Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-09-01 / 25. szám
Budapest, 1899. (2.) BUDA ÉS VIDÉKÉ A szegény embernek is jutnak morzsák a gazdagok asztaláról s az Isten mindenhatósága megáldja a gazdagok szivét, hogy a szegényeket és árnákat el ne hagyják. A küzdelemmel élő és gyermekei sorsát biztositani nem tudó szülőnek reménye és vigasztalása, hogy árváját az Isteni gondviselés által megáldott jó szivek és ezek által alapitott intézetek látják el. Bárcsak még több ilyen intézet lenne, mint p. o. a kitünően kezelt és igazgatott Mayer fiuárvaház is. Ennek a jótékony intézetnek igazgatója az emberbarátságban páratlan, nemesszivü Somlyay József\ a magyar tanitók vezére. 0 és tisztelt anyja, szülői gondozással őrködnek az árvák felett s gondjaikban lelkiismeretesen osztoznak az intézet derék tanítói. Ep most jelent meg az intézet ismertetése. A számadatok s az egyszerű leirás is azt mutatják, hogy ez a székesfővárosnak egyik mintaintézete s úgy Horn át h János tanácsnok elnök valamint buzgó polgártársunk Pehringer Ferencz s az egész árvaházi bizottmány szülői szeretettel intézik az árvák sorsát. Dicséretére válik az igazgatónak, hogy komoran és lelkiismeretesen lát hozzá, hogy az árvák megtanulják szeretni mindnyájunknak édes anyját a hazát. . . Követésre méltó az ő rendszere, nem magának beszél soha, de a gyermek kedélyének. Az intézetet Mayer Ferencz, császári és királyi tábornok alapitotta 1857-ben, 185,000 forint tőkével s ezzel meg is örökitette nevét. Ehhez mások is járultak és ma 232,308 forint az alap. Az ismertető füzetből adjuk : Jl kilépett növendékekről szóló részt. „A 14 éves korukat betöltött árvák az iskolai év befejeztével, a nagj'' szünidőben (julius-augusztus) kegyeztetnek ki tetszés szerint választandó ipari vagy kereskedői pályára Számos iparos és kereskedő keresi fel évenkint az intézetet, és pedig nemcsak a fővárosból, hanem vidékről is (Debreczen, Esztergom- Czegléd stb.), hogy műhelyébe, illetve üzletébe árvát kaphasson. A nagy keresletnek az árvaház alig képes megfelelni Különös gondja van az árvaház igazgatóságának arra, hogy ha eg3Tszerü is, de jónevelésü, gondos, rendszerető és munkás iparos, avagy kereskedő- családhoz kerüljön az árva. Választott élet, pályáján a legtöbb árva megmarad. Vannak, kik az uj munkakört nehezen szokják meg, ott hagyják gazdájokat ; ezeknek más pályát keres az igazgatóság. Gyéren előfordul, hogy második helyét is ott hagyja az árva. Az ilyenekről se veszi le gondját az intézet, elhelyezi őt a harmadik helyen, lelkére kötvén rövid időre, mig fel nem ébred, mig egyszer a tükörbe ép oly mélyen nem néz, mint a hogy Olimpia szemeibe tekintett. Olimpia nem látta a púpot, csak azt az embert, a ki annyit tud. Elfogultan öltötte karját karjába és félt, hogy valami olyast talál mondani, a miért kinevetik. Ez az állapot a fajok kiegyenlítésének tanát igazolta. A bölcs, ha valódi, az ártatlan egyszerűségért rajong, az óriás egy kecses nőért eped, alacsony termetű férfi minden álma egy óriásnő a ki a tudományból kevés részt vett. A király kalandjait nem a palotában keresi. Sok, nagyon sok a képlet, a változat az egyformaságból. Berdár Róbert kezdett émelyegni a tudományos világtól, azaz attól a világtól, hol- a tudományos csak külsőség és álarcza a kevés tudásnak. 