Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1899-10-30 / 30. szám

BUDA ÉS VIDÉKE Budapest, 1899. (5) nagyban fokozta a kedélységet: ,,ű három Congo néger“ zengzetes énekével s művészi tánczával. Állandó nevető kedvében tartotta a közönséget: Petényi Zsigmod ur ördöngös bűvészeti mutatványaival. E jelemes estélyünk czim és felvonulás nélkül történt meg, mindazáltal, kivált a bu­dai szép leányok, igen változatos jelmezekben jelentek meg. Volt ott: hegyi tündér, szép piros pipacs nevét czáfoló Alt- Wien, aranyos bébé, ennivaló zsoké, tüzesszemü czigány- lány, ajándékokkal megrakott karácsonyfa, csinos matróz, rózsásarczu virágáruslány, (kertészlány) kellemes érzelmeket keltő zene, piros pozsgás magyar menyecske, szerelmes leveleket bordó postás, bájos tiroli rococo spanyol és szöszke Gretchen stb. Az estély műsora a kővetkező : 1. Schaffer: ,,Bölcs Salamon“ férfikar. 2. A világbirü eredeti Congó-néger hármas : Rhorri, Vlaszi és Wichi urak fellépte. 3. Ma­kai : ,,Izé kisasszony“ magánjelenet; előadja Mezei Irma urhölgy. 4. ,,A csalódás perczei,“ bűvészmutatványok, előadja: Petteny Zsig- mond ur. ó. Gabányi: ,,Egy kis baleset“ elő­adják Mezei Irma urhölgy és Bogoz Imre ur. 6. Sgr. Zöldini Karoló ur fellépte, híres ido­mított állatseregletével. 7. a) Them : „A var­juk.“ b) Mendelssohn : ,,Bordal“ ez. férfikarok. A szűnni nem akaró jóke ív tetőpontját érte el, midőn a bosnyák zenekar rázendített a csárdásra s kezdetét vette a táncz, mely kivilágos kiviradtig tartott. 1899. év február 14-én (húshagyó ked­den) Hoppé Rezső tagtársunk indítványára s vezetése mellett emlékezetes s igazán kedé­lyes, Kedélyes estélyt rendeztünk az I. kér. polg. leányiskola tornatermében ingyen tom­bolával, melynek műsora volt: 1. a) Schaffer : „Bölcs Salamon.“ b) Men­delssohn : „Bordal.“ 2. Magyar népdalok; czimbalmon előadja Koczány Zs. k. a., 3. „A mama kedvencze“ magán jelenet; előadja Horváth Kálmán. 4 Dalok : énekli Kéry An­dor. 5. Sgr. Karoló di Zöldini fellépte ido­mított állatseregletével. 6. „Férjhez megyek-e?“ magánjelenet; előadja Szépligeti Klementin k. a. Kgy kis tévedés, Tréfa 1 felvonásban. Németből fordította : Hoppe R. Körnioló, írnok .... Hoppe Rezső Pancsoló, vendéglős . . Pick Ferencz Sajtos, szatócs ................ Starker Károly He csepecsné ő nagysága . Fischer Ferencz Történik egy hirdetési irodában. 8. Gabányi: A föld és népei, előadja Tar- czal Győző. 9. Koch : Heimann Lévi ur bálja. Férfi kar. Genee : Äz antiszemita. Nagy opera 4 felvonásban. Személyek: az öreg gróf, a fiatal gróf, egy vén zsidó, Rebeka leánya, férfi kar, női kar, ballet kar, Hoppe Hezső. 11. A hires néger hármas : Rhorri, Vichi és Vlaszi urak fellépte. 12. a) Them : A var­juk, b) Gaál: Balatoni nóták, férfi karok. Áz estély érdekességét s kedvességét mi sem bizonyítja jobban mint az, hogy daczára annak, hogy az estély kezdete 8 órára volt kitűzve, 74^“kor már nem volt üres hely a különben tágas teremben s az azután érkező kedves vendégeink, legnagyobb fájdalmunkra helyet nem kapva, fájó szívvel távoztak el. Annál vigabb hangulat uralkodott azonban bent a teremben s hogy az igy volt s hogy kedves vendégeink mindvégig jól mulattak s hogy azon óhajjal hagyták oda a termet: vajha az estélyt minél előbb megismételnénk, abban a főérdem Hoppe Rezső tagtársunké, kinek fáradozásaiért meleg köszönetét mon­dunk. Ez estély fényét emelték: Koczány Zsófia, czimbalom játékával és Szépligeti Kle­mentina, monológjával. Fogadják ismételten szives köszönetünket. ügy a jelmezestélyről, mint a kedélyes dalestélyünkről a fővárosi lapok, kivált a „Buda és Vidéke“ részletes ismertetést közöltek. 