Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-12-21 / „A Magyar”
A MAGYAR Budapest, 1899. (3) Igaz a ! de ha oly piczi holdunk a naphoz képest, hogyan takarhatja el? Hát biz azt csakúgy, mint a szememhöz közel tett krajczár eltakarja előlem a hozzá képest végtelenül nagyobb, de távol eső tornyot, temp omot, vagy épen egész vidéket : a kis hold is a nagy naphoz képest közel esik szemünkhöz s a millió mérföldekre lévő nagy nap tányérját teljesen vagy részben elfödi. A nap-fogyatkozás nem minden helyen látszik egyformán és ügyön azon időben. Ennek oka pedig az, hogy nap-fogatkozás alkalmával a hold árnyéka esik fö dünk valamelyik részére s amint a hold is, de meg földünk is haladnak a maguk utjokon előre, a hold árnyéka is előre halad, oly formán mint mikor a felhők árnyékát látjuk haladni a szántóföldeken. A hold-fogyatkozás is ilyformán történik, a különbség csak az, hogy nap-fogyatkozáskor a hold takarja el tölünk a napot, s vet árnyékot reánk, hold-fogyatkozáskor pedig földünk jut a nap és hold közé, a holdra veti árnyékát, s eltakarja tőle a napot. Nap fogyatkozás tehát csak ujholdkor, hold-fogyatkozás pedig csak hold foltékor történhetik, s hogy nem mindig jön e három égi test átellenes, egj^enes irányban egymáshoz, anélkül pedig nem eshetik az árnyék sem földünkre, sem a holdra, s igy fogyatkozás sem állhat be Az eddig mondottakból világos, hogy az ilyes fogyatkozások egészen rendes, természetes események, melyekből semmiféle babonát nem csinál az okos ember, s legfölebb is szá- nakodva mosolyog rajta, ha egyik-másik anyóka elmorzsolgatja, hogy a fogyatkozáskor született gymek buta lesz, vagy a markoláb hét esztendős korában elviszi; mind ezek s ily- esek alaptalan s üres babonák, s aki elhiszi, annál teljes az ész fogy altozás ! Extra Hungáriám. Az újabb irodalom összes ágazataiban azt tapasztalják, hogy sem a hazát, sem annak irodalmát nem ismerik az ifjú óriások. Folyton extra Hungáriám kereskednek. Igazi bibliográfiái előadásokat tartanak a külföld termékeiről, azonban hazájuk nagyságait csak akkor emlegetik, ha azokat kisebbiteni akarják. Ez a felfogás már az Íróban is meglátszik, hol vették ezek ezt, azok azt a nyelvezetet, mit beszélnek, a min Írnak, nehéz volna felfedezni. A régi irók, különösen az egyházi irók már XYI-ik században tiszta szép magyar nyelven Írtak, a miből okolhatna ez az arany ifjúság. Ott van P ármány Péter vagy Káldi magyarsága, kevés abból a mit nem lehetne használni. Jó a kifejezés, jó a sorrend. így beszél a magyar ember magyarul. A sok külföldi olvasmány megárt, megárt pedig különösen akkor, ha nem a szerzőket olvasták, a mi nagyratörőink megelégesznek, ha tanulmányukból, bírálásukból ismerik meg a szerzőket. Hol van az az idő, mikor Kisfaludyt, Kölcseyt, Berzsenyit, Vörösmartyt, Petőfit és másokat könyv nélkül tudta az ifjúság ? Ma feleslegesé vált nekik, hogy holmi magyar költőket tanuljanak. Eléggé megki- nozzák őket velük az iskolában. Ezek jámbor, naiv emberek voltak, a szivük érzését, nem bölcsészeti rendszereket öntöttek rímbe. A haza földje, fái, virágai, bánata, öröme hangolták dalra lantjukat és semmiféle izmusban nem dolgoztak. Kégi dal, ma már csak iskolamestereknek való, kik sem Hebel, sem Hegel, Spinoza vagy Schopenhauer szárnyain nem tudnak röpülni. Jó urak, ez a gondolkozás szülte, hogy verseléstek kalauzait extra Hungáriám keserve, elvesztettétek azt, a mi a magyar dal legszebb árjája volt, a magyar hangulatok, ebben nekünk is jutott egy