Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)

1898-01-02 / 1. szám

Budapest. 1898. (3)

Január 2

vetéseivel. De hogyan cselekedjünk helyesen, miként tudhassuk positive, hogyan óvhassuk meg értékeinket és érdekeinket egymás között és másokkal szemben, ha a mi szavaink, a mi fogalmaink, a mi eszméink érthetlenek, liámi- sak, félrevezetők, légbe függő párázatok. Igen helyes és rövid szó pl. a többek között (csupán nehány mutatványt adunk) a takarékpénztári betér, kivét, szó, de már leszámítoló, visszleszámitolás kamat, ez a tolás, tó helyett, újra át, vagy leszámító helyett, ez valami barbárnak hangzik a magyar nyelvérzékü ember fülében. Érték nélküli minta. Miért nem már : minta, érteke nincs? Emlékkönyv (Memorial). Miért nem „emlékeztető“?

Laikus ember a váltóisme összes intéz- vényezési peripathetiáit alig képes ma megérteni Mert az intéz, intézet, institutió szavak más jelentményben évszázadok óta gyökereznek a köztudatbau, az intésnek pedig czéloz, szándék synonimja van a népnyelvben, gondolatai és nem dologi értelme, bizonytalan fogalomra vezet.

A számlasitás, ellenszámlásitás, birósitás (bitóvátétel?) alkalmilagos (alkalmi) vétel, árengedmény, (összeg-e ez, vagy folyó cselekvés?) arány lagos ár, szüksegbeli utalvány (kényszer utalvány), hasábvonal (lapvonal, vonal, lapnégyszög), felszökkentették (felszöktették, csaptak) az árt, visszteher, visszkereset, zárlat (zárat), értéktelenedés (érték-esés, csökkenés), az ár emelkedő irányzatot mutat (megy fel, jön le az ár), ne fáraszsza magát oda (ne fáradjon oda kérem), van szerencsém, (tisztelettel tudatom, hogy), becslős (becsüs, a nép szerint), szíveskedjék befolyásolni (szíveskedjék közbenjárni, odahatni, beszólni, támogatni. megbeszélni, vagy ne restelje kérem.. .) bátorságot veszek magamnak (bátorságot nem lehet venni se kölcsön, se önmagából, ha nincs, mert az született hajlam) ; Helyesen : Bátor vagytok... vagy: ne vegye rossz néven kérem, hogy... ne átallja, kérem az ide zárt... meguézui, megtekinteni, megrendelni, ne vegye alkalmatlankodásnak, kérem, hogy. . . megnézés végett ezennel megküldöm stb.

Ezek az idézett példák mind, vagy érthetetlenek magyarul vagy rosszul vannak képezve mint szók, vagy pedig igen hosszadalmasok. A kereskedelmi nyelvben öreg hiba a hosszadalmas szó és a hosszú mondat. Inkább legyen a szó és a fogalom összetett, kelőjot- lel elválasztva és világos mintsem egytagú és hosszadalmas. A kereskedelmi stilus, pedig mint maga az élet, akarat és a szenvedély nyelve: legyen szárnyaló szakgatott, rövid, de határozott

Összefoglalva a mondottakat, a kereskedelmi nyelvre nézve fődolog és főfőkövetel- inény nálunk, a minél nagyobb területen honos közérthetősége a szónak, továbbá a szó és fogalom tisztasága, rövidsége és mindenki

melynek bírását olyan kimondhatlan nagy boldogságnak képzeltem, ime visszaküldöm. J(>bb helyen lesz ott, a hol volt. Nem szeretném, ha idővel az a kép, amely minket ábrázolt volna együtt, egy harmadik kézbe kerülne — mer^ talán akkor is véletlenül nem volna külön arczképe, — hogy ugyancsak ketté vágassák-“

Szebehelyi Kálmán.

Gecsőné elsápadt, mikor végig olvasta Szebehelyi Kálmán levelét s mivel könnyű vére daczára is jobban megszokta Kálmánt, mint Jenőt a gyakoribb érintkezés folytán és talán nagyobb hely is volt annak számára szivében, könny lopódzott szemébe, átkozta magában a pillanatot, melyben forró, bűnös szive rá vitte, hogy Csicsmanczay csókját jól- esően fogadja és nehány hétig, talán hónapig és levert, szomorú, szótalan volt, hanem később megbékült sorsával és talán várja, hogy ki fogja majd az arczképet úgy ketté vágni, hogy az soha többé együvé ne kerüljön, vagy lehet, hogy megkönyörül rajta a jó Isten és megadja neki a megbánás, megtérés kegyelmét és ismét megértik egymást férjével s újra éledt szerelmükkel kipótolják majd azokat az éveket, melyeket szeretetlenül éltek át együtt. . .

