Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-10-21 / 30. szám
Budapest 1898. VII. évfolyam 30. sz. (Mindszent hava) Október 21 ADAKOZZUNK AZ ORSZÁGOS MAGYAR ISKOLAEGYESÜLET PERSELYÉBE. Szerkeszti: ZEDELTI KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Vároamajor-utcza 28. Megjelenik lnwonkint liTromszor. Előfizetési áruk: Egész evre 1. uo. oiiii, fél évre <í korona, óvnegyeilro 3 korona. bZERK ESZTÓSEG: Városmajor-titcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Elfelejtett emlék. Vau egy érczszobrunk a Duna-par- tou. Egy élőszobor, a legnagyobb magyar gróf Széchenyi István szobra. Ennek a szobornak csakugyan fájhat minden tagja, mert a tettek emberének hagyománya kihalt a nemzet szivéből. A tisztelet áldozatok lángja nem n tettek apostoláért gyűl ki. hanem a n a gyhang és szóvirágokért lobog A történelemből mindenki tetszése szerint választhatja Penateveit. Éhez szó nem fér. ízlések felett meddő a vita. Ámde a hálának a melyre nagy tettek köteleznek, nem az Ízlés szeszélye a forrása, de a nemzet becsület érzése. A szóvirágok, as áldozatoktól félő hazafiság korszakának, hogy nem lehet eszménye gróf Széchenyi Ist- v á n, azt fájdalommal tapasztaljuk. Beszélni könynyü, cselekedni nehéz. A hiúságot, önzést kielégíteni játék, a tapsokat élvezni, mindenkinek tetszeni akarni szenvedély, politikai passió, az ezekről való lemondás erény Az a kit az az érczszobor akar ábrázolni semmit nem tett magáért, hanem a hazáért. Bzeket a szavakat: önzés, hiúság, önérdek nem ismerte. Tettel, pénzzel, küzdött az előitéletek, a kicsinyes gúny ellen hangoztatva jelszavát M agy a r- ország nem v o i t, haue -a 1 e s z s z. Nem ö az oka, hogy Magyarország nem lett, legalább nem olyanná a minőnek ő álmodta, a miért ő küzdött komolyan — szóvirágok nélkül. A Széchenyi István Magyarországában a nemzet nem lett volna szegény, a jellem jobban kifejlett volna, a becsület nem ment volna ritkaság számban, bátorság, őszinteség, igaz szó irányitotta volna a szellemet. Ma a „szóbajnokok“ vezetnek a társadalomban. Szegény az az ország, hol sok a szó, kevés a tett s még szegényebb, hol nemzeti felindulások szóvirággal kirakott szónoklatok nélkül nem történhetnek. Napoleon csak a Pyramisokra mutatott s az évezredek dicsőségére hivatkozott s elindult a hadsereg kivívni a dicsőséget. A spártaiaknak nem tartottak dik- tiókat, meghaltak vagy győztek szónoklatok nélkül a hazáért, az ifjúságot tettekhez és nem szavakhoz szoktatták. A hanyatló ideálismus nem tud fellángolni nagy hangzatok nélkül, a valódi fakad magából, a fórumon tartott öles 1 beszédek nélkül. Ha csakugyan azt akarjuk, iiogy Magyarországból legyen valami, úgy a | tettekre kell nevelni az ifjúságot. Az eszmények között nem szabad elhanyagolni gróf Széchenyi Istvánt, ki a tettek embere volt. Pedig elhanyagolják. A nemzeti kasinó és egy két nevéről elnevezett kört kivéve mások nem szentelik meg emlékét. Az iskolákban inig másoknak az imádásig fokozzák emlékét Széchenyit nem ünnepelik. Egy-egy sze mélyre lefoglalják a hazafiságot, a nagyságot, némely kultuszokat majdnem törvénybe iktálnak s a kegyeletet elfordítják Széchenyi Istvánról. Útját állják a történelemnek s abból mások javára sokakat, közöttük Széchenyi Istvánt is, kikebeleznek. Mindenféle nagy nevekre vannak ! egyleteink, asztaltársaságaink, de minél