Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-10-01 / 27. szám
Budapest, 1899. (4) BUDA ÉS VIDÉKE lebeg egy Erő, — mely önt, — tiszta vágyainak s nemes indulatainak — segítségére — sejditlen vezeti. Mi bennem van, az mindig bennem is volt; de fejtetlen, — tisztátlan. S váljon mi érlelő ? . . . A körülmények — a sors! Ezek pedig bizonyára nem vak véletlen esetüek — de egyhangzásban vannak a perfectibilitás szellemével — a Mindenhatósággal, — s én, oly kedvező körök közt, mikor kezdhettem élni sikerrel bennem fekvő s kitörni vágyó óhajtásaimnak ? Életemnek 34-ik esztendejében! Ezeket előre bocsájtván — Egyenesen soraira szorítom rövid válaszomat: „Akarja Honunk, hazánkfiainak javát erősen állhatatosan — mindig s mindenütt a többit hagyja azt Isteneknek !“ Ne hagyjon magán erőt venni . . . s férfiuságán, mulékony s bizonyosan jóra fordul andó-esetek által . . . diadalmat nj^eretni! Ha a Gróftól nem válhat el könnyen, megbántás nélkül — bizonyos jele, hogy ott most legszükségesebb — mert a hazáért híven áldozok szorosabb összeköttetésben vannak dicsőiiltebb lényekkel. Nem fog az mindig rigy tartani. — Én titkárt nem fogok semmi esetre magamhoz most kötni. Nem ismerek senkit kihez vágyódnám S ha azért elválhat A.-tói nálam leszen helye. Egy ébiránt, ha ön tökéletes egyezésre lépne is velem — sokáig tán esztendőkig sem adnék önnek titulust. Ön házamnál lakhatnék sat. sat. sat a nélkül, hogy tiszti nevet viselne. Ez még szelidebb lenne s minden megbántás elmellőzve. Jöjön tüstént ha bizonyos egy darab]' jövendője, „Egydarabi“ mondom, mert nem kételkedem, hogy élet-unt s fáradt napjaimban csak összekerülünk valahogy . . . mert én is érzek önhöz Sj^mpathiát Mi pedig önnek foglalatosságait A. körében illeti, igen is jól érzem — nem kellemesek, — de im itt van azon tövis, mely minden emberi létben létez, ön a Casinora Versenyre, Acadómiára igen sokat hathat ott . . s minekutána ezek az egésznek egyes lánczai — igen hathatósan szolgáltathatja az egészet. — S hát én ! Mily nehézségek közt munkálkodom én? Tegnap jöttem Orsováról — mindent megjártam, mindent combináltam Törökkel, Muszkával, Serbussal sokat véo-ez tem - de minden oldalról érzem a súlyt, a nehézséget sat. sat. sat. Erő, állhatatosság s bizodaiom egy élő Istenben! sietve Széchenyi. Lipótmezei érdekeltek az első kerületi elöljárósághoz. Tekintetes I. kér. Elöljáróság ! A sokáig vajúdó lipótmezei vasút végre elérkezett befejező stádiumához, s ha nem is remélhető, hogy még az idén, de a jövő tavasszal az bizonyára forgalomba fog hozatni. Ennek következtében a székes-főváros lakosságának érdeklődése fővárosunk e gyönyörű vidéke irányában nagyban fog fokozódni és számosabban keresik azt föl, mint a hogy eddigelé lehetséges volt. Bizonyosak vagyunk abban is, hogy a székes-főváros lakosságának e fokozódó érdeklődésével számolni a hatóság el nem fogja mulasztani, és hisszük, hogy az ezután sokkal látogatottabb Lipótmezőnek közügyei a hatóság s különösen az I. kér. Elöljáróságnak eddig tapasztalt atyai gondoskodását még ke- vésbbé fogják nélkülözni. Habár eziránt teljes megnyugvással tölt el a múlt, engedje meg mégis a tiszt. Elöljáróság, hogy az alulírottak, mint lipótmezei ház- és telektulajdonosok közvetlenül érdekeltek, egynémely dolgot már ezúttal is a hatóság szives figyelmébe ajánlhassuk. Úgy hisszük, hogy igen szükséges volna, ha az Elöljáróság részéről tavaly már megkezdett rendezési munkálatok a Hidegkúti országúton folytatásukat találnók. A Hidegkúti országút mentén elhaladó