Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)
1898-07-01 / 19. szám
Budapest. 1898. VII. évfolyam 19. s (Szt. Jakab hava) Julius I AZ ORSZÁGOS MAGYAR ISKOLAEGYESÖLET HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkeszti: EZErDEHL-Sri C3-'2-CTXJ-Ä.. KIADÓ-HIVATAL, hol előfizetni lehet es hirdetések felvétetnek Városmajor-utcz« 28. Megjelenik havonkint háromszor. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, évre fi korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTÖSEG: fél Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. / Évi jelentés a Budapest I. kér budavári iskolatéri közs. el. népiskola 1897/98-ik tanévi működéséről. Tekintetes Iskolaszék ! A székes fővárosi elemi iskolák számára kiadott és érvényben levő „Utasítás“ 59 §-ának 19 pofja értelmében van szerencsém a tekintetes Iskolaszék felügyelete alatt álló I. kér. várbeli iskolatéri közs. el. iskola Tantestülete nevében az 1897/98-dik tanévről szóló jelentést a következőkben összefoglalva tisztelettel előterjeszteni. Az 1897/98-ik tanévben a beiratások szept. 1-én kezdődtek s 6-áig tartottak. Szept. hó első öt napján csakis a várban lakó szülök, vagy gyámok gyermekei vétettek föl, s csak ezután, amennyiben az egyes osztályok tantermeinek befogadási képessége megengedte. írattak be a szomszédos kerületekben lakó tankötelesek. Szept. 6-án a beirott róm. kath. tanulók a „Veni-Sancte“-re vezettettek, mely után a pót-, és javító vizsgálatok tartattak. A rendes előadások szept. 7-én kezdődtek, melyek zavartalanul 1898. évi junius hó 19-ig folytak. Szept. hóban beíratott 377 tanuló, I és pedig 177 fiú és 200 leány. Tanév ! közben jött még 15 fin és 10 leány, igy az egész tanév folyamán a beirt I tanulók száma 402. Az összes beirt tanulók közül illetőségre nézve volt: Budapesti születési! — — 294 Magy. orsz. egyéb helységeiből 101 Osztr örökös tartományokból 6 Külföldi — — — — — 1 Összesen 402 A tanulók közül tandíjat fizetett 132, tandíjmentes volt 231. A tanév folyamán bevétel, l.) beiratási díjból 185 frt 50 kr. 2.) tandíjból 647 frt 50 kr 3.* * *) magán vizsgádéból 240 frt; összesen 1073-00 frt; kiadás az iskolaszéki gondnok Urnák 100 frt 75 kr, a központi pénztárnak : 972’25 frt volt. A szegénysorsu tanulók között a tanév elején kiosztatott 49 katekizmus. 59 biblia, 10 abc, 10 palatábla, 57 magy. olv. könyv, 39 német olv. könyv, 39 magy nyelvtan, 57 számtan. 23 földrajz, ezeken kívül az egyes osztályvezetők rendelkezésére bocsáttatott megfelelő számu rajztömb, palavessző, magyar, német, számtani irka, szóval elegendő mennyiségű Írószer. Egy magát megnevezni nem akaró nemes szivü iskolabarát, mint évek hosszú sora óta mindig, úgy e tanév elején is ellátta a/ iskola összes szegénysorsu róm. kath. tanulóit énekes- imakönyvvel. Az összes beirt tanulók a következőképpen helyeztettek el az egyes osztályokban : I. fit! OSZt. 42. I. leány oszt, 51. 11. „ 54. II. „ „ 54. III 52. III. „ „ 57. ív „ „ 44. [V, „ „ 48. Összesen: 192. Összesen: 210. Az összes beír í; 402 tanuló közül a tanév alatt kimaradt 38. meghalt 1, s igy a létszám a. tanév végén 363. Ezen 363 tanuló kor,- vallás, és nemzetiség szerint volt: Vallás szerint,: r. k. P» cr &• tokát kel ev. ág. ref ev. uni iz- tár-yal őssz. 6—12 éves flu 146 12 ! 6 4 168 6 - 12 é. leány 165 14 13 o 184 13—15 é. fiú 6 |. 6 13—15 é. leány. 