Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1899-11-01 / 33. szám

Budapest, 1899. VIII. évfolyam 33. sz. Vasárnap, Szent Andráshava (November). BUDA és VIDÉKE SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. KIADÓ-RIVATALi, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Budapest, I., Városmajor-u. 28. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, (i korona, évnegyedre 3 korona. félévre SZERKESZTŐSÉG: I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Széchenyi hídja. November 20-án volt 50 éve, hogy Széchenyi JJstván gróf a legnagyobb ma­gyar alkotását a lánczhidat a közforgalom­nak átadták. Szomorú emlékű ember lépet először a hidra cTCaynau, a hid nem szakadt be a teher alatt, de a vértengerbe hajtott elbukott haza sorsa felett megszakadt már akkor a legnagyobb magyar agya. Az ut- czai tüntetések, a karzat tapsai elöl félre vonult az, ki hazáját szerette és nem önön­magát, miután feltartóztatni az elfajult szen­vedélyeket nem tudta. A dicső küzdelemnek a hősieteknek eredménye nincs. Ha valaha jellemzők voltak, most még jellemzőbbek Kölcsey következő kesergő szavai Zrinvi dalából : „Hol oan a bérez, és a vár fölette, Szondi melynek sánczait védette, 7 ékozolva híven életét-. Honnan a hir felszáll, s arczulatja Lángsugárit távol ragyogtatja, S fényt a késő századokra vét? Itt van a bérez, s omladék fölette Mely a hőst és hírét eltemette, Bús feledség hamván, s néma hant: Völgyben ül a gyáva kor s határa Szűk köréből őse saslakára Szédeleg, ha néha felpillant. Es hol a nép, mely pályát izzadni, S izzadás közt hősi bért aratni ősz atyánknak nyomdokin tanult; Szenvedett bár, s bajról bajra hág a, Ilervadatlan volt szép ifjúsága, Jf jelenben múlt s jövő virúlt? A „Buda és Vidéke“ tárczája. Hol a vad leány? — Regény. — Irta : Erdélyi Gyula. HATODIK FEJEZET. Olimpia. (Folytatás) Kalipszánó és Helykői Aladár bámulva látták, mennyire le van verve ez a kis ember, a ki nagyon elszomorodott azon, hogy még­sem találta meg a vad leányt, a természet egyszerű gyermekét, a kit ő keresett. Hát a nők többségének szivében ott fész­kel a nagyravágyás, a feltűnés. Eszébe jutott egy régi mese, mikor a sebesült keleti feje­delmet ápolja sebeiben egy pór-leány, de nem tudja, kit ápol és mikor felgyógyul, beszél vele, hogy mi szeretne lenni? A pór-leány nem akart volna kevesebb lenni, mint királyné. Csak valódi szellemes nő tud lemondani, a közönséges lélek uralomra törekedik. A művelt, a valódi művelt lélek maradhat hű a természethez, a ki ennek fenséges egysze­rűségét megtudja érteni és a csillogástól, csillogtatástól fél. A vad leány, ha leikéből Vándor állj meg ! korcs volt anyja vére Más faj állott a kihunyt helyére, Gyönge fővel, romlott, szívtelen ; J1 dicső nép. mely tanult izzadni, S izzadás közt hősi bért aratni, Névben él csak, többé nincs jelen11. Széchenyi hídja áll, rája érez szobra megdöbbenve tekint. Nem olyan faj, nem olyan nép jár rajta, melytől várta azt, hogy kivívja jólétét: cMagyarország nem volt, hanem lesz. De csak akkor lesz, ha a hamis bál­ványok ledőlnek és Széchenyi szelleme után indulunk . . . ügy legyen. A budai Széchenyi asztaltársaság ör­vendetes tudomásul vette, hogy a cJfemzeli kaszinóhoz a Széchenyi hid elnevezése tár­gyában Szemere SYtiklós beadott indítványá­hoz hasonlóan a Mérnök-egyesület Széchenyi ünnepén, is a lánczhidnak Széchenyi hídja elnevezését szintén indítványozta. Fájdalommal tapasztalta azonban a Széchenyi asztaltársaság, hogy ezt a nem­zeti emléknapot a sajtó és az egyesületek és az egész nemzet oly közönyösen vette. Eötvös művei. Az Istenhegy egykori nagynevű lakójá­nak. ki az első birtokosok közül való, ki any- nyit ábrándozott, gondolkodott a budai hegyek között, báró Eötvös Józsefnek emlékét ösz- szes művei kiadásával örökíti meg Jlz Or­szágos Eötvös