két vizárok bizony elfajult állapotban van, szakadásaival rendetlen voltánál fogva nemcsak hogy elék- teleniti a főváros e páratlan szép séta-mját, de azért, mivel az útterületböl is részt szakit, a közlekedést azon hátráltatja, nem is szólva arról, hogy az árkok melletti fasor létét is veszélyezteti azzal, hogy számos helyen a fák gyökerei a viztöl alámosattak s szabadon a levegőn elterülnek. Tavaly ki lett kövezve a jobboldali út- széli árok egy része, ott, a hol az út mellett alig van még lakóház. Még szükségesebb, hog3r e kikövezés a Lipótmezö azon vidékén történjék, a mely ma leginkább lakott. Kérjük ezért a tek. Elöljáróságot, kegyeskednék a megkezdett útárok kikövezését tovább folytatni succesive lehetőleg odáig, hogy e szép útnak obnormissága fokozatosan és egészben megszüntettessék, mindenesetre azonban azon szakaszt kiköveztetni, a mely a már kikövezett árok folytatását, az u. n. fekete kutyától felfelé képezi, a Lipótmezö leglakottabb vidékén át a Tébolydán túl ter- jedőleg. A villamos vasút megnyíltával valószínű ugyan, hogy az út a vasút mentén kellő világítással lesz ellátva, de az egyes állomásokhoz vezető mellékutak szintén világításra szorulnak. E miatt szükség volna, hogy ezek az utak is nyerjenek kellő világítást, hogy a kirándulók este az egyes állomásokhoz eljutni tudjanak. Végre ez alkalommal még egyről emlékezünk meg. Az a bajunk van a Lipótmezön, hogy élelmezés dolgában nagyon magunkra vagjumk hagyatva, és ez az állapot a mindinkább szaporodó kolóniára nézve tarthatatlan. Kérjük ezért a tek. Elöljáróságot, hogy szives figyelmét e ránk nézve igen fontos ügynek szentelni méitóztatnék. Segítség volna ez irányban, egy nyilvános élelmezési piacznak a felállítása. A hatóság részéről ez nem ütközne ügynehézségekbe, hiszen a sz.-fővárosnak birtokában van egy e czélra szolgálható köztér. Az u. n Kovácsi-kút melletti lejtösterület, mely ma kavics lerakódénak szolgál. E tért rendezve, nemcsak élelmi piaczot lehetne oda létesíteni, hanem e vidék további ékességévé lehetne tenni e tért azáltal, hogy lejtője meg- felelöleg teraszozva, fa és bokor-ültetvényekkel nyilvános köztérré alakitatnék át. Azon tudatban, hogy a kér. Elöljárósága a reábizott kültelkek közügyei iránt mindig éber figyelemmel szokott leuni, valószínűnek teszi előttünk, hogy nem mondottunk az előbbiekben mást, mint a mire a tek. Elöljáróság figyelmét máris kiterjesztette. Bátrak vagyunk azért a tekintetes Elöljáróságot kérni, hogy amennyiben egyik-másik fölhozott tárgy a tekintetes Tanács intézkedését követelné, kegyeskednék kérvényünket hivatalból hozzápártolólag áttenni. Maradunk az I kér. Tekintetes Elöljáróságnak Budapet Lipótmezö, 1899. szept. hóban. Palóczi Antal s. k., Kanczer Kálmán s. k., Liebermann Dávid s. k.,Házmann Kornél s. k., Varásdy Lipót s. k.. Caroline Fuchs-Weber s k., Glatz-Euchs Carolina s. k., Weiszenbacher Endre s. k , Hauszman Sándor s. k., dr. Bolyó Károly s. k., Radocsa János s. k., Geller József s. k., Apáthy Lajos s. k., Wakitsch Lajos s k., Carl Hippel s. k., Schüller Jakab s k., Holtzspach Nándor s. k., Báeger György s. k., Höcker Károly s. k., Schlesinger és Polakovits s. k , Tichtl János s k., dr. Heinrich Kálmán s k., özv. Rauchbauer Ödönné s. k., Knuth Károlyné s. k,, dr. Arányi Miksa s. k., Pesznecker József s. k., Schimmer Ödön s. k., F. Knutzen s. k., ifj. Sieg- mund Vilmos s. k., Rock Gyula s. k., Zlinszk}^ Béla, s. k., Sigmund Károly s. k., dr. Kovács Gyula kir. tanácsos, s. k. A Mayer árvaház ügyrendjéből. Iskolázás. Az