Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-09-01 / 25. szám
BUDA ÉS VIDÉKE Budapest, 1899. (3) Hogy mennyire kereskedőink érzése szerint beszéltünk, az dokumentálja leginkább, hogy egész halmaz az az adat, melyet olvasóink Cséry ur manipulatióiról hozzánk juttattak. Mert csak tessék bármelyik füszerke- reskedőt megkérdezni — Cséry urat illetőleg — s olyan épületes dolgokat fognak hallani tőlük, hogy elveszítheti az ember a kedvét ilyen vállalkozást tovább folytatni. Cséry urat illetőleg egy olvasónk rendelkezésünkre bocsájtotta az Önök lapját, ,,Buda és Vidékét“ is. Rendelkezésünkre bocsájtotta pedig azért, hogy figyelmessé tegyen bennünket azon kis ,,karczolatokra, melyek lapjukban a „Reggeli Újság“ vállalatának reklámozása czéljából állandóan megjelennek. Hogy nagyobb legyen a reklámozás, mi is közzétesszük legutóbbi karczolatukat,hogy arról minél szélesebb körben tudomást szerezzenek. Igaz ugyan, hogy mi nem azért, reprodukáljuk azt, hogy a „Reggeli Ujság“-nak. minél több rendelője legyen, hanem igenis azért, hogy tudomást szerezzenek olvasóink azon eszközökről, melylyel Cséry ur vállalata dolgozik, hogy füszerkereskedőinket tönkre tegye, hogy füszerkereskedőink kenyerét elvegye. íme itt a a czikk egészében. Már megint. X. úrral összepörölt a felesége. A megbízások felét már megint elfelejtette Szaladgál a cseléd egész nap s már megint elfelejt valamit. Milyen egyszerű az orvosság, tessék előfizetni a „Reggeli Ujság“-ra a mi már maga 10 forint évi megtakarítás, s a lapki- hordónál levő megrendelési bárczára mindent felírni s mindent a mi a háztartásban kell pontosan, jó minőségben házhoz szállítja a vállalat. Nagyon jó ez itt a belterületen is, hát még a nyaralókban. Legkisebb mennyiségtől a legnagyobbig, minden ott van a rendes időben és X. ur nem hallja már többé : Már megint . Azt nem tudjuk megérteni mi és azt kérdezik tőlünk füszerkereskedőink is, hogy ugyan mit akar Cséry ur vállalkozásával elérni? A közönségnek sokat nem használ, a kereskedőket hallatlan áraival tönkre teszi, maga százezreket fizet rá, mondják meg tehát Önök, bogy mi czélja legyen ezen vállalatnak és különösen mi czél- juk van Önöknek reklam-czikkeikkel. Azt akarják elősegíteni, hogy minél többen legyenek azok, akik évek hosszú során át becsületes munkában megöregedtek, tisztességüket mindvégig megtartották, ilyen hallatlan kon- kurrenczia mellett öreg napjaikra menjenek Ezt szerette volna ö látni Azok, a kik itt élnek, akármit beszéljen is atyja az egykori királyságról, nem komédiások. Talán be sem eresztenék ide a bódéban élőket. Az a büszkeség, mire atyja tanította gyakran, nagyon sokszor cserbenhagyta. Szerette a művészetet, de a nngyérdemü közönség csak nagyon leereszkedve beszélt vele Észrevette, hogy mindenki megérezteti a beléptidijat Többször szégyenlette a pénzért való mutogatást. Dijtalanul, önérdek nélkül szerette volna űzni mesterségét és csak azt ereszteni belépi- dij nélkül be, a kit akar. A királynék is lovagolnak czirkuszt, akárhány nagy urnák van állatsereglete, de nem kiálitja senki azokat a megalázó szavakat: jegyet kérek. Benn az állatseregletben elkerülték ezek a gondolalok, de ha a nagyvilágot látta, mindig megrohanták agyát. És akkor magában beszélgetett ép úgy, mint most, a mikor