Buda és vidéke, 1899 (8. évfolyam, 1-36. szám)
1899-05-21 / 15. szám
Budapest, 1899, (3) BUDA és V ID E K E Május 21. Hazai ásványvizek. ([.evél a szerkesztőhöz.) Szeretett magyar hazánkat az Ur Isten megáldotta minden jóval. Egyéb javak között fontos földi jó az ásványvíz. Sehol a világon annyi jó ásványvíz nincsen, mint Magyarországon és bizony nem is drágák, és még is a sok féle, sok iz ü szódavízzel gyilkoljuk magunk. A legtöbb szoda viz — tisztelet a kivételnek — ártalmas s mióta a szódavíz gyárosok kartelbe léptek az elárusító és fogyasztó egyaránt drágán fizeti. Szívesen venném szerkesztő úrtól, ha a budaiak jól felfogott érdekében szaktekintélyekkel érintkeznék s elfogadható szóda vizet ajánlana, vagy alkalmat adna rá, hogy a szóda vizgyárosok magokat ajánlanák. A szódával számtalan szerencsétlenség történik, ha elpattan, sokszor a csapos legény kezébe is kárt tesz és mégis minden gyermeknek a kezébe adják. A szódavizgyárosok kar- telja a közönséget is sújtja, de legelső sorban a vendéglős ipart, a mely úgy is mindenféle módon meg van terhelve különösen itt Budán. Lépjen a közönség kariéiba és fogadja meg, hogy csak természetes ásvány Vizeket iszik. Ezzel az elhatározással hazai fürdő ügyünket is emelné, melyhez hozzá járulni minden jó hazafinak a kötelessége. Sztrájkoljunk a szódavíz ellen is igyunk magyar savanyú vizeket. Turisták akadályai. J Dr. Téry Ödön felolvasásából közöljük ezt a feljajdulást, a mi nagy bajt mutat be. A szűk- keblüség nagy ellensége lehet a hazai turista ügynek. El kell ezt távolítani minden eszközzel és minden erővel. Minő viszonyok fognak teremtetni hazánk egyik-másik szép vidékén, ha a tulajdonosok azon területeket, melyeken a szabad járás-kelés ősrégi időktől fogva nem volt akadályozva, a turisták elől el fogják zárni. Nagyon sok ily esetet hozhatnék fel, de csak egy párra fogok reámutatni. Kezdjük Budapest vidékén s végezzük a Magas Tátrán. Remete-Mária kies vidékét a Budapesti Osztály mindjárt működése kezdetén gondozása alá vévén, áldozatok árán ott űtjelzéseket eszközöltetett. A pár évvel ezelőtt bevonult új birtokos nem csak hogy megsemmisittede a Budapesti Osztály jelzéseit, hanem elzárta az egész területet. A Budapesti Osztály kérelme sem használt s most azon vidékre nem teheti kiránduló a lábát. A visegrádi koronauradalmi erdőségekben a 70-es években még teljesen szabad volt a barangolhatás. A jelen évtized kezdetén még, bár útjelzéseink hivatalból eltávolíttattak, kisebb turista-társaságoknak, különösen a vadászati évadon kívüli időben, szabad volt az erdőségeken való átvonulás. Most azonban már -— mint hírlik — teljesen tilalmaztatok Méltán kíváncsian várhatjuk, hogy mit ér el a Budapesti Osztály ez irányban tett lépéseivel ? Nemkülönben történt ez a Börzsönyi vagy másként Diós-Jenői hegységben is. Néhány évvel ezelőtt, a szokolya-hutai uradalmat egy derék bécsi bírta, akkor szabad volt ott a közlekedés minden irányban; erdésze még a Budapesti Osztály tagjai sorába is belépett. Később egv német gróf vette meg az uradalmat, tilalom alá helyezte s még az előbbi uraságtól átvett erdész is kilépett a Budapesti Osztály tagjai sorából, nehogy kellemetlensége legyen e miatt uj urával.