árvák a székesfőváros közönsége által fentartott s az intézethez közel lévő községi elemi népiskolában nyerik értelmi kiképezte- tésöket, benn az intézetben csak a 6 - 8 éves korban lévő árvák tanulnak Bár az intézet egyesitett I —II. osztályból álló iskolája is nyilvános és községi jellegű, az árvákon kívül más tanköteles ide azért fel nem vehető. Az iskolai oktatás felett a felügyelet a „Krisztinavárosi iskolaszék" gyakorolja. Az elemi iskola III. osztályától felfelé az árvák az intézettől alig 10 percznyire eső I. kér. Atilla-utczai községi elemi népiskolába járnak, a jelesebb tehetségű tanulók a II. kér. medve-utczai községi polgári fiúiskolát látogatják. (Kereskedők szívesebben fogadnak fel oly árvát tanulónak, ki polgári iskolából került ki, mint a ki csak ö elemi osztályt végzett.) Az 1898/9 tanévben iskolázás szempontjából következőleg oszlottak meg a növendékek : az árvaházi községi elemi iskola egyesitett I—II. osztályát látogatta .................................. 17 növendék az I. kér. Attila-utczai községi elemi iskola III. osztályát látogatta.................................. az I. kér. Attila-utczai községi elemi iskola IV. osztálvát Iá14 D togatta.................................. az I kér. Attila-utczai községi elemi iskola V. osztályát Iá9 n togatta........................ az I. kér. Attila-utczai községi elemi iskola YI. osztályát Iá8 11 togatta.................................. a II. kér. medve-utczai községi polgári iskola I. osztását Iá5 11 togatta.................................. a II. kér. medve-utczai községi polgári iskola II. osztályát 9 r látogatta............................. a II. kér. medve-utczai községi polgári iskola III. osztályát 4 ii látogatta ........................ a II. kér. medve-utczai községi polgári iskola IV. osztását 6 * Iá,togatta............................. a II. kér. állami föreáliskola III. 2 * osztályát látogatta .... 1 ii összesen . 75 növendék. Az 1898/99. tanévet kitünően végezte 7, jeles eredménnyel 26, közepes eredménnyel 42, bukni egy sem bukott. Három polg iskolába járó árva ösztöndíjban is részesittetett; egyik 82 frt 88 kr. (Pindelmayer Teréz-féle), a másik 80 frt (Szilágyi István-féle) s a harmadik 50 frt (Onderkó-féle) ösztöndíjat kapott, ez összeg részökre takarékpénztárilag kezeltetik. Egy árva ezüst-éremmel lett kitüntetve. — A nevelő-személyzet kiváló gondot fordít arra, hogy leczkéjére minden árva alaposan elkészüljön s feladványait tisztán, rendesen s — a mennyire lehet — hibátlanul készítse el. E végből naponkint kikérdezik az árvákat s különös gonddal segítik a gyengébb tehetsé- güeket. Ugyanezt teszik — megbízásra — az érettebb eszű árvák g}^engébb testvéreikkel (társ) szemben. A rest vagy rakonczátlan magaviseletű árva nem vehet részt a közös játékban s ha ismételten hibázik, bizonyos időre vasár- és ünnepnapokon a nevelő-személyzet elvonja tőle a harmadik tál ételt, két tál ételből azonban annyit ehetik, a mennyit természete megkíván. Az éheztetés és a testi fenyíték az intézetből ki van zárva. Az intézet nevelő-személyzete három tagból áll : 1 igazgatóból, ki az intézetnek nemcsak szellemi, hanem gazdasági ügyeit is vezeti és 2 felügyelő-ta.nitóból, kik a megállapitott rendszer szerint végzik a nevelés és tanítás nehéz munkáját, éjjel-nappal az árvák közt vannak ; hetenként egy fél napi s évenkint két heti szabadságuk van, melyet szabadon választhatnak meg. Az árvaház első igazgatója a fővárosi tanítói kar egyik eminens tagja, Szőke István oki. tanító volt
