Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)

1898-12-01 / 34. szám

Budapest, 189S, (2) BUDA és VIDÉK 15 mértékletességi egyleteket s legyen ezeknek fund^rnentoma a megfeszített és feltámadott Jézus Krisztus és válja­nak ezek az egyletek az emberek üd­vözülésének megannyi újabb eszközeivé. Ne törekedjenek hát csupán arra, hogy elvonják az embert az ő véges ellensé­gétől, az alkoholtól, hanem törekedje­nek főképen arra is, hogy megtérítsék őt az ő örök barátjához, az Istenhez. Úgy leszünk erősek a küzdelemben és úgy lesz mienk a diadal, ha biztosítjuk a magunk részére az Ő szövetségét, ki bennünket annyira szeretett! Mert hogyha nem az Isten a mi iránytűnk s a mi vezérlő csillagunk, ugyan hogyan akarunk majd eligazodni? Pedig kell, hogy a mértékletesség ügye győzelmesen kerüljön ki a küz­delemből; ha csak azt nem akarjuk, hogy elleneinknek gúny tárgyául szol­gáljunk s a részegeskedés a börtönöket és az őrültek kórházait megtöltse. A ki mértékletességi egyletet akar alakítani, forduljon e sorok Írójához, Gergely Antal ref. lelkészhoz ily czimen : Budapest, Kálvin-tér 7. Ő majd szíve­sen ad felvilágosítást. A budai katholikus egyletek. A budai katholikus egyletekről akarunk egyet mást a „Buda és Vidéke* olvasóinak ez alkalommal elmondani annál inkább, mivel ez évben ezek egyike fennállásának már 30 dik évfordulóját üli. A legtöbben csodálkozni fognak azon, hogy már ily nagy idő óta létezik ez egyletek némelyike, mikor még nem hallottak felöle semmit Igazok van! Csendben működnek, a nagy világ zajától elvonulva akarják lassan, de biztosan czéljokat elérni. Mit is akarnak ez egyletek? A legne­mesebb czéljok van! Tagjaikban a vallásos, hazafias, magyar szellemet akarják felkelteni. És hogy akarják ezt elérni ? Úgy, hogy tag­jaik számára felolvasásokat rendeznek, őket az egylet helyiségeiben nemesen szórakoztatják, oktatják a szakmájokhoz legszükségesebb tan­tárgyakból és a mit legalőször kellett volna elmondanunk, rendes vallás-előadásokat tar­tanak számokra. E kis bevezetés után kozdjük most már sorba venni az egyes egyleteket, kezdve a leg­régibbnél, a budai katholikus legényegyletnél, mely még ez évben üli alakulásának 30 adik ,Aa aszódi javítóintézetnél több mint ÍJ éves fennállása óta a nevelési rendszer csupa kísérletezésből állott. Az utóbbi kísér­letezés szintén nem érte el az óhajtott ered­ményt. Ez ok vezethette as igaeságügyminisz- tert arra, hogy fölhívja a működő tanferflakat, miszerint a fennálló javitónevelési rendszerről nézeteiket előadják s főleg kifejtsék azon eljárási módot, miképen lenne a javitónevelós vezethető, hogy a családfőnevelő eljárásában az individuális nevelési rendszer kifejezésre jusson ?* E tények a mellett a föltevés mellett törnek lándzsát, mintha ezen intézetek már keletkezésükben eltévesztett lépést árulnának el, melynek természetesen a most működő s valóban nemes és nagy feladatot teljesítő ©gyének egy cseppet sem lehetnek okai. Nem, mert az a szellem, legyen az jó, vagy rósz, mely bármelyik intézetben meg­honosodott, nem egy könnyen küszöböl­hető ki. És én itt beigazolva látom akkori tanügyi vezetőnknek, az aszódi javitóházhoz kineve­zendő egyén feladata éB egyéni tulajdonairól szólván, azt a jóslatszerü véleményét, hogy ez az ügy nem személyi ügy, hanem országos Deczember 1. évfordulóját. Ezt az egyletet 18C8-ban alapí­totta Pellet és Fellermayer, az akkori budai katholikus papság két tagja. A kezdet bizony nem nagyon volt biztató, mert kevesen léptek be ily nemcsak Budán, hanem még egész Ma­gyarországon i j meglehetősen ismeretlen egy letbe. A keidet nehézségei még sem riasztot­ták vissza a kezdeményezőket, bátran kitar tottak és