Több volt benne a büszkeség a józan engedelmességnél, akaratos volt mint e kicsike, de meg is lakolt, férjhez ment a nélkül, hogy szivét megkérdezte volna. Mert nem elég ám a boldog családi élethez a barátság vagy a becsü­lés — szükséges ez is, de első a kölcsönös sze­retet, csak úgy lehet tartós jó és boldog a csa­ládi élet, ha egy felől a szeretet, másfelöl a tisz­telet oszlopai tartják. Alig volt egy éves asszony, megértette, hogy ő nem tett helyesen, mikor daczból férj­hez ment, önként megtudta, hogy mi kell a házas élethez, és végtelenül boldogtalan volt, mert azt is tudta, hogy az ő szive nem érez semmi, igazán semmi vonzalmat az ő férjéhez. Es lassan a szenvedés tisztitó tüzén átmenve, tisztultabb lett az ő látköre és megérté, hogy nem ő csalódott a jó nagymamában, de az mél­tán vádolhatja őtet, mennyire vágyott hozzá. El is utazott a férje engedelméből, mikor a vonatra felakart ülni, férje egy fiatal embert mutatott be neki. Pár szót beszéltek együtt, tán egész köznapi udvariasság volt, de az a kis baba asszony soha se feledte el. Egész utón előtte volt az a szép alak. Hallotta a hangját látta mosolyát és előtte volt az a két szempár a jóság kisugározásával. Ott vitte a vonat már az ő hazájánál, az erdő mellett. Máskor rajongó lelkesedéssel üdvö­zölte volna. Most észre se vette. Ha ki nem nyitják a kocsi ajtót, nem tudta volna, hogy megérkezett. Édes bánatos hang zavarta ki őtet álmodozásából. A reá váró édes nagymama hangja. De hát miért nem tud ő úgy örülni most, hogy látja e jó lelket ? Hisz annyira vágyott őtet látni, hát mi történt ő vele ? Ott maradt a napfény, az öröm, az élet minden abban a vasúti kocsi­ban ? Nem, fáradt vagyok, holnap fogok csak örülni igazán. De mit is kínoz az a két szem? Miért kell folyton látni, rágondolni ? Másnap elment az erdőbe, az ő régi bará­tait mind megkereste és egy perezre meg­nyugodott. Egyszerre azonban egy levél akadt a kezébe és gyermekes kedvvel kezdé tépegetni és kérdé : Szeret ? Nem szeret ? Szeret ? Nem szeret? — Szeretem. Igen Istenem, ha igaz, milyen szerencsétlen volnék, mert nekem nem szabad őt szeretni, hisz én másé vagyok ! Megyek a nagymamához. És a jó nagymama ott várta az ő meg­változott kis leányát a karos székben ülve, azon törve a fejét, váljon mi lehet a baja? Mi fájhat e gyermeknek ? és miért nem boldog ? Gyónni akarok neked édes jó nagymama, úgy majd én oda ülök a lábad elé. Fejem reád hajtom, te megsimitod hajam, én megnyugodva mondhatom el minden vétkem, mert vétkeztem te ellened, de most bűnhődöm. Nagyon szeren­csétlen vagyok. — Emlékezel-e édes jóm ! mikor te meg- mondtad, hogy kérőm van és hozzá tetted, hogy az a leány sorsa, hogy férjhez kell menni. Én azt hittem nem szeretsz, azért mondtad ezt és meg akarsz tőlem szabadulni, azért adsz férjhez, és én férjhez mentem, hogy útba ne legyek. Te se mondtad, édes nagymama, hogy a házas élethez szeretet is kell, én se tudtam, a férjem meg még a tiszteletet se tudja meg­tartani, nem a (szeretetet megszerezni! Szenvedek, olyan üres volt körülöttem minden, nem hallot­tam, nem értettem meg a madár dalál, a zene, a költészet édes szépségét. Kerestem valami hiányzó névtelen dolgot. Hiába — olyan rideg az otthonom, úgy érzem ott magam mint egy örökös vendég. Félve nézem nem -e vagyok már teher.

Next

/
Thumbnails
Contents