Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-02-21 / 6. szám
vil. évfolyam 6. sz. (Böjtelö hava.) Február 21 Budapest 1898. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÁSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: ZEirEBIDIEIILr'Sn n-^TTT ■ /\ KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek ?- Várocmajor-utcza 28. Megjelenik liaYonkint háromszor. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fól évre (> korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSÉG: Városma jor-utc* a 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjüj^iäih^mi. Budai muzeum. — Irta: JURÁNYI GYŐZŐ. — Az a szép eszme, mely lapunk hasábjain kibontakozva, a Budai Könyvtár- Egyesülét által felkarolva városrészünk köreiben oly élénk érdeklődésre talált, immár erőteljes szárnyakkal tör a kedvező megoldás felé. Mi sem történt még úgyszólván a tervezett mozgalom megindítására, és a Budán felállítandó muzeum eszméje máris általánosan ismert, népszerű eszmévé lön, széliében a kedvező fogadtatás, lelkesedés és közmegbeszélés tárgya. Nagy része van ebben a B u d a és Vidékének, mely folyton élesztette és egész gyűjteményre menő czikk- sorozattal világította meg más és más oldalról az eszmét. A tervezgetéseket összefoglalta a B u d a i Könyvtár Közlönye, mely az egész ügynek határozott fordulatot, konkrét alakot adott; 5000 példányban szórta szét az eszmét, mely átszivárgóit a fővárosi sajtóba is, és ennek révén tudomást szerzett róla az egész ország. Kiváló lendületet adott az ügy továbbfejlesztésének az a két közlemény, mely e lap 3. és 4. számában dr. Toldy László, a székesfőváros főlevéltárnoka és E r dél yi Gyula, e lap szerkesztője tollából napvilágot látott. Hálával tartozunk dr. Toldy László urnák azért az érdeklődésért, őszinte jóakaratért, melylyel mozgalmunkat kiséri és különösen köszönjük azt a szép elismerést, sok dicséretet, melylyel a Budai Könyvtár-Egyesület tevékenységét elhalmozza. Bár nézetünkkel nem mindenben egyező véleménynek adott kifejezést, szívből örvendünk a közlemény megjelenésének, mert alkalmat adott arra, hogy felhozott érveit, melyek egyébként már az eszme keletkezésekor is ismertek voltak előttünk, megjegyzéseinkkel kísérjük és ezáltal táborunknak hőditsuk azokat is, kik ez eszme igazságában eddig talán kételkedtek vagy annak megvalósításához kellő bizalommal nem viseltettek. Lássuk tehát a közleményt. Érvelésének főeszméje az, hogy a fővárosnak nem budai, de egy buda- p e s ti, vagyis a székesfőváros egészet felölelő múzeumra van szüksége. Az állítás ez utóbbi része kétségtelenül igaz, de nem bizonyítja azt, hogy a budai múzeumra szűkké,; nincs. Mi kimutat I tűk a budai múzeum szükségességét és erre vonatkozó érveinket a'antabb ■ ismételten összefoglaljuk, és ha ezt tét- ! tűk annál inkább kell elismernünk egy 1 budapesti muzeum fontosságát; azonban I a két irányzatnak egymással szembeál- ! litását nem tarthatjuk helyesnek, sőt al- ! | kalmasnak arra, hogy félreraagyarázá- j I sokra adhasson okot. Nem a körül fordul meg most a I kérdés, vájjon az uj intézmény budai vagy I budapesti legyen-e, hanem csupán arról van szó, hogy Buda város fenmaradt emlékeit, a környező vidék természeti és néprajzi tárgyait ossz egy üjtsük és számukra itt Budán múzeumot emel- j ü n k. Mi, budaiak, érezzük leginkább e muzeum szükségét, mert látva e régi város típusait tünedezni, fenmaradt emlékeit pusztulásnak indulni, felébred bennünk a vágy és leginkább bennünket ér a kötelesség azokat a jövendő számára megmenteni. Es hogyha erre irányuló törekvéseinkben magunkhoz csatolni sikerül a főváros túlsó oldalával kapcsolatos tárgyakat is, ennek csak örömmel kiáltunk