BUDA és VIDÉKÉ

| által való egyértelmű használata, a miből | származik aztán a szokás, törvény és a jog- : védelem biztonsága. Főhibája a mi kereskedelmi nyelvünknek pedig az, hogy szók és fogalmak a németből szolgailag vannak lefordítva, vagyis mivel gyakran érthetetlenek, le- ferditve.

Balásy Dénes.

Adományok a karácsonyfára.

A székes fővárosi ,,M a y e r Ferencz árvaház“ részére újabban a következők küldtek kegyes adományokat: Halperth Izidor gyűjtött 52 frtot.

Ehhez járultak : Schlesinger és Polako- vits 5 frt, Schreiber D és Fiai 5 frt, Stras- ser és König 5 frt, ifj. Kohn Armin 5 frt, M. Heller és Társa 5 frt, D. M. Amar 5 frt, Deutsch fiai 3 frt, Strauss Antal 3 frt, Halperth Izidor 5 frt, Holitser Ede 3 frt, Krisha- ber és Lesinger 3 frt, Schenker és Társa 5 forinttal.

10—10 frtot küldtek : Beiwinkler Károly és Geittner A József. — Nagy J. József gyűjtött 7 frtot.

5—5 frtot adtak: Peringer Ferencz, Kertscher István, Galilei páholy, Régi hívek, Demokratia, Heinrich István, Budapesti alagút társulat, Stowasser J.

3—3 frtot adakoztak : Dr. Kováts Pál, Buchinger A., Horváth Béla, Mechwart A — A Budapesti asztalos ipartestület küldött 2 frt 50 kr.

2—2 frtot küldtek : Osztoits Mihály, özv. Rosenbaum Mórné, Dr. Szüry János, Wannek Antal, Biscara Endre, Gál Károly, Schottola Ernő, Klösz György.

1—1 frtot adtak : Riiblein József, Boden- dorfer A. M. Palanek Ferencz, Uhlarik Béla, Zsák Hugó, Kurzweil Vilmos, Bengyel Márkné, Stampfer Márk, Gajda János és Török György.

Természetben küldtek be kegyes adományaikat : Reményi Mihály, hangszer., Kugler H. utóda Gerbaud, czukorkák. Késmárky és Illés, játékszerek. Herz Armin fiai, szappan. Péterfalvi papirgyár r t. papirnemüek, Dávid J. Károly, papirfélék, dobozok. Magyar földrajzi intézet, (Kogutovitz és társa) térkép vázlatok. Seefehlner J. L., iró- és rajz eszközök. Wertheimer és Franki, gyümölcsök. Hartmann István, sütemény. Toldi Lajos, könyvek. Központi antiquarium, könyvek. Quenzer testvérek, kalapok. Schuler József, iró- és rajz eszközök. Várady József, gyümölcsök, gyertya, czukor. Back Fülöp. különféle játékszerek. Kühne Ferencz, méz. Grill Mihály utóda, kések. Strobenz testvérek, sütemény, czukorka, keményítő kékitő. Franklin társulat, könyvek. Grawáts Tivadar, iró és rajzeszközök, könyvek. Szabó Aladár, ifjúsági iratok. Müller J. L., szappan. Galszter Testvérek, süteménjq czukorka Mössmer József, zsebkendők játékok Grimm Gusztáv, könyvek. Sallay István, czukorkák. Tonkovits György, tanszerek könyvek, játékok. Beliczay Béla, mézeskalács. Ruszwurm Vilmos, czukorkák. Schenk Ferencz, tanszerek Frankendorfíer Lajos, tanszerek, könyvek, játékok. Topits József Fiai, élelmiszer. Fischer Lászlóné,, lombfürészkellékek. Petz Miklós czukorkák. Watterich Arnold, tea. Haggenmacher H. liézt. Szent István társulat könyvek. Basel és Kaufmann cognac és rum Calderoni és Társa játékok Stignitz Gusztáv ruhanemű. Singer és Wolfner, tanszerei, könyvek. Első budapesti gőzmalmi r. t. liszt. Riegler J. Ede tanszerek, könyvek. Athenaeum könyv kiad. vállalat, könyvek. Ifj. Nagel Ottó könyvek Hedrich és Strauss, árpagyöngy. Concordia gőzmalom, liszt. Kunt- ser Albert, sütemény, gyümölcs. Wikus Károly czukorkák. Bieberauer Tivadar könyvek. Eszakmagyar orsz. köszepbánya r. t. kőszén. Winkle Nándor poharak. — Fogadják a ne- mesBzivü adakozók az árvák nevében hálás köszöneteraet s intézetünk növendékeit továbbra is kegyes jóindulatukba és pártfogásukba ajánlva mély tisztelettel maradok. —

Budapesten, 1897. évi deczember hó 30-án Soinlyay József, a „Mayer - árvaház“ igazgatója.