kis helyünk. A délibáb hegyeink csúcsai százados fák, kanyargó folyamok, hazatérő nyáj, az estharang hangolhatnak annyira, minek egy-egy külföldi mesélő bölcsnek többször elolvasott versei. Ha egy fiatal Íróval beszélünk, — hacsak tanári tanfolyamot nem végzett, — egy szomorú meglepetésben részesít ez a beszéd. Az ötvenes és hatvanas évek irodalmát alig ismerik, kivéve még azokat, kik Kalocsa, Eger, Nagyszombat vagy Kecskemét neveltjei. A régiek törvénye az volt, hogy senki hazáján kívül ne menjen, mig azt az utolsó rögig nem ismeri. Külföldi irót ne olvassunk addig, mig a hazának javát nem véstük emlékünkbe. . Nem elég azokat olvasni, kiket az irodalom történet feljegyzett és hosszabban tárgyal, de kutassuk, keressük azokat, kikkel nem töltött elég időt a régi kézikönyv írója. Tanuljuk azt az időt, melyekben élnek, ennek küzdelmeit, íróját, ... az uralkodó szellemet, a törekvéseket, tehetségek ki és ki nem forrásának okait, ha többre nem, de tanúságra eljutunk. Nem utolsó, ha az iró tudja egy másik iró hatásának titkait, s a melyben él azt az időt annak előharczosait ismeri, legyenek azok kitűnőségek vagy csak jelentéktelenebb néhai munkások, vagy még tényleges irók. A legújabb nemzedék többet okulhat az ötvenes, hatvanas és hetvenes évek irodalmából, mint ugyannyi terjedelmű és czimü idegen tanulmányokból. Az irodalom nem csak előkelőségekből áll, de sokszor egyszerűbb hasznos tagjai is számot tesznek s befolyással lehetnek egy fiatal iró kiképzésére, fejlődésére. A mai nemzedék erre nem figyel, a világ nagy problémáit akarják megoldani, hol arra nem kínálkozik tér és nem képes magyar lenni. Azt a tisztességes irói sikereket felmutatott husz-huszonöt évet, a mikor a magyar iró magyar iró volt, nem tekintik semminek. Egyes kiválóakat bámulunk, a többiről csak úgy emlékeznek vagy kalgatnak, mint a hegy tetején lakó óriások a völgy törpéiről. Egy nemzet irodalma sem lehet nemzeti, ha irói tanulmányait súlyát a hazán kívül helyezik. Az ilyen irók munkáikat bármilyen nyelven megírhatják az beleillik bármely társadalomba. Fogadni mernénk, hogy sem Nagy Ig- nácz, sem Kuty Lajos műveit nem olvastak a fiatal nagy hanguak. Meg lehetne számolni, kik Irányi ,,Béláját“ vagy Bérczy Károly elbeszéléseit kezükbe vették, melyből annyi szint tanulhatnak, mint egy jó széptanból. Beöthy László gyönyörű regényeit épen úgy nem élveszték, mint a rimaszombati csu- torás a zendovesztót. A magyar irálynak pedig úgy mestere volt a korán elhunyt Beöthy. Az Ötvenes és hatvanas évek ,,Délibáb“, „Napkelet“, „Hölgyfutár“ és „Nővilág“ czimü lapjai remekebnél remekebb magyar dolgokat tartalmaznak az elbeszélő irodalomból, de tanulságosak irodalmi rajzai, bírálati, irodalmi tárczái is. Itt egy saját magából kevés idegen befolyást tanúsító irodalommal találkozunk, mely a maival nem csak kiállja a versenyt, de messze túlszárnyalja. Társadalomban, irodalomban egy jelszó volt: a haza mindenekelőtt. Dózsa Dániel regényeit is pókháló lepi, nem jut eszébe még Gyulai Pálnak sem, hogy uj kiadást rendezzen belőlük Annyian, de annyian vannak e körből elfeledve, haszontalanabb külföldiek kedvéért. Mondjon bárki mást, mi azt állítjuk, hogy a mai irodalomnak az a bűne, hogy az alig múlt évek irodalmából tanúságot meríteni nem akar. Bizonyos gőgös blazirtság ez a tudatlanság, kicsinyítő modorával párosulvalmádása a külföldnek medtagadásr a hazai földnek Nagyra vagyunk vele, hogy komolyabb irányt kövessünk és kivetkőztünk naivságunk- | ból, helyet