Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-12-01 / 34. szám
Budapest. 1898. VII. évfolyam 34 s . (Karáhsony hava) Deczember I. BUDA is VIDÉKE ADAKOZZUNK AZ ORSZÁGOS MAGYAR ISKOLA EGYESÜLET PERSELYÉBE. Szerkeszti: EEDELXI Ca-’ST'CnS^.. KIADÓ-HIVATAL, Hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Várotsmajor-utcra JS8. Megjelenik havonklnt háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, tói évre fi korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSÉG: Városnwjor-utoza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. ■ —mm------ " >' ■ Lé tesítsünk Erzsébet-alapot.. . Lorántffy Zsuzsánna- egyesületünk f. évi szeptember 18-iki választmányi ülésében elhatározta, hogy elvérzett nagy kirá'ynénk áldott emlékét Erzsébet alap létesítésével fogja meg- örökiteni. Az Er zsébet-alap kamatait szegények és árvák segélyezésére fogja fordítani, hogy a jóságos királyasszony, a ki életében annyi szegénynyel és árvával tett jót, ezt a könyörületes munkát halála után is folytassa körünkben a nevéről nevezett alapítvány által. Ennélfogva teljes bizalommal fordu- j lünk minden nemes szivü honfitársunk- J hoz, hogy szives adományával az alap j létesítését előmozdítani szíveskedjék;) különösen fölkérjük lelkészeinket, taná- j rainkat és tanítóinkat, hogy a gondo- ! zásuk, alatt levő gyülekezetekben és intézetekben a nép és a tanuló ifjúság között adományokat gyűjteni szíveskedjenek. Meg vagyunk róla győződve, hogy úgy az elvérzett jó királyné iránti ke- \ gyelet, mint a szegények és árvák í iránti könyörület sokakat felbuzdit arra, j hogy legmagyarabb királynénk emléké- j nek hozzá méltó megörökítésében min- j kei hathatósan támogassanak s egy j tekintélyes Erzsébet-alapot létrehozni j segítsenek. Az adományokat kérjük akár egyesületünk pénztárosához (Szőts Farkasné, Budapest, IX., Erkel-utcza 3.), akár a gyűjtésre vállalkozott egyházi és vallásos lapok szerkesztőihez küldeni A Lorántffy Zsuzsánna-egyesület nevében és megbízásából : Seilassy Aladárné, Vargha Gyuláné, elnök. alelnök Szőts Farkasné, pónzrárnok Alkoholizmus és vallás. Az alkoholizmus kérdése már jó ideja van napi renden. Az állam az ő megfoghatatlanul lanyha és elnéző törvényeivel szinte pártfogolni látszik az alkohol terjedését. Az emberek mind könnyebben férhetnek hozzá a szeszes italok méregforrásaihoz s a honpolgárok ma már jóformán a kormányok égise alatt ihatják le magukat. Ennek aztán az a következménye, hogy az alsóbb rétegek mind inkább e 1 nz Ü 1 1 e s • e k s hogy az általános halandóság ijesztően emelkedik ; a bűnügyi statisztika adataiban rejlő bozalmas tanulság pedig kézzelfoghatólag az, hogy az alkoholiz- mui valóságos katasztrófával, általáno» összeomlással fenyegeti az egész civilizált társadalmat. Valóban, mindenütt és mindenfelé jogos és alapos a jóknak és igazaknak aggódása, s bizonyára semmi túlzás aincsen benne, ha felemelve szózatukat, hangosan a fülünkbe harsogtatják, hogy: j „a haza veszélyben van!“ A jó hazafiaknak, a becsületes I embereknek egy válogatott csapatja j — megindulva ezen a nagy uyomoru- ! ságon — összeállóit a veszély pillana- í tában, hogy megmentse azt, a mi még 1 megmenthető. Egy szép és nemes példa I lebegett szemeik előtt, melyet a kis ; S váj ez adott az emberiségnek. Az ottani „Kék kereszt-egylet“ mintájára, alkohol-ellenes szövetkezetét alkottak és mértekletessógi kávéházakat alapi- ' tottak. Millió és millió példányban terjeszti ez a liga a megfelelő röpiratokat és tanulságos publikácziókat; tömeges értekezleteket rendez mindenfelé, a