Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-02-01 / 4. szám
Budapest. 1898. VII. évfolyam 4. sz. (Böjtelö hava.) Kedd, Február I BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODASN A K KÖZLÖNYE. Szerkeszti: Gr'SrTTHL^.. Fővárosi muzeum. Dr, Toldy László, a főváros főlevéltárnoka, az érdemes és sokat tudó iró, azzal tisztelte meg a Buda és Vidékét, hogy a budai muzeum ügyéhez, melynek eszméjét lapunk után a Budai Könyvtár Egyesület karolta fel és vitte tovább, hozzá szól. Mindig szívesen vesszük, ha oly széles látkörü, nagy műveltségű tudós ember, mint a székes főváros főlevéltárnoka dr. Toldy László figyelmére méltatja a Buda és Vidékét. Dr. Toldy László mindég érdeklődött és fáradozott a budai érdekek dolgában sőt, mint tudjuk ő fogalmazta a budai érdekek emelésére alakult végrehajtó bizottság emlékiratát is, mint annak a bizottságnak jegyzője.. . . Engedje meg azonban a tisztelt főlevéltárnok úr, hogy tartalmas és meggyőződéseket is irányítható nagybecsű czikkére némely megjegyzéseket tegyek. „Buda és Pest egygyé lettek az igaz s egyesülten, mint Budapest már világvárosi nagyságra emelkedtek. B u- d á n a k egyéni léte megszűnt stb.“ Írja a főlevéltárnok úr, hogy mikor ezt mondja nem a budai érdekek emelésére alakult végrehajtó bizottság vezér embere beszél, mert hiszen kitűnő tollával pár évvel ezelőtt épen nem azt akarta bebizonyítani, hogy Buda-Pest fogalom alatt ismeretes fővárosban Buda világváros leune. Sőt inkább sok megfigyelő képességgel tárta fel az elhanyagolt Buda sebeit. Buda Buda maradt és egyéni jellegét annyiban vesztette el, hogy keveset törődnek vele és ha biztosan halad is (?), öe csak lassan halad. A Buda és Vidéke létjogosultságát épen az bizonyítja legjobban, hogy oly kitűnő férfiak tisztelik meg közleményeikkel mint a főlevéltárnok ur több esetben, a mivel mindig hálára kötelez nem csak minket, de olvasó közönségünket is. Nagyon köszönjük és máskor is kérjük pesti gondolkodással vagy a nélkül. Igaza van a főlevéltárnok urnák, nogy nem b u d a i, de egy budapesti, vagyis a székes főváros egészét felölelő múzeumra var szükség. A Budai Könyvtár nagyon meg fog elégedni azzal, ha programmján felül ér czélt és egy fővárosi muzeum létesülé- séhez járulhat hozzá. Legyen fővárosi muzeum. Nem a habitus teszi a barátot Mi csak örülni fogunk, ha a mozgalom sok irányban indul, sok egylet teszi magáévá eszménket és a terv kivitelében fényesen sikerül. A Budai Könyvtár jelszavához: Egyesülésben az erő hű lessz | és kart karba öltve, vállt vállhoz vetve működik, nem akar szétforgácsolni, de azt akarja, hogy a láncz minél erősebb lánczszemekből kovácsolódjék és testté váljon az az eszme. A Budai Könyvtár Egyesület azt hisszük ugyancsak azt akarja s azért fárad, mint a főlevéltárnok úr, hogy a fővárosnak bármily czi- men (mi legjobban szeretnénk Budai muzeum) egy nagy múzeuma legyen. 1887—1898, tehát 11 év alatt ez a dolog t. i. a muzeum ügye nem sokkal haladt messzebbre a kezdet kezdeténél s ha a czélt gyorsabban érjük el, ezt annak is köszönhetjük, hogy a Budai Könyvtár Egyesület a Buda és Vidéke eszméjének felkarolásával lázasan és erélylyel fogott a munkához csak is a közönség lelkesedésére, áldozatkészségére támaszkodva segélyek és dotátiok nélkül, s ha akár fő váró s i, ak á r budai muzeu m lessz, munkásságával nem forgácsolt szét erőt csak segítette a czéltt.i. a muzeum megvalósulását. Hogy a Budai Könyvtáregyesület mit fog felelni, azt nem tudjuk, most a Buda és Vidéke felel annak a befolyásos főtisztviselőnek, ki nagybecsű czikkével megtisztelte és ezáltal alkalmat adott, hogy a lap a saját álláspontját megismertesse. A tudós főlevéltárnok úr, kinek tör.