Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-01-23 / 3. szám
Budapest, 1898 (2.) BUDA és VIDÉKE Január 23. gát, miut a Pesttel való párhuzam. Csak a két város történeti fejlődésének pár- huaamos bemutatása képes feltüntetni, hogy miként lett a czivilizáczió és humánus eszmék terjedése folytán Buda — annyi dicső és fényes harcz színhelye — ma a munkában kifáradt polgárság lelket üditő Tusculanumává. Nem kell félni tehát, hogy egy budapesti muzeum keretében nem domborodnék ki kellőleg Buda történelmi jelentősege, mert a párhuzamos bemutatás, még jobban feltüntetné azt, lévén mellette egy összehasonlító mérték, ami fogalmat adhat impozáns méreteiről. És ugyanezen ellenvetésünk van a muzeum természetrajzi részére vonatkozólag is. Buda természeti egyediségét csak úgy lehet meglátnunk, ha környezetének eltérő voltát is szemlélhetjük Elég nyomósaknak tartjuk e körülményeket, hogy a megindított mozgalmat ezen nagyobbszerű irányba tereljék. Amennyiben azonban ezen eszme már jóval régibb keletű, mint a budai múzeum gondolata, sőt immár egy évtizedre tekint vissza s ez idő alatt hű munkásokat is szerzett magának: azon kéréssel fordulok a budai muzeum nemes eszméjének felvetőihez és ernye- defcien munkásaihoz, hogy ne hagyják a hazai kultúrának emelésére fordítható amúgy is csekély erőkészletet szétforgácsolni s ha — mint reméljük — indokaink meggyőzték, hogy tsak egy budapesti muzeum eszméje lehet a czél s csak ez birhat elég erővel, hogy u főváros világvárosias fejlődésének megfelelő nagyszerű módon valósulhasson meg: úgy arra kérjük őket, hogy támogassák a már régebben megindított mozgalmat ugyanavval a lelkesedéssel és lankadatlan erélylyel, mint a budai muzeum eszméjét, mert a budapesti muzeum megvalósitja az ő terveiket is és egyedül ez képes úgy megvalósítani, amint ők óhajtják : nagyszerűen és teljesen. Ezen kérelmünk folytán azon kötelesség is háramlik most reánk, hogy a budapesti muzeum ügyében történt eddigi munkálkodásról s annak jelenlegi állásáról is röviden számot adjunk. A dolog mint már említettük — egy évtizedet ért meg. A főv. tanács még 1887-ben összeiratta a fővárosi hivatalokban és intézetekben található muzeális érdekkel bíró tárgyakat, melyek a létesítendő főv. muzeum magját fognák képezni. A tevékenység azóta sem szűnt meg, ha nagyobb érdeklődés és az anyagiak hiánya miatt nem is foly oly mértékben, mint óhajtandó lett volna. Három év előtt a társadalom vette kezébe a lassan érlelődő ügyet s az Országos Muzeum és Könyvtár-Bizottság a maga kebelében egy főv. muzeum és könyvtár ügyében nagyobb szabású mozgalmat és gyűjtést indított, mely örvendetes eredménynyel járt. Vagy 8000 frt alap s a közönség áldozatkészségét dicsérő számos érdekes tárgy van birtokában, mik annak idején át fognak adatni a fővárosnak a nevezett czélra. S a gyűjtés zajtalan munkája folyik tovább. A milleniumi kiállításon volt budapesti vonatkozású tárgyak megvételére közgyűlésünk 4000 frtot szavazott meg. I Ezen kívül esetről esetre is a Tanács nem zárkózott el a fővárosunk múltját érdeklő tárgyakért áldozatokat hozni ; s a közönség áldozatkészsége is nem egyszer nyilvánult meg a nemes és fontos ügy érdekében. A főv. könyvtárnak rendes dotációja van s a könyvtárban is számos metszet és kép, térkép és krónika foglal immár helyet, melyek fővárosunk (ismét főleg Buda) múltjára érdekes világot vetnek, és legújabban a főv. muzeum ügye felvétetett a költségvetésbe is és 1898-ra már 3000 frt tűzetett ki e czélra. Ma immár annyi anyag áll rendelkezésünkre, hogy komolyan lehet gondolkozni a muzeum szervezéséről, hogy az anyag rendezhető és felállítható legyen ; s bár a legutóbbi időkben rohameglásd boldogok leszünk, s eszünkbe sem jut más — csak a szerelem ! Ábrándosán nézett fel a pillangó kis# asszony, s talán kissé bambán, aztán szólt: Mondsza. méhem. te éhes méhem, mi az a szerelem ? — Hogy mi a szerelem, szólt a méh urfi kissé elgondolkozva, de szólt imigyen, a szerelem. a szerelem ? Tudod édes pillangóm, a szerelem? Hát az lehet a legjobb a világon, mert hát lásd oly szép a szabadság, de a saerelemért lemondunk róla, még én is a világfi, ki virágról virágra száll, le akarok mondani mindenről, s a tied akarok lenni c*ak a tied. Oh jer, menjünk a pálma ligetbe. — Szép szép, le