melyeken a kérdést megvitatják s az aktuális veszélyt az érdekelt közönséggel megismertetik ; elborítják a városok falait alkohol ellenes hirdetésekkel és falragaszokkal. Megnyerték szövetséges társakul a napi sajtót is, a politikai, társadalmi, gazdasági, vallási és irodalmi lapok egész tömegét; úgy hogy ma már alig van valamire való helyiség, a meiyben ott ne volna üveg alatt, vagy a kirakatban, valami alkohol- ellenes hirdetmény és alig vehet az ember kezébe lapot, a melyben az alkohol veszélyeiről ne olvasson valamit. Mindez nagyon szép és dicsérendő dolog ; de eddig bizony még nem nagy az eredmény. Kivált itt Magyarországon, a hol oly kevesen törődnek a „K é k kereszt“ mórtékletességi egyletek ügyével. Alapítsunk azért mi is mindenféle A „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Szeretetházak. — Szőts Andrástól. Az 1878. évi V. t ez. kimondja, bogy nem csak a fiatal korú bűntettes, a hiróilag elitéit, hanem a kiskorú csavargó, koldus, elzüllésnek indult, elhagyatott s aa erkölcsi elromlás veszélyének kitett gyermekek is felvétessenek a javitóházakba. Kótsógkivül nemes, nagy horderejű intézkedés úgy a humanitás, mint nemzeti erőnk gyarapítása szempontjából. De lássuk csak, hogy állunk vele eredmény dolgában. Konstatálva van, hogy a fiatalkorú bűntettesek száma nálunk évről évre ijesztő módon növekedik. Ez idő szerint 10.000 ilyen ifjú csemetéből alig 300 nyer elhelyezést javító intézeteinkben Valóban kétségbeejtő szomorú valóság ! Nem megdöbbentő állapota-e ez a mi kultúránknak; kivált, ha azokra a szerencsétlen csavargó koldus s a bűn tanyáiban fetrengő j gyermekek légióira gondolunk, kiket a rendőr- j eég tetten nem ér, a bíróság el nem Ítél vagy el nem Ítélhet? Nem lehet ezt az állapotot kicsinyelni) ; nem szabad e felett napirendre térni 1 Hiszen ezen szerencsétlenek népesítik be középületeink között a legnagyobbakat — a börtön- helyiségeket. Hová vezet ez? Van e intéző és vezetőköreinkben, ki erre gondolni tudna s e nyo- ! maszió semmittevés közben szavát felemelné j az áldásos munkára, hogy lelkesülten kövessük őt a nemzetünk jólétére vezető utón, Isten ; dicsőségére ! Minden napi halogatás kiszámit- ) hatlan anyagi és erkölcsi vesztességgel jár, i kipótolhaíatlan mulasztást von maga után. Ideje, hogy felébredjünk s meglássuk azt az észrevétlenül működő moloehot, mely az elhagyott gyermekek seregével, a nemzet testén feltartóztathatlanul rágódik. un bízóra a magyar nemzet géniuszában, hogy akad, ki vétót kiált a molochnak s mi megértjük tüzes szavát, hogy segítsünk megsemmisíteni hazánk kultúrájának e megszégye- nitő izenyfoltját. Úgy a napilapok, mint a izaklapok naponként szemünk elé tárják es igazáu pirító állapotot. Legyen elég már! Fogjunk munkához ! A ki ezt a zászlót kezébe veszi, hazánkban üdvösebb munkát végez bármely politikánál a példa bizonyítja, hogy hatalmasabb sereg követi bármely hadseregnél. E seregnek építés a feiadata a szó legszorosabb, legintenzívebb értelmében : felépíteni lélektani alapon, indi- vidualiter, az emberi formához hasonló alakban, az Isten képmására teremtett embert. E munkához a helyes eszközök megválasztása. azok czélszerü alkalmazása feltétlenül szükséges kellék. Hogy a javitóházak szervezete- és létesítésénél mennyiben voltak, vagy nem voltak tekintettel e szükséges kellék megállapítására, nem vitatom. Eléggé megvilágítja e kérdés eldöntését maga a javitóházak története, nemkülönben időközönként a lapok hasábjain a javitóházak működéséhez kötött várakozásban való csatlatkozás élénk ecsetelóse.