1899. május hó 6-án tartottuk meg ren­des tavaszi dalestélyünket a „Fáczán“ ven­déglő helyiségeiben Hoppe Rezső tagtársunk vezetése és Bleuer Andorina énekesnő s Alt­man n Leó hegedű-művész szives közreműkö­dése mellett a következő műsorral: 1. a) Lányi Ernő : „Piros rózsa, bokor rózsa“ férfi kar ; b) Loob Ottó : „Májusban“ a bariton szólót énekelt Horvát G. ur egyleti tag ; 2. a) Mayer Helmand Erik : „Varázsdal“, b) Káldy Gy. : „Csalogánydal“ énekli Bleuer A. k. a.; 3. a) Vavrinecz Mór: „Köszöntő dal“ II. Endre korából (előszöp), b) Kremser Ede : „Télen“ férfi kar (először); 4. Wieni­awszky : „Souvenir de Moscou“ előadja Alt- mán Leó hegedű-művész ; 5. Adam J. : „Éji dal“, Gaál Ferencz: „Balatoni nóták.“ 1899. év junius 4-ére társaskirándulást terveztünk Visegrádra, mely azonban az akkor már bizonyosnak látszó pöstyéni kirándulás miatt elmaradt. Helyette azonban 1899. év julius 2-án Bellovics Imre mesterünk vezetése, Zilahi •né, Singhoífer Vilma énekművésznő és Payr Olga hegedűmüvésznő szives közremű­ködése mellett fényesen sikerült hangversenyt tartottunk Pöstyénben. A legszebb sikereink közé sorolhatjuk a pöstyéni hangversenyt. S mi szülte ezt és ki­nek köszönhetjük e fényes erkölcsi eredményt ? Első sorban szeretett elnökünknek Rózsavöl­gyi Gyula urnák, ki az előadás megtarthatá- sát lankadatlan buzgalmával keresztül vitte s bennünket jóltevő meleg szeretetével egybe­forrasztott s együtt tartott; másodsorban mes­terünknek Bellovics Imrének, ki ismételten megmutatta, mily nagy művészlólek lakik benne; s harmadsorban nektek dalostestvé­reink, kik a mi nagy mesterünk művészi gon­dolatait olyan híven fogtátok fel s oly meg- kapóan fejeztétek ki s ezzel ismét bebizonyí­tottátok, hogy szeretett hazánknak művészi szempontból is egyik első férfi kara a Budai Dalárda. Sok ily dicsőséges fellépést a Budai Dalárdának ! Ezeken kivtil több budapesti dalárdával 1898. év november hó 20-án közreműködtünk hazánk vasminiszterének, a korán elhunyt lángeszű Baross Gábor szobrának leleplezésén előadott énekkarban; továbbá az ó-budai „Dalfüzér“-nek 1898. óv október hó 9-ón, uj zászlójának felszentelése alkalmából tartott hangversenyen. Kedves kötelességeinknek tartottuk tag­társaink családi ünnepélyei alkalmával, rokon- szenvünknek s igaz dalostestvéri szeretetünk- nek kifejezést adni. Szeretett elnökünket Rózsavölgyi Gyula urat, kedves leánya férjhezmenetele alkalmá­val meleg szavakkal üdvözöltük. Két-két dalt énekeltünk Gaál Samu és Sternád Rezső ked­ves leányaiknak esküvőjén. Ez utóbbi alka­lommal nemcsak a kedves leány, hanem maga Sternád Rezső veterán tagtársunk és dalos­testvérünk is az úr oltára elé lépett, hogy immár negyedszázados boldog házasságára az égtől újra áldást kérjen. S a Budai Dalárda „megfogyna bár, de törve nem“, — miként 25 évvel ezelőtt úgy most is — két kardal eléneklóse által mutatta ki a testvér iránt való szeretetót, az ég áldását, könyörögvén az ezüstlakodalmát ülő párra és családjára. - A házasság nyomában a születés — s ezzel karöltve jár a halál. Alig, hogy megkezdtük a nagy szünet után dalgyakorlatainkat, még alig, hogy üd­vözöltük egymást, közénk rontott a halál angyala s egy