ez az apró ember szótlanul halad mellette. Benn az állatseregletben olyan beszédes volt! Talán szégyenli a társaságot ? — Forduljunk hát be valahova, szólt Helyköi Aladár, a végzett főhadnagy. tönkre ? Vagy azt akarják elősegíteni, hogy törekvő, tetterös fiatal emberek előtt, akik azon szándékkal önállósítják magukat, hogy becsületes munkával, emberfeletti megerőltetéssel tisztességes utón fogják megkeresni kenyerüket, elzárják az utat ? Ez egy időre lehetséges, de jaj annak, a ki a tömeggel szembeszáll és különösen jaj, ha annak ereje nem Sámson ereje. A nagy test sokáig tűr, de ha türelmét veszti, elsöpri mindazt, a mi útját állja. Cséry ur ma nem olyan gazdag, hogy ha füszerkereskedőink szövetkeznek ellene, — mert előbb-utóbb szövetkezni fognak, — hogy huzamosabb ideig a versenyt kiállani tudja. Sajnálnék egy ily tetterős embert elveszni látni, kinek magasztosabb czélokat szolgálni jutott osztályrészül, mint száz és száz embernek elvenni a kenyerét, anélkül, hogy magának ebből bárminemű haszna volna. Minden lapnak kell, hogy az legyen a czélja, hogy a haza polgárainak jólétét, polgártársainak érdekeit előmozdítsa. Hogyan vélik önök ezUelérni, ha szolgálatába állanak egy oly vállalatnak, mely százak és százak, nem, ezrek léteiét veszélyezteti? Hogy bírja elviselni lelkiismeretük, hogy közvetve odahatnak, hogy az ilyen vállalko-1 zás még mélyebb gyökereket verjen? Erre feleljenek Önök!! Ti meg füszerkereskedök arra feleljetek,, hogy meddig nézitek még zsebrerakott kezekkel közömbösen azok működését, kik kenyeretektől akarnak megfosztani benneteket, kik a nélkülözésnek akarják odavetni családotokat ? Azért vesződtök ti üzletekben kora reggeltől késő estig, hogy az elpusztulás legyen osztályrészetek ? Nem hiszem, hogy úgy akarnátok megszüntetni a konkurrencziát, hogy elvesztve vagyonotokat, ti adjátok fel üzleteteket, hogy igy megszűnvén a versengés, pár kiválasztott élvezhesse a ti fáradozásaitok gyümölcsét. A tömörülés legyen zászlótokra írva ! Ez foglalja el minden valótokat, mert csak igy lehet eredményt elérni, mert csak igy találhattok orvoslást bajaitokra ! Megkezdődnek a hosszú téli esték, megkezdődik az egyesületi élet, minél többen vegyünk részt abban hogy diadalra juttassuk a „Füszerkereskedök Egyesülete“ zászlaját, mely körül kell, hogy csoportosuljatok, melyhez lapunk is csatlakozott A fűszerkereskedöket, tehát ringre azaz véd és dacz szövetségre inti lapjok, ez ellen a közönségnek az lehet a válasza, hogy vá- laszsza az olcsóbb czikkeket és karolja fel jobban a fteggeli Újságot. Egy budai háziasszony levele ösztönözte— Az ám, majd elfelejtem, hova indultunk egy pohár borra, vacsorára. De hova menjünk ? — Oda, a hol zene van, kedves tudósbarátom. Róbert nem merte azt válaszolni, hogy ö csak azokat a kiskorcsmákat szereti, a hol az ember él vesz, és csak fogyasztó van. Hordár mellett leülhet az exczellencziás ur, ha nem ismerik, elbújhat, észrevétlen marad. Igen, de tapintata megsúgta azt, hogy az egyenlőségnek sok hasznot hajtó kiskorcsmákban nem mindenki találja jól magát Tehát elfogadta barátja ajánlatát: oda hol zene van. Olimpia örült nemcsak a zenének, de annak is, — mert hizelgett hiúságának, — hogy fényes helyben, fényes nép között jelenik meg. előkelő urak között