0 magáért a valódi tudományért rajongott. Folytonosan kutatott és tanult. Elismerte a valódi tekintélyt, de gyűlölte a hamis prófétát. A kérkedő üresfejüeket üldözte, a kik jól tudják adni azt, hogy semmit sem tudnak. Néha szerette volna kialudni ismereteit, elfelejteni, a mit tanult. Máskor meg kévéséi te és fájt neki az, a mit még nem sajátitott az árvának, hogy uj munkakörében most már állandóan megmaradjon, a mi rendszerint be is következik. Kihelyezett árváját némelyik anya polgári, kereskedelmi vagy közép-ipariskolában tovább taníttatja, sőt tanítóképzőbe is járatja. Ezeket az árvaház igazgatósága készséggel segíti, hogy az árva az illető tanintézet által nyújtható mindennemű kedvezményben részesüljön. Minden árvának van nehány forint megtakarított pénze az intézetben, az összeg 20—30 frt közt váltakozik, a szerint, a mint valaki hosszabb vagy rövi- debb ideig volt az intézetben. E pénz adományokból, főkép pedig a karácsonyfára eszközölt gyűjtésekből kerül ki. Az ajándékok vásárlására fel nem használt pénzösszeg a bennlevő árvák közt egyenlően felosztatik (1898-ban 5 5 forint jutott minden egyes árvának) s külön könyvecskére takarékpénztárba helyeztetik. E könyvecskék Wertheim- szekrényben őriztetnek kettős zár alatt. Az árvák megtakarított pénze az 1898. év végén 1204 frt 74 kr. volt. Pénzét rendszerint fel- szabadulása alkalmával kapja ki az árva, ehhez azonban a Tanács engedélye szükséges A 12 év alatt kihelyezett 125 árva közül kettő elhalván, a 123 árva foglalkozás szerint igy oszlik meg: tanitó 3, hivatalnok 2, katona 1, iparos 44, kereskedő 20, kertész 6, gazdasági alkalmazott 2, anyjának visszaadatott 17, tovább tanul 19, más intézetbe ment 7, illetőségi helyére vitetett 2, összesen 123. Rossz útra kettő tévedt a kihelyezettek közül.. Az egyik (esztergályos-segéd) pályája kezdetén agyonlőtte magát, a másik (kőfaragó-segéd) pár forintért egyik nőrokonát ölte meg, 15 évi fegyházat kapott. Az élet iskolája nem javított, de rontott rajtok.“ A budai szeretetházak szintén jó kezekben vannak s úgy a Klotild, mint a községi szeretetház igazgatói hivatások magaslatán állanak. Széchenyi asztaltársaság. A budai Széchenyi asztaltársaság nevében Gálffy Lajos elnök levélben kereste meg Szemere Miklóst a lelkes hazafit, hogy a lánczhidnak Széchenyi hídnak elnevezését a Nemzeti Casinó választmányi ülésén indítványozza. Szemere Miklós magáévá tette az ügyet s Gálffy Lajost levélben értesítette, hogy a Buda és Vidékében legelőször indítványozott eszmét a nemzeti kaszinó legközelebb tartandó ülésén ajánlani fogja. Az asztaltársaság örömmel vette tudomásul Szemere Miklós levelét s elhatározta, el. Koronként azért kereste a mámort, mert nem volt kibékülve önmagával. Sokszor sutba vetette; egész professzorsá- gát s mulatott, tánczolt társaságokba járt. Azt beszélték, hogy jó tánczos, jó udvarló, kellemes ember, de azt a kis természeti hibát nem felejtették el. Azt hirdette, hogy ő nem látja ezt a púpot, pedig látja. Egész éjszakákat boszan- kodott, azután megint elfelejtette Néha érezte, milyen súlyos, máskor nem. Csónakázott, úszott, vívott s legszívesebben athleták közé járt. Ha ezeket bámulják, nem tűnik fel ő. A tőrpék és púposok közös vonása, a hiúság uralkodott jellemén. Szerette a zenét egy kicsit zongorázott és meglehetős bariton-hangon énekelt. Még nem volt szerelmes. Kikerülte a tüzet s a szerelem talán őt kerülte. Múló hódításokat beszélhetett ugyan, de komolyabb változatok szivében még nem történtek. Azt hitték róla, hogy a tudományba sze- szerelmes. Olimpia mellett azonban elfelejtette