Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1899-12-11 / 34. szám

BUDA ÉS VIDÉKE

Budapest, 1899. (3)

Harmincz éves jubileum.

A napokhan kezembe akadt a budai királyi egyetemi főgymnasiumi önképzőegylet ötödik évkönyve 1868—69-ből. Ez a könyv harmincz éves jubileumot üllhet s méltó arra, hogy a Buda és Vidéke a harmincz éves évfordulóról megemlékezzék.

Az önképzőkör tagjai ma már bizony a férfi koron is túl vannak s közülük sokan váltak kiváló emberekké.

Az 1868-ik év titkári jelentését Jankó Miklós irta, kinek neve ismerős a magyar tudományos világban, s két pályadijat nyert az önképzőkörben, mint VII-ik osztálybeli tanuló. Fordítással, Ovidiusból és egy lyrai verssel. A biráló választmány elnöke az életét nem régiben öngyilkossággal végező jeles magyar iró Péterfify Jenő volt, ki évközben Göthe Faustjáról értekezett.

Az D68-ik évből az önképzőkör tagjai között találjuk Spányi Kálmánt, Timon Ákost, Lakatos Aladárt, Werner (Vértessy) Ferenczet, M i 1- tényi Gézát, Hankó Ödönt, Máltai Hugót, Gajzágó Bélát, Latino v i c h Ernőt, Szebeni Antalt stb. 1869-ben ezeken kivül ott vannak: Németh Péter, Oeffner Ferenc z, Nendtvich Gusztáv, Hegedűs F e- rencz, Kapoczffy Béla, Rónay Béla, Ruffy Pál stb.

Áz 1869-iki évben a titkári jelentést Timon Ákos titkár irta.

Bizonyára kedvesen emlékeznek vissza mindanynyian ifjúságok alkotásaira és ábrándjaira.

Osztoics Mihályné.

Osztoics Mihályné szül. L y k a Mária úrnő november hó 26-án rövid betegség után élete 53-ik, boldog házasságának 33-ik évében meghalt. Nemes szivü, müveit lelkű nő volt s minden perezét életének nemes tettek ékitették. Emlékét minden ismerőse áldja s a szegények hálaadó imájokba foglalják jóltevőjöket Halála legelső sorban férjét Osztoics Mihályt, az első kerület nagyérdemű városbiráját s a Ferencz József rend lovagját és nevelt leányát Kuparits E m i 1 i á t sújtja, de érzékeny részvéttel osztoznak a gyászban a rokonság az ismerősök és tisztelők. A megboldogu t temetésén nagy és előkelő közönség jelent meg. A szertartást fényes segédlettel Bogdanovics Lucián budai görög keleti püspök végezte s a Tökölyi intézet növendékeinek énekkara megható gyászdalokat énekelt Nyugodjék békével. Áldott legyen emléke, annak, ki a jótékonyságot páratlan bőkezűséggel a Jézus törvényei szerint gyakorolta. Nem hiúságból, de jó szívből adakozott a nélkül, hogy ez nyilvánosságra került volna.

Borgazdaság.

Ez a szó nem valami borral való ma- nipulácziót, borkezelést vagy kereskedést jelent. Ennek más az értelme. A kik a budai polgári lövészegyesület pénteki vacsoráira el- j’árnak (s ki ne járna azokra szívesen?) azok jól tudják, hogy a czimben kitett jó igazi magyaros vendéglátást jelent, a minőben manapság csak a keveseknek van részök ; szives áldozatkészséget is, a minőt a társadalmi élet felpezsditóseért csak olyanok képesek meghozni, a kiknek a jó barátság, s a társas együttlét nagy fontossága iránt a kellő érzókök megvan. Kevesen vannak az ilyenek mai napság, de hogy mégis vannak, azt a budai lövész- egyesület pénteki vacsorái bizonyítják. Nem hiszem, hogy volna társas-kör, ahol a baráti és embertársi jó viszonyt olyan szépen és oly sikeresen ápolnák, mint itt. Ezek a társas összejövetelek valóságos fokmérői a barátságnak, mert ezeken valóságosan ki szokott tűnni, ki mennyi jóbaráttal s tisztelővel dicsekedhetik.

