Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-02-01 / 4. szám
Budapest, 1898 (2.) BUDA és VIDÉKE Február 1. lehet kételkedni, mert sok becses tör- | téneti dolgot irt, azt mondja, hogy Buda elveszítette egyéni jellegét. Ez különösen a muzeuui kérdésénél nem fogadható el, mért B u d a oly történeti fogalom, mit semmi törvényczikkel nem lehet eltörölni. Évszázadok fényes múltját, a történelem szentesítette hirt, azt nem lehet, elcodiíícálui. Budapestben lehet a világváros Pest, ámde a történelem városa Buda. Melyik hegedős, vagy lantos énekelt a hajdan korban Pestről? Ugy-e senki. Mig Budáról elég ének szólt. A regékben, mondákban, históriában a magyar ember sohasem Pestre, de Budára törekedett. Ez volt a fényes hajdankor daliásidej-'mek fészke. A közmondások Pestről semmit, ellenben Budáról sokat beszélnek. Tehát Buda, mint történeti fogalom megőrizte egyéni jellegét. A múzeumokban a történeti rész az uralkodó. Múzeumokat olyan helyre kell helyezni, a mi fenséges, nemes érzésekkel tölti el a szivet, hol a tanúságokat a költői érzések ébredése fokozza. Buda még inkább Buda lessz, mint valaha anélkül, hogy Budapestből szétforgácsolná magát. A királyi udvar állandóbban fog itt tartózkodni, a királyi család múzeumát ide szállítják. Nem sok viz folyik le a Dunán és mint Mátyás köré az uralkodó mellé a szellem és előkelőség rak fészket. A főváros múzeuma csak itt lehet akár budai akár fővárosi m u- z e u m, nem pedig a városligeti kiállításokról levetkőzött falakban. Tudna-e a fölevéltárnok úr szebb, klassikiísabb és ünnepélyesebb helyet a fővárosi múzeumnak, mint p. o. a Citadella? Kár ezt lerombolni. Ilyen szépet nem tudnának építeni, csak egy kis keret legyen hozzá és néhány szobor a falakon s megmaradhat úgy, a hogy van és ebbe azután méltóan lehet elhelyezni a fővárosi múzeumot. ABuda és Vidéke álláspontja az, hogy bármi lehet a fővárosi muzeum neve, de itt legyen Budán. Erdélyi Gyula. Az eskütéri hid közúti vasútja. (A budai kereskedelmi társulat kérvénye a kereskedelmi ministerhez.) „Nagyméltóságú Miniszter Ur ! A fővárosnak a Duna jobb partján elterülő része szebb jövőnek néz elé. Már egymagában az a körülmény, bog}7 az 1893. évi XIX t. ez. az eskütéri hídnak 1 kiépítési elhatározta, oly nagy mérvben emelte az építését kedvet, hogy rövid néhány esztendő alatt évtizedek mulasztásai pótoltattak. A vállalkozás, a tőke rögtön felfogta nagy horderejet az intézkedésnek és átlátva az eskütéli hid által a pesti rész szivéhez annyira közelhozása okvetlenül maga után fogja vonni azt, hogy a vagyonosabb osztálynak az a részé, mely üzleteit, irodáit a pesti részen kénytelen tartani, a kitűnő összeköttetés, a gyors és olcsó közlekedés folytán any- nyira közel jutott budai részen vesz lakást, hogy családjának a nagyobb nyugalmat és a tisztább levegő élvezetét biztositsa A közben, hogy a régi viskók helyébe az I. kerület tabáni és Krisztinavárosi részében fényes paloták emeltettek és egy serege az új építkezéseknek van tervbe véve, járta be a főváros közönségét az az aggasztó hir, hogy az Eskü- téri hid annéikül fog kiépíttetni, hogy azon a közúti vasúti közlekedés létesittetnék ! Mi képtelenek vagyunk elhinni e hírnek valóságát, mert a mélyen tisztelt kormány es a I városi hatóságnak is kell, hogy elsőrendű feladatát képezze, miszerint az egyes városrészek arányosan fejlődjenek és különösen meg- bocsáthatlan végzetes hiba lenne fel nem használni az egyúttal kínálkozó alkalmat