Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-10-01 / 27. szám
Budapest, 1899. _________________VIIJ. évfolyam 27. sz. Vasárnap, Mindszenthava (Oktober). BUDA és VIDÉKÉ SZERKESZTI: ERDÉLYI GYULA. —- RIADÓ-HIVATAU, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Budapest, I., Városmajor-u. 28. Megjelenik havonként háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, félévre 6 korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSÉG: I., Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Budapest jövője. Irta : Iiord Albert. München, április hó. Fél emberöltő múlott el azóta, hogy a haldokló poéta ott állott a Gellért-hegy ormán, a haza központja fölött és lázdeli- riumában jóslatot mondott a jövőről. — Hosszú palotasorok emelkednek a Dunaparton . . . némely palota ormozatán idegen állam zászlaját lobogtatja a szellő .. . azok a követségek . . . ott, fent északon viruló ligetek, fényes középületek, színhelyek, diszes családi házak emelkednek . . . mennyi hid van a Dunán, . . . hat . . . hét . . . nyolcz hid ... és ez a két város nincs többé különválva . . . lent, délen gyárak állanak . . . milyen vastag ez a füst és milyen sok hajó áll előtte . . . rettenetes munka folyik ott . . . mert ott terem a keli vér . . . És a járó-kelők gúnyosan kaczagva nézték a mélázó, álomlátó poétát, Őrült-e ez az ember ? Eliszen oda át csak alacsony, szabálytalan viskók voltak, a ligetek — futóhomok és a gyárváros telke mocsaras ingovány. Sehol semmi hajó, csak Kelenföld alatt veti ki hálóját néhány lélekvesz- tős halász. A haldokló poéta lázálma igazra vallott. A Dunaparton hosszú sorban vonulnak végig a paloták, a városban egymást érik a középületek, színházak, templomok, a futóhomokot a városliget pázsitja kötötte le, csak az egy gyárváros hiányzik még az álomképből. És most a gyárváros is valóra válik. Mindnyájunk emlékében ott él a fölséges úrnak, a magyar királynak mondása, mikor a vámháztéri híd megnyitásakor megállott annak közepén és Kelenföldre mutatva, így szólott: — Ott fekszik (-Budapest jövője, gyárvárosa és (Magyarország ipara. Egy emberöltőnek kellett elmúlnia, hogy király és poéta találkozzanak, hogy az anyag óriása valóra váltsa a szellemóriás eszméit. És mindez, ez a ragyogó város eddig csak az egyszerű, bár minden áldozatra kész polgárok munkájának eredménye. De j 900-ban, mikorra a budavári királyi palota elkészül és remélhetőleg nem fog so-j káig üresen maradni, más élet lesz Budapesten, más arányokat, jobb arányokat ölt a város fejlődése. Akkor, midőn a királyi udvartartás Budapestet emeli valóságos és nemcsak névleges székvárosává, az arisz- tokráczia és a külállamol képviselői szinte kény szerit ve lesznek arry hogy Budapesten lakházakat építsenek maguknak és igy a főváros művészeti és diszipari törekvéseinek uj lendületet adjanak. Hiszen a világtörténelem mutatja, hogy a nemzeti művészet és ipar csak fényes udvartartások közelében, azok behatása és segítsége alatt emelked- hetik föl a tökély magaslatára. Fényes példát nyújt erre Budapest mostoha gyeimeke, az utóbbi időben oly méltánytalanul elha- nvagolt Buda, melyet Corvin Mátyás világjelentőségű művészeti és ipari központtá emelt. A város szépítésének kérdése maga után vonja a nemzetgazdasági dolgokat is — a kereskedelem és ipar fejlesztését. A kellő szerves összefüggésben áll egymással, mert egy város csak úgy lehet szép, ha kereskedelm és ipara élénk. Alkalmat kell adni a materiális viszonyoknak, szabad teret bocsátani rendelkezésükre, hogy az aesthetikai és ethicai követelmények szabadon fejlődhessenek ki. Ez a szempont az, mely fennen hirdeti : — clBudapestnek egységesen szervezett gyárnegyedre van szüksége, hogy világváros legyen. * A