A legutóbb — nov. 24-én — tartott borgazdai vacsora 3 pátronusa aligha össze nem veszne azon, hogy a megjelent nagyszámú vendégek közül mennyi illette külön- külön egyőjőket, hogy ha háromságuk daczára nem volnának érzelmük és gondolkodásuk tekintetében egyek. És a hol már a gazdák között is megvan az a szép egyetértés és összhang, csak természetes, hogy ott a vendégek közé se furakodhatik a disszonán- cziának még a látszata se.

E minden tekintetben fényesen s impozánsan sikerült vacsoráról már napokkal megelőzőleg sokat beszéltek széles körökben. Ha az ismerősök egymással találkoznának, mint legközelebbi újságról e készülő borestélyről emlékeztek meg. A hol hárman összeverődtek ott bizonyosan erről folyt a s/.ó Az egyik azt vitatta, hogy őt Duma, Szalay és Bauar hívta meg, a másik ennek ellenében azt áhítotté, hogy őt Szalay, Duma és Bauer kapaczitálta, mig a harmadik azzal igyekezett leíőzni két társát, hog őt meg Bau er, Duma és Szalay invitálta.

Denique, a triumvirátus kitünően csinálta a dolgát s igy történt aztán, hogy a lövészegyesület nagy terme alig győzte befogadni a suk vendéget, a kik lehettek vagy kétszázan. Öröm volt végig nézni a fehér terítékű hosszú asztalokon. Együvé kerültek a társadalom legkülönbözőbb elemei: a magas állású hivatalnok a legderültebben koczintott az egyszerű tisztes iparossal, az iskola munkásai a kereskedővilág tevékeny tagjaival stb.

A felköszöntők sorát az egyesület fő- lövészmestere Del Medico Ágoston nyitotta meg — régi szokás szerint a vendégekre ürítvén poharát. Lendületes szép be- szédban folytatta a tósztozást R u p p Zsig- mond, a pénteki estélyek derék elnöke s a három borgazdát; Duma Györgyöt, Szalay Győzőt és Bauer Józsefet éltette Dumának felemlítvén azokat az érdemeit, melyeket a II. kér. békéjének helyreállítása s a két polgári kör egybeolvasztása körül szerzett; Szalaynak kiemelvén nagy szerénységét s több téren kifejtett kiváló és hasznos tevékenységét, Bauernak pedig azt a fáradhatatlanságát, melyet mint az egyesület egyik gazdája s a konyha buzgó ellenőre a pénteki estélyek teljes megelégedésére kifejt. A borgazdák nevében Duma György szólalt fel s hosszabb, talpraesett beszédben fejezte ki köszönetét azért a megtiszteltetésért, melyben a megjelentek őt és két társát ez alkalommal részesítették. Felköszöntőt mondtak még B u d a y Jószef dr, Áldássy József, Juhász Ödön, C a t h ry Károly, továbbá Bencze Benő, a III. kér. derék elöljárója és K u g 1 e r József a III. kér. érdemes város bírája és Schäfer Gusztáv.

A kedélyes társaság a legjobb hangulatban — melynek fokozásához nagy mértékben járult a felszolgált pompás bor s Berki Károly jó zenéje — késő éjfélig maradt együtt s mindenki legkellemesebb impressiókkal távozott a minden tekintetben fényesen sikerült borestólyről.

Üzletengedélyek.

Évenkint ezekre az üzletágakra váltanak legszámosabban bárczát:

Első sorban italmérésre, melyeknek száma évenkint igen tetemes (,1898-ban 1040); igen tetemes összeget képviselnek az eledelipar terén előforduló üzletnyitások is: évenkint

