Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-12-21 / 35. szám
Budapest, 1899. (2) BUDA ES VIDÉKÉ javára való írását. Gróf Széchenyi István, ha protestáns lett volna is, ugyanannyit adott volna az akadémiára, s e nagylelkű adakozókat a hazahság vezette s nem a felekezeti eltérés. A Szent István társaságra a katholikusok adakoztak, a protestáns jellegű intézményekre a protestánsok. Ilyen elbírálások erednek a felekezeti gőgből, melyben talán mi kálvinisták a leg- elbizottabbak vagyunk . . . annyira, hogy a debreczeni ember a kálvinistaságot magyar hitnek nevezi. Ezzel szemközt csak egy hasonló félszegséget találunk egy lap Szent Sélek kegyelme czimü rovatában, melyben, ha egy béres katholizál, úgy adja hírül, hogy N. N. elhagyta SCálvin gyász-zászlóját. A kálvinistaság ép úgy nem magyar hit, mint ahogy gyász-zászló SCálvin követése. Ilyenkor nevetnek azután markukba a szemiták. Nem nekik kell bennünket megenni, megeszszük mi magunk is egymást. Hazahság egy van, az a hazahság, az sem nem katholikus, sem nem protestáns. A nemzeti kultúra is egy van, nemzeti kultúra, sem nem kálvinista nemzeti, sem nem katholikus nemzeti kultúra. Azt azonban követelem, hogy úgy a hazahaságban, mint a nemzeti kultúrában ott legyen a keresztény szellem. A mi magát Napóleont illeti, talán elfogadta a katholikus ceremóniákat, de oly távol állt a kereszténységtől, mint Makó Jeruzsálemtől. Előttem nem keresztény az az olasz UíliidiLci, ki miolöl.1. tojj VHUV UyíÜKol, ktJresztet vet s imádkozik, sem az a betyár, ki úrvacsorájával él. A mi pedig a középkor és újkor kegyetlenségeit illeti, ez is a felekezeti gőgnek rovom fel, s ép úgy nem kérkedem a spanyol incpiisitioval, mint a Jezsuiták kiűzésével. Ép úgy elitélem Kálvin erőszakosságát, mint Ivaraffa kínzásait, s egyiket sem könyvelem el a keresztény szellem rovására. Kálvinról, Kossuthról, Lutherról, Pázmányról bárki felhasználhatja azt az adatot Nagyon sokat köszönhetek önnek. — Nekem? — Úgy van, önnek. — Azt hiszem, téved, Agatha kisasszony. — Én nem tévedek. Én csak azt tudom, hogy az ön beszédjei meggyőztek . . . — És miről, ha szabad kérdeznem ? — Arról, hogy milyen léha ez a társaság. — Örülök, hogy egy véleményen vagyunk. Nem nőnek való. Nekünk más feladatunk van a világon. A tudóst bámulatba ejtette ez a beszéd és kétkedve nézett a leányra. Ez lesütötte szemeit. Ugyan mit akar az, miért mondja ép most? Talán tudja az Olimpia-esetet, beszéltek az ő eszményéről, hogy keresi a vad leányt. Es ez vagy csapda, vagy részvét akar lenni. Igaza van, kisasszony, a nőnek más feladata van a világon. — Sokat beszéltünk erről a kérdésről apámmal is. — Apjával? . . . — Igen, apámmal. Ha a mama nem akarná, apám sohasem, gyűjtötte volna össze ezt a Minerva-szalónt. És ha mernénk, mi nem vennénk benne részt . . . Higyje el, nem. ami létezik, amit írtak, az nem bűn, az csak a történetírás szabadságának biztosítéka. Az idő bizonyít, az idő czáfol. Ami ezt illeti, hogy a protestánsok némely hazahas dolgokat kezdeményezhettek és kezdeményeztek, annak oka a protestáns autonómiában rejlik, a mire a legjobb válasz a katholikus autonómia helyes szervezése. Legyen valódi katholikus autonómia s akkor a nehéz időkben a katholikusok is kezdeményezhetnek. Kedves barátom! Nem követhetlek a túlzott lojalitásban, s én a szabadságharcokat, melyek sohasem fejedelmeinek, de hűtlen tanácsosainak rendszere ellen vivat- tak, nem ítélem el, sőt hazahas önérzettel gondolok azokra, mint olyan ember, kinek ősei ebben részt vettek. Nem tagadhatom, — a történetet eltagadni nem lehet, hogy a protestáns elégületlenség, a vallásegyenlőség után való törekvés tűzte ki a zászlót, de még a lojalitás sem tagadhatja el, hogy a jó ügyeknél mindig volt elegendő számú katholikus, s talán néha a katholikus magyarok hazahsága használta fel a protestánsok eiégületlenségét. ' A hazahságban nem vethetnek semmit egymás szemére a katholikusok és protestánsok, és sem lehetnek ebben nagyobb virilisták egymásnál. Nézzük csak a pátens idejét. A katho- likusság ott volt a kálvinista templomokban és énekelte a Szózatot és a JCymnuszt. Ezekben a napokban kiengesztelődtek egymással s fátyol borult a múltra. Nem gondolt senki a túlzásokra, csak a haza Sortjáért, j uhhléfcééi t cig ghütcilr, i mád koz talx. . Az alkotmányosság bejövetele után aztán az egyetértés megingott. Az egyik fél közül némelyik túltengtek a