Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)

1899-10-01 / 27. szám

Budapest, 1899. (2)

BUDA ÉS VIDÉKÉ

fölött fekvő gyárak esetleg mérges szennye megrontja, veszélyes baktériumokkal inficzi- álja a város vizét és igy akár közvetve, akár közvetlenül, a legnagyobb mértékben veszélyeztetik a közegészségügyi állapotokat. Tanubizonysága ennek az is, hogy az oivosi közegészségügyi tanácsok már régóta megegyeztek abban, illetve arra nézve, hogy a gyáraknak a város lakó és viz folyás mentén felső részeiben való építését tőlünk telhetőleg megakadályozzák. Az orvosi karnak eme dicséretreméltó törekvése különösen a külföldi nagyobb városokban nyilvánult meg legfényesebben, hol a gyárakat az utóbbi időkben a város alsó részébe telepítették ki.

A nemzetgazdasági tételes elvek szerint valamely ország ipari viszonyai csak akkor indulhatnak fejlődésnek, ha központi gyárvárosa, mondhatni : uralkodó ipari gócz- pontja van, honnan új erőt meríthet, tanulhat, erkölcsi és anyagi kitartásra buzdító példá szerezhet. Az igazi nemzeti munkaerők csak a központban képezhetők ki, hol minden eszközt — munkáskönyvtárakat, oktatót anfolyamokat, iparmúzeumokat és jó mestereket, megtalálhatnak arra, hogy tudásukat a tökélyig emelhessék. A külföld elhanyagtoija a magánosán álló gyárakat, míg a központi gyárvárosokat annál nagyobb kedvvel keresi föl, mert az üzleti verseny folytán mérsékeltebb árakat és tökéletesebb árút talál, nem is szólván arról, hogy szállítási és egyéb költségei is csekélyebbek. Természetesen a vidék sem lesz ezáltal elhanyagolva, mert a központi gyáros szívesen állít föl fióktelepet azon vidéki városokban, ahol czéljainak megfelelő helyet talál.

E sorok írójának, ki külföldön élve, már hosszabb idő ótafoglalkozik a városok rendezésének kérdésével, nem szándéka e helyen az, hogy Budapest gyárainak rossz fekvéséről, más szóval elődeinknek építési módjairól nyilatkozzék. A rideg tény az, hogy Budapest gyárai javarészben a külső váczi-úton, azaz a város felett feküsznek. Különben is a közmunkatanács és városi mérnöki hivatal egyetértve kimondotta, hogy a város felett fekvő részekben többé sem új gyárak építését, sem a régieknek kijavítását vagy kibővítését nem fogja engedélyezni, a mi röviden annyit jelent, hogy a gyárakat ki fogják telepíteni a város alsó határába. A kitelepítés sajnos még nincs időhöz kötve, de éppen úgy meg fog jönni, mintahogy lerombolták, vagy üzemük beszüntetését fix időhöz kötötték a Lipót- köruti malmoknak, vagy az Üllői-útón fekvő Gschwindt-gyárnak. Ez a dolog annál is hamarább megtörténik, mert a város lakórészeinek épülése rohamosan terjed a városligetben, Angyalföldön és Újpesten, mely utóbbi a legrövidebb idő alatt Budapest egyik kerületét fogja képezni és igy a házak a Duna felső rakpartjáig terjedve kiszorítják maguk közül a gyárakat. Szinte vétek és bűn, hogy a festői szépségű Margitszigettel szemben nem palotasorok, hanem gyárak emelkednek.

Harmincz év előtt még senkinek sem volt fogalma arról, hogy milyen arányokat ölt és milyen irányban fejlődik majd Budapest. A mérnöki hivatal és közmunka tanács fölállított ugyan egy ideiglenes rendezési tervet, de még mielőtt a végleges terv elkészült volna, a fejlődő város átlépte az ideiglenes terv határvonalait. Budapest túl- gyors fejlődése kizárta azt, hogy a város szabályosan legyen építve és igy lépten- nyomon tapasztalhatjuk, hogy a mai építési övezetek tarthatlanok, de főleg Budán. A fejlődés leginkább a közönség érdeme és a kiépülés közben az építők nem egyszer jöttek ellenkezésbe a hatósági intézkodé- sekkel. Az ellentétek elsimultak, de annál inkább előtérbe lépett a város rendezésének, szabályozásának, az egymáshoz tartozó dolgok összekapcsolásának kérdése. Éppen e zavaros, e gyors épickezés volt az oka annak, hogy az ipar és kereskedelem nem találta meg azokat a segédeszközöket, melyekre szüksége volt és nem tudott egy színvonalon maradni a város egyéb részeinek haladásával.

A józan, jól fölfogott közérdek a gyárnegyed alapításához vezetett. Hatóság és gyárosok megegyeznek abban, hogy a gyárak egyrésze nem maradhat meg jelenlegi helyén, hol bérházak közé van építve és a hol a telekárak emelkedése folytán már- már oda jutott a dolog, hogy a gyár telke többet ér, mint maga a gyártelep.

JLz új gyárváros helye a Lágymányoson, azaz JCelenföldön van kiszemelve, sőt kijelölve. Egyes gyárosok már építenek is e helyen.