kedves, mindig mosolygó, vig- kedélyü testvérünket ragadta el. Tenoristáink egyik legszorgalmasabbja Heine Vilmos dalos­társunk, a jó öreg, de mindig fiatal kedélyű “Heine bácsi“ nincs többé ! Kivitték a te­metőbe s még el sem búcsúzhattunk tőle. Heine bácsi! jó Heine bácsi! Isten veled ! Nyugodjál csendesen! Fájdalommal jegyezzük itt fel, hogy kedves testvérünk temetésén azért nem vehet­tünk részt, mert a gyászesetről későn, a temetés előtt nehány órával, értesült az el­nökség. Azonban szeretetünknek kifejezést óhajtván adni, a legutóbbi ülésén abban ál­lapodott meg a választmány, hogy sirjára koszorút helyezünk. Nyugodjék békével! Folyt, követk. Tata-Tóváros. A tata-berlini távhajtás alkalmával sokat beszéltek arról, hogy milyen nagyszerű telep lehet Tatából. A most lefolyt Tata-Berlini kocsi versenyen több külföldi ur, néző és újságíró jelent meg, kik elragadtatva nyilat­koztak Tatáról. Nem csak nyilatkoztak, de beszélgettek is a minden kényelemmel ellátott Eszterházy szállodában, — melynek bérlője Nagy Lajos, jó ételeit és italait élvezve — otthon találták magokat. A fényképészek több szép pontját fényképezték le Tatának s mind­nyájan elhatározták, hogy Tata idegen for­galmának emelésére erélyes mozgalmat indí­tanak. Nagy-gyülés. A Garay János társaság nagy gyűlése f. hó 29-én (vasárnap) d. u. 3 órakor (Buda­pest, V., Markó-utcza, állami főreáliskola, II. emelet, diszterem) fogja megtartani, következő tárgysorozattal : 1. Elnöki megnyitó. — 2. Titkári jelen­tés. — 3. Pénztárnoki jelentés. — 4. Másod- titkár választása, — 5. Alapszabályok módo­sítása. A nagy-gyülést előbb említett helyi­ségben d. u. 4*/2 órakor nyilvános (felolvasó) szakülés követi, következő sorrendben : 1. „Már késő“ (Rajz — Székfoglaló Hegyháti Albert István baranya-vaszari tanító r. tagtól). 2. „Tovább“ ! (Költemény Viz Zol­tán abonyi h. plébános, igazg.-választmányi tagtól). 3. „Tévedések játéka“ (Elbeszélés. — Székfoglaló Kupcsayné-Molnár Julia brassói r. tagtól). 4. „Az anyaföld“ (Néprajzi ismer­tetés Zombory Gyula titkártól). 5. Spanyol legendák“. (Spanyol-magyar fordítások. — Székfoglaló Körösi Albin kegyesrendi tanár r. tagtól A felolvasó szakülést zárt (választ­mányi) ülés követi. A nagy-gyülésen, Társaságunk az alap­szabályok 18. §-a értelmében, csak rendes és igazgató-választmányi tagjaink vehetnek részt. 4 órakor kezdődő nyilvános szakülésünkön vendégeket szívesen látnak. Az „Aurora“ Budán. A budai társadalmi élet nem csekély fejlesztésére szolgálna az a terv, melyet Ist­ván ffy Gyula festö-müvész az Aurora körben a napokban hangoztatott. Istvánffy ugyanis azt ajánlotta a kör­nek, tegye át székhelyét Pestről Budára. A kör tagjai el is fogadták az indítványt, de kikötötték, hogy legalább 100 budai tag be­lépésével hajlandók csak határozattá emelni azt. Most tehát csak mi tőlünk, budaiaktól függ, hogy ezt, a szin- és képzőművészeteket pártoló testület, mely a társadalmi élet fej­lesztésének kétségtelenül egyik hathatós esz­köze lenne Budán, körünkben telepedjék le. Az egyesület czélja: a magyar színmű­írók, képzőművészek s általában a modern magyar szinmüirodalom és képzőművészet er­kölcsi érdekeinek minél szélesebb alapon való felkarolása ; a színműírók, színművészek, képző­művészek, valamint a szinpártolók közti állandó és közvetlen érintkezésnek fentartása és a tagok nemesebb szellemi szórakozásairól való

Next

/
Thumbnails
Contents