Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)

1898-01-02 / 1. szám

Budapest, f89.8,. (2.)

A városrendezés, építkezések, útfenntartások, utczák tisztántartása, közegészség, köztisztaság, szabályozások kérdésében ezután is küzdeni fogunk.

Buda és vidékének ipara és kereskedelmi felvirágoztatása ezután is prog- raminunk lessz, a mire, mint a budai kereskedelmi társulat hivatalos közlönye is kötelezve vagyunk. Fokozzuk a közönségben azt, hogy pártoljuk a budai ipart és kereskedelmet, s fokozzuk a kereskedőkben, iparosokban az ambitiót, hogy minél jobban és minél jutányosáéban szolgálják ki. __

A mint a múltban úgy a jövőben is egy erőnk, egy kincsünk van: a közönség bizalma, melyre ezután is igyekezünk méltóak lenni úgy én, mint munkatársaim, és kérjük, hogy e bizalomban továbbra is részeltessék a Buda és Vidékét, mely Buda és vidéke érdekeinek és a magya rosodásuak közlönye. Kérjük,' terjesszék lapunkat, hogy még többet tehessünk, mint eddig tettünk. Kérjük becses közreműködésüket, hogy minél érdekesebb és tartalmasabb lehessen a Buda és Vidéke, és méltóan képviselhesse Buda és Vidékét.

Erdélyi Gyula KOncsek Lajos

a „Buda és Vidéke\ a ..Buda és Vidéke“

felelős szerkesztője. szerkesztője.

Büttel János,

a „Buda és Vidéke“ terjesztésére alakult bizottság elnöke.

BUDA és VIDÉKÉ

Jauuar 2.

Kereskedelmi nyelvünkről.*)

Minthogy a magyar ember ezelőtt idegenkedett mindig a kereskedés hasznos mesterségétől. annak okáért úgy vagyunk magának az üzletnek és értékforgalomnak szóbeli és Írásbeli közvetítő nagy házával, magával a kereskedelmi magyar nyelvvel, mint az az igen jómódú ember, a ki nagy, de rendezetlen vagyonnal rendelkezik, folyton befektet, de azért kölcsönből él, hitellel fedezi szükségleteit és váltóra dolgozik. Ilyen nagy, de rendetlen és nem értékesített vagyon a mi nyelvünk, ilyen kölcsön és hitel a nemzetközi ke*i Kereskedők Évkönyvéből.

őt mellőzni, miért ne mellőzhetné ő is. Szebe- helyi Kálmán pedig majdnem lelkiismeret fur- dalás nélkül tette, amit tett, miután a jó barátja jogaiban durva sértést nem követett el.

Hanem ez az állapot nem tarthatott soká. Egészen véletlenül lett ez köztük beszéd tárgyává. Egy alkalommal Szebehelyi fényképet kórt a szép asszonytól, kinek azonban épen akkor nem volt; oda ment hát a szalon asztalkahoz s olyan arczképet nyújtott a férfinak, melyen Gecsőné nem egyedül, hanem férjével volt.

— Nézze csak, Kálmán, ezt magának adhatom

Szebehelyi nagyon elkomolyodott, mikor az arczképet megpillantotta : Figyelmeztetés akar ez lenni, Amália? Hogy lássam, hogy férje is van Úgy gondolja, hogy annyira megfeledkeztem róla?

A szép asszonyka mosolyogni kezdett, azután egészen közel hajolt Kálmánhoz s halkan, suttogóan mondta: Ide figyelj, édes. Vágd ketté az arczképet, akkor csak magam leszek Ó8 a tied leszek egészen. Érted ?

Szebehelyi Kálmán megértette' a szép asszonyt és nem gondolkozott soká, hanem ketté vágta a képet. . .

Önök most azt hiszik, hogy Gecső Sán- dorné elvált urától és Szebehelyi Kálmánná

f

tehát annak ismerése, megértése rá nézve szükséges, hasznos, nélkülözhettem Az idegenből való átvétel által terjed azután a keies- kedelmi szakismeret, népszerűvé lesz a kereskedelmi nyelvvel maga az üzlet is, a kereskedés. Ennek az idegenből való átvételnek határt csak az oly szava c és fogalmak szabnak, melyek a nép észjárásától teljesen idegenek, magyar szavaink között formájukra nezve niucs analógia reájuk a nyelvben, és egy fő- bajunk ebben gyökerezvén, németes mintára gyúrt alakzatjuk áltál uiütegy az egész magyar nyelv természetével ellenkezni látszanak.