arra, hogy főleg a budai dunai részről eltüntessenek azok a szegényes házacskák, amelyek megrontják azt a remek képet, mit különben a Duna partja mutatna. Hisz Budának a pesti rész között any- nyira elmaradását egyebek között az a körülmény is okozta, hogy a két városrészt összekötő hidak nem oda építtettek, ahova azok a sűrűbb lakosság elhelyezkedése folytán természetszerűleg építendők lettek volna. A gyönyörű lánczhid neki megy a hegynek és részben azon aggódásnál fogva, a melylyel e művészi remeket kímélni óhajtják, részben pedig a budai lánczbidfőnek a hatóságok rövidlátása folytán szűkre szabása miatt a lanezhidon át a közúti vasúti közlekedésnek létesítése csak nem kizártnak tekintendő A Margithid a forgalom és üzlet góczpont- jától oly messzire épült, hogy az a Gellérthegy lábától a Pálffy-térig elnyúló budai résznek, ahol még sűrűbb lakosság és ipar és kereskedelem volt, hasznára nem lehetett. — Az egyetlen pont, a hol a pesti résznek központja, szive a budai résznek fejlődésre alkalmas, területi akadályok által nem korlátolt fejlődésre hivatott részeivel összekapcsolható, az a két pont, melyen az eskütéri hid fog felépittetni. Ha ezen Ilidről is száműzve lesz a közúti vasúti közlekedés, a budai részen lakók megfoszt t- uak attól a jogosan várt helyzettől, hogy olcsón és gyorsan juthassanak át a székes főváros központi részeibe. A közúti közlekedésnek egyedül a Ferencz József-hidon át kerülővel való lebonyolítása fel nem ér és össze sem hasonlítható azzal az előnynyel, amit nyújtana az esküt,éren át való egyenes és rövid összeköttetés De nem csupán a budai résznek fejlődése érdekében kívánatos, hogy az eskütéri hídon a közúti vasúti közlekedés biztosíitassék, hanem az egész fővárosnak érdeke és a helyes közúti vasúti politikának követelménye ez. Az a körülmény, hogy az Eskütéri hídon át a közúti vasúti engedélyéi t úgy a budapesti; közúti vasúti társaság mint a budapesti városi villamos vasúti társaság folyamodott és mindkettő súlyt helyez arra. hogy ezen engedélyt ő nyerje el, legjobban bizonyítja mily fontossága van forgalmi szempontból annak, hog}7 az Eskütéri hídon át a közúti vasúti forgalom léteaíttessék. Csak igy képzelhető helyes közforgalom, esak igy lehet idővel az óriási mérvben fokozódó forgalmat megosztva lebonyolítani, igy lehetséges a Belváros, Erzsébetváros, Józsefváros és Fereucz- város közönségének a legrövidebb és legolcsóbb I utat az üdülést nyújtó hegyek közzé megnyitni és az ekként megosztott forgalom által lesz lehetséges a villamos kocsik túlzsúfoltsága miatt nap nap után hangzott panaszokat orvosolni. Lehetetlennek tartjuk, hogy mindezen okok Nagyméltóságod előtt nem lennének ismertek és ezért lehetetlennek tartjuk azt is, hogy Nagyméltóságod körültekintése és előre látása megengedné, hogy az eskütéri hídon a közúti forgalom ne létesittessék Mindamellett, mert aggódunk, hogy egyetlen hibás lépés által Budának szépen megindult fejlődése inegbénittatik, mert kötelességünk a belénk helyezett bizalomnál fogva a budai kereskedők és iparosok érdekét védelmezve mindent felhasználni arra, hogy az ezt fenyegető veszélyt elhárítsuk, azon alázatos kérelmet intézzük Nagy méltóságod hoz : hogy az emelendő eskütéri hídon a közúti vasúti közlekedést is akként biztosítani kegyeskedjék, hogy a hídnak a forgalom részére átadásával azon egyúttal a közúti közlekedés is megkezdethessék. A budapesti (budai) kereskedelmi társulat. Kollár Lajos s. k. jegyző, ügyész. Freyberger