Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-12-21 / „A Magyar”
Budapest, 1899. (4) A M A G Y A R Boldog ünnepeket és boldog újévet kívánunk olvasóinknak. A Buda és Vidéke szórakosztató lapját A Magyarnak kará- rácsonyi számát megküldjük külön minden előfizetőnknek. Házasság szerelem. Láthatjuk és tapasztalhatjuk, hogy a házasságokat nap jainkban nem az égben kötik. A felek sok esetben összekerülnek. Érdek a násznagy, önzés az ara leány ; vallást semmibe vevő erkölcstelenség a vőfély; a nász kíséretben ott van a hót főbűn összes hadával. Isten előtt esküsznek hamisan, hogy az ördöggel mielőbb felbontassák azt a házasságot, a mivel csak jog czimet keresnek arra, hogy a ledórséget folytathassák. A házasság szentsége sok titkos és nyílt ellenséggel lesz megingatva és a házi-tűzhely szétdulva. Hol vannak a régi példás házasságok, a közmondásos hűség. Régi igazság az hogy az ember és társadalom erkölcsi világát olvasmányai alkotják. A mai olvasmányok épen nem használnak az erkölcsiségnek, az iró czólja az érzékiség táplálása, ha ezt eléri igy megvannak babérai. Fiatal leányaink kezébe csupa erkölcsrontó olvasmányok jutnak; az átkozott sorok közé ékelt kétértelmű banálisos megrontja az ifjú lelkét Van-e még a világon szerelem? Az el nem rontott, megóvott szivekben igenis van, ott, a hol a házi-tűzhelyen a tisztesség lángja ég, ott meggyulad. a szerelem is, egyébütt pedig az élettani melegségen túl nem emelkedik. Himfy szerelmeit nagyon naivnak tartja a mai nemzedék és nem tudja azt élvezni; itt-ott együgyességet lát az ártatlan szerelmi kifejezésekben, ez nem olaj többé a szerelem tüzére, erősebb, vulkanikusabb, az anyagelvi- ségben gyökeredző szerelmi költészetet igényel a jelen, sőt ennél is többet; kaviárt, a hűtlenségek, a házasságtörós felett való keser- géseket, vagy czinikus gúnyolódást. Ez kis lányoknak való olvasmány, apák és mamák keveset törődnek vele, hiszen oly bizonyos koron túl az emberek kérkednek vele, hogy ők nem rajongnak a szépirodalomért és nem érnek rá olvasni. Apáink, anyáink nem tudtak megélni a költészet nélkül, folytonosan olvasták kedves költőiket és könyv nélkül tudták a legnagyobb részt, ez a Kisfaludy diók ereje, hogy ez emlékbe és szivbe verődött nincsen olyan sora, mint a többi magyar klassikusó. Ugyan melyik más poétának a verseit tudják ma sokan könyv nélkül? Létrejön és eloszlik, mint a buborék. Bizony nem éri meg a harmadnapot. Nemcsak a szív változott, de azok is, a kik a szivhez szólnak. Megkellett változni a költészetnek, ha tudományos és bölcsészeti tételeket foglal rimbe és nem hisz a szóban, hiszen az csak mese, hogy az érzéseknek köze van a szivhez, minden érzés, ideg-gócza az agyban van. A szív alárendelt mechanizmust végez csak. Szegény Tóth Kálmán ! Ma már nem Írhatná meg azt a szép verset, mely igy kezdődik. Minek is a szív s a szívben a szerelem ? . . . Mennyire rajongtak a Tóth Kálmán szerelmi verseiért és ma már csak ősz- haju mamácskák tudják és talán emlékének leghívebb őre, haláláig hű ápolója Csányi János. . . így felednek, igy temetnek. Mire egy- egy költő szobra elkészül, akkorára elfelejtik és azt sem tudják, ki is volt hát, hogy is volt hát. Gyakran fordulok meg