Tóth Béla a.: étlapokról.

(Vendéglősök Lapja.)

Irodalmunk e jeles, nagyhírű munkása, nyelvünkben a helyes magyarság buzgó kutatója és avatott hirdetője, érdekes levelet intézett K ö v e s s i Nándorhoz.

A levél, nemcsak írója egyéniségénél, hanem megszívlelendő tartalmánál fogva is, méltó arra, hogy minden vendéglős emlékezetébe vésse s intelmét tőle telhetőleg kövesse.

A levél írására fogadás szolgált okul, mely Kövessi éttermében történt a fölött, hogy melyik a helyes kifejezés : „A lmaréte s“-e, vagy „Alraásrétes“?

A fogadók Tóth Béla véleményét kérték ki, a ki igy döntött a vitás kérdésben : Tisztelt uram!

Régóta sürgetem — sajnos, hiába — hogy az étlapok nyelve méltó legyen a művelt magyar vendéglősökhöz és a művelt magyar közönséghez. Ez a követelésem nem valami szörnyű nagy. A párizsi Café Anglais étlapja kifogástalan franczia, a müncheni Pschorr- Bräu étlapja hibátlan német. Miért kell hát nekünk hitvány firkákkal beérni ? Bizony isten, elmúlik az ember étvágya, mikor ilyesmiket olvas az asztalnál ; „Retteg Vajai“ vagy „Fokoch tortárai “ Ennek véget kell vetni A magyar étlap is legyen külsejében díszes, nyelvében tökéletes és művelt szakemberekre valló.

Szives levele, mely hasonló törekvést bizonyít, mondhatom, örömet okozott nekem.

Az almásrétes a helyes kifejezés.

Miért? Mert az almarétes olyan rétes volna, a melyet mindenestől almából, a káposztarétes, a turórétes meg olyan, melyet teljesen káposztából túróból csinálnak. Ilyen réteseket azonban még nem talált fel a szakácsra esterség; és nem is fog feltalálni soha. Mert a rétes tészta, s csak töltik, bélelik almával, káposztával, túróval, mivel.

Tehát almásrétes, káposztásrétes, túrós- rétes stb. a tiszta magyar beszéd.

Még egyszer örömemet fejezem ki azon, hogy a főváros egyik legkiválóbb vendéglőse a szakbeli nyelv helyessége iránt érdeklődik, és vagyok tisztelt Uramnak

Budapesten, 1897. nov. 23-án alázatos szolgája

Tóth Béla.

Polgármester is lássa Budát.

(Levél a szerkesztőhöz.)

— Tisztelt Szerkesztő Ur !

Örömmel üdvözöljük a főváros megválasztott alpolgármestereit és tanácsát.

Tisztelettel üdvözöljük őket és kérjük, hogy ne felejtsék el: El magyar, á .1 1 Buda m é g.

Igen, Buda még áll, de csak igazán akkor fog állni, ha az egyesítésből egyenlő arányban veheti ki jogait és élőidéit.

Mi is fizetünk adót tehát mi és kérhetünk, a kiknek területe, az itt lévő fürdők nagy értéket képvisel, hogy a székes főváros tanácsa a törvényhatósággal adja meg azt Budának a mi Budáé, s ne ytgye el Budát Budától. Mi, ha jogainkat sürgetjük, csak a magunkét kérjük és azt, ho°/ a főváros legyen valóban igazi nemzeígagaa. Gazdálkodjék Budának és úgy az egész fővárosnak helyesen gazdálkodott.

Mindenben jó gazdálkodást kérünk, igazi gazdálkodást, ne maradjon, ne feküdjön kihasználatlanul sem/ni és egy kicsit szabadabb és ne:n mindennapi közönséges ötletekkel emel, jük a fővárost.

Szép szavak ezek, de mindaddig nem érnek semmit, inig a két főváros egyesítésénél történt megállapodás szerint egy polgár-