“ Az évzáró nyilvános vizsgálatok eltörlése. A „ Vastankerületi Tanítótestület“ a következő indítványt küldötte be hozzánk: „Hasson oda minden tanitó-egyesület az Országos Bizottság utján, hogy a nyilvános évzáró vizsgálatot a jövő 1899/900-ik tanévtől kezdve szüntesse be egy erélyes, általánosan kötelező rendelettel a közoktatásügyi miniszter ur ő nagy méltósága, aki szívesen meghallgatja és teljesiti a tanítók kérelmeit és javaslatait; sőt az egyleti működés tekintetében 1896-ban kiadott nagyfontosságu rendelete egyenesen fölszólítja és serkenti a tanítóságot, jutalmak kitűzése kíséretében, minél tevékenyebb, szorgalmasabb és eredményesebb tanitásügyi együttműködésre. Vagy tegyen a miniszter űr mielőbb oly czélszerü átmeneti intézkedést, szintén rendeletileg, mely előkészítő lépcsőül szolgálna a nyilvános vizsgálatok megszüntetéséhez addig is, mig a népoktatási törvény revíziója alkalmával ezt türvényhozásilag keresztülviszi. Itt azonban múlhatatlanul szükséges az egész magyar tanítóság erélyes és szigorú összetartása. Csüggedni semmiesetre sem kell. Ne adjunk semmit a kétszínű, hamiskodó ellenvetések közt arra, hogy akkor hogyán ellenőrizzék a hanyag, kevésbbé törekvő tanítókat ? Ilyeneket nem ismerünk és nem szabad magunkat annyira lealacsonyítani, hogy néhány silány elem miatt az egész testületre zúdittatjuk a rágalmakat. Itt a szomszéd Ausztria mellettünk. Vájjon 30 év óta a köznép részéről kinek jutott eszébe ott csak egyszer is a tanítóságot hanyagsággal vádolni ? Vagy az osztrák tanítóság és tanügyi hatóságok közül ellentmondott-e a közös határozatnak csak egy is 30 év alatt ? Vagy a hosz- szú, jól kitapasztalt gyakorlat óta van-e csak egy is, a ki neheztelve visszakövetelné a régi állapotot ? A jövő századba nem akarjuk átvinni a régi tanügyi torzszülöttek ez egyikét. Feliratokat kell küldeni a megyei közigazgatási bizottságok tanügyi osztályainak, valamint a kor színvonalán álló, művelt felfogású, reformkedvelő iskolaszékeknek is. A tervet elfogadó iskolák tanítótestületei pedig Írásban, nyomtatásban, körözvényekben tudósítsák egymást az igy elért eredményről. Szükségtelennek tartjuk bővebben indokolni az évzáró vizsgák eltörlésének szükségességét. (Pedig jó lett volna ! Szerk.) Mi tehát nem évzáró, gyermekgyötrő vizsgálatokat akarunk, hanem a szép emlékű mille- niumi ünnepélyek mintájára : évzáró ünnepélyeket a nagy nyilvánosság számára szavalással, énekkel, tornajátékkal és. más, a gyermeki kedélyt vidító mulatságokkal. A vizsgálatok iskola- látogatás alkalmával történjenek egy iskolalátogató s egy kijelölt tanító jelenlétében az utolsó hetek egyikében, osztályzat megállapítás végett. Két út áll előttünk: továbbra is kinevessen-e bennünket a külföld ? vagy pedig elismerő dicséretet arassunk a korszerű és indokolt előrehaladásért?“ Indítványozó: Körösi József. Ezt a figyelemreméltó indítványt a Magyar- országi Tanítók Országos Bizottságának Hivatalos Értesítőjéből vettük át, mit Hajós Mihály a budai tanítókat' egyik jeles tagja és ismert iró szerkeszt. Az értesítő első száma változatos és tanuságos. Ajánljuk nemcsak a budai taniHkhak, hanem a művelt budai szüléknek is. Előfizetési ára egész évre 2 korona. A szerkesztőség Budán I. kér. Krisztina-körút 97-ilc szám alatt van. A ni. kir. orsz. meteorológiai és föld- mágnességi intézet évkönyvei. (XXVII. kötet. 