Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-01-23 / 3. szám
(boldogasszony hava.) Vasárnap, Január 23 Budapest. 1898. VII. évfolyam 3. sz. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÄSNAK KÖZ LÖN Szerkeszti: <3-'ZTT':E_,.A_ YE. KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Várocmajor-utcza 28. Megjelenik liavohkint háromszor. Előfizetési áraki Esrósz évro 1“2 korona, föl évre <> korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSÉG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Budai Muzeum. Irta : Dr. Toldy László. A Budán felállítandó muzeum eszméje, melyet a Buda ésVidéke meg 1897. nyarán felvetett, kezd konkrétebb alakot ölteni. A tervezgetések határozott fordulathoz jutottak, mikor ezek egyöntetűvé tételét és foganatosítását a már évek óta oly szép kulturális sikerrel működő Budai Könyvtár- Egylet vette kezébe. Úgy a Buda és Vidékében mint a Budai Könyvtár Közlönyében e tárgyról eddig megjelent közleményekből már tiszta képet alkothatunk magunknak arról, mit tartanak a Budai Muzeum eszméjének felvetői a leendő muzeum czéljáról, a felállítás módjairól és eszközeiről, így tehát már egyúttal kritika tárgyává is tehetjük azokat. A Muzeum czélja volna egyrészt Buda múltjára vonatkozó ereklyék teljes gyűjtemény ér Budának egész történeti múltját és szerepét feltüntető emléktárgyakat egybehordani, hogy ott szemeinkkel lássuk azt, mit most csak a teremtő képzelet varázsolhat elénk. A másik Buda jelenének, tehát a lakosságnak — a különféle nemzetiségek és vallások szempontjából, — a környéknek, a természetrajzi viszonyoknak teljes és részletes feltüntetése, kultuláris és gazi dasági állapotainak bemutatása, szinte j azt mondhatnék Buda monográfiájának í szemünk előtt való megelevenitése. A kivitel módját illetőleg az eszme pártolóiban az a nézet uralkodik, hogy az uj múzeumnak nagyszerűnek, impozánsnak és teljesnek kell lennie. Az eszközökkel, melyekkel a kezdeményezők ezt keresztül vinni óhajtják, már szintén tisztában vannak ; a közönség és a hatóságok közös anyagi és erkölcsi támogatása az, mire számítanak. Bővebben aduik elő az eszme keletkezésének genezisét, mert éppen ezek tekintetbe vételével akarjuk kimutatni, hogy a fentinél egyetemesebb czéllal kell bírnia a főváros felállítandó múzeumának. Teljes elismeréssel kell adóznunk minden hazafias eszme buzgó munkásainak, kivált ha működésűk a nemzeti kultúra nagy ügyének tesz szolgálatot, de nem mulaszthatjuk, el, hogy az adott körülmények közt oly. tényekre és oly működési körre ne Ki ,uk fel figyelmüket, hol nemes buzgalmokkal, ügybuzgó munkájokkal még nagyobb eredményt érhetnek el. Nézetünk szerint ugyanis a fővárosnak most nem „b u d a i“ de egy „b u- dap esti“, vagyis a székes főváros egészét felölelő múzeumra van szüksége. Nem kicsinylés ez Buda irányában, mint esetleg érzékeny lelkek magyarázhatnák,— és úgy vélem, épen rólam, ki több éven át, mig ezt időm jobban megengedte nemcsak érdeklődtem, de fáradoztam is a budai érdekek dolgában, — ily kicsinylést senki sem fog feltételezni, de szilárd meggyőződésem, hogy mióta Buda és Pest egygyé lettek, s egyesülten mint Budapest már-már világvárosi magaslatra emelkedtek, Budának egyéni I léte megszűnt, s igy egy „Budai Muzeu m“ eszméje nem fog tudni sem elég érdeklődést, sem elég áldozatkészséget kelteni, hogy az eszme oly nagy és impozáns módon valósulhasson meg, mint a milyen impozánsan annak tényleg meg kellene valósulnia. „Pesti gon d o 1 k o z á s, elhanyagolt Búd a“ stb. ilyenféle észrevétellel felel talán valaki a mondottakra ; s a budaiak talán joggal számítanak arra, hogy a régi budai családok. minden áldozatot megfognak hozni, a magában véve szép és nemes czél érdekében, de tekintetbe veendő, hogy számos budai család e 1 n e s t i e s e d e 11, s ma Buda lakossága nem elegendő egy ily nagyszabású mű létrehozására. S nem elegendő Buda nagy és fényes múltjára hivatkozni, hogy egy önálló és csak Buda történetére vonatkozó muzeum felállítását indokoljuk ; mert e nagyság csak másokhoz viszonyitva tű. nik elő, s mi sem tüntetné fel jobban Budának történeti szerepét és fontoss^. *W)A «* VIDÉKE TÁRCZÁJA.