Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-02-01 / 4. szám
Budapest, 1899. (2) BUDA és VIDÉKÉ Február 1. Ezt a hitet pedig meg kell menteni. A főváros szegény társadalma olyan óriási, hogy a jóttevés megcsappanása proletár forradalmat, éhezők lázadását idézné elő. Ennek nem szabad megtörténni. Az egyengetést a hatóság kezdte meg azzal, hogy a jótékony egyesületeket ellenőrzés alá helyezi s minden egyesületben képviselteti magát. Ez az intézkedés helyes, de kevés. A gyökeres orvoslást az egyesületek igazgató szervezetének választásánál kell kezdeni. Minden egyesületnél oda kell törekedni, hogy intézői, vezetői csak megbízható, becsületes elemekből kerüljenek ki. A választmány tagjai anyagilag is felelősek legyenek az egyesület vagyonáért s viszont az elnökségnek utalványozási joga ne legyen. A választmány utalványoz, de neki sincs joga tiszteletdijakat vagy províziót osztogatni. A választmányi tagságot csak olyanok vállalják el, a kiknek ambicziójuk és idejük is van az ülésekre eljárni. Az egyesület könyveit a hatóság bármikor betekintheti, és viszont az illetékes kerületi elöljáróság legalább havonkint egyszer köteles legyen közvetlenül vizsgálatot tartani a hatáskörébe tartozó egyesületeknél. Fizetett állást nem szabad engedélyezni sem a tisztán jótékony egyesületeknél, sem a betegsegélyző, kiházasitó és temető egyesületeknél. A jótékonyság filléreiből, a szegény napszámos és cselédleány keserves krajczárjából senki más, csak a rászorult nyerjen támogatást. Az illetéktelen ragadozókat ütni kell, hogy pusztuljanak. S e téren a társadalomra vár a mentés munkája. A hatóság látta s ereje ezerfelé forgá- csolódott. 01}Tan erős akcziót, a milyenre szükség van, nem tud kifejteni, de nem is áll a módjában. Emberek, a kik bennülnek, mint diszvagy választmányi tagok s a kikben meg van az önzetlenség: azok fogjanak a tisztogatáshoz s mentsék meg a jótékonyságba vetett hitet, mielőtt fegyvert ragad a nyomorúság kenyerén tengődő, most még alázatos, reménykedő tömeg. Mesterséges tó. A svájcziaknak bőven kijutott a tavakból, tengerszemekből, mégis keveslik. Egy nagy zürichi gépgyár egy uj tavat akar csinálni Einsiedeln közelében. Van itt egy mély völgy, a melytől nem messze folydogál jó magasan a hegyszorosok között a Sihl folyó. A gyár úgy számit, hogy át fogja törni az elválasztó hegyoldalt, akkor hatalmas vízesésben fog lezuhanni a Sihl vize a völgybe. Ez rengeteg ingyen lóerőt szolgáltatna a gyárnak, s azonkívül egy 12 méter mélységű tavat is teremtene, a melyet haltenyésztésre, meg közlekedésre is kitünően lehetne kihasználni. A tó hossza körülbelül 10 kilométer lenne. Széliében át lehetne hidalni, a mit szintén tervbe vettek. Az óriási vízmű keresztülvitele persze jó sok millióba és 15 évi munkába fog kerülni. Midőn ezt a kis hirt közöljük felvetjük azt az eszmét, hogy Budán és vidékén nem-e lehetne mesterséges távakat alkotni p. o. artézi fúrások segélyével. A Buda és Vidéke 1893-ik évfolyamában dr. Fodor József az istenhegyi fürdőről tanuságos czikket irt. Jó volna, ha nem csak papiroson, de a valóságban is foglalkoznának a tervvel. Nehány szó az ó-budai szinpártoló egyesülethez. Budapest tiz kerülete közül egyedül a III-ik részesült abban a nagy (?) szerencsében, hogy oly férfiak, kik igaz lelkesedéssel viseltettek a színművészet iránt, szerény színháza létének biztosítására s színészetének gyámolitására szinpártoló egyesülettel ajándékozták meg. Czélunk nem az eredményeket méltatni, melyeket az egyesület elért, hiszen ezek különösen újabban oly kicsinyek, oly igénytelenek, hogy ííiéjtatásuk teljesen haszontalan dolog volna.