E pontnál kezdődik az ellenőrzés, ujitaa és szóalkotás joga. Igenis kell. szükséges olyan faj, nem es kereskedői szakfogalmakra, a melyeket a különféle lemzetek külön-kiUon szóval és névvel jelölmk meg, külön külön szót és nevet koholui i magyarban is, sót csináltak, koholtak is in r eleget es eme koholt szavahk.V- köös elvi hibája, hogy

ellentétben a latin és vee leanyagu franczia vagy román nyelvekkel, a melyekhez húz nemileg a mi gondolkodámódunk, éppen ama nyelv szavai és fogalma után vannak csinálva és fordítva számos kereifedelmi és értekjelző szavaink, a melynek kéjzésmódja, szellemvi- iága, szóösszetetele, dacára a geográfiái közelségnek, homlokegyenst ellenkezik a mi szóalakitasi és logikai ondolatfüzésünkkel s ez a nyelv a német nyev.

Ezen, német mint;; után koholt szók és fogalmak között, a mehkuek létrejöttében es terjesztésében a nyakakért szavú magyar jogaszok és szócsiszarc első sorban a ludasok és nem a kereskedik vagy iparosok, vaunak nagy számmal olyi fogalmak, a mezeket se közrend, se urii(id, se kereskedő meg nem ért, csupán a jog z és szócsiszar duettben kososén: érthete m és hibás képzésű fogalmak, szók, nevek* olyan ok, a mely szó- halmazatok hasonlitai^: az eltető gabonát pusztító patkányokhoz, s egerekhez, a menynyiben veszélyeztetik ;őt elragcsalják azt a szükséges viszonyt, rpcsot és összefüggést, mely egyfelől a kereiyüelmi műveltség es a magyar nyelv fejlődé/ között fenn forog, inas felől kijátszók azt a vetelméuyt, meg pedig nemzeti követelményt.; íogy megértetvén népünkkel Önön magát i kereskedelmi érdekeit tisztán, világosan es ifzzelfogható törvényességgel: ilyetén módr'a kereskedelmi tudás terjedtével helyet, fíf pedig önálló helyet biztosítsunk magunkéi az emberiség üzleti és kereskedelmi haladajuak történetében. Ezt a díszes helyet kérleltlenül poutos számítás és cselekvés által, "etjük el, biztosan pozitív tudás által, érd'eink és értékeink latba

lett. Pedig csalódna^, mert közbe jött valami, a miért Szebehel}i örökké lekötelezettje lehet egyik barátjának, Cűcsmancsay Jenőnek.

Kálmán ugyanis azzal a szilárd elhatározással vett búcsút ar/ asszony kától, hog}7 a Gecső Sándor ellen megindított válópör után elveszi Amáliát, ha: em mielőtt a kellő lépéseket megtették voina, összejött Csicsmancsay Jenővel, ki szintén nagyon bejáratos volt Ge- csőékhez. Jenő nagyon intim barátja volt Kálmánnak 8 épen azért Szebehelyi közölte tervét a fiatal emberrel. Ami azután történt, lesújtó volt Kálmánra. Csi<smancsay megfogta barátja kezét, a szeme köz) nézett s igy szólt :

— Látod, édes Kálmán, én értem szándékodat; fel tudom fogíi, hogy az az asszonyka • lbolonditott, hanem mondok valamit, arai józan eszedre térit. Malán nem kellene elmondanom, talán boldog lennétek együtt, nem úgy, mint Gecső Sándor De sokkal jobban szeretlek, hogy kötelességemnek ne tartanám, tudatni veled, hogy Gecsőné csöppet nem méltó a szivedre Tudod, abban az asszonyban kevés a lélek és sok az érzékiség. Homályos fogalma lehet az igazi szeri lemről s inkább a flirtnek hamar lobbanékony hive. Én eléggé ismerem ót s nem gondolom, hogy a lovagiasság ellen vétek, ha megmondom, hogy Gecsőnót én is No ne légy azért olyan magadnak szemrehányást,

megcsókoltam már. izgatott, ne csinálj

te sokkal nemesei)" szívű vagy, hogys^n olyan közönséges, l|<at asszony melleit hol dog lehetnél. A dől különben úgy történt hogy egy alkalomir egyedül találtamő nagy ságátsapamlagon njfi mellé ültetett. Neham pillanatigszótlanul i ak egymás mellett, inaji küzelebbhuzódotthozmaz asszonyka és meg engedte, hogy átöleli . Aztán megcsókolta» és nem tiltakozott, fe két hét előtt történ tek ; azt hiszem, ha ennéd, téged épen ug} megunna, ruiirt Gees» s épen úgy flirteskeif nók kívüled mással, nt most veled.