női társaságokban és beszélek fiatal nőknek a költészetről. Nincs hozzá érzékük. Valami nagyon közönséges dolognak tartják, ha valaki verseket tud és szaval. A magyar klasszikusokat teljességgel nem ismerik. Minek is ismernék, mikor vérszegények, különösen a magyar vérben. Alkalmam volt kihallgatni egy jegyespárt. Észrevétlenül ültem közelükben. Szép tavaszi este volt, szerelmesen ragyogtak a csillagok, szerelmet lehelt a föld. És ők? Nem tudták a mindenség e szerelmi extázisát kifejezni, de nem azért, mert nem éreztek, szavakkal mondhatók, de azért, mert nem hatotta át őket ez a láng. Ruhákról, bútorokról beszéltek, hová fognak utazni kiknél tesznek látogatást, szóval az élet sallangjairól. Az ara czigarettát készített vőlegényének, maga gyújtotta meg és pár másodper- czig szájában tartotta és úgy adta át jövendő férjének. Ezeknek ugyan nem énekelte volna szegény Tóth Kálmán; „Minek is a szív, s a szívben szerelem.“ Ők csak úgy, mint a többi tuczat emberek, a hatheti nászutazás után egymásból kiábrándolva jönnek haza és anyagai lesznek egy érdekes vállópernek. A költészet tanáraihoz szólok, figyeljék meg jobban feladatukat kedveltessék a költészetet ; az anyákat kérem, ne engedjék el pusztulni a költészetet. Egy ankettre volna már szükség, hol ilyen kérdésekkel befolyásos arányadó tényezők foglalkoznának1 A kolerától és más ragálytól félünk s óvintézkedéseket teszünk, de elhagyjuk pusztulni az emberlelket és szivet, védekezünk az árvíz ellen és tombolni hagyjuk az erkölcstelen befolyásokat. Ez az igazi vész. Mig nem vagyunk a tizenkel tedik órában, még van anyag, a mit megmenthetünk egy kis szellemi és erkölcsi Kneipp-kúrával s a jövő nemzedéket pedig egészen másként nevelhetikEmenczipálják az erkölcsöt és reczipi- áljuk a vallást, akkor a valódi költészetre újra fogékony ok lehetünk. Az üstökös csillagokról. A görögül kométák, magyarul pedig üstökösök nevén ismert fényes üstökű csillagok váratlanul szokták többnyire meglepni a világot, s azért a régi babonás világban, mint háború, vagy általában valami nagy dolog hirdetőit, tekintették őket, s nem rég is luddá tették akiket lehetett, hogy elvesz a világ, főbe üti egy üstökös. Pedig hát ezek a szép vendégek sem jövendölni, sem kárt tenni nem tudnak, lóvén őkegyelmök ritka, mint a levegő, vagy még annál is ritkább, úgy hogy rajtok keresztül a csillagokat is látni. Van ugyan az üstökösnek magva is, melyben megszámithatlan apró kődarabok czikáznak, milyenek olykor le is hullanak földünkre, de ezek miatt nyugodtan alhatunk, legföllebb egy-kót sindelt ütnének le a házról. Az üstökösökről általános vélemény, hogy ezek fiatal, kölyök-csillagok, melyek még pára- alakban vannak, elnyújtva a sebes haladás miatt, mi közben egyik-másik rószök már aprós kővekké is lesz, s idővel alkalmasint csakoly csillag válik az üstökösökből is, mint más bolygó csillag. Azért hát teljességgel nincs semmi ok félni az üstökösöktől, múlt évben sem történt semmi, máskor sem lesz, mert ha az üstökös átvonulna is rajtunk, legföllebb úgy járnánk, mintha szaladunk a levegőn : kisebb, nagyobb szelet vagy vihart tán éreznénk, s egjmbet semmit 1 Üstökös több [jván, mint bolygó, mert ezek száma, mint tudjuk : mai