-Mind ezáltal azonban nem azt akarjuk állítani, hogy ez a szép reményekre jogosító egyesület régebben mit sem tett az ó-budai színészet érdekében. Sőt ellenkezőleg, nem tul- zunk midőn azt mondjuk, hogy az eredmények roncsai, melyekkel jelenleg ékeskedik, nem a mostani vezetőség érdeme, hanem a régié. Volt ugyanis az egyesület élén egy két férfiú, a ki helyesen fogta fel a czélt. melyet mint annak elnöke maga elé kellett tűznie, s tett, fáradozott a színészet érdekében. Hogy fáradozásaik mellett keveset tudtak csak elérni ők is, annak legnagyobb bizonyítéka, az, hogy már három társulat távozott a Kisfaludy színház falai közül. Mindezáltal dicsérettel emlékezhetünk meg róluk, mert bennök meg volt a jó akarat, s a czélért, melyet maguk elé tűztek, tőlük telhetőleg készek voltak felvenni a harczot. Újabban azonban, mióta Fehér Dezső direktor eltávozott, az egyesület működését illetőleg elveszté a helyes czélt, s a helyett, hogy a színészet érdekében dolgoznék, annak ellenére működik. Csaknem tétlenül nézte s nézi azt, hogy Kövessy Albert mily nagy nehézségekkel szerezte meg a színházat; az idény elején mennyi akadályt kellett elhárítania, melyet minden oldalról ugyancsak bőven állítottak fel ellene; s végre miként fáradozik, áldoz nemes törekvésének érvényesítéséért a jelenben. Hiába szerződtetett jó tagokat, adatott jobb- nál-jobb darabokat, hiába szólittatta fel az egyesületet, melynek szinpártoló tagjainak többsége talán még sohasem volt a Kisfaludy színházban, hogy vegyenek részt egynéhány előadáson, a nemes szinpártolók siketek maradtak. Nem egyszer pirulva kellett szétnéznünk a nevezett színház padsorai felett, melyen Buda csaknem 100000-nyi lakossága öi-hat látogató által volt képviselve. S mind ez egy oly kerületben, melynek szinpártoló egyesülete, s Budán a leggazdagabb polgársága van. Ha helyes irányban működik az egyesület, czáfolja meg az ellene valló tényt, s mutassa ki, miben nyilvánul szinpártolása. Vagy helyes irányú működésnek gondolja azt, hogy a mig híveket, barátokat szerezne az ó-budai színészetnek, addig silány tehetségű, proteYsált művészeket (?) tukmál az igazgatóra ? Megkötni szándékozik-e tehát a vezető kezét, a helyett, hogy a színészi kérdések megoldásában néki teljesen szabad működést engedne ? A szinpártoló egyesületeknek tudtunkkal nem az a czéljuk, hogy akadékoskodjanak a felkarolt színészettel szemben, sőt ellenkezőleg mivel az intelligenczia számottevőbb tagjai vezetik, elhárítsanak mindent, a mi annak rendes működése ellen irányul. Térjenek vissza tehát újra e czélhoz! Ó-Budán a színészet nagyon el lévén hanyagolva, sok irány van, a hol annyi buzgalommal, melylyel egy-egy haszontalan szerződés megkötésén fáradoztak, sokkal több s üdvösebb dolgot értek volna el. Anyagi áldozatot tőlük senki sem kíván, az erkölcsire pedig önként vállalkoztak. O-Budanak, mint említők, nagy és gazdag polgársága van. Járjanak közre, legyenek szószólói a felkarolt színészetnek e polgárság előtt, 5 tegyék egyszersmind annak barátjaivá azt. A másik irány, melyen egyedül ők működhetnének sikerrel, a szubventió megszerzése. Kövessy Albert igazgató oly társulatot szervezett, a mely már előkelő színvonalon álló előadásaival is megérdemelné a székes-főváros támogatását; nem számítva azt, hogy eddig minden segély nélkül 10—12 ezer forintot áldozott a hálátlan, legkevésbé sem pártolt vállalatra. Csak egy kis jó akarat, buzgalom, no még némileg a személyi hasznok elvetése kellene, s amint megtudták Fehér Dezső csak 