Szebehelyi nenngedte barátját továbl beszélni; sztrnoruarvette tudomásul Jene szavait, mert többet -zett Gecsőné iráut a puszta barátságnál, adhatni igaz szerelmet aztán kezet szó/i otUsicsmanczayval s megköszönte jókor jött /ilágositását.

Mikor Kál: námzobájába lépett, kissé bánatosan kissé szoruan, fájjó szívvel íróasztalához ült, t azt eher papirost vett elő, s Írni kezdett.

„Nagyságot! asony ! Elvágtam a kapott arczképet és kelté gtara, elvásztottam volna aunak élő alakjait Hanem egyik jó barátomtól — ön t'^djßgjobbau, kicsoda — ideje korán megtudtam ilogy kegyed két héttel ezelőtt az ő cséjífis szívesen vette. Megfogja hát érten ; ha\ nem választom ketté a kapott arczkópK é.y alakjait, sőt egyik felét,

•eskedelmi nyelvből átvett és honosított fogalmaink és műszavainké s ilyen lejáró váltók a ni szószeriut fordított,érthetetlen kereskedelmi izavaink, melyeket ujakkal kell idővel ki- iserélnünk.

Summa, kontó, komisszió, tarifa, telegráf, lekk, stb. a kereskedelmi respublikába tartozó szavak, nemzetköziek nálunk is, másutt is mindenütt megértik, áz ilyeneket, s hozzájok basonlokat purizmusból, tiszta magyarkodásáéi tehát leforditaui akarni, annyi mint a nyelhet érthetetlenné teuii, kinaizálni, halmazba gyűjteni a limlomot. Mi kis nemzet vagyunk, rá vagyunk szorulva k nagy világra, hozzánk nem alkalmazkodik a nagy világ, nekünk kell különös sajátságaink megőrzésével hozzáillesz- kednüuk, ne féljünk, ne irtózzunk hát olyan szavak és műszavak használatától magyaros helyesírással, a miket évszázados gyakorlat részint elfogadott és ismer, részint a jelenlegi szabatos használat és helyesírás megismertet, megkedveltet és elfogadtat a néppel. A kereskedő nyelvben világszerte ismert és használt fogalmakat nem szégyen átvennünk, sőt jogosult annak, mint az emberiség közkincsének, mint kölcsönnek, mint hitelnek birtokába helyezkednünk, mi több életrevalóságunkat árulják el, ha azoknak szabatos használata által nyelvünket gyarapítva, nemzetünk értelmiségét gyarapítják, emeljük, s ekként önfen- tartási erőnket fokozzuk. Másokon és mások által élhető móifa, nyereségre tenni szert, nemcsak kereskedelmi szempontból helyeselhető, de czélszeril kulturális szempontból is.

Merev purizrnussal, szókoholással, kínai fallal hiába akarunk elzárkózni a haladó élet követelései és szükségletei elől. azok meg vannak és meg lesznek. E követelések és szükségletek egy részének szavai, nevei megvannak az idegenbeu, francziáknái, olaszoknál, németnél, ugyszólva nemzetközi szavak, de nálunk e szók és nevek nincsenek meg, azok népüuk eszmekörén kívül esnek, vegyük át tehát a jó és alkalmas, idegent, nemzetközit, a mit a nép vagy elfogad eleinte, vagy ha a dologgal később megismerkedik, teremt újat maganak helyette : egy-egy uj nevet, fogalmat. A más szakmák szakára nézve ez igy volt a múltban, igy lesz .1 kereskedelmi szakmára nézve is a jövőben. Mert a publikum a mit lát maga körül, a mit mutatnak és mondanak neki, szóval a mi isneretkörébe esik, autiak ő rendesen nevet ad, szokott adni, s miért ad nevet dolgoknak, mveleteknek? azért, mert az életszükségletek tágult terjedésével, arra a dologra neki szüksége van, azt az ügyet magát neki ismerni kill, mert kereskedés, forgalom érték és tö vény tárgya az a dolog.