Buda és vidéke, 1898 (7. évfolyam, 1-36. szám)

1898-01-02 / 1. szám

Budapest. 1898. VII. évfoiyan I. sz. (Boldogasszony hava.) Vasárnap, Január 2 BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A M A G Y A ROS O D A S N A K KÖZLÖNYE. Szerkeszti: ZEZEeiDI^nLTSTI G-TUL^. kiadó-hivatal, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek Várocmajor>utcza 28. Előfizetési árak : Egész évre 12 korona, fél évre 0 korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZTŐSÉG: Városmajor-uitcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Olvasóinkhoz. hogy ezt a keretet csak ritkán és nagy hazafias ügyeknél is csak úgy léptük át, lia-^izojjat Buda és vidékére vonat­koztattuk. A keretet minden sürgető bírálat daczára még jobban megfogjuk tartani, mert Buda és vidékéről annyi a mon­dani való, hogy elég érdekes tárgyat találhatunk. Több mint 6000 féle buda vidéki ügyet vetettünk fel és nem egy felett tekintélyes eszmeharcz folyt. Buda csak úgy lehet azzá a mi a történeti múltban volt, ha a vidék mely foglalatját képezi, szintén emelkedik, ha Dunántúlnak ismét a szive lessz s az mozgatja a sz e 11 e m, az ipar és kereskedés idegeit. Ott a hol a király palotája van, ott legyen a szellem és születés arisztokra- tiájának, az előkelő müveit pénzvilág­nak városrésze, itt n.g* v e 1 j é k a z i f- ju Ságot, itt legyenek a minisz­teri és egyéb hivatalok, közin­tézetek, középületek ... Itt építsenek palotákat főuraink és főpap­jaink. Budán és vidékén alakuljanak tiszt­viselő és egyéb családház építő szövet­kezetek, üdülőhelyek, menhelyek. lég és éghajlat gyógyintézetek, mindenféle sanatoriumok a Pilis hegységtől a Vér­teseken át a Balatonig és az egész vi­déken. Ezek merész tervek, de nem lehetet* len álmok és mi ezeket az álmokat fűzni fogjuk tovább és ábrándozunk az ábrándozókkal, cselekszünk a cselek­vőkkel. . . . Szép és nemes feladat erre vállal­kozni, s aki erre vállalkozott, az temp lomba lépett, melynek küszöbén le kell vetni a sarut, mert az önérdeknek a mennyire az emberi tisztességes önfen- tartás ösztöne megengedi, kívül kell maradni. Minden perczet lefoglal a ko­moly munka, a melylyel a jövő alapját hordjuk össze. . . . Ennek az emelkedésre hivatott vá­rosrésznek és a szép vidéknek fel kell virulni és virulása mellett magyarnak lenni, nem csak nyelvében, de gondol­kodásában és szellemében is. Nemcsak a nyelv, de az anyag is legyen magyar s a nyelv és gondolkodás különösen iő magyar, mert nemcsak szép vidék, de a haza vidéke Buda. Buda és vidéké­nek emelkedése az egész ország érde­ke, s különösen az lesz, ha majd nem csak a Lágymáson, de egyéb budai ré­szekben is az ifjúságnak egyetemei épülnek. A könnyű, gyors és jó közlekedés Buda és vidékének létfenntérele, ezt erélyesen sürgetjük, de rendszerrel és e tekintetben sem engedjük kezeinket leköttetni. is cselekedtek volna egyébként. Gecsőné pa­naszkodni kezdett a fiatal férfinak és amikor panaszkodott, a hangja edesen suttogó, rész­vétet keltő volt annyira, hogy Szebehelyi Kál mán piczi keze után nyúlt, kétszer-háromszor végig simogatta majd rá is hajolt, megcsókolta, aztán az arczához szoritota azt miközben mind a ketten megremegtek, forró vérük bizseregni kezdett s arezukat lázas pirosság futotta be. Az izgatott kisasszony majdnem hogy szerel­met vallott Szebehelyinek. — Lássa, Kálmán Sándor engem nagyon elhanyagolt, pedig én szerettem őt Hanem mikor észrevettem, hogy ő nem törődik velem s inja magát mellettem, az én szivem is hidegülni kezdett. Nem érez­tem elkeseredettséget, csupán unatkoztam s kimondhatlan vágyat érestem olyan férfi mán, aki engem nagyon szeretne, kizárólagosan szenvedélyesen s a kinek lábához kuporodhat- nám, úgymint most a magáéhoz, az arezomat az ölébe