akarsz mondani mindenről, de váljon lefogsz e mondani ? Szerelem, szerelem,s ezt csak a pálma ligetben leljük meg? kérdezi mosolyogva pillangó kisasszony. — Már mondtam, hogy ott, de olyan soká kéreted magad, hogy már unni kezdem e huza vonát, meg a nap is lemenőben van, jösz vagy nem ? ha szeretsz jösz, ha nem szeretsz maradsz, az ég veled, én megyek, — s már mozogni kezdett méh urfi. — No no, ne neheztelj méhiczém, menjek ? Lásd én leány vagyok, még pedig ártat| lan, hisz csak egy napja, hogy megnőtt a szár- ; nyarn, hát menjünk ? — Még kérdezed, hogy menjünk-e ? szólt l szerelemittassan a méh urfi, jer, jer s elröpül- j tek együtt pillangó kisasszony s méh urfi a I pálma ligetbe. II. Szép virágos kertem ott hagytam egy bizonytalan lakhelyért, de bánom is én, hisz azt mondod szép a pálma liget, aztán meg nem tudom miért, de nagyon nagyon szeretlek méhiczém, lásd még ma reggel is oly fáradt voltam amikor a kert kapujától a virágos ágyig száltam, igaz, hogy az öcséin játszadozott velem, de az is fárasztott, s most már milyen régen repülünk s alig érzi meg szárnyam, folyton a szerelemre gondolok. — Ne csüggedj édes bársonyos pillangóm, lásd ott a napsugáron túl — ott a hősön az a zöld ernyős — az a pálma liget, még néhányszor édes csókra összeütjük szárnyainkat, aztán megpihenünk az édes szerelemben — mond méh urfi győztesen. — Te csábitó, susogá a pillangó. Méh urfi már nem felel, hanem gondolkozva röpül tovább. — Szórakozott vagy, mondja bánatosan a pillangó, miért ? mosau egymásra toluló fontos események kissé háttérbe szorították is a muzeum kérdését, az ügy nem aludt el, s a közel jövőben várható, hogy a megvalósításhoz szükséges szervezet kedvező megoldást nyerjen. Éppen a legutóbbi időben indítottuk meg a mozgalmat a természetrajzi osztály felállítása és az idevágó anyag gyűjtése iránt is. A székes fővárosi iskolák tanári karához fordulva oly lelkesedést és annyi ügybuzgalmat tapasztalhattunk hogy ez a lépésről lépésre növekvő s folytonosan nagyobb szabásúvá váló tervnek előre is teljes sikert biztosit. Ám e remény csak úgy valósulhat meg, ha az összes érdeklődő tényezők egymást kiegészitőleg összesítik munkájukat, egy czélt, egy eszmét tartva szem előtt. „Egyesülésben az erő“ ezt a jelszót választotta a Budai Könyv.ár- Egyesület a maga jelszavává s megvagyunk győződve, hogy ezt szem előtt is fogják tartani s kart karba öltve, vállat vállhoz vetve sikerülni fog a nagy mű létrehozása, miből a szétforgácsolt erők csak töredékes részleteket volnának képesek felépiteni. A budai polgári Kör megalakulása. A „Muri“ czimii társas egylet megszüu- tével a budai polgárság értelmisége erezni kezdte a társas életet fejlesztő középpontnak hiányát. Buda társadalmi művelődésében vezérszerepre hivatott ilyen középpont létesítésének eszméjét legelőször F'ischer István, budai keztyüsiparos, jelenleg a várban egy temetkezési vállalat tulajdonosa, vetette föl és tette meg e czélból az első kezdeményező lépéseket. az 1871. év november havában e férfiú, továbbá Stangl János kerületi elöljáró és Becker Adolf, a „fehér harisnyához“ czimzett, II. kerületi iskola utczai rövidáru kereskedés tulajdonosa, mint a volt „Buda-O-budaí Népbank“ választmányi tagjai és Hazay Gyula, e bank titkára, egy váltóbirálati ülés után. e — Szórakozott én? tévedsz pillangóm, szerelmes vagyok nagyon, de ime nézd - itt átröpülünk ezen az árkon, lásd — és most itt vagyunk, üljünk ide e nagy pálmafa alá. Meleged van ugye ? fáradt is lehetsz kedvesem, hallgatag vagjy miért? kérdezi méh urfi. — „Hallgatag, de dehogy, fáradt sem vagyok, bámulok, jaj be szép ez a pálmaliget, de egy kicsit hideg és szagtalan. Hat a szerelemnek virágai hol vannak, mutasd meg azt is, mindent mutass meg méhiczém. mert lásd én még tudatlan vagyok, — beszelt félve a pillangó. — Nos jer ide mellém, szeretsz? — kérdezi a méh. — Imádlak, suttogá a pillangó. — Az enyém akarsz lenni ? kérdezi a méh. — A tied, örökké a tied, szólt szerelmesen a pillangó. — Jer közelebb, még közelebb, igy ni, ugy-e jó igy közel lenni egymáshoz ? lihegi a méh. — De milyen jó — ó — ó, sóhajtja ájulva a pillangó. Még valamit mondott a méh, de azt I már nem hallotta a pillangó, mert fullánkjával megszurta a pillangót, attól ájult el, s a méh I tova röppent.
