Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-03-21 / 9. szám
Budapest, 1899. (3.) B U DA és VI D E K E Márczius 21. Egy tornaórán az óránkinti átlagos szám 32'7 volt, a mi a múlt évi 31 '6 átlaggal szemben 1*1 emelkedést mutat. Junius, julius és augusztus hónapokban a tornázás szünetelt. A rendes tornaórákon kívül az egyleti művezető vezetése mellett, középiskolai tanulók részére külön tornatanfolyamot engedélyeztünk. Az 1897. évi október 1-étől 1898. évi április hó 30-áig hetenként háromszor az egyleti művezető vezetése alatt 24 egyleti tag részvétele mellett vívó tanfolyam tartatott, melyen résztvett : 1897. évi október hóban 13 órán 151 tag november 13 ff 196 „ ff ff deczember ff 11 ff 124 ,, 1898. „ január „ 11 ff 95 „ ff ff február ff 12 ff Hl „ ff ff márczius ff 14 n 155 „ ff » április ff 12 ff 115 „ Összesen 86 órán 948 tag. Egy vivő órán átlag 11 tag vett részt, a mi a múlt évi 11'8 átlaggal szemben 0*8 csökkenést mutat. Egyesületünk 1898. deczember hó 7-én tartotta meg fényesen sikerült disztornázását, melyen 44 tag vett részt. Ez alkalommal a szabad gyakorlatok és 4 csapatban rendszeres csapattornázás után iskolatornázás a magas korláton mutattatott be, a mit mintacsapat tor- názása két buzogánynyal követett. Ez után összetett verseny következett magas korláton, magas nyújtón és magas ugrással. A versenyen résztvett öt egyleti tag közül első dijat (egyleti nagy ezüst érem) Salamon Géza, a második dijat (egyleti kis ezüst érem) Segner Pál és a harmadik dijat (egyleti bronz érem) Gruber Román egyleti tagok nyerték el. Itt kell megemlítenünk, hogy a lefolyt évben alkalmaztuk első ízben az országos tornaszövetség versenyszabályai nyomán azt az el- 'vet, hogy versenyeinken az esetre, ha legalább öt versenyző jelentkezik, három dijat osztunk ki és pedig az eddig szokásos nagy és kis ezüst érmeken kívül még egy egyleti bronz érmet a harmadik győztesnek. Egyesületünk a dlsztornán kívül 1898. évi április hó 1-én, minden részében sikerült házi versenyt is rendezett. A szabadgyakorlatban és csapattornán 45 tag vett részt. A versenyek a következők voltak: a) rudmagasugrás deszkáról; első győztes Takács József, második Segner Pál; b) verseny a magas nyújtón, képzett tornászok számára; első győztes Belházy Béla, második Gruber Román ; c) távolugrás a III. és IV. csapat számára; első győztes Dr. Makucz Arthur, második Szabó János, harmadik Neubauer Gyula. Ezen versenyek győzteseit emléktárgyakkal tiszteltük meg. d) kötélhúzás. Részt vett 24 tornász, kik testük súlya szerint két egyenlő csapatba osztattak. A két csapat testsúlya 1612 klgr. volt. Ez alkalommal a „Sürge-fürge" nevű két lapdával folytatott játékot is bemutattuk. A Magyarországi Tornaegyletek szövetségének 1898. évi május hó 29-én és 30-án tartott első kerület tornaünnepélyén, melyet az eperjesi torna és vívó egylet, a budapesti és felvidéki tornaegyletek közreműködésével Eperjesen rendezett, egyesületünk is egy csapattal méltón képviselve volt. Résztvettek Bély Mihály egyleti művezető vezetése alatt Brunhuber Béla, Drohobeczky Miklós, Kovács Károly, Lakner Károly, Papp Vilmos, Seitl Dezső és Weisz Gyula tagok. E csapat közreműködött a közös szabad- gyakorlatokban és a magas korláton folytatott minta csapat tornázásban Bély Mihály előtor- názása mellett. A szövetségi összetett főversenyben (magas nyújtó, magas korlát és távolugrás) Brunhuber Béla vett részt és pedig győzelmesen, a mennyiben'a felajánlott tiszteletdijat és az eperjesi torna és vívó egylet díszített ezüst érmét nyerte el. Ezen kerületi tornaünnepély általános sikere, az eperjesi tornásztársak szives vendéglátása — melyért e helyen is meleg köszönettel