tudományát és elfogultan hallgatott. Némán haladtak egymás mellett. hogy mindenben a mit Széchenyi Istoán emléke megerősítésére és hagyományainak ébresztésére tesz és tervei, Szemere Miklós közbenjárását és tanácsát kéri ki. Erdélyi Gyula az összejövetelen bemutatta gróf Széchenyi Ödön levelét, melyben megköszöni, hogy boldogult atyjáról a Buda és Vidéke kegyeletesen emlékezik s harczosa a Széchenyi cultusznak. Az asztaltársaság elhatározta, hogy a magyar tudományos akadémiánál szorgalmazni fogja Széchenyi műveinek kiadását. Köszönettel vette az asztaltársaság Stok- lász József budai szobrász művész ajánlatát, ki Széchenyi szobrának készítésére vállalkozott. Elvben elfogadta az asztaltársaság azt is, hogy országos Széchenyi társaságot alakit s ennek népszerűsítésére a Buda és Vidékét kéri fel. Háborgás. A jó és igazi kereskedés verseny nélkül nem kereskedés, hanem kényuralom. A közönség ki van szolgáltatva a kereskedőknek. Mi pedig nem az üzletek és kereskedők, de a közönség érdekeit képviseljük. Ezért vállaltuk el a fteggeli Újság szállítási vállalatának képviseletét. A budai közönség meg van a vállalattal elégedve. Több elismerő levelet közöltünk, a fogyasztás napról-napra szaporodik. Nemcsak lapon takarít meg a közönség évenkint 10 irtot, de az áruczikkeken is sok forintot. Házhoz hozzák az árut, jók és jutányosak természetes, hogy a közönség felkarolja. Különösen a kültelkekre áldásos s a vállalat még télen is kétszer hetenkint fogja járatni kocsijait a kültelkekre, hogy a majorosok és házmesterek elláthassák magokat. A budai beltelkekre t. i. magára Budára mindennap s ugjr látszik nemsokára a kocsijáratokat szaporítani kell. Ékszerkereskedők nem veszik jó néven, az mutatja, hogy a vállalat szállítása terjed- Ha igy nem lenne, a Füszerkereskedők Lapja sem irta volna a következő czikket lapunknak ; Buda és Vidékéhez“ ! Múlt számunkban ifj. Cséry Lajoshoz, a „Reggeli Újság“ vállalatának tulajdonosához egy nyílt levél jelent meg, mely őszintén feltárta azt a helyzetet, melyet Cséry ur vállalata. előidézett. Olyan állapotokat teremtett a „Reggeli Újság“ vállalata, melyet füszerke- reskedőink soká megfognak érezni, amennyiben elestek ezen vállalat által azon kis haszontól, mely ly el családjukat fenntartották, melyljml megélhetésüket biztosították maguknak. Hová lett szokott jókedve, tréfái, a köny- nyü társalgás? Meg akart szólalni, nem tudott. Hát mit mondjon ő ennek a leánynak? Bármit mondhatott volna, de cserben hagyták a szavai. Ez az a bizonyos érzés, mit a régi bölcsek a szio változatainak neveztek. Mit szeretne ő most? Azt, hogy vihar, egy orkán egymáshoz ölelve felkapná őket és letenné egy sivatagra, hol kivülök más emberi lény nem élne. De igy nem szoktak, nem lehet kéjutazni. Hirtelen nem olvadhat fel ily szenvedélybe az érzés. Mindig az a kérdés: viharban, sivatagban, vagy pompa között találja.-e meg a másik a boldogságot. Mert az egyiknek le kell mondani, hogy a másik óhaja teljesüljön. Ennyiből áll a szerelem kölcsönössége. Két akarat, két harcz ; az egyiknek el kell veszteni a csatát. A leány szintén töprenkedett azon, hogy milyen okos ember az egyik és milj^en daliás külsejű a másik. Azután eszébe jutott az is, hogy ő állatszeliditő és ő csak állatszelidi- tőnek való. Ennyit már ismert atyjaakaratából. Milyen nagyszerű lenne, ha ő is kimehetne egyszer a bódéból és megtudhatná, mi történik itt a fényes palotákban? (Folytatása következik.)