körülbelül csak százhuszonnyolcz, üstökös pedig ezer is van, de kevésnek az útja esik felénk, azért nem látjuk őket. Már néhánynak a keringési idejét vagyis évét is kiszámították, s számitóik után nevezik; igy; Halley üstökös, mely megjelenik minden 7ö-ik évben, Olbers minden 74-ik évben, Enke minden negyedfél évben, Biéla közel 7 évben, Klausen minden 5 ávben. Hogy pedig nem látjuk őket, oka az is, hogy nincs jó távcsövünk. Különben ezek nem úgy keringnek, mint a bolygók, vízszintesen : hanem tetőirány osan, s fényöket ők is a naptól kapják, amint hisszük. Mind ebből pedig az az üdvössóges tanulság, hogy holmi üres babonára, háború, dögvész jövendölésre, vagy épen a világ végére ne is gondoljunk üstökös miatt; jól meg van az csinálva, úgy hogy senki sem veszi ki a maga sodrából, annál kevósbbé egy széllel bélelt csillagurfi ! A ezigányt lefőzik. Egy lovas tiszt megérkezvén egy országúti csapszókbe, egy czigánynak nagyon megtetszett a tizzt paripája, elannyira, hogy arra fakadt, miszerini e lóért 40 botot ki lehetne állani." — Megkaphatod kevesebbért is, — mondja neki hatonatiszt, — Ugyan mégis miért? — kérdi a czigány. — 25 ért, 10-ért vagy akár csak 5-ért, — felelt a tiszt. A czigány azt hitte, hogy a tiszt osak tréfált, azért azon állítást kocskáztatta, hogy nem adná ezt Írásban? — De ha tetszik, azonnal, erősiti a tiszt, — hívd el a jegyzőt és akár a tanukat hozzá. S írásba adja, a mint következik „Ha N. N. czigány. alulírott főtiszttől az 5 botüiést magkapta, paripáját nyergestől neki őrök tulajdonul átadja.“ Arra asztán kiteszik a padot. A főtiszt egy jó kemény mogyoróval rettentő nagyot vág egyszer a czigányra, aztán leül és ebédelni kezd. A czigány jajgat; kis idő múlva rávágja a másodikat, s utána megint vár egy negyedórát a főtiszt. Mintegy félóra rávett már négyet, de akkor aztán már kártya mellé ül, oda se nézve a czigányra. Ez rimánkadik, hogy adja ki neki az ütödiket is, hogy aztán átvehesse a lovat —- Dejsz’ arra várhatsz jó sokáig, — mond kaczagva a főtiszt. Én nem ígértem, hogy mikor adom az ötödik vágást, sőt én arra magamat egyátalán nem köteleztem, tehát egyátalán nem is szándékoztam azt valaha kiadni. A körülállók nevettek, a czigány le lett főzve négy botütésigA Buda és Vidéke kiadóhivatala elvégez minden tisztességes megbízást előfizetőinek, csak a kész kiadások felszámítása mellett, idegeneknek árjegyzék szerint. Jogügyek, kérvények, ügyvéd közbejöttével. Vizsgákra készítés, vizsgák letétele, tanerők közben jöttével. JVIindeníéle engedélyek, szabadalmak kérvénye, ígérvények székes«fővároshoz, pénzügyi, és iparhatóságokhoz, ministeriumokhoz, hadparanesnokságokhoz. Épitési engedélyek. Iskolai, tudományos és szépirodalmi könyvek eladása. Nyomdai termékek készíttetése. Ingók és ingatlanok eladása, vétele, bérbeadása. Lakások kivétele és kiadása. Biztosítás tűz«, jég«, betörés« és baleset ellen. ÉLtET- BIZTOS1TÁS. Nyilvános levelezés. — Felvilágosítás minden ügyben. Kérjük a közönséget, hogy a Buda és Vidékének ezen az utón is adjon támogatást s minél több megbízással tisztelje meg. A kiadóhivatal I., Városmajor«uteza 28. Nyomatott Kaufmann József kő- és könyvnyomdájában Budapest, V., Arany János-utcza 4.