bizottság az Eötvös alap ja­vára. Kiadják összes szépirodalmi és politikai ezek a kellékek hiányoznak, csak ál-vad leány, a ki alkalomadtán nagyvilági divat- hölgygyé változik és nagyon hamar elfelejti, hogy mezítláb járt. A nő valódi nagy lélek nélkül ször­nyeteg. Sokszor egy munkás-nőben találunk nagy lelket s megesik az is, hogy egy-egy hatalmas imperátorné köznapi teremtés, ki nagyon sokat tud, de hiányzik szelleméből a fenséges nő. Helykői Aladár, mióta a kis tudóssal ba­rátkozott, megtanulta azt, hogy első köte­lessége az embernek jól megismerni magát és a második pedig az, hogy mérje meg saját szivét és a másokét is. Tehát csak­ugyan komoly tudománynak kellene lenni a szív mártanának. Ha megismerte magát, ak­kor szelídítse és idomítsa jellemét, állat-em­berből legyen lélek-ember. Milyen nagyszerű tanulmány az, a mibe ő beleesett és a mi kigyógyitotta beteges ke­délyéből. Eddig nem látta az embert úgy, a hogy most látja. Az állatsereglet tanította meg rá. Az ember balsorsa semmi egyébb, mint hogy nem tudja magában leküzdeni az állatot. íme itt van egy apostol, egy lángész, a ki nincs kibékülve a világgal és szerencsét­munkáit. A politikai munkák és czikkek na­gyon tanuságosak. Báró Eötvös József szintén felakarta tartóztatni Kossuthot a szédítő és veszedelmes útról. Báró Eötvös József meré­szen bírálta őt, mert hazáját a saját dicső­ségénél ő is jobban szerette Reméljük, hogy e miatt a túlzók nem fogják hazaárulónak nyilvánítani báró Eötvös Józsefet. Báró Eötvös József művei kiadása helyes és elismerésre méltó. Hiszszük, hogy a művelt közönség sietni fog megrendelni a nagy gondolkodó alkotását. Különösen a zsidóknak kell hálájukat leróni, most báró Eötvös József emlékének, mert ő volt az emancipatió alapvetője. A magyar tanítóság is megérdemli azt, hogy ezt a nagy vállalkozását pártolja minden rendű és vallásu közönség. A rendezéssel különben Berecz Károlyt kellett volna megbízni, ki legjobban ismeri Eötvös szellemét, kinek Eötvös úgyszólván tollba mondotta a Karthausit. Erre a figye­lemre az élő magyar irók egyik legkitűnőbbje valóban méltó lenne s csak az ügynek hasz­nálna a bizottság, ha Berecz Károlyt a közre- munkáláshoz sikerülne megnyerni. A gyermekekért. A nagypénteki református társaság men- helye épül a kamara erdőben. A keresztény emberszeretet, igaz vallásosság hordta , össze kitartó munkássággal ennek köveit. Áldott lelkek nyilatkoztak meg a gyermekekért kö­vetve Jézus Krisztus felszólítását: Bocsássá­tok hozzám a gyermekeket, mert övék a menyeknek országa . . . Sulamith. Az ó-budai eredetű Sulamith a Magyar színházban aratott diadalai után téli pihe­lenségóre púpos, a mi f sokszor bántja, sok­szor nem veszi észre. Es ez a bölcs nyolez nap alatt szerelmes lesz egy komédiás leányba. Hát nem az állat szólalt meg az emberben ? Az állatok vizsgálója tökéletlen állatem­ber, de hát nem lehet a világot beosztani szép hadoszlopokba, hol minden parancsszóra mozdul és úgy történik, a hogy előre meg van írva, kivéve, ha komolyan megy ; ekkor azután felbomlanak a hadoszlopok és másként dől el a háború, mint a vezérkar kiszámította. — Nos, — kérdé Kalipszánó mester, — engedelmeskedett a doktor urnák Olimpia ? — A kisasszony minden áron ki akar rándulni a világba ; azt hiszem, ez a kirán­dulás rövid tartalmú lesz. De addig én tönkre megyek. — Ne féljen semmit . . . Ha a kis­asszony a Minerva-szalón tagja, úgy önnek emelkedik a bevétele. Erősebb szövetség az a szabadkőművességnél. Olimpia megérdemel egy kis szabadságot, minden művész ki szokta venni a szabadságidejét . . . Az is érdekes előadás ám, ott ismer meg csak remek példányú fenevadakat . . . Olimpia nem értette jól meg ezeket a szavakat, előtte csak az lebegett, hogy a sok előkelő úrnő és ur között ő is úgy jelenhetik

Next

/
Thumbnails
Contents