hozsannát, törekvéseink elérték czéljukat és eredményei kétszeres büszkeséggel töltenek majd el. Azt kívánja dr. Toldy László, támogassa a Budai Könyvtár-Egyesület a budapesti vagyis a fővárosi muzeum ügyét, ezzel az ő törekvései és czél- jai is kielégítést fognak nyerni. Ez tehát az az érintkezési pont, hol törekvéseink találkoznak és kétségtelenül ez az a pont. honnét a további tárgyalások fonalai kiindulhatnak ; e kérdés eldöntésétől fog függni, vájjon munkálkodásunkban a jövőben egybeolvadva, vagy egymás mellett fogunk e haladni. Ha czéljaink és városrészünk érdekei az együttes munkában valóban kielégítést nyernek, a B. K. E. kész örömmel fogja ezt tenni és a megindult mozgalmat e nagyobb és szélesebb mederbe terelni, eliez azonban egy félté„BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Fekete Józsiról. Megérdemel egy kis czikket még a Buda és Vidékében, hisz az utolsó évtizedben Budáé volt szivének minden dobbanása, minden gondolata Már rég túlhaladta a hatvan évet, de nekünk csak „J ó z s i“ maradt, mint volt fiatal korában. Nem is akart megöregedni, örök ifjú maradt, az utolsó időben már mesterkélt szerekkel is. Még legbensőbb barátjai sem tudták soha kivenni belőle életkorát. — 29 éves múltam, — szokta volt válaszolni kedélyesen. Fiatalosan is viselkedett, mint a jó élet és a galanteriák barátja Gondjai sem igen voltak, vagy legalább nem nagyon vette fel. Hajlott a könnyelműségre Különben azt mondják, hog}7 minden jó szivii ember kisebb nagyobb mérvben köny- nyelmü Már pedig Fekete Józsi nagyon jó szivü volt Csupa szív! A hol áldozni kellett, ott ő mindig az első volt s a hol csak lehetett, igyekezett jót tenni. Nem egy ma kiváló társadalmi állású, szereplő egyén az ő áldozatkészségének köszönheti szerencséjét. Engem negyven évet meghaladó barátság fűzött hozzá, még az iskolai évekből. A férfikor megszilarditá e barátságot s az öregkor sem gyengité meg Ép egy negyedszázada, hogy minden karácsony estét nálam töltötte s legutolsó budapesti fennléte alkalmával is utolsó ebéden. — Szept. 29-én — nálam volt. Vigan voltunk s a bucsuzáskor oly vidáman mondtuk egymásnak a „V iszom- 1 á t á. s i g ! “ Egyikünk sem hitte akkor, hogy e viszontlátás már csak a másvilágon lesz. Az ötvenes évek végén derék, munkás nővéreivel közös háztartást tartott, fiatal jogászok voltak náluk koszton. Én is egy ideig. 1861 ben nősült meg, egy ritka műveltségű. kedves, szép fiatal leányt véve nőül: ógyallai Szabó Idát, kivel együtt nagy nőnevelőintézetet nyitott a kerepesi utón. Ez intézet nagyon kedvelt és virágzó volt. Utóbb felhagytak vele, mert a nőt inkább vonzotta az ének művésznői pálya Fekete Józsi pedig élt kedvencz szakmájának. a mathematikának. A budapesti V. kér. kir. kath gymnasiumnak két évtizeden át kedvelt tanára volt s mint ilyen szép sikert ért el a tanügyi irodalomban is. „Ifjúsági 1 a p“-ja az egész országban kedvelt volt. Egészéletét a tanügynek szentelte és egész haláláig volt magán nevelőintézete, mely legutóbb a nyolcz gyinn. osztályra nyilvánossági joggal is felvolt ruhazva. Hangoztatott elve volt a gyenge tanulókkal megkedveltetni a tanulást. Keresztül is vitte őket a vizsgákon. Különös kedvelője volt az állatkertnek s az állat- és növény honosító társulatnak legrégibb idő óta egyik legbuzgóbb igazgatósági tagja volt; oly buzgó, hogy bár betegen, de mégis eljött meg a szeptemberi választmányi gyűlésre is. A legtöbb évdijas tagot mindenkor ő gyűjtötte, igen sokszor a saját pénzén. A pénzzel egyátalában mindig igen köny- nyen bánt és csakis az utolsó hónapokban kezdte megszállni a gazdálkodási vágy, tán előérzete lévén közel haláláról „Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava.
