Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-10-30 / 30. szám
Budapest, 1899. (4) BUDA ÉS VIDÉKE ma a fájdalom részvétével emlékezünk. Garba Gyuláné úrnő váratlanul hirtelen meghalt, gyászba borítva szeretett övéit. A megboldogult úrnő mint hitves, mint anya, mint nő tiszteletreméltó volt. A budai nőegyletek egy buzgó tagot vesztettek el s mindnyájan egy kedves ismerőst siratnak. Legyen áldott emléke s az Isten adjon erőt a lesújtott férjnek s a családnak a pótolhatlan veszteség elviselésére. Budapest jövője. A Buda és Vidéke Lord Albert műépítész tollából egy vezérczikket közölt Ez a czikk mindenfelé feltűnt. Egy a külföldön nagy összeköttetésű barátunk bemutatta, külföldi pénzembereknek, kik hajlandók Budapesten építő bankot szervezni, kü önös tekintettel Budának, mint fürdő városnak igényeire. . . . Buda emelkedése sok vidéki városra példa lehet és számtalan épitőbank találhat tőkéjének elhelyezést. Bellaágh Imre kitüntetése. Bellaágh Imrét Pestvármegye főügyészét — ki lapunknak is munkatársa — ő Felsége a király, királyi tanácsossá nevezte ki. Ez a kitüntetés a jogászvilág egyik díszét, a szabadságbarcz vitéz katonáját méltán megilleti. Adja Isten, hogy Imre bátyánk méltóságát egészségben s a mostanihoz hasonló lelki és testi erőben élvezhesse s ne felejtkezzék el arról, hogy a tollat javunkra tovább is sikerrel forgassa. Magyartalanságok. Pozsonyban a Nyugatmagyarországi Híradó szerkesztője, Vutkovich Sándor dr. arra is szokta iapját haszná ni, hogy olvasói nyelvérzékét gondozza. A helyes magyarság dolgát fejtegeti időnkint megjelenő közleményeiben. Az eddig megjelent ily czélu közleményeit most vaskos kötetbe szedve adta ki, mely ő nála 4 koronáért kapható. A szerző annyira figyel minden nyelvhibára, hogy még a Mikszáth halvaszületett akarnok (stréber) szavát is megrója. Az olvasó hasznosan okulhat e gazdag tartalmú könyvből, melyben a legtöbb közkeletű hibát megtalálja. Kár, hogy a szerző a tartalomjegyzéket nem szerkesztette betűrendben, mert igy a rendszertelenül egymásután sorakozó nyelvi kérdések között nehéz megtalá'ni, a mit keresünk. Vutkovich Sándor könyvével a magyar nyelvnek szolgált. Nagyon jó könyv, de ő maga kevés, hogy a magyartalanságokat megölje. A közoktatás minisztériumában egy egész osztályt kellene erre állítani s legelőször a gyermekek iskolai könyveit mind elégetni, mert ezek teli s teli vannak botrányos magyarságokkal. íróink és hirlapiróink kitűnnek abban, hogy kell rosszul Írni magyarul. Makó — Temesváron. Az első teljesen magyar színi szezon szerencsés előjelek mellett vette kezdetét. A temesváriak nagy érdeklődéssel várták Makó társulatát, a bérlet várakozáson felül sikerült é* az eddigi előadásokban majdnem mindig telt nézőtér gyönyörködött. A Temesvárott megjelenő Magyar Művészet következőkép ir a megnyitó előadásról: „Hálát, imádságot zengett e napon minden magyar az ég urához. Imádságot azokért, a kik a magyar Múzsának állandó otthont teremtettek. De nem csak a nézőtéren, a közönség köréből hangzott ez, elmondták a zsolozsmát a színpadról is. Somló Sándor, a Kisfaludy-társaság által pályadijjal jutalmazott műve, M szombatosok került előadásra. Általános figyelem, néma csend közepette, lassan, méltóságosan gördül fel a függöny és az egész nézőtér, mint egy sziV, egy lélek és egy ajak, a remek kiállításban gyönyörködve egy „ah“ szócskában egyesül. Dicsérettel kell adóznunk első sorban is Makó igazgatónak. Dicséret illeti meg őt, me t elég erőt, elég bátorságot érzett arra, hogy ő legyen az állandó magyar színház első direktora. Nem rettent vissza semmi nehézségtől, nem sajnálva költséget, fáradalmat, oly pazar kiállításban állította ki első darabját, hogy bizton mondhatjuk, ha ezt igy folytatja, akkor a magyar színészet városunkban nyert ügy.