világvárossá való fejlődés első alapföltétele az, hogy a haladó, folyton nagyobbodó városnak egységesen szervezett gyárvárosa legyen. Mint pedig az eddigi gyakorlati példák serege mutatja, a világvárosok rendesen kisebb-nagyobb folyók, vagy folyamok partján feküsznek, annál is inkább mert a gyárváros legnagyobb életszükseg- lete — a víz. Városrendezési szempontból régi és tökéletesen helyes szabály, hogy a gyárak ne a város fölött, hanem vízfolyás mentén értve — a város alatt feküdjenek. A legelemibb indokok között található példáúl az, hogy a lakás negyed jó levegője megkívánja, hogy a gyárak ne álljanak a lakóházak között, sem folyam mentén a város fölött, mert előbbi esetben a gyárak füstje, kipárolgó gőzei és égési termékei megrontják annak levegőjét, utóbbi esetben a város A „Buda és Vidéke“ tárczája. Hol a vad leány? — Regény. — Irta : Erdélyt Gyula. NEGYEDIK FEJEZET. A meczenás. (Folytatás) A kis Berdár Roberten ezek a derék tudósok olyan képességeket láttak, hogy maguk ösztönözték öt a főváros felé, azután innen külföldre. Nagyra van hivatva, világ- hirü ember lesz belőle, lángész, igazi lángész . . . Berdár Róbert, mikor a külföldi tanulmányokból haza tért és a fővárosban elfoglalta állását, folytonosan a kis vidéki város után vágyódott, hol az emberek rokonok és nem ellenségek. Rettegik a tudákos asszonyt és ördöngösnek néznék azt a fiatal leányt, ki az emlékezéstannal foglalkozik és azt az öregasszonyt, ki tanulmányt ir arról, hogy nincs szerelem, csak a vonzódás törvénye érvényesül. Olyan angolfajta magyar, mint báró Zen- i dehelyi István a meczenás, ki ezen az utón i kapaszkodhatott a felső régiókba és lett igazgatg-tanácsos a pénzintézetekben, szívesen ápolta ezeket a külömbségeket s hozzá egykét regényt élt át az ismeretek ferdeségeiben kanalaskodó nőkkel. Berdár Róbert szerint napjainkban az ember az elnöknél kezdődik. Még iskolaszolga is könnyebben lesz az, a ki valamely kis asztaltársaságnál legalább alelnök. Meg kell tisztítani a levegőt, a tudósokat kiadni cserébe vidékre s a vidékieket ide telepíteni, hadd kerekedjék egészséges szellő. Ez volt az ő nézete mindaddig, mig nem látta azt, hogy a ki vidékről jön a fővárosba, azonnal mássá változik, és belévész a speczi- álizmusba. A polgárnak vesszőparipa, a tudósnak specziálizmus nélkül nem lehet hírre vergődni. Csalódott abban a pályában a mire lépett ; hol azt látta, hogy a ki a központban nincs, azt elnyomják. Még egy tankönyvét sem approbálják, nem hogy műveit jutalmaznák . . . 0 méltósága a miniszteri tanácsos ur, kire a magyar kultúra gondjai vannak bízva, csak Zendehelyiéktől és egyéb elkerített köröktől kap informácziót. Ha a földmivelési minisztériumba telepítenék a kultuszügyeket, bizony az emberanyag nemesítése és az idomok versenyzésében igazságosabb lenne a mérték. A méntelep-felügyelők több eredményt érnének el más falügyelőknél. Ő méltósága előtt például a szépirodalom nem létezik. Néhány piktort és szobrászt pártfogol a nagy befolyásokra, de reális gondolkodása előtt nincs értéke a költészetnek, mely felébreszti álmából a nemzet és nemesíti szépirodalmával az ízlést. Ezekről nem kap statisztikai kimutatást, tehát terra incognita ; a leányai sem ismerhetik, mert azok is specziálisták a qobelin történetében, de sem hímezni, sem kötni nem tudnak. Hozományuk nincs, legfelebb egy tanári kathedra, vagy levetkőzött földesurnak tanfelügyelőség és hasonló szellemi beruházása a szellemtelenségnek. Minerváék között van ám versiró is, a ki specz/ális filozófiát apróz rímekbe s két tudós novellista nővér, a ki szintén Ínyüknek dolgozik és approbálja divatlapjában a költőcskéket és irócskákat. (Folyt, köv.) J-lazai ásványvizeket igyunk! use