“ w t A pillangó meg a méh. Irta : Pilisi Róza. I Virágos kertben látták meg egymást, a pillangó meg a méh; pillangó kisasszony egy fakadó liliom bimbón pihente fáradalmait, méh urfi egy kinyílt rózsa levelei között kereste a szirtet. Amint igy egyik levélről a másikra ment át az urfi. nem messze tőle megpillantotta pillangó kisasszonyt. Pár perczig önfeledten nézte pillangó kisasszony fekete petyes fehér szárnyait, aztán átszállt hozzá s félve megszólitá: — Régen időzik itt pillangó Nagysád, kérdezi a méh. — Miköze hozzá, maga dümmögő uracs, mért háborgat itt? e liliom bimbó az enyém, menjen vissza kinyílt rózsájához, feleli mo- solygva a pillangó. — Hm hm, kisasszony úgy látszik rossz ^edvii vagy irigy, legyen kissé türelmes mig ejmondom miért jöttem ide, ám hallja őszinte vallomásomat. Az első perezben amikor át néztem, igaz. a liliomot néztem, váljon kinyik e már annyira, hogy én legyek az első ki himporát élvezze, mert az a rózsa oda át — látja, milyen szép, ugy-e? de lelketlen, kö- nyelmii, érzéketlen, s már mindanyiunké volt. ki is kerültük őt a bátyáim is. én is, mert tudjuk, hogy üres és csapodár, kinyílt s szerelemre vár, kikerüljük mindég, de oly szép, olyan csábító, hogy mindannyian visszaszólunk, hozzá vágy és szerelem nélkül Nézze csak, látja, *hogy mosolyog felém most is, látja, hogy ingerkedik, majd erre, majd arra billenti a fejét, kaczér ő mindég, a mig egy szép napon hullajtani kezdi levelét. — Hallja maga méh urfi, már unalmas kezd lenni epedő hangjával, mondja mért jött át ide. Talán szerelmes! különben azt sem bánom ha az is, én megyek, adieu ! Na na, még ne meujen pillangó Nagysád kérem hallgasson meg, hisz szeretem magát, igen igen szerelmes vagyok magába, nagyon, őrülten, mint még soha, feleségül veszem, s már mégis kérem, jöjjön, jöjjön messze el innen hol büszke családom lakik, mert azt sohsem bírnák nekem megbocsátani, hogy egy hernyóból lett pillangót vegyek el, de maga szép kisasszony és bájos, én szeretlek ! — Hallja, maga uracs, dendi, gigerli vagy gentry, mit tudom én mi, azt látom, hogy méh, s éppen olyan méh mint a. többi, mert sérti hát őseimet, szegény hernyó anyámat, s ha a maga családja olyan büszke, mért jön ide, ide a mi virágos kertünkbe ? Az én jó anyám tisztította végig a virágok indáit, s én amig kicsi kis hernyó voltam anyámmal együtt dolgoztam, most hogy hajadonná lettem, maga ide jön, maga szeladon, előbb szerelmet vall, s ugyanakkor megsért, menjen ki a. kertünkből Kérem nem kell nekem sem maga, sem a büszke családja Szégyenlem. hogy sírok egy ilyen uracs miatt mint maga ! Megilletődött méh urfi s a pillangóhoz húzódott, lassan zümögött, s ezt mondta : Bocsásson meg pillangó kisasszony, én sérteni nem akartam, csak azt akartam mondani, hogy jer velem te szép, te ártatlan bársony szár. nyu selyem pillangó, ismerek egy pálma lige. tét, ott nem jár senki csak a szerelmesek Op hadd el ezt a csúnya kertet, meglásd szeb^ lesz ott a pálma ligetbe, én mézet hordom neked. Te meg csak szeretsz engem nagyo^ „Nyelvében* él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava.