lelkesedéseknek, munkásságoknak eredménye is volt. A legények nemsokára nagy számban iratkoztak be s pontosan látogatták az elnökök által rendezett felolvasásokat és oktatásokat. Még nagyobb sikerrel működött az egylet, mikor Lehmann hittanár vette át az elnök­séget. Lehmann a fősulyt a magyarosodásra fek­tette és a ki, tudja tapasztalja, hogy bizonyBudán még most is mennyire járja a német szó, az elgon­dolhatja, mily nehézségekkel kellett küzdenie 15—20 óv előtt. Igen helyes módon vélte ő a ’ magyarosodást előmozdítani : a tagokkal ma j gyár színdarabokat adatott elő, no és ki nem I akart volna szerepelni, ha csak valami kis szerepben is. hogy rokonainak megmutassa, ő is tud ám valamit ? És a tagok, kik hétköznap a műhelyekben végezték nehéz munkájokat, ünnepkor szép zengzotes nyelvünkön játszották el szerepeiket a szinpadon. Az utolsó években nagy buzgalommal Vézinger Károly kir. palotai plébános volt az egylet élén, a kinek Felséges urunk más munkakört jelölt ki. Am azért az egylet jövője felől nem kell kétsegbeesui! Uj, ifjú erők álltak annak élére, kik minden ere­jüket a jó Istenbe vetett bizalommal arra fektetik, hogy atagokat vallásos, hazaflaséletreserkentsék. És most vessünk egy pillantást az egylet beléletébe Ha úgy vasárnap délután az egylet helyiségeit (II. Toldy Ferencz-utcza 30) meg­látogatjuk, jól esik tapasztalnunk azt a sürgés forgást, azt az élénkséget, mely ilyenkor itt uralkodik. A tagok legtöbbje olvas, mások élénken beszélgetnek a hét eseményeiről, is­mét mások a tekeasztalt foglalták le magok­nak, vagy más társas játékot játszauak. Sokan a dékáni irodában szorongnak, hogy filléreiket 1 az egyletben fennálló takarékpénztárba tegyék, vagy tagdíjaikat lefizessék. 7,6 ra a tagok a nagy teremben gyűlnek össze, hol vagy az elnök, Pokorny Emmánuel hittanár. iart elő­adást valamely társadalmi kérdésről, vagy az alelnök, Thym Adolf végzi a vallásoktatást. ; Am hétköznap se üresek a helyiségok, akkor is mindig foglalkoztatják az egylet tagjait. így kedden este helyes irás- és fogalmazásból, csütörtökön számtanból, pénteken illemtanból tartatnak oktatások, szombaton meg ének van, sőt legújabban Turcsdnyi Dezső tanár vállal­kozott arra, hogy majd a történelemből is tart előadásokat az egyletben. ) Igazán annyit nyújt az egylet a tagok­I nak, hogy megérdemelné, hogy jobban felka- ' rolják. Ha a mester urak igazán szivükön I hordják legényeik sorsát, nem tehetnek jobbat, mint hogy ajánlják nekik, lépjenek be tagok­nak. ők magok pedig emelnék az egylet hír­nevét, ha pártoló tagjai lennének. Karácsony másodnapján ünnepli az egy­let 30 éves jubileumát, mint keresztény egylet első sorban úgy. hogy a templomban Istennek há­lát ad, a szentségekhez járulnak az egylet 1 ragjaf azután meg ünnepi gyűlés s este szini- < előadás fejezi be az ünneplést Most meg térjünk át és mutassuk be a szives olvasóknak a másik egyletet, mely ugyanazon házban birja helyiségeit, a „Katho­likus Tanonczotthon“-t. Ez az első e nemű intézmény hazánkban, mely csak nehány éve folytatja áldásos működését. Ha valaki az ol vasók közöl úgy vasárnap délután ellátogatna a „Tanonczotthon“ helyiségébe, —hogy a leg­nagyobb szívélyességgel fogadják, arról bizo­nyos lehet, — bámulattal észreveszi, mily bol­dogan érzik ott magokat az inasifjak. Hogy is ne ! Hát milyen a sorsuk? Egész héten dol- gozniok kell, kora reggeltől estig, akkor is még fáradtan kell az iskolát látogatniok. vasárnap délelőtt is bizony a templom helyett az isko­lában kell ülniök, hát ilyen gyermek nem volna boldog, mikor látja, hogy van valaki, aki sze retettel foglalkozik vele, ki idejét feláldozza érte. Pedig csakugyan ilyen Pokorny Emmá­nuel hittanár. ki