1897. évfolyam. I. rész. Hivatalos kiadvány. Budapest, 1899.) E kötetben a magyar meteorológiai és ombrometriai megfigyelő hálózatnak 1897. évi megfigyelései vannak közzétéve. A működő állomások számít 422, azaz 21-el több, mint a megelőző évben. Az újonnan felálitott állomások közt van a Bodrogközi Ármentesitő Társulat 14 állomása is, amelyek a társulat elnökének, gr. Mailáth Józsefnek kezdeményezésére állíttattak fel. A szóban forgó évkönyv a következő négy fejezetre oszlik : I. Naponkénti megfigyelések. II. A meteorológiai elemek havi és évi eredményei állomások szerint rendezve. III. A hőmérséklet havi és évi középértékei a közvetlen megfigyelés szerint. A hőmérséklet valódi (24 órai) havi és évi középértékei. A hőmérséklet havi és évi középértékeinek a 20 évi középértéktöl való eltérései. A csapadék havi és évi összegei vizvidékek szerint. A csapadékos napok száma. Legnagyobb csapadékmennyiség 24 óra alatt. A hőmérséklet öt napi középértékei. IV. A hőmérséklet óránkinti értéke Budapesten. A másod és harmadrangú állomások adatainak feldolgozását Frauu koffer Lajos adjunktus, dr. Steiner Lajos asszisztens és ifj. Illés Ödön kalkulátor végezték, az ombrometriai állomások adatait pedig dr. Anderko Aurél adjunktus, Raum Oszkár asszisztens és K váts Károly irodatiszt állították össze. A m. kir. orsz. meteorológiai és földmág- nességi intézet évkönyvei XXVII. kötet 1897. évfolyam. III. rész" Az 1896. és 1897. évi zivntarmegfigyelések eredményei. Hivatalos kiadvány. Budapest, 1899. E kiadvány a Magyar korona országainak területén az 1896. és 1897. években végzett rendszeres zivatarmegfigyelések eredményeit tartalmazza s a következő részeket foglalja magában : Bevezetés ; történelmi visszapillantás. Héjas Endrétől. A 1896. és 1897. évi zivatarmegfigyelések eredményei. Héjas Endrétől. Zivatarmegfigyelő állomások lajstroma. A zivatarmegfigyelések táblázat os áttekintése nevezetesen : A zivataros napok száma. A zivataros napok száma vidé.kenkint csoportosává. Zivataros és villongásos napok száma azt év minden napjáról. Zivataros és villongásos napok számít ötöt naponkint csoportosítva. A zivatarok napi periódusa A zivatarok huzódási iránya. Jégverések az év minden napjáról. A jégverések vidékenkint csoportosítva. Villámcsapások az év mindén napjáról. A villámcsapások vidékek szerint csoportosítva. Villámcsapás okozta tüzesetek az év minden napjáról A villámcsapás okozta tüzesetek vármegyék szerint csoportosítva. Szélviharok a zivataros napokon. A zivatarok területi eloszlása. A zivatarosztalv személyzete az első két évben (1896. és 1897J Héjas Endre ez. adjunktusból állott,aki az észlelés: anyag párhuzamos fedolgozása melleit a zivatarmegfigvelő há’ózat szervezési munkálatait végezte. 1898 foly;imah beosztatott az osztályhoz Kronicli Lénáid ez. asszisztens, akinek jelen kiadvány egybeállításában már jelentékeny része volt. A magyar irodalomért. Bartalits Imre könyvkiadó hivatala a haza- fiságért arra határozta el magát, hogy áldozatot nem kiméivé a kedves magyar nép számára oly szórakozást szerez, mely a szivéhez fér és illik. .A i'égi magyar írók munkáiból ad ki értékesebb dolgokat p. o. Hun hősmondák, Emese álma, vagy a magyarok eredete, Mondák a királyokról, Mátyás életéből, Balassa Bálint dalai, Pázmány Péter imáiból, Gróf Zrínyi Miklós hősénekéből, Rákóczy szabadságharcza énekei, Báró Amadé László, Rádai Pál, Faludi Ferencz nótái, Mikes Kelemen kesergése, Besenyei Ferencz, Barcsai Ábrahám, Báró Orczy Lőrincz, Ányos Pál verseiből, Virág Benedek', Horváth Ádám, gróf Gvadányi József, Fazekas Mihály, Verseghy Ferencz, Csokonai Vitéz Mihály, Kisfaludy Sándor, Kazinczy Ferencz, Szemere Pál, Vitkovics Mihály, Berzsenyi Dániel, Kölcsey Ferencz, Garay János, Vörösmarty Mihály, Petőfi Sándor, Bajza József, Czuczor Gergely, Arany János, Tompa Mihály, Szemere Miklós, Sárosy Gyula, Lisznyay Kálmán, Berecz Károly, Székács József, Tárkányi Béla, Tóth Lőrincz, báró Eötvös József, Vajda Péter, Gyulai Pál stb. versei1», . . -
