Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-08-11 / 23. szám
Budapest. 1898. v||. évfolyam 23. s (Kisasszony hava) Augusztus M AZ ORSZÁGOS MAGYAR ISKOLAEGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNY! Szerkeszti : ZESS^XDIEST i~!Z~X C3-SZ^“CTX_l^fk_. SZERKESZTŐSÉG: KIADÓ-HIVATAL, Hol előfizetni leher es hirdetések felvétetnek : Várocmajor-utcza 28. Megjelenik liavonkint háromszor. Előfizetési árak: Egész évre 1*2 korona, fél évre 6 korona, évnegyedre :> korona. SZERKESZTŐSÉG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük kiildenh A vérmező rendezéséről. Az ördögárok' majdnem teljes befalazása- | hoz kö/ele.’, a budai vérmező rendezésének | kérdésé előtérbe lépett s dominálólag kezdi | fogjalkoziami úgy a főváros építészeti és város rendezési vezető közegeit, valamint a Duna jobbparii lakosságának nemcsak előkelőségét, hanem mondhatni összes rétegeit. gondoljuk beosztva, hogy azt -keresztül-kasul járó számos út azelné át, hanem akkép. hogy a padsorok és a rét között egy eléggé széles körút úgy gyaloglók mint kocsikazók részére tartatnék fenn. — Az említett vendéglő vagy kávéház pedig nem zöld mező közepére, hanem a tojásdad alakú zöld mező egyik végpontjára helyeztetnék el úgy, hogy az egész tér a kő zönség szabad mozgására szolgálna. A különféle rendezési tervek közül két fő ellentétes projectummal találkozunk : az egyik álláspont azt vitatja, hogy a budai vérmezőt úgy mint eddig, teljesen szabadon kell hagyni, annak egyengetése után jó kerti föld del befedni s nzf egészséges erős fűmaggal bevetve szorgalmas öntözéssel viruló rétté kellene fejleszteni Úgy hogy ez a zöld nagy térség nem csak a szorosan vett budai lakóknak. hanem a mindinkább óriássá fejlődő balparti varos részek lakóinak pajzán mozgó s állandó gyülekezési helyéül szolgálhat, melyen a családok apraja nagyja az üde reggeli és hűvösebb esteli órákban jól kisétálhatja magát Az ege étién engedmény, melyet ennek az iskolának hívei hajlandók volnának tenni, egy nagy vendéglő lenne, hogy a gyomor és torok js megkapja a magáét. Természetes dolog, hogy a sokat mozgó el is farad s nem is akar mindennap, vagy talán nincs is módjában vendéglőben költekezni, tehát azt is kívánja, hogy a zöld rét térségének szélei egész hosz- szú sora ingyenes padoknak álljon rendelkezésére; e padsorokat körös körül a vérmező szélén gyorsan növekvő erőteljes és dúsan lombozó fák kell. hogy vegyenek körül. Az zöld térrétségef pedig mi nem úgy JUH)A bs VIDÉKE TÁ RÓZÁJA.“ í 77 ____________________________________ Hú sz éves emlék. Irta : B. Eszti. Egy csók. egy könyekeu átcsillanó mosoly, egy kézszoritás és vége, tan örökre vege annak a kedves gyermek barátságnak mely oly közel hoz egymáshoz a zárda csendes falai , közt. Julius 20, ez volt a vizsganap, ezen a napon mehettünk haza — szabadok vagyunk, sirtunk valamennyien, hogy soká nem látjuk egymást — tán soha az életben, de az öröm * * 1 verőféuyes mosolya átragyog a könyekeu. a hányán voltunk annyi féle hang kiáltá — haza — édes anyámhoz i Polyányi Emi volt az egyetlen, ki nem édes anyát várt, neki nincs — meghalt, ő neki mindene a nagymama az ő végtelen jóságával volt — És ez a nagymama volt az első, ki megérkezett a kis unokáért. Nem tudom, a Bzeretet lángja vagy a büszkeség mámora ragyogott-e azokból az örökké ifjú fekete sze mekből a kis unoka felé, sírva ölelte magához és örömtől reszkető hangon kérdezte : — Mit A vérmezőnek ilyen táj képe hasonlítana a londoni nagy Hyde-parkboz, mely a londoni előkelő társaság s az idegenek ezremnek ál landó gyülekezési pontja. — A Hyde-parknak közepét szintén teljesen szabadon hagyták; semmifele tilalmi tábla, öt forintos rendőri büntetés, vas. vagy egyéb kerítés nem gátolja a rétre özönlőket. Ha pedig a fű megnő, azt nem kaszálják, hanem ra eresztett tekintélyes kecske nyájjal legeltetik le, mely egyszersmint trágyázza, is mindjárt s a rét még is mindig — persze téli hónapokat kivéve — üde és friss. Önként érthető, hogy a mi szárazabb kiimánk folytán az angol tengeri párár itt ön tözessel kell pótolni. Ennek az iskolának előnyeit azonban mi kellőképpen majd e czikk