foglaltunk az Európai irodalomban is. Meglehet, hogy igy van de e sorok írója nem képes elhinni, hogy az utolsó tizenöt óv alatt irodalmunk emelkedett volna. Inkább sajnos, visszaesést lát. Azt kétségbe vonni nem lehet, hogy újabb irodalomban is merülnek fel tehetségek s talán irodalom kívül még több van, de a tehetségek túlbecsülik erejüket és tollúkat s virtusokat valami idegen nép nagy írója automatikus majmolásában találják Be van osztva ügyesen mindenki, most utána. Ha az ötvenes és hatvanas évek irodalmát olvasnánk, lehetetlen volna, hogy felnetalál- nák az eredeti utón való irányát és eredetiség kellékét. A művész hazája a nagy világféle elvek íróra nézve nem törvények, nem minták. Minden népnél az a nagy iró, kinek műveiben fel lehet ismerni a hazai talajt, a hazai égboltot. Mást lát az égen a hortobágyi gulyás s mást a franczia sikok vagy hegyek pásztora. Egyik ezt, a másik azt olvassa ki csillaghullásból. A Tisza tündére mást álmodik, mint a Rajna Lorelája. Az elmúlt évtizedek irói ezt tanulták a régi íróktól, kikkel még érintkeztek s műveikben ott van a magyar szellem. Nem sok önállóságra mutat, ha valaki csak azt olvassa, mit valamelyik tanulmány Írónak tetszik bemutatni vagy a meggyőződése, vagy a feltűnés, vagy érdek kedvéért. Ha bölcsesóg kell, ha a nélkül Írni nem lehet, menjetek Eáy Andrással és tanultok belőle annyit, mint a mostani kompilátorokba összesen nem, ő pedig csak egy okos ember, magyar táblabiró volt, ki előtt Széchenyi is kalapot emelt, a ki arra figyelmeztetett. Adjon Isten minden jót! Munka után minden magyar embernek joga van ahhoz, hogy valamivel elűzze a bajt és gondot. Baj és gond kergető eszközök között a legolcsóbb és legjobb egy mulattató újság. Egy garasnál többet ér egy kis vidámság. Évenként legalább száz sziv- vidámitó dolgot közöl A MAGYAR, mely igazi ?nagyar tartalommal jelenik meg minden hónapban és csak 1 frt 20 krajczár egy közönséges esztendőre. Vannak benne versek, mesék, elbeszélések, adomák közmondások, népszokások, melyek elűzik a politizálás ördögét. A ki nem politizál: az megelégedett, vidám. Menjünk oda vissza miről apáink beszéltek, a hamisitatlan magyar keevhez, a magyar szellemhez, a magyar szokáshoz, a magyar beszédekhez és erkölcshöz, Ne legyenek nekünk semmiben idegen Isteneink, had legyen úgy mint régen volt. A MAGYAR ezenkivül közöl sok olyat is a mit hasznos tudni Ismerteti, hogy jog és rend legyen, törvényeket. A magyar embernek családjához számítja magát, a kinek ügyes bajos dolga van Budapesten a hivataloknál az forduljon levelével bátran A MAGYARHOZ..., mely jobb tutora az édes apjánál is, csak a kész költségeket róva fel, mindent elvégez. Egyes ember, község, olvasókör, vagy más egyesület könnyen megfizetheti az I frt 20 krajczárt, -mely után minden hónapban egy igaz barát kopogtat be hajlékába. A gazda megrendelheti több példányban cselédjeinek, a a község magának és alkalmazottainak. Bizalmasan kérjük a földbirtokosokat, törvény hatóságokat, községeket, gyárosokat, vállalatok tulajdonosait, iparkamarákat, képviselőket, közlekedési vállalatok tulajdonosait, iparkamarákat, képviselőket, közlekedési vállalatokat, gazdasági egyesületeket, stb:, hogy ezt a mostani viharos időkben jó szolgálatot tevő újságot alkalmazottainak és a lakosságnak több példányban rendeljék meg. Erdélyi Gyula A Magyar szerkesztője és kiadótulajdonosa. Kiadóhivatala: BUDAPEST, I., Városmajor-u. 28. Vígan e rövid életben ! Rendeljék meg és olvassák a Magyart.