temethetném, < meg a hajamat si­mogatná meg, az arezomat és a vadaimat csó­kolná és ajakamat. Azután érezuém, hogy a teste mindjobban remegő lesz. a lélekzete sebes, lehelete forró, csókja tapadó Ha elvál­nék uramtól, ilyen férfit szeretnék. A fiatal férfi nem vitte ezélzásnak a szép asszony szavait. Simogatta a kezét tovább, olykor meg is csókolta azt. Hanem a haja meg arczához nem nyúlt és az ajakát is érin­tetlenül hagyta. Sokáig ülhettek igy, mikor Szebehelyi felkelt s indului készült. Mikor az ajtóhoz lépett s kezét a kilincsre tette, Ge­csőné gyöngéden vissza húzta azt, a félig nyi­tott ajtót betette s igy szólt halkan; Ne men­jen még, Kálmán. Szebehelyi búcsúzóul kezet, nyújtott, de az asszonyka balvállára voma a kezét, fe­jét meg rápihentette a férfi széles mellére és a szeme közé nézett Ajakát összeszorirotta : mintha csókot kérne s mikor egy egy szót mondott, hangja meg-megcsuklotr. — Édes Kálmán, maradj itt; ne hagyj magamra. Szebehelyi kiizkfidött magával. Ha meg­csókolja. ezt az izgatott piczi asszonykát, olyan hosszú, forró ta 1 áj/lenni az a csók, hogy vége nem akad. Gecső pedig minden perezben be­léphet. Azért /szorosabban magához vonta Amáliát, megcsókolta homlokát s azt mondta : __’ Nézd, baba, majd máskor jövök. Most me nnem kell. És elment. Gecsőné pedig kétszeres erővel vágyódott a fiatal férfi csókja után, akinek önuralma majdnem bámulatra ragadta. Ezek történtek akkor, az első alkalom­mal s azóta ifiin dez sokszor megismétlődött. A szép asszony azJ 'gondolta, ha a férje tudja Nyelvében éí a Nemzet.“ £4 magyar egyesület jelszava. Az év elején '.Va- Vk szives jó akaratába ajánljik a Buda és V i d é- két. Lapunk ne» az első látoga­tást teszi a fözönségnél, kipróbált jó ismerős, egy légibb igaz barát. A mi lapunk czélja, h,gy továbbra is az le­gyen. megszolgiya azt a kitüntető bizalmat, a miv r olvasói kitüntetik. Jól tudjuk, by egy bizonyos rész­ben ez csak eltegezés, mert még a Buda és Vidéke nem juthatottt arra a pontra, uielym több kívánni való nincsen. A kezdanehézségei leküzdése több év munkája. Egy ismeretlen nem térképezett vidéljn a jó ösvény meg­találása elég hadműveletet emészt fel. A különféle osztly és szövetkezései érdekek elhagyással, nem érintésével az arany középút j n a g y közönség é rdeke. Buda egyes izeinek és a közel vagy érdekkörébt eső távolabb vidék­nek egy pontbanValó összetalálkozta- tása nehéz felada a minek csak rész­ben való megoldás is ily rövid idő alatt kielégítő eredméi. Hát magának a lap programul Letétiek megtartása mennyi akadályba itközik ? Ezt látják olvasóink, kik kteműködésökkel a b u d a vidéki Írét megtartásában szivesen és lelkest, segédkeznek. Hat éves múltúnkból átláthatja az olvasó, jm»\ rs vh|k frArczája.“ Kitté vágt arczkép. Irta : niesele Béla. A szép asszotii azon biztos tudatban, hogy férje nem jörgyhamar haza, félelem nélkül kuporodott c hímezett zsámolyára a fiatal férfi lábaihojki a karosszékben ült. Térdeit egybe kuít kezeiyel összefogta, forró, bársonyos arc meg rányugtatta a férfi ölébe. Soha ilyen almas ! még nem volt eo-yüttlétük. Egésze kietlenül jutottak ilyen helyzetbe. Szebeht Kálmán jó barátjával, Gecső Sándorral s;;ett volna beszélni, ha­nem barátja helyet ilesétgét találta otthon, Amáliát; egyedül, at vojítak együtt és Sze- behelyi lassankínt Uyetté észre, hogy az asszonyka vonzódikUmenyest hozzá. A keze szorítása olykor retrj volt, lágy, bizalmas. A forró szemeinek tekle sokszor belemélyedt Kálmánnak szép baivy.emeibe és szinte vé­gig csókolta az arczálhWugy még népi vol­tak, ahogy mostan: Mas/an segyedül s mi­vel’ gondolatban gyW foglalkoztak ilyen | édes együtt lét elképMvel, most. hogy al- ! kálóm nyílott rá, összLV 1 mintha sohasem !

Next

/
Thumbnails
Contents