Pál s. k. elnök. Reméljük, hogy a kereskedelmi miuiste- riumban jól intézik el ezt a kérvényt. A budai csemő fiát is romlásba döntené ezzel Arra várt, hogy a szenátus is a fejedelem pártjára áll; de tavaszszal, a midőn Budára is eljutott Rákóczy levele, mely a magyarok megújuló sebeiről szólott, a főbíró megmutatván első szenátorának a deáknyelvü felhívást, elégette s egy földönfutó czigány muzsikustól Írást küldött a kuruezok táborába, megüzenvén rajta, hogy Budán minden polgár ép és egészséges A kuruezok felbőszültek s egy elszánt csapatjuk Buda felé vette útját. Sok viszontagságba került, a mig a budai hegyek közé értek, a hol ép aznap ütöttek tanyát, mikor a várban a császár bőkezűségének örvendvén, javában mulatoztak. Miklós mester véletlenül tudta meg, hogy a Svábhegy sűrűiben bujdosnak, de senkinek sem szólott róla; feleségének sem, pedig az ebéd idején duzzogni kezdett, a miért férje nem akarta leereszteni a generálisrétre, az ökörsüléshez. Az Ökörsütésből mi sem lett; nem úgy történt ugyan, a hogy a kádármester elképzelte : a szemfüles főbíró is hírét vette a kuruezok leskelődésének s délután elzárták a vár kapuit és a kik jó eleve mentek le a hegy alatti rétre, hogy minél közelebb jussanak a kiosztandó pecsenyéhez, fölkopott állal szállingóztak visszafelé. A várban azért zavar- | talanul folyt a mulatság, a külvárosból soka- j kát bocsátottak be s a vigadó uép a bástyák palotáját is ellepte. Mire a nap leszállt, osztogatni kezdték a részletenként megsütött ökrök busát. A muzsikaszó elhalt s festői csoportokba verődve telepedtek le a szabad ég alatt a polgárok a szokatlan lakomához. Elbájoló nyári est volt, a Svábhegy felől langyos szellő fujdogált, az ég alján az alkony rózsaszín páráin keresztülvillant az esthajnali csillag ragyogása S mire a lobogófényü csillagok is kigyultak, hirtelen elhalt a budaiak zsibongása, mely evés közben amúgy is elég csöndes volt. A messze távolból muzsikaszó hallatszott: a kuruez tárogatósok fújták meg készségüket, az est homályába vesző begyek tetején. A lágyan rezgő hangok panaszos búgása szivéig hatott a budai polgárságnak s a midőn a dallam rithrausa egyre élénkebbé vált, a sváb legények talpra pattantak s felrianó lelkesedéssel fogadták Rákóczy riadóját, melyet most hallottak először. A vórtfölkavaró dallam úgy hatott rájuk a messzeségből, mintha mennybeli harsonák szavától rezdült volna meg a levegő, láthatatlanul tovavonuló seregeknek | zengedezvén harczi indulót, mel}7 a fiatal, j pezsgő vérü legények szivét is ellenállhatat- j lanul maga felé vonzotta. (Fazekas Miklós a nagy rondellán ült feleségével ; a kádármester könyes szemmel nézte, mint bomlik széjjel a tömeg. Lelkén erőt vettek a gerjedelmek. Fölugrott; de az assz#ny átuyalábolta karjaival s a szivéhez szorította. Mire kibontakozott, a sváb legények csoportja már a bécsi kapu előtt tolongott; utánuk rohant, a hirtelen csatarendbe szedett császári zsoldosok azonban körülfogták a bolond fővel falnak rohanó legényeket. A város bölcs főbírája valamennyit elzáratta, hadd aludják ki mámorukat. Miklós mester hazajövet hálásan csókolgatta felesége kezét. — Én akartam az élükre állani, — mondta. Jó, hogy belém kapaszkodtál, a ku- darczczal csak neked ártottam volna, a nélkül, hogy az igaz ügynek hasznára lehettem volna Az asszony boldogan mosolygott, oda vonta férjét csöndesen szunnyadó fiuk bölcsőjéhez. — S ezt árván hagytad volna? —hangzott föl a gyöngéd szemrehányás...