vegén fogjuk inéi tányolni. Hanem előbb a másik ellenkező haladó álláspontot, adjuk elő, mely a vérmezőnek szabad térségként, való hagyása helyett annak egészben vagy részben való beépítését kívánja és sürgeti Annak a szükségét, hogy a vérmezőt okvetlen épitő helyül kell felhasználni, egyszerűen azzal indokolják a haladó apostolok, hogy a főváros pénzügyi helyzete nem engedi meg adjak egyetlen kis leányom jutalmul szorgalmad, jóságodért ? — Sokat, egyetlen jó nagymama. — Először a te régi nagy szerétetedet, azután a nagy atyusr. egy csőkor, az erdőt, hol én olyan boldog vagyok, minden virágár. csendjét, ma dar dalát. Ezt a sokat add nekem es éri olyan jó kis leányod leszek — Oh te rajongó bohókás gyermek, még mindég nem feledted el azt a csúnya erdőt ? Oda viszlek, ott vár már türelmetlenül az a te nagy gyerek öreg atyusod, a ki tán azon aggódik e pillanatban, nem e fel3dtedd el őt és az erdőt. Alig volt vége a vizsgának. Emi — vagy Pipiske, ahogy ötét hívták a társai, sietve búcsúzott el is indult el a nagymamával — Gondolj ránk Pipiske, kiálták utána a leányok, de ő már nem hallott semmit, az ő lelkének szár nyai nőttek, az vitte mindennél gyorsabban az ő öreg atyusához az erdőbe, az ő fészkébe, az ő kedves tanyájára. A jó nagyatyus Csapó főerdész ur. majdnem reggel óta sétál már az erdő szélén vizsgálja az ott kanyargó országutat, mikor bukkan elő az a két pejkó amelyik az ő kis unokáját, pajtását, szeme világát hozza, hogy meg ; azt a fény űz *si politikát, hogy az osztrák c.-a- S szári és m kir. katonai kincstártól dr.aga ■ pénzen a vérmezőt megváltsa es aztán ha ! majd annak birtokába lepett,, azt nagylelkű önzetlenséggel saj.it lakóinak üdülésére bocsássa a helyett, hogy saját ürülő pénztárának megtöltésére fordítsa. Tehat a vérmezőt, szépen, szabályosan fel kell osztani s az ekkép nyert nagyszámú építő helyet nyerészkedő szellemmel megáldott házi urak és épitő mes- ; tereknek jó pénzért elkeli adni, kik azután azokon még drágábban túladni vagy maguk ugyan drágán, de minden szépészeti fogalom mellőzésével építeni igyekezzenek. Ez az építkezés természetesem, úgy történnék. hogy a vérmezőnek legészakibb csücskétől a Krisztina körúton az ördög árok fölött a Karácsonyi palota felé húzódnék a 3 és 4 emeletes bérkaszárnyák gyöngysora, a másik oldalon pedig a Mikó utczával párhuzamosan, meg az Attila-utcza, alatt folytatódnék ez az elzárási építészeti politika. Miután a műegyetem áldásától a vérmező immár szerencsésen megszabadult, lévén az már véglegesen a lágymányosiba jutandó — 1 a vérmező közepén a m. királyi tudomány egyetem-bölcsészeti és orvosi karának uj épületei helyeztetnének el. Fönt a bástya mentén igen is továbbra j is gyönyörű kilátás fog nyílni a budai hegyek , regényes körvonalaira, lefelé pedig egy kisebb J méretű háztengerre, tetőkre, udvarokra és füstölgő kémények erdejére. Ezzel vége is van a romanticismusnak. Ha jámbor és üdülni kívánó ember és családja leigyek szik mondjuk a Krisztina körútra, fog majd látni nyüzsgő és ■ aranyozza életalkonyát ez a kis vadmadár annak a komoly, szigorú, de áldott nemeslelkű aggnak ! Alig látni a kocsit a felszálló nagy portól. de ő érzi, hisz úgy megdobbant a szive, hogy az ő kis vadoncza jön, leemeli válláról puskáját, elsüti a levegőben, hogy tudja az a kis leány, hogy várják ám ! — Nagyatyus édes — megyek, István I álljon meg, leszállók, ezek a vén lovak nem tudnak szaladni — én előbb oda érek, engedj édes jó nagyanyám. — Mar ezt kis leányom nem hiszem, hogy előbb érsz ha leszállsz. bármily fürgék is azok a baba lábak ! — Oh engedj futni, repülni akarok, lásd itt az erdő, az atyus, úgy érzem szárnyaim nőttek — boldog vagyok nagyon — Állj meg hat Pista, hadd repüljön ez a kis leány, látom kitárta már a karjait az az öreg gyerek, hadd repüljön bele. Azután csak ballagj haza felé, nem jön velünk a kis leányom az majd tudom az erdőn keresztül megy és előbb otthon lesz. mint mi, — tnig ezt a nagy hegyet megkerüljük Igaza is volr, mert mire ni az öreg hintó befordult az udvarra, a kis unoka vígan tini Adakozzunk az Országos Magyar Iskola Egyesület perselyébe. ‘MBI