adózunk — valamint a minta csapat sikeres működése és Brunhuber Béla győzelme nemcsak az ott jelenvolt tagtársaknak kedves emléke fog maradni, hanem egyesületünk belső életére is kellemesen ható momentumok, melyek méltán hivatvák arra, hogy egyletünk tagjait a hasonló ünnepélyeken való részvétre és a tornázás ügyének fejlesztésére irányuló sikeres tevékenységére buzdítsák. Köszönettel kell adóznunk az eperjesi torna- egyletnek és Bély Mihály művezetőnknek, hogy az eperjesi tornaünnepélyek egy-egy fényképét egyletünknek felajánlották. ürömmel kell jelentenünk, hogy a székes- főváros közönsége elhatározta, hogy a Christen- féle telket télen korcsolyázás czéljából a budai korcsolyaegyletnek és nyáron játszóhelyül egyletünknek átengedi. A terület átengedése csak annak használatára szól és díjtalan, a mennyiben csakis a tulajdonjog elismerése fejében kell egy csekélyebb összeget évente fizetni. A szerződés a székesfőváros tanácsával megköttetett és igy azon kellemes helyzetben leszünk, hogy tagjainknak megfelelő játszóteret már a jövő nyári idényre rendelkezésére bocsáthatunk. Miután azonban a terület átengedése mindkét egyesület részére történt, ez a körülmény szükségessé tette azt, hogy a budai korcsolya egylettel viszo- nyunkat rendeztük s kölcsönös jogainkat és kötelezettségeinket megállapítsuk. A budai korcsolyaegylettel sikerült e tekintetben méltányos megegyezést létesíteni; ennek következtében e használatért egyesületünk mindaddig, mig a korcsolyaegylet első beruházásából eredő kötelezettségei teljesítve nem lesznek, évente 400 frttal, azontúl évente 200 frttal járul hozzá a korcsolyaegylet költségeihez, nemkülönben a korcsolyaegylet alapitótagjait és azok családtagjait egyletünk tagjai, illetve családtagjaival egyenlő elbánásban részesíti. A tennis játék berendezése a Christen- féle telken a lefolyt esztendőben az ott folytatott építkezés fotytán nem lévén lehetséges, az egyletünk udvarán lévő pályát használható állapotban helyeztük s tagjaink rendelkezésére bocsátottuk. Sajnálattal kell azonban említenünk, hogy ezt a pályát tagjaink, a múlt évekhez képest kisebb mérvben vették használatba, a mit a szűk helyi viszonyoknak kell betudni. A tekepályát szintén jó karban tartottuk, bár ezen is. a múlthoz képest kevesebben veitek részt. A várszínházban a földszinten jobbra az első sorban 8 zártszéket ez idén is bérbe vettünk s ezáltal egyleti tagjaink s azok családtagjai részére a jegyszerzést megkönnyítettük. Ezen bérlet egyletünknek 26 frt 28 kr jövedelmet hozott. Sajnálattal kell megemlékeznünk lelkes tornásztársunk Belházy Emilnek gyászos el- hunytáról, a ki éltes kora daczára szorgalmas és kitartó látogatója volt nemcsak a tornagyakorlatoknak, hanem a nyári szórakoztató játékoknak is. Ravatalára koszorút tettünk s emlékét jegyzőkönyvbe iktattuk, A múlt évi közgyűlés utasított bennünket az iránt, hogy az egyesületi leltár szerkesztése tárgyában vegyük fontolóra azt a kérdést, vájjon nem volna-e szükséges és czélszerű, hogy úgy az ingó, mint ingatlan vagyonnál érték- csökkenés czimén évente bizonyos százalékot leírjunk és e tárgyban tegyünk a jövő közgyűlésnek előterjesztést. A kérdést fontolóra vettük és figyelemmel arra, hogy minden tárgy annak vételárával van a leltárba felvéve és a vételár összeget meg is éri az egyletnek mindaddig, mig a tárgyak használható állapotban vannak, továbbá, figyelemmel arra, hogy érték- csökkenés czimén való leírása csakis a kereskedelmi vállalatoknál van értelme, arra az eredményre jutottunk, hogy a régi eljárást megtartva, értékcsökkenés czimén leírást ne foganatosítson az egylet. Az előadottakban az elmúlt évi működésünk fontosabb mozzanatairól