Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-02-01 / 4. szám
Budapest 1899. Vili. évfolyam 4. sz. Február I. (Böjtelö hava) BUDA ES VIDÉKÉ SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. KIÄD( )-HI¥äTäL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Budapest, I., Városmajor-u. 28. Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedbe 3 korona. SZEkKESZTŐSÉG: Vár osmajor-utcza 28. Kéziratok és közleményeket ide kérjük küldeni. Az örök imád ás temploma. Ez volna a magyar főváros legújabb temploma, melyet főrangú hölgyeink kezdeményezésére szerencsétlen véget ért királyasszonyunk emlékére építenének. A templom-épitő bizottság a minap kül- döttségileg tisztelgett a polgármesternél, a kit felkértek, eszközölné ki, hogy a főváros a Rókus-kórház telkéből 1000 négyszögölet adjon a templom számára. A mérnöki hivatal ma azt jelentette a tanácsnak, hogy a Rókus-kórház telke a templom czéljára közlekedési és város- rendezési szempontból nem alkalmas. A templom veszedelmes forgalmú és mégis eldugott helyen lenne. Ezenkívül még más baj is van, az, hogy a kórház telke a legjobb esetben sem szabadul fel egy évtized előtt. A mérnöki hivatal legczélszerübbnek tartja, ha a Belváros szabályozása folytán az Eskü-téren épülő uj belvárosi templom lesz az örök- imádás fogadalmi temploma és ebben az esetben a főváros kegyurasága alá tartozna, úgy, hogy plébániával volna ösz- szekötve. A mérnöki hivatal jelentésében azt mondja, hogy ha az építő-bizottság a templom mellé zárdát akar építeni, akkor csak a tisztviselőtelepi Rezső-téren építhetik fel a templomot. A magyar hölgyeknek Nagy Erzsébet emlékét megörökítő nemes szándékát üdvözöljük. A megboldogult királyné emlékének építendő templom azonban nem lehet más helyen, mint Budán, hol fájdalommal teljes szive annyiszor eny- htilt meg a szép és szabad természetben. Ha a királyné szellemét megkérdezhetnénk, ő maga is Buda remek vidékét jelelné ki az örök imádás templomának helyéül. Mi a magunk részéről több Ízben ajánlottunk erre egy igen szép helyet, az Orbán hegyet. Ha azok az úri hölgyek, kik az örök imádás templomának magasztos tervével foglalkoznak, kijönnének egyszer az Orbán hegyre, úgy azonnal belátnák, hogy a templomnak méltó helye ez. A telek megszerzése nem nagy áldozatba kerülne, hiszen több budai lakos kérvény alakjában ajánlotta a herczeg- primásnak, hogy tekintélyével pártolja a templomnak az Orbánhegyen leendő építését. Úgy értesültünk, hogy a herczegpri- más ezt a tervet kedvezően fogadta s kész a kérvényt támogatni s a telek megszerzésében részt venni. A közoktatás eszmegazdag minisztere dr. Wlassics Gyula az egyetemeket, tehát az ifjúságot kiakarja telepíteni a 1 városból. Az örökimádás temploma mellett zárda is leszsz, még pedig nőnevelő zárda. A nők nevelésénél csak oty fontos mint a férfiakénál, hogy minél mesz- szebb legyen a nevelés helye a várostól. Az egészség megköveteli, hogy jó levegőn nevelkedjenek a leányok. Nőnevelő intézeteket is a városon kívül kell elhelyezni. Az egézségi okokon kívül e mellett szólnak az erkölcsi okok is. A kit a szabad természetben nevelnek, az nem látja a rossz példákat, nem a nagyváros sokféle csábjait és ingerét. A középkorban igyekeztek a templomokat szép helyre építeni. Az akkor épült templomok legtöbbje hegyen van. Minek dugnák el a templomot szűk házsorok közé? miért kárhoztatnák az a nélkül is javarészt vérszegény leánygyermekeket az egészségtelen levegőre. Ha a miniszter elviszi a városból a férfiak nevelését, vigyék el onnan a nőnevelést a magyar hölgyek. Az örökimádás templomával és egy nagy nevelési elvvel tennék emlékezetessé és áldásossá a királyné emlékét. A hanyatló vallás erkölcsét is erősítő az, ha a templom szép helyen a szabad természetben emelkedik. A szép vidéken az áhitat is emelkedik, jobban kinyílik ahoz a szív. Gondolják