“ Ä mi budai igazgatónk és budai színé szeink a közönséget azonnal megnyerték. Jl Baba előadása primadonnánk Rétby Laura diadalestvéje volt. A közönséget teljesen meghódította. Lám Budáról lassankint az egész ország tudomást vesz s praedestinálja a szellem városává. Évi jelentés a budai dalárda közgyűléséhez. (Előterjesztette : Magyar József, jegyző.) Igen tisztelt közgyűlés! Megtisztelő bizalmuk folytán, másodízben vagyok oly szerencsés, hogy az igazgató választmány évi jelentését kedves tagtársaimnak bemutathassam. Előterjesztésére engedelmüket s meghal - gatására szives türelmüket kérem. Egyesületi működésünk harminczötödik esztendejét zárjuk be a mai nappal. Mielőtt azonban az uj év küszöbére lépnénk, tekintetünk visszaszáll az elmúlt évre s leszámolunk önmagunknak, hogy a mulasztásokon okulva, sikereinken felbuzdulva: erőt, bátorságot s kitartást merítsünk a jövőre s kedvvel haladjunk tovább ama pályán, melyen egyesületünk a „Budai Dalárda“ már sok elismerést és kitüntetést aratott. A lefolyt év — igen t közgyűlés — eseményekben nem mondható gazdagnak, de hisz ez természeti törvény, melynek minden alá van vetve. A természetben látjuk, hogy mig az egyik év pazarul árasztja reánk áláldásait, addig a másik szükmarkuan juttat a jóból. De habár eseményekben szegényebb is ez év az elmúltnál, eredményben mind az által nem marad amannak mögötte. S valamint rósz termés idején szebb a föld gyümölcse, akképen mondhatjuk mi is, hogy a mi keveset termeltünk, annál szebb s jobb volt az s igy nyugodtan tekinthetünk vissza reá s bizalommal indulhatunk az újévnek, mert megtettük kötelességünket s híven megfeleltünk feladatainknak. A lefolyt év eseményeiből kettő van, a mi kiválik szokott munkánk sorából. Az egyik a Petőfi emlékünnepen való részvétel, a másik a pöstyéni kirándulás és hangverseny. Kis nemzetünk nagy emlékünnepei között egy sincs szomorúbb, egy sincs gyászosabb s mégis dicső, mint az idei évfordulók. Lelkűnkkel végig járva a hazán áldoztunk a magyar dicsőség oltáránál; zokogva vándoroltunk végig a haza Golgotáin; megjelent emlékünkben a pillanat, midőn a múlt évben ott álltunk az aradi Golgotán szótlanul, némán, mígnem egy akarattal egy érzéssel tört ki belőlünk a szent fohász : „Isten áldd meg a magyart!“ így jutottunk el Petőfihez a nagy szellemtestvér dicsőségét hirdető érczszoborhoz. Lelkünk leikével ölelkezve, végigjártuk az alföld szép rónáit: a „Kis-Kunság“-ot; megálltunk „a nagy Duna mentében a kis laknál“ s betértünk „A jó öreg kocsmáros“- hoz s daloltunk. — „Most is hallom a dalt, elhangzott bár : Cserebogár, sárga cserebogár !“ Élkisértük a tópartjára, szomorú fűz mellé s együtt daloltuk vele : ,,Te vagy, te vagy barna kis lány szemem, lelkem fénye.“ Együtt sóhajtottuk : ,,Reszket a bokor, mert madárka szállott rá.“ Aztán meglátogattuk a boldog családi fészket s előttünk állt, ,,A nagy világnak leg- nagyobb gyémántja:“ a ,,fe'ségek felsége.“ S mikor jött a vihar, mely borzalmasan száguldott át a hazán, hogy reményeinket, életünket semmivé tiporja, ott hagyva a meleg családi tü'heyet, láttuk, amint kiállt a síkra s hallottuk, midőn a még merendő tétovázó nemzetnek odakiáltotta : „Talpra magyar!