hazahságban való kérkedésben s újra eltávolodtak egymástól a keresztények. Chinai falak épültek, melyeket le kell rombolni hogy a keresztények ne legyenek egymásnak ellenségei a magyar társadalomban . . . Yalljuk be, hogy az ötvenes években, daczára annak, hogy nem volt katholikus autonómia, s megrendelt kézikönyveket használtak, a hazahas tanitórendek mást — Azt hittem, Agatha kisasszonynak nagy öröme telik a tudományokban és hires ember felesége akar lenni. — Engem a mama így nevelt. A fejembe verték, hogy mindakét nagyapa híres tudós volt, tehát nekem is tudós nőnek kell lennem, mert a tudomány családi hagyomány. — És saját maga . . . — Irtóztam tőle. Összejöttünk magunkban, tudósok leányai. És hallotta volna csak a mi pajzán játékunkat! Nem vittük el magunkkal oda a pápaszemet és a parókát. Volt jókedv és mindenféle játék, a mit ön is rendezett ; ,,hogy tetszik“, ,,haragszom rád“, fa- fogdósdi, szembekötős. Énekeltünk, tánczol- tunk. Ha ön ott lett volna . . ■ — Sajnálom, hogy ott nem voltam Miért nem hívtak meg ? — Mi embert kerestünk, irtóztunk a tudósoktól, még öntől is . . . — Ej, ej, ez nem volt szép. — Összeesküdtünk és elhatároztuk, hogy soha, de soha tudóshoz nem megyünk férjhez, hanem csak emberhez. — Hát a tudós nem ember? — Az csak olyan kétlábú ember, hideg szivkamrával. tanítottak az ifjúságnak, mint a mi a könyvekben volt. A 61-es protestáns és a 61-es katholikus ifjúság a hazaszeretetben egyaránt kitűnt. Az atyahságos tiszteletnek és szeretetnek egy másik szép példája az, hogy mikor legelőször a papi vagyon elvételéről kerekedett a szó, protestáns részről emelkedett a legbátrabb hangok ellene. Hogy szépen és bátorságosan megélhetünk egymás mellett, ki-ki a maga módja szerint tisztelvén Krisztust, ennek szép példáját látjuk az irodalom ujjáébredésében, hol a katholikus és protestáns papok egyetértve szolgáltak a Múzsának, mindig keresztény szellemben. A budapesti közúti vaspálya társaság hálózatának átalakítása és kibővitése. A közmunkatanács évi jelentéséből. A régi lóvasúti hálózat átalakítása már 1897-ben befejezést nyert; a múlt évben tehát folytatólag azok az uj vonalok jöttek megépítés alá, amelyekre az átalakítási szerződésben 1898. végéig terjedő záros határidő volt megállapítva Ezek közé tartozik a dunajobbparti belső körúti vonal, mely a végleges irány követésével tulajdonkép csak az Egyháztértöl a fogaskerekű vasutig lett volna megépíthető. Ebben a csonka állapotban a vonal a közforgalmi szükségletnek persze vajmi kevéssé f( - lelhetett volna meg. Az illetékes tényezck módot kerestek tenát arra, bogy a Ferencz József hídon áthozott vágányok a Döbrentey- utcza irányában legalább ideiglenes foljúatást nyerjenek az Egyház-térig. A kérdéses darabon a vágányok végleges helye tudvalevőleg a dunaparton lesz, hova azonban az eskütéxi hid építése miatt egyelőre nem jöhettek. Örvendünk, hogy a vonal, részben a jelzett ideiglenes nyomon, kiépült és a forgalomnak ! még múlt évi junius havában átadatott. így I a balparti belső körút és a jobbparti belső körút már a kör egész vonalán el van látva közúti vaspályával, de tulajdonképeni közforgalom, merről az átalakítási szerződés gondoskodik, rendszeresítve még nincsen, a egész két önálló vonalra lévén beosztva, t. i. Ká- rolylaktanya — Margithid — fogaskerekű vasút, és Károlykaszárnya — Ferencz-Jószef- hid - fogaskerekű vasút. Bár a jobbparti belső körút még nem minden részében van — No ezért megharagudnak majd a tudós bácsik, meg a tudós nénik. Ez lázadás. — Olyanforma. Miért kell nekem tudós nőnek lenni, ha a nagyapám az Akadémia egyik osztályának tagja volt, vagy a mama nagybátyja az Akadémia elnökével együtt wistezett. — Agatha kisasszony, vigyázzon magára. — Mi történhetik velem ? Legfeljebb száműznek innen és akkor elmegyek. — De hová ? — Van nekünk apával egy titkos búvóhelyünk, a hova néha-néha megszökünk és apa is itthon feledi a tudóst. Azt látná csak. Apa vágja a fát, hordja a vizet, szabad tűzhelyen főzünk együtt és tréfálkozunk a háznéppel. Milyen okosan beszél ilyenkor apa! Nem is hittem, hogy ilyen okos ember. Még tanácsot is kérnek tőle a parasztok; itthon tudós korában észre sem veszi az ember, hogy ennyit tud — Ez érdekes lehet. — Micsoda ? Für, farag, befesti a kerítést, megigazítja a kapuzárat, ostort fon a gyerekeknek, sárkányt ereszt; szilaj, mint egy megszökött tudós ; egész más ember. (Folyt, követ.)