3—4 színészből álló társulatának (a nap-nap után változó művészkéket csak nem nevezhetem színészeknek), szerezni a 6000 frtos szubventiót, úgy annál könnyebben tehetik ezt meg Kövessy- ért, aki a sajtó által elismert eredményt, még pedig szépet, s bármely igazgatónak becsületére valót képes felmutatni. Ez a két irány az, a mit egyelőre a szinpártoló egyesület becses figyelmébe ajánlunk, s a melyen egyszersmind sikeresebben is működhetik. Ne akadékoskodjék a jövőben, ne ártsa be magát a színház bel-, egyedül az igazgatóra tartozó ügyeibe, ne nézze le, ne ignorálja a színészt (mint a hogy ezt egyes panaszokból hallottuk) mikor úgy sem segíti; hanem vagy mondjon le arról az állásról, melyet mint szinpártoló dicstelenül tölt be, vagy dobja sutba az eltévedt irányt, s érdemelje ki a szinpártolói nevet. S. Gy. , Keresztény Szövetség Említettük már lapunkban, hogy e. szövetség az összes keresztény felekezetek pártolására tarthat igényt, s mint ilyen a legnemesebb czélt tűzte ki maga elé : mert úgy a rokon, mint a különböző felekezetek közt levő súrlódásokat és ellentéteket kiegyenlíteni, a keresztény felekezeteket társadalmi, közgazdasági, közművelődési és jótékonysági téren egyesíteni van hivatva ; ezáltal elérni óhajtja azt, hogy az ellenségekből testvérek és szerető felebarátok váljá- nak s igy a létkérdést és egymást közös egyesült erővel támogassák. Nem kíván a szövetség semmivel sem többet létesíteni, nagyobb összetartást, eredményeket elérni és a kereszténység érdekeinek nagyobb templomot emelni, mint aminőt rövid idő óta az „Izraelit a-0 r s z á g o s-K özpon kiírod a“ avagy az „Izraelita Európai egyesület“ a „Moskel el Dől“ stb. hasonló egyesület elért azáltal, hogy ismert elveit vallási alapon a társadalmi térre vitte át, sőt meglehetünk elégedve, ha e téren hozzájuk viszonyítva 50°/o-os eredményt érünk el. Ezekből nyilvánvaló, hogy a „Keresztény Szövetség“ czégére nem a felekezetek elleni harcz- ért, hanem a felebaráti szeretetért a viszásságok megszüntetéséért, a keresztények érvényesüléséért vagyis az életkérdésért küzdünk. Bizonyára ideálisnak tartják ezeket az elveket azok, kik nem kísérik figyelemmel nemzeti átalakulásunkat és a magyar kereszténység erkölcsi és anyagi sülyedéset; kik a létérti küzdelmet Darvin szempontjából tekintik, midőn az eszközök megválasztása nélkül az élelmesebb a kevésbé élelmesebbet elnyomja és kiveszésre készti. Kétségtelen, hogy az illúzió az erőset megvakitja és a gyengét hiúvá teszi, s. mert a keresztény vallás ideális eszmékkel már a bölcsőtől fogva táplálja az emberiséget és azt a törvény védelme alatt nyilvánosan teszi hirdeti „Jézus Krisztus“ magasztos igéjét, „S z é r e s d felebarátodat, ellenségedet,, mint t enn magada t“ nem zárkózhatunk el a „Keresztény Szövetség“ fenn hirdetett elvei elől. A didergő Neptun. Hogy mily kevés a művészi érzék, annak, ha mindjárt ideiglenes is, de annál kiáltóbb jele / a kálvintéri szökőkút,jez a Budapest egyik leg- festőibb terét díszítő s művészi hatására nézve legkifogástalanabb monumentális szoborművünk bódéja. Ybl Lajos halhatatlan emlékű építészünk tervezte e szőkőkutat, egy fényes tehetségű, de szerencsétlen véget ért, a szó szoros értelmében éhen halt szobrászunk : F e u- ler Leó mintázta pompás alakjait. A mű eszthetikai hatása csak akkor teljes, ha meden- czéinek fátyolként lecsurgó vize egészíti ki ar- chitektonikus konczepczióját; mégis fővárosunk krajczárokban takarékoskodó és milliókat kidobó pénzügyi politikájához híven nyarankint csak vasárnap működik a szökőkút, mely hétköznaI