i kevesebb veszi fel a legnagyobb magyar gróf Széchenyi IstvA$ nevét. Hízik a szóvirág. Sovány a tetterő. A sokaság előtt nem zengzetes a Széchenyi István neve. Tegyük zeng- zetessé. Alakítsunk nevére asztaltársaságokat, egyleteket, melyekben ápoljuk a ■ jellemet, becsületet, igazmondást. bátorságot és az ! i g a z i szóvirágra nemeze- r u 1 ó hazas z eretetet. Vonjuk ezekbe bele az ifjúságot és kiáltsuk ki a legnagyobb magyart a legnagyobb ideálnak. Tanítsuk meg már gyermekeinket arra, hogy a magyar boldog és nagy csak akkor lehet, ha Széchenyi István hagyományait megőrzi és végrehajtja. Bontsunk zászlót a Széchenyi kultusznak és bizzunk, higyjünk Széchenyi minden szavában, úgy úr marad a magyar faj saját hazájában s a „szó bajnokok“ nem vetkőztetik ki nemzeti sajátságaiból. Ne csak papiroson legyen a legnagyobb magyar Széchenyi István, de véssük igy sziveinkbe és induljunk tettekre példája és tanítása nyomán. A Széchenyi kultusz legyen'az első minden más kultusz felett. A tettek ápolják, a szóvirágok elnyomják a jellem kifejlődését. Vezessük be ezt a kultuszt egy nagy történelmi tény nyel, nevezzük el alkotását a lánczhidat, j Széchenyi hídjának, a Vaskaput Széchenyi kapujának. Legyen az ideálban első vezérünk annak az emléke, ki hazáért nem csak beszélt, de tett is, s akkor csakugyan lehet még Magyarország, hol virágzik a j e 1- 1 e m őszinteség, műnk a- szeretet, igazmondás, becsület, bátorság és hazafiság hol népszerűségre nem vadásznak, hol a hazafiság nem erény, de kötelesség, hol sokat cselekesznek keveset beszélnek, tartván szem elölt, azt, hogy: sok beszédnek sok alja v a n. Koszoruzzuk meg halottak napján gróf Széchenyi István szobrát. Akkor eljöhet az az idő nem sokára, hogy jSzeiaere Miklós a Széchenyi lakomán a Széchenyi billikomot emlékére ürítve, ezt mondhatja: Boldog a m a g y a r. i Erdélyi Gyula. Molnár Viktor. Wlassics Gyula miniszterről mindenki elismeri, hogy a tettek minisztere. A Buda és Vidéke a miniszter székbe ülésekor teljes meggyőződéssel és megnyugvással jelezte azt, hogy a közoktatás es közművelődés ügye jó kezekbe került. Az alkotások egész sora történt. ezen a téren, megörökítve Wlassics Gyula nevét Á legutóbb benyújtott törvényjavaslat j a népiskolák szaporításáról is igazolta azt, amit a Buda és Vidéke szerkesztője e lapok ban Wlassics Gyulához intézett nyiltleveleiben a minisztertől várt, ki ezzel még nem merítette ki a meglepetéseket. Wlassics Gyula egész táborkara. a közoktatási minisztérium minden tisztviselője nemes eszmékben gazdag és buzgó híve, munkása a magyar kultúrának, munkatársa a miniszternek. Ebben a táborkarban a munkából oroszlánrésze jutott Molnár Viktornak, az elnöki osztály vezetőjének, ki a miniszter ta~ nácsosi czimet kapta. A magyar közművelődés és tanügy emberei jól ismerik Molnár Viktort, i ki sok ügybon jobb keze a miniszternek s a kinek nézetei, eszméi önállóak és hazafiasak. Molnár Viktor kitüntetését nemcsak a közoktatási minisztériumban, de országszerte örömmel fogadták s ebbén elismerését látják a magyarosodás és hazafiság körül kifejtett valódi érdemeknek. Molnár Viktor tehetséges, szellemes jó magyar ember, ki a, magyar kultúra fejlődését magyar forrásokból várja s a ki idegenkedik 'minden nemzetköziségtől Molnár Viktor minden idejét a magyar kultúrának áldozza hivatalában és hivatalon^