5 5 _______ Ös szesen: 322 26*1 -9 6 363 „BUDA és VIDÉKE TÁRCZÁJA.“ Reminiszczencziák a park-ünnepélyről. A juuius 8 iki szép park-ünnepély nevezetes mozzanatai közül sok megérdemli, hogy azokról külön is megemlékezzünk. Álljon itt közülök egynéhány. A parkünnnepélynek kétségkívül a leg- illusztrisabb vendége az örök ifjú Darányi Ignácz miniszter volt, a ki a budai ügyekért mindenkor a legmelegebb érdeklődéssel viseltetik. Hogy valóban örök ifjú, leginkább mutatta az a rendkívüli nagy vonzalom, melyiyel az ifjú szép hölgyikék feléje közelítettek s ót lebilincselték. Szivar, pezsgő, bor, virág, czukorka stb. csak úgy özönlött a kegyelmes úr elé s ő világért sem szabadkozott a kinálgatásokról; miniszteri tárczája bőségesen megnyílt a jó tékony adakozás czéljaira s már már elégült,en távozott az ünnepély színhelyéről, midőn útját állja az élelmes vajda élén az ünnepély agilis czigányuépsége. — Kegyelmes Uram ! csókolom a kezsit, lábát, csak egy garasocskát ! Tessek csak meg nézsni est á sép rajkót itt, ezs ippen a tizseu- hetedik, — tizsenhat inig otthon van. A kegyelmes úr készséggel nyúl ismét, a zsebébe, s midőn mosolyogva tovább megy, alighanem azt gondolta: — Mégis csak furcsa ! A mezőrendőri törvényt is reformáltuk már s ettől a kóborló czigány néptől az ember mégsem lehet békességben . . . * * * — Hohó ! Most megfogtam ám ! — szólt diadalmasan a pezsgősátor előtt egy bájos leán)7ka egy nyalka ifjúhoz. — Ezt a pq^iár pezsgőt meg kell ám innia — jótékony czélra. Csak egy korona az ára ! — Kérem ! hajladozik udvariasan az ifjú s épen ajkához akarja emelni a poharat, mikor hátulról megjelenik eg) nem kevésbbé nyalka legény — a bájos leánynak épen a vőlegénye — s kikapván kezéből a poharat, felhörpenti. No, az bizonyos, hogy ez a boldog vőlegény lett > zen az ünnepélyen a legittasabb, de senki rosszat ne gondoljon — csak a — szerelemtől ! * * * Nini, hát ott micsoda uniformisos alakok látszanak?! Ah. le a kalappal, csupa nemes vérből való deli ifjú. délczeg növendékei a Ferencz József-intézetnek ! Ilonka k a., a magyar csárda lelke, annyi bájjal, annyi szere tetreméltósággal sürgölődik körülöttük. Most épen az ifjú B. gróf előtt áll : — No, még egy kortyot! Nem fog megártani! Tiszta, hamisítatlan, jó bor ... a Rosconi bácsi budai termese . . . — Csak egy föltétellel, drága nagysám ! szól a megos'romolt ifjú remegve ... Ha elfogadja tőlem ezt a csekélységet emlékül. Elfogadta s az ifjú ivott. A csekélység pedig egy remek mivü aczól kengyel volt, mely finom szijjal karperecz gyanánt a kézcsuklóra füzheiő. — No, gondolhatta, magában a bornak bőkezű ajándékozója — ha egy kortyért ilyen szép ajándék jár, úgy engem mindenesetre teljesen felnyergelt paripák illetnének meg. * * * Jól működött a Harmatiig Józsefné úrhölgy lelkes gárdája is a trafiksátor körül. — Szolgálhatok czigarettával ? szólítja meg az egyik aranyos „alkalmazott“ az arra menő dandyr, ki teljes életében esak 'Cziga- rettát szítr. — Köszönöm, kérrem, rácsolja a megállított, én rrendesen csak szivarrozni szoktam. — Szolgálhatok szivarral is! mondja a bájos tolakodó 8 kinyitja dobozának másik felét, a melyből csupa ropogós regalitás mosolyog elő. — Mi az ara ? s kivesz közülök eeyet. — Tetszés szerinf! — Csak korronám van ! — No az épen kifutja ! s pajzánan be zsebelvén a fényes pénzdarabot, iide hahota-