Kalipszánóra nézve teljesen közönyös, hol vacsorái; neki korcsma korcsma. A kisebbeket jobb szereti, mint az éttermeket, mert itt elbeszéléseinek figyelmesebb hallgatói vannak. És ö nagy elbeszélő. Hely kői a zenét szerette. A kiskorcsmák melodikus zsongásában még soha gyögyör- ködött. Az egyik embert különben a nagy zaj a másikat a néma magány vigasztalja, enyhíti és piheniti. őket erre, ki egy megelégedést hangsúlyozó levélben a közönség figyelmébe azért is ajánlja a Reggeli Újság szállítási vállalatot, mert azok a garasok is meg vannak mentve, melyeket a cselédek naponként elszoktak tüntetni. A legmelegebben ajánljuk közönségünknek a Reggeli Újság szállítási vállalatának czikkeit, annál is inkább, mert a budai képviseletet a budaiak érdekében át net tűk. Százezer ember érdeke több, mint 5—600 ember érdeke Első a közönség, azután következik minden más. Tessék olcsóbb és jobb czikkeket adni s akkor a verseny ki van zárva. A mi főkertészünk. Kevés erővel, kevés eszközzel a mi budai fökertészünk Weisz Frigyes csodálatos sikereket ér el. A ki megnézi azokat a parkokat, melyeket ö szervezett, ültetvényeket, melyeket alkot és kezel azonnal meggyőződik arról, hogy a mi főkertészünk ízlése nemes és emelkedett. Költö és kertész nem lehet más, mint a ki arra születik. A ki nem született erre az maradhat derék kertész iparos, de nem kertész művész. Nem hiába olvasunk a mesékben beszélő fákról, beszélő virágokról, mert ezek csakugyan beszélnek és dicsérik vagy elitélik ültetőjüket. Művészi ichlet nélkül ízléses kert nincs s a felületesség megboszulja magát. Weisz Frigyes alkotásait érdemes a vidéki kertészeknek megnézni, hogy kövessék öt, ki az ízlésnek mestere. Őszintén óhajtjuk, hogy a Városmajor rendezésére mielőbb legyen elég eszköze, hogy itt is megmutathassa, ebből oly helyet, hol az egyszerűbb polgárok szórakozást és üdülést találhassanak s a rendőrség ne legyen kénytelen razziákat tartani. Szüret. Megérett az aranygerezd. A szőllösgazda reménye vagy beteljesedett, vagy csalatkozot- tan áll a szöllötőkék előtt. Itt és amott nem sokára megkezdődik a szüret. Készítik már is az edényeket. Még a termés mennyiségét és minőségét csak sejthetjük, de azt láthatjuk, hogy több a szöllövel beültetett terület. Nem csak nagy urak, jó módú emberek, de az egyszerű munkás ember is alapított szöllőt Beléptek a fényes étterembe. Olimpiának mindig lámpaláza volt az ilyen helyeken. Nem haragudott azért, ha felismerték, de jobb szerette, ha valami grófnőnek ismerik el. Az egyformaság, az egyhangúság nem mindig tetszet, változatok után is vágyott. Alig egy párszor eset meg, hogy Kalip- szánó mester az ilyen helyeken leányával megjelent. Féltette a házasság programmját. Hiába, az állatszeliditönő szive is fellángolhat s mi lesz vele, ha leányát nem állatszeliditő veszi el. Ki érti meg az állatszeliditő leányát ha nem állatszeliditő? Jobb, ha az ember a saját mesterségébe házasodik. így senkinek nem vethet a szemére semmit. Alexandró, a királytigris hatalmas állat, de még az sem őrizhetné elég jól leányát. Hisz a szerelem még az álomba is belopózik. Őrizhetik testőrök a fejedelmet az álom karjaival mégis azt öleli, a kit tilt az udvar és a ki nem udvarképes. Az álom erősebb az életnél, de gyengébb a halálnál. (Folyt köv.)