Az új gyárváros telke kétségtelenül jól van megválasztva. Különösen ama szempontok, hogy vízfolyás mentén a városon alul fekszik és egy részről a Duna, másrészről a tetszésszerinti nagyságra kibővit- hető kelenföldi pályaudvar, azaz a természetes és mesterséges közlekedési útak határolják — teljesen lehetővé teszik a gyors és eredményes kiépítést.

A gyárvárosnál a legfontosabb kérdés az, hogy a közlekedés mennyire tökéletes. E szempontból nézve a dolgot, mindegyre sürgősebbé válik a régóta emlegetett budapesti kereskedelmi kikötő kiépítése, melynek legelső eredménye az lenne, hogy Magyar- ország fő- és székvárosa a keleti kereskedelem góczpontjává válnék.

És hol van ennek a kikötőnek a helye? A legalkalmasabb, a természettől — szinte már eleve is kijelölt hely erre az az öböl, mely a vámháztéri hídnál kezdődik és lehalad a Csepel-sziget felső fokáig és amelyen a millenáris évben Konstantinápoly emelkedett. A nyílt Dunától már is olyan töltés választja el, melyen javítani nem kell, csupán az összekötő vasúti hid hosszabbítandó meg, illetve az ezen medenezét ketté választó vasúti töltés törendő át, és a viz- medencze mélyítendő ki egyes helyeken, hogy a hajók a kelenföldi kikötőben elegendő mélységet találjanak és kényelmesen közlekedhessenek.

Mindezen építkezések aproximativ számítás alapján legfölebb tiz millióba kerülnek és a munkálatok négy-öt év alatt annál is könnyebben bevégezhetők, mivel a leendő kikötő úgy a munkások, mint a kotróhajók által mindenütt hozzáférhető, azaz a munkálatok egyszerre az egész vonalon el- kezdhetők.

Egyetlen kérdés még az, hogy a kikötő bejárása megfelelő helyen fog-e fe_ küdni ? A szabályok azt kívánják, hogy & kikötő bejárása annak alsó részén legyen, azaz hogy a hajók holt vízben haladjanak be az öbölbe. A kelenföldi kikötő e tekintetben teljesen megfelelő, mert bejárata már a természettől fogva a Csepel-sziget felől van, úgy, hogy az esetleg úszótönkök, vagy jégtáblák nem juthatnak be a kikötött hajók közé.

A mesterséges közlekedési eszközök legfontosabbika, a vasút és annak pályaudvara a leendő gyárváros legelőnyösebb pontjára van építve. Köztudomású tény, hogy a budai császári és királyi szabadalmazott déli vasúti pályaudvar napjai meg vannak számialva, mert a budai állomás Ke'enföldre lesz áthelyezve. A tetszésszerinti nagyságra kibővithető kelenföldi pályaudvar igy a nyugati és keleti kereskedelem góczpontjává válik. Természetesen mi sem könyebb, minthogy a Kelenföldön épülő gyárakat és kereskedelmi kikötőt sinpárak és fordító korongok segítségével egyrészt a pályaudvarral kössék össze és igy a kocsi kát a gyártelepen rakhassák meg, másrészt hogy a megrakott kocsikat a Dunaparti elevátorokhoz, vagy esetleg a Dunaparton építendő közraktárak és teherpályaudvarhoz gördítsék ki. E sinpárak által érhető el az, hogy a gyárosok a tengelyen való fuvarozás költségeitől meg lesznek kiméivé és igy a külföldi árúval szemben versenyképesek lesznek.

A Boráros-téren építendő hid, mely a külső körútat a budai részekben is folytatja, közvetlen összeköttetést hoz létre a Fe- renezvárosi gyárak és az uj gyárváros között. Természetes dolog, hogy mivel a jelenlegi közraktárak már is túl vannak zsúfolva és az anyag- és árukészletet alig tudják befogadni, — új közraktárakat kell építeni a kelenföldi kereskedelmi kikötőnél, melyek megszakítatlan érintkezésben álljanak a kelenföldi pályaudvarral.

A munkaerőket, élelmezési- és más anyagokat Promontor és Albertfalva szolgáltathatja az új gyárvárosnak, sőt e két hely tőkepénzzel is szolgálhat épenúgy, mint Buda, a hol holt tőkék hevernek. A budai őslakó, a főváros mostoha gyermeke ugyanis nem járult hozzá tőkéjével ahhoz, hogy a balpartot emelje, de szívesen áldoz akkor, midőn látja, hogy az új gyárváros a budai oldalon emelkedik, ami Budának óriási hasznára válik.

De voltaképen mit is jelent a kereskedelmi kikötő Jjudapesten ?

Kereskedelmi befolyásuk erősödését és , megszilárdulását Keleten, azon a Keleten, melyet jelenleg az összes hatalmak saját piaczuknak akarnak megszerezni. Magyar- ország már fekvésénél fogva is arra van hivatva, hogy vezére, központja legyen a Balkán kereskedelmének s iparának és vég- hetetlenül szégyenletes gyöngeség lenne, ha megengedné, hogy imy szólván a testén keresztül — idegen hatalom ragadná kezébe a Balkán uralmát. A kereskedelmi kikötő van hivatva arra, hogy megállapodó pontja legyen a Duna-hajózásnak, szive a keleti kereskedelemnek. Ezáltal Budapest nem csak világvárossá, de kereskedelmi és