meg tehát jól a magyar hölgyek, hogy a királyné emlékének emelendő örök imádás templomának alkalmas az Orbánhegy,, a honnan látni lehet nem csak a királyi várat, de azt a szép vidéket, melyben az elhunyt királyné annyiszor gyönyörködött. Építsék az Örökimádás templomát az Orbán he gyre. E. Gy. Amerikaiak Budán. A napokban egy amerikában élő honfitársunk vezetésével öt amerikai tőkepénzes járt Budán s tüzetesen megnézett mindent, még a környéken fekvő falvakat is. A tőkepénzesele ezúttal csak látogatóban voltak, de bizalmasan elárulták tervöket a mi nem egyéb, mint részvénytársaság által nem csak az összes budai fürdők megvétele, de telekszerzés egész Vasmegyéig s a Balatonig s a mennyire lehet egész Dunántúl, hogy üdülőhelyeket, hidegvíz gyógyintézeteket, sanatoriumo- kat s gyógyhelyeket teremtsenek. Abban az övezetben, mit Buda központtal létesítenének, terveznek bányákat, ipartelepeket. Igyekezetök, hogy a hasznost összekössék a széppel. Tervök valósulását ahhoz kötik, hogy mennyire fogják fel azt a főváros és a vidék közigazgatási intézői. Csodálkoztak rajta, hogy úgy a főváros, mint a megyék mennyi kincset hevertetnek parlagon, s mulasztással vádolták a hatóságokat. Az amerikaiak nagyon csodálkoztak azon, hogy itt mindenki beszél németül, nem tud mindenki magyarul és mégis megélhet. Amerikában meg nem élhet az, ki angolul nem tud. Az országgyűlés s a magyar nyelv. Egy budai irótársunk a következő sorokat küldötte be közlés végett: „A magyar törvény- hozás bűnös abban, hogy mindenben magyartalan. A beszédekben, a jegyzőkönyvekben, a törvényekben, feliratokban csak úgy hemzseg a magyartalanság . . . Azok az urak, kik most ezt emlegetik szólljanak ehez békésebb időben. A magyar törvényhozás ne sértse a nyelv törvényeit. Alkossanak törvényt arról, hogy az országgyűlésen példás legyen a magyar nyelv s kezdjék el a szónokok és hivatalok nyelvének javítását'' . . . Budai irótársunk azt Ígéri, hogy erről a kérdésről többször fog Írni, sőt felolvasást is tart egy budai körben. A jótékonyság. A főváros heterogén társadalma néhány hónap óta hasonló a forrongásban levő kráterhez. A gyomrában összegyűlt salakot kezdi kidobni magából. A ki figyelemmel kisérte az eseményeket, tisztán láthatta, hogy a vulkánnak ez a kitörése előbb-utóbb elkövetkezik. A kitörés megkezdődött. Sajnos, még igen szerény mértékben, s egyelőre csupán a jótékonyság eszméjének beszennyezőit dobta ki magából ez az ezerféle bevándorlóit elemből jól rosszul összetapadt kráter : a mi társadalmunk. A pro- czesszus kezdete jól indult s a tisztuláshoz sok reményt fűzhetünk. A tisztulást azonban nem szabad egészen a hatóságra bízni ; a társadalomra vár a munka oroszlánrésze, a mint hogy az ő erején nőtt meg a jótékonyság is. S ezt a megnövesztett jótékonyságot ki kell menteni abból a sárból, a melybe tisztátalan üzleti érdekek rántották. Az árvagyermekek nevelése, szegény leányok kiházasitása, a tőke nélküli munkások betegségben való segítése, a temető egyesületek, az elaggott és munkaképtelen proletár eltartása nem maradhat továbbra is olyan ipar, a melyet dologkerülő, urhatnám- ságra törő lovagok kezelnek. Tisztelet a kivételnek — de a kerületi elöljáróságokhoz és a főváros tanácsához az utóbbi időkben érkezett panaszok és feljelentések arról tanúskodnak, hogy a magyar metropolusban a jótékonyság puszta ezégér, a melyet egyesek kényük-kedvük szerint ezerek megzsarolásával a maguk privát érdekében nyíltan vagy rejtett utakon alcnáz- gatnak. Szomorú társadalmi viszonyaink amúgy is megrendítették az emberekben az egymás iránt való tiszteletet és bizalmat. De egy dolog nagyjában érintetlen volt: az a hit, hogy a mit a jótékonyság oltárára adok, az oda is kerül. A legutóbbi erupeziók ezt a hitet is megrendítették s ma már többé-kevésbbé jogosan kemények a szivek, ha a jóttevésről van szó.