“ — Láttuk, amint „futott a toronyba, hogy megkonditsa azt a vészharangot“. Aztán lelkűnkkel kisértük a harcz mezejére. Vele álmodtunk véres napokról, szabadságról, testvériségről és egyenlőségről. Örültünk, búsultunk, a milyen az alkonyat volt. S midőn egészen bealkonyodott és sötét lett, akkor jött: Világos! Lelkünk előtt elvonu1 „a nagy temetési nap, hol ünnepé yes lassú gyász-zenével és fá- tyo os zászlók kíséretével a hősöket egy közös sírnak adják.“ S a nagy szellemtestvért, nem bántja az : „Egy gondolat.“ Úgy lett miként kívánta : „Ott essem el én a harcz mezején.“ Beteljesedett! Ledöntötte a temp'omot, de áll a szent haza s állni fog mig Petőfi szelleme él. Ő pedig él, ott volt közöttünk s együtt énekelte velünk : „Tied vagyok, tied hazám!“ Örülünk, hogy a Petőfi társaság bennünket szóllitott fel arra, hogy a budapesti Petőfi szobornál julius hó 30-án megtartott „Petőfi ünnepén“ közreműködjünk. Tagjainknak egy része távol lévén, csak úgy felelhettünk meg e kitüntető felhívásnak, hogy a Budapesti polgári-, a Ganzgyári- és a Törekvés dalkörökkel egyesültünk s szeretett karmesterünk Bellovics Imre vezetése mellett, a nevezett két testvéregyesület közreműködésével énekeltük el Petőfi egyik legszebb dalát, a „Honfi dal“-t, melyet a nagyszámú közönség fedetlen fővel hallgatott s lelkes éljenzéssel és hosszantartó tapssal fogadott. Az ünnepélyt szent zsolozsmánkkal: a „Himnusz“-szal fejeztük be. Rátérve egyesületi életünk múlt évi munkálkodására, annak krónikájáról a következőkben számolunk be. 1898. év október 22 én tartottuk meg a „Budai Polgári Casinó“ dísztermében rendzett őszi dalestélyünket Dienzel Oszkár zongora- művész ur szives közreműködése és Hoppe Rezső tagtársunk vezetése mellett a következő műsorral : 1. a) Bellovics Imre: „Régi dal.“ b) Silcher F.: „Skót bárdok dala“ ez. férfikarok. 2 Dal: énekli: Kéry Andor egyl. tag. 3. a) Barna Izsó „Dinom-dánom.“ b) . Storch A. M.: „Dalra szivem“ férfikar magán- négyessel. 4. Strauss-Schütz : „Bőregér Paraphrase“ zongorán előadja: Dienzel Oszkár ur. 5. a) Kremser E.: „Kis madár ha csipeget.“ b) Schweida R.: ,,Magyar népdalok“ ez. férfikarok. A hangversenyt, mint rendesen, táncz követte, mely a hajnali órákig tartott. 1898. óv deczember hó 10-én a „Főv. vigadó éttermeiben tartottuk, egyesü etünk alapításának emlékére, az u. n. alapítási dalestélyt Horváth Irma gordonka művész és Stark Ludovika énekesnő szives közreműködésével, melynek műsora a következő: I. a) Mayerberger K.: „Szövetségdal.“ b) Silcher F.: „Skót bárdok dala.“' Férfi karok az előbbi zongora kísérettel. II. a) Bo- cherini: Adagio, b) Popper: Tarantella, gordonkán előadja Stark L. k. a. III. Zimay L.: „Boldog éjjel.“ IV. Ottó :,,Kalózdal“ ez. férfikarok. V. a.) Mosonyi: „Boldogság emléke1 és b) Goldmark: ,,A fülemüle“ ez. dalok előadja Stark L. k. a. VI. Nessler: „Esti dal.“ VII. Gaal F. : „Balatoni nóták“ ez. férfikarok. A hangversenyt viradtig tartó táncz követte. 1899. óv február hó 4-ón tartottuk meg szokásos jelmezes tánczestélyünket, melyen az újabb színművész-nemzedék két fiatal tagja: Mezei Irma urkölgy és Rogoz Imre ur, mint vendégek, emelték az estély fényét, érdekes és kedves előadásukkal. Érdekes száma volt a műsornak Sgr. Zöldini Karoló fellépte idomított állatseregletével (Állatquartett). Sok tapsot aratott s