az intézmény élén áll, azt igazgatja. És miben áll ez az igazgatás? Hát jó könyveket kapnak a fiuk olvasni, majd kis beszéd tartatik hozzájok, uzsonnát kapnak, vé­gül játszhatnak este 7 óráig. No és most valaki azt kérdezi: Hogy lehet inastól követelni, hogy egyletbe lépjen, pénzt fizessen? Nem kell egy fillért se fizetni. Semmit se követelnek, min­dent csak adnak. Hát hogyan egzisztálhat akkor a „Tanonczottkon“ ? Vannak jó lelkek, kik erre adják megtakarított pénzecskéjüket és a mint hallottuk, azok a hitbizomanyok, azok a holtkezek mégis csak jók, kiterjed az áldásuk ide is titkon, csendben, ne tudja senki, csak a jó Isten. Végül még a harmadik és legifjabb in­tézményről kellene beszélnünk, mely csak egy éve áll fenn: az „0 jBudai T'anonczotthon“-ról (III Koroua-uteza), melyet Labuda Ferencs ve­zet; de mivel vezetése, belélete teljesen olyan, mint az előbbié, a fentebbi sorokra utalunk. Äedves Olvasó! Megismerkedtél e rövid vázlatban katholikus egyleteinkkel, melyek Budán terjeszteni akarják a vallásosságot, a hazaszeretetet, a magyarságot Akarsz Te is közreműködni e fenséges czél elérésében ? Megteheted ! Ismersz egy becsületes, jóravaló legényembert, látsz egy szegény inasfiut, fel- szólitod, avagy útbaigazítást adsz neki, hogyan, miképen léphet ez egyletekbe, hogyan, mi­képen töltheti el szabad, ünnepi délutánjait jól. Ha csak egy lelket is megnyertél a nemes ezólnak, Istennek tetsző dolgot cselekedtél! _____ érd ek, a mennyiben ezen intézet sikeres mű­ködésének eredményétől fog függni a többi hasonló intézetek felállítása. Köztudomású dolog azonban, hogy a kultuizminiszteri javaslat kikérése és figyel­men kivül hagyása mellett az első igazgató egy váczi fegyintózeti tanító lett. Mint ember, vihetett-e ez más szellemet Aszódra, mint a milyet Váczon látott? Múlt óv január és február havában a Magyar Jogászegylet mintaértekozésein magas színvonalon álló, tudományos eszmecsere folyt a javítóintézetekről és az ifjukoru bűnö­sökről. Ez értekezések alkalmával különösen két figyelemreméltó óhajtás nyert kifejezést a* egyes felszólalók részéről. Az egyik az, hogy aa elzűllósnek indult, csavargó gyermekek felnevelése érdekében szükség van mentői több preventív nevelő- intézetre. A másik, hogy szaporittassanak a biróilag elitéit ifjú bűnösök befogadására szánt intéze­tek. Ez értekezletben szerencsém volt kifejteni, hogy ez a preventiv természetű intézet nálunk a szeretetház, s úgy ebben, mint a javitó- bázban kizárólag csak nevelői tényke ’ ről lehet szó, csak a lélektani alapon épülő paeda- gogiaí eljárás vezethet czólra. A törvény intenciója szerint a javítóházak is oly közne­velő intézetek czélzatával létesittottek, melyek hivatva vannak a törvéuybe ütköző cselekményt elkövetett ifjú vétkesek erkölcsi megjavítását eszközölni. Tehát ezek az intézetek első sorban nevelő, nem pedig letartóztatási intézetek. A nevelőintézetre kell b.izni annak elbírálását, hogy oda utalt ifjú mikor mutat oly erkölcsi javulást, melyben a társadalomnak ismét vissza­adható. A magas kormány támogatása és helyes irányítása káros kdvet.kezrnén3:ek nélkül ép úgy nem vonható el e munkától, mint a hogy a kormány nem nélkülözheti az ez irányú egyesületi tevékenységet Állam és társadalom, hatóságok és egyesek összhangul munkásságára van elodázhatatlan szüksége a gyermekvéde­lemnek. Az államkonnány jól szervezett minta­intézeteivel példát szolgáltat az egyesületi intézeteknek, szakfelügyelet gyakorlásával ébren tartja s élénkíti a társadalom érdeklődését, és működését, méltánylásával és elismerésével fokozza a társadalom áldozatkészségét s jóté­kony befogást gyakorol tanúsított érdeklődé-

Next

/
Thumbnails
Contents