éneti érzékében már csak azért sem „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. Kimicz riadó. Tarczai Györgytől. Leopold császár és király ő felsége dicső nevében adatik tudtára mindeneknek, a kiket illet, hogy nemes Buda vára, uj privilégiumai okáért az ország első városa, szabad királyi város lesz mátul fogva, időtlen-időkig. . . A Nagyboldogasszony templomával szemben, a városház erkélyéről hangzottak föl e szavak németül, a czifrán felöltözött parókás szenátorok élén megjelenő főbíró ajkán. Ä fölrianó dobpörgést elfojtotta a piaczon tolongó nép üdvrivallgása. A vár bástyáin ta raczkok durrogtak, majd meg egymásután muzsikálni kezdtek a rácz tamburások, a svábok trombitáikon s a talíán dudások. A harsogó dallamokra tánczra pördültek az utczán az örömben úszó emberek; rácz legény sváb leánynyal, olasz menyecskék a császári zsoldosokkal, a kiket az immár helyreállított várfalak őrzésére küldtek le Bécsből. A magyarok kevesen voltak, de a polgárai . fölött atyai gonddal őrködő szenátus róluk j sem feledkezett meg. S déltájban ismét rendet , csináltak a muskétás városi drabantok ; a piacz | közepén doboltatni kezdett a kisbiró. 1 — Egynémely kötelességéről megfeled- 1 kezett istentelen magyarok, hangzott föl szava a zaj csillapultával, fegyvert ragadván a felséges császár ellen, titokban nemes városunk lakosságát is lázadásra hívhatnák föl. mely budai polgár csábításuknak enged, annak nevét a pellengérre szögezteti, házát kontiskálni, családját pedig száműzni fogja szabad királyi városunk nagytekintetü bírája és a bölcs magisztrátus ! Halk moraj zúgott végig a tömegen ; azonban csak azért, hogy ily csekélység miatt mulatságában megzavarták. A kisbíró iuté sére ismét fölhangzott a dobpörgés s nyomá ban a hurráht fakasztó kijelentés : — Délután pediglen, a mai nagy nap emlékére, a felséges császár tiszteletére ökörsütés lószen ! — Abból ugyan nem esztek, — mormogta Fazekas Miklós, a fiatal kádármester, a ki a piacz sarkáról nézte a jókedvében háborgó tömeget s a kit bántott a svábul kiabáló kisbiró pöffeszkedő viselkedése.. — Mit mondtál, édes uram? — kérdezte viruló felsége, a ki karjába kapaszkodva ál[ lőtt mellette A férfi hallgatott. — Nézd csak, milyen szépen tánczol a | rektor Michlje azzal a kis magyar lányuyal, — 1 mondta aztán kitérően I — Szerelmesek, — vélte az asszony pedig úgy sem lehetnek egymáséi. — Miért nem ? — A fiú sváb legény. — Te is német leány voltál, — évődött a férfi ; azért mégis boldogok vagyunk, nemde ? A nő szelíd fényű szeme fölragyogott 3 pirulva hajtotta le fejét férje vállára; úgy tűnt föl neki, mintha sohasem lett volna svábleány. Miklós mester közelebb vonta magához hűséges feleségét; gondolatai azonban ezalatt ismét messze kalandoztak. Legtöbbet tudott arról, a miről a Budán lakó magyarok csak titkolózva beszélnek s eddig még semmi bizonyosat nem tudnak, csak sejtik, hogy Rá- kóczy zászlaja alá tódul most minden igaz ember. Az elégületlenek követe Budán is megfordult, de mit sem végzett, mert a svábok neszét vették itt idézésének. Fazekas Miklóssal is csak lopva beszélhetett néhány pillanatig, hanem azért valahány magyar mesterlegény volt a várban, az nemsokára egymásután vándorútra kelt. . . A kádármester azonban nem mehetett el, polgári esküjét, mely ide köti, nem szegheti meg, mert aranyfürtü feleségét s cse,,Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava. KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet éa hirdetések felvétetnek Vároomajor-utoza 28. Megjelenik havonkint háromszor. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre 3 korona. Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni.