számot adva, pénztári kimutatásunkat és vagyonmérlegünket azon kéréssel terjesztjük elő, hogy azokat tudomásul venni és a választmánynak, valamint a felügyelő-bizottságnak a felmentvényt megadni méltóztassék. Budapesten, 1899. évi február hó 20-án. A választmány nevében : Dr. Ernyei Pál, Kollár Lajos, jegyző. elnök. Darányi a budai kereskedőkhöz. A budapesti (budai) kereskedelmi társulat — a miként közöltük — jegyzőkönyvi kivonatban nagyméltóságu Darányi lgnácz földművelés- ügyi magyar kir. minisztert a mesterséges bor készítésénél és forgalomba hozatalánál tilalma- zásáról szóló törvény igazságos és erélyes végrehajtására kérte fel. — A nevezett társulat választmányánál e határozatáról a miniszter ur értesülvén 3057 (ein. Vili.) 2. szám alatt arra a következő választ intézett a „Budapesti (budai) kereskedelmi társulat“ elnökéhez : „Őszinte köszönettel vettem a budapesti (budai) kereskedelmi társulat választmányának f. évi február hó 18-án egyhangúlag hozott s hozzám felterjesztett azon határozatát, mely szerint a társulat a bortörvény igazságos és erélyes végrehajtására irányuló törekvéseimet elismeréssel méltányolja s egyszersmind — saját tapasztalatai alapján — azon meggyőződésének ad a társulat kifejezést, hogy „a magyar borkereskedelem hírén ejtett foltot megtisztítani, a közönségnek és a külföldnek hitelét a magyar borok iránt helyre állítani csakis a borhamisítók ellen való erélyes eljárással lehetséges.“ Megnyugvással látom a t. választmány határozatából, hogy a budapesti (budai) kereskedelmi társulat is egyetért velem abban, hogy a mesterséges borok készítésének és forgalomba hozatalának tilalmazásáról szóló 1893. XXIII. t. czikk erélyes végrehajtása mind a hazai bortermelésnek, mind a reális borkereskedésnek egyaránt érdekében áll, s következésképen égető szükséget képez. — Midőn ennélfogva felkérem nagyságodat, hogy a választmány felterjesztésében foglaltakért nyilvánított köszönetemet a választmány tudomására juttatni szíveskedjék, egyszersmind annak a reménynek adok kifejezést, hogy a Budapesti (budai) kereskedelmi társulat az idézett törvény végrehajtásában a kormányt saját részéről is támogatni fogja. Kelt Budapesten, 1899. évi márcz. hó 10. Darányi s. k. Nagyságos Freyberger Pál urnák, a Ferencz József rend lovagja, székes fővárosi törvény- hatósági biz. tag, mint a „Budapesti (budai) kereskedelmi társulat“ elnökének. Ünnepelt igazgató Az idén ismét várva várták az I. kerületi polgári leányiskola növendékei a „József-napot,“ hogy szeretett igazgatójuknak Szabó József urnák névnapját megünnepelhessék. Szombaton f. hó 18-án délelőtt a növendékek sorából Vass Margit IV. osztályú tanuló szép beszéddel köszöntötte fel az igazgatót, a tanári testület szintén meleg szavakkal kívánt az ünnepeknek boldogságot. Maga az ünnepély délután volt igen változatos műsorral. A tanári testület, különösen Spády Sándorné tanárnő, ki a színdarabokra és szavalatokra és Hoppe Rezső tanár ur, ki az énekrészletekre tanította be az ifjúságot, azon buzgólkodott, hogy az ünnepély sikere minél nagyobb legyen. Mire az ifjúsági énekkar (III. és IV. oszt.) Nemzeti dala és Rózsadala felhangzott a színpadról, a közönség zsúfolásig töltötte a díszített tornacsarnokot. — Az ének után Arnold „Mariska színházba megy“ czimű monológgal kedves hangon vidította fel a közönséget, mire az énekkarban Lavotte: „A reményhez“ és Rossini „Táncz- dala“ hangzott fel. A műsor 4-ik pontját Várady Antal „Utolsó sor-“át- Kanizsai Mária szavalta nagy hatással. Az 5-ik számot Erkel: Imája és Vajdafy: Legszebb gyöngye képezte, melyet az énekkar adott elő. Ezután Szigeti Vilma szavalta derültség közepette „Pósa Lajos : Dr.