3—600 kávéház- és kávómérósre, 100 200 vendéglőre és korcsmára, 100—200 hentesüzletre adnak engedélyt. Jelentékeny mozgalom mutatkozik a ruházati ipar terén is; 1898-ban pld. 267 szabó és 195 czipósz nyert iparengedélyt. A többi iparágak közül nagyobb élénkség mutatkozik az asztalosipar (100), a lakatosipar (68), a bádogosipar (68), és az ókszeripar (59), terén. Nagy számmal fordulnak elő a közlekedési vállalatok is, u. m.: bérkocsis és személyfuvaros (228), fuvaros (300), szállító és bizományos (65) engedélylyel. A kereskedelem egyes ágai közül legélénkebb volt a füszerkereskedés 148, a divatezikk-ke- reskedós 102 és a rövidáru-kereskedés 112 iparengedélylyel. Kiadatott továbbá ügynöknek és alkusznak 168, szatócsnak 554, aprófá- és szénárusnak 245 iparengedély. A személyes szolgálatnál fodrász és borbély 261 uj iparengedélylyel szerepel.

Budára is elegendő esik ezekből a számokból, pedig az üzletek mindenfelé pan- ganak e mellett, az is baj nálunk, hogy ma már a hajdúból is lehet harangöntő. Angliában ezért beszélnek a ezéhrend- szer visszaállításáról.

Negyvenezer végrehajtás.

Az adóvégrehajtásokat nem számítva a székes fővárosban ügyvédi körbenjövetellel,

40,000 végrehajtás van évenkint. Ezek a végrehajtások a 18 bírósági végrehajtónak azt mondják 100,000 forintot jövedelmeznének. De hát mennyit jövedelmeznek az ügyvédeknek. Az I—III kerületben több a 20 forinton alól levő követelések perlése, tehát ez a végrehajtónak és ügyvédnek nem jövedelmez s a mi végrehajtóinkra abból a 100,000 forintból kevesebb proportió jut.

Szomorú és megdöbbentő kép ez. Századunk a nyomorból gazdagodik Nincs nyílt uzsora, de van alattomos. Az uzsorások helyére az az uzsora lépett, melynek alapszabályai vannak.

Negyvenezer végrehajtás, negyvenezer családot tesz évenkint tönkre. Negyvenezer foglalási jegyzőkönyv, negyvenezer koldusbot egy esztendőben. Enynyit sem Kun László, sem a tatárjárás nem tett tönkre.

A végrehajtást szenvedők többnyire tisztviselők, kisiparosok. A hitelezők jobbára pénzintézetek.

Nem csak könyelmü adósságokért vannak ezek a végrehajtások, hanem a csekély fizetés, a drágaság, a megélhetés nehézségei.

Nem lehet ezt az államnak: bekötött szemmel nézni.

Legalább egy évre szüntessenek be minden végrehajtást, mert az általános elszegényedés többet pusztít a pestisnél is. Ez ellen pedig vesztegzárat állítanak, óvó intézkedéseket tesznek, pedig a ragály nem öl meg annyi embert, mint a végrehaj t á s.

Fényes esküvő.

A napokban fényes és ősmagyaros jellegénél fogva ritka lakodalom volt Buda-Uj- lakon. Benedek Sándor, a közigazgatási bíróság ítélő bírája, székes-fővárosi bizottsági tag s a III. kér. iskolaszék elnökének közéletünk kiváló vezérének leányát, Margitot vezette oltárhoz Benedek Endre pozsonyi p. ü. fogalmazó.

A menyasszony a kis baczoni Benedek család szabolcs-megyei, vőlegény pedig a család erdélyi ágából származik s ez a nász a család 100 év előtt egymástól elszakadt, két ágának újbóli egyesülését jelenti.

A polgári esküvő délelőtt volt Márkus Imre budai anyakönyvvezető előtt, az egyházi szertartás pedig a menyasszony szüleinek császárfürdői lakásán délután folyt le. Az es- ketést. Mészáros Sámuel, óbudai református lelkész végezte, ki az ifjú párhoz megható beszédet intézett. Az esküvőn jelenvolt dr. O t t Á d á m római katholikus plébános is, ki folytonos tanujelét adja vallási tü- relmességének. Az ifjú pár körül csoportosultak a hivatalos személyiségek A d a m o- v i t s Vilmos, közigazgatási biró és Benedek Lajos fővámtiszt (Brasóból) mint násznagyok, özvegy B ó t a Béláné (Szerencsről és C z e m-