Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-10-17 / 42. szám

B U I) A és V I 1) É K E

Oktober 17.

III. Béla királyunk kezdte meg. a kinek össze vissza hurczolr földi maradványait most végre a budavári Mátyás-templomba fogják örök nyugalomra helyezni, ö egész ifjúságát Konstantinápolyban töltötte, a bizanczi udvarbsn. mely akkor épp oly fényes s befolyásával Európaszerte kiáradó hatású volt, mint XIV. Lajos franczia király udvara annak idején. Mi sem Természetesebb, hogy királylyá koronáztatván III. Béla is bizanczi minta szerint tervezte udvartartását, a mi nem ment simán : a. régi rendhez szokott magyarok elégedetlenkedtek s ennek nagy része volt a király öcscse, Géza herezeg lázadásának az előidézéseben, mely elfojtatván változatlan maradt a III. Béla és neje Antiokiai Anna által szőkébb korlátok közé szorított, szertartásosabb udvari élet, a melyben a magyar főurak mindenkor megtartották kizárólagos szerepeiket, mindenkor meg tudták védeni jogaikat, ha kellett vér árán is, mint az Getrudisz. jeruzsálerai Endre feleségének szomorú vége is bizonyítja, a kinek meggyilkoltatását az a körülmény idézte elő első sorban, hogy az udvari és országos állásokat német kegyénekeivel töltötte be, teljesen háttérbe szorítani igyekezvé a magyarokat.

Mindeddig Budának a magyar királyok udvari életében semmi szerep nem jutott; pedig a monda szerint Attila székvárosa a régi Aquincum helyén állott.* Árpád is a mai főváros környékén tartózkodott a legszivesebben. Csak a tatárjárás után, mikor Esztergom és Székesfehérvár romba dőlt s hamvaiból való feltámadását Budának mai helyén újonnan való alapítása és hirtelen föllendülése megelőzte, telepedik le a király ide, kastélyt építvén a budai várhegyen, melyben maga IV. Béla keveset lakott, szívesebben tartózkodván a Nyu- lak-szigetén. a mai Margit-szigeten. a hol egyszerű palotája s a bőkezűségéből emelt fényes kolostorok körül egész telepek keletkeztek, melyek épületeik számával és emlékszerüségé- vel a mai Margit-sziget nyaralótelepét jóval fölülmúlták.

Budavárában IV Béla életében V. István. a kisebb király udvara volt, ki átvevén atyja örökét, továbbra is itt maradt Az udvar életét alatta, miként utódai Kun László és III. Endre idejében is, puritán egyszerűség jellemezte. Kun László alatt udvari életről talán szó sem lehetett, ő maga vajmi ritkán tartózkodott Budán, kedvencz kunjai között töltötte minden idejét, sátraik alatt tanyázott legszivesebben s mit sem törődött azok rangjával, a kiknek vendégszeretetét igénybe vette, csak szép nők után járt, ügyet sem vetve arra, mint botránkoznak meg rajta a szigorú erkölcsű magyar főuruk, migien a kunok magúk meg

Budapest, 1897 (3.)

nem nézett a legényre, s mondom ma 3 éve volt. sok legény jött a fonóba s közöttük a Pista is a tisztelendő ur kocsissá, a többi legény rósz szemmel is nézte Pistát, mert egy az, Pista úgy vetődött a faluba, hogy senki se tudta honnan szakadt idő, a második meg az, hogy olyan szép legény nem volt hat vármegyébe se, mint Pista. Valamenuyi lány rá sandított, de persze mindnek ott volt az oldala mellett a kötény kötője, hát egy se kisérte ki mikor elment. Már az ajtóba állt, vissza se nézett, fel kelt a mi szegény Márink vesztére, osztán kiment utána.

— Ki e Juczi, kérdezi Véri Kata, a ki még csak egy éve hogy fonóba jár:

— Ki ám ha mondom, aztán a rá következő három farsang napján csak a Pistával tánczolt a szegény Mari.

Persze szóvá tették a faluba, szőték, fonták a szót, de Mári csak nemhallgatott a falu pletykájára. Minden este a kapuba várta Pistát, Egyszer csak ide üzen ám a templom atya az öreg Bokros János az a'végről, hogy Mári menjen le hozzá, hisz ismeritek a gazdag Bokros János gőgjét — büszkébb az a királynál, no hisz teheti is, elég gazdag hozzá, három fél hely földje van, meg a homoki szőlő, négy lova. egy csikaja, no meg az ökrei, az ámbi- tu80S háza körül folyondárral.

(Vége következik.)

nem ölték A Velenczében nevelkedett Emire is egyszerű életmódot folytatott, estik a szé kés városába látogató követeket fogadta pazar fényuyel ; udvarában ti magyar föurak fölváltva tettek szolgálatot, de csak azután, midőn Fen- nenát, a kujaviai herczeg leányát feleségül vette, a ki elbájoló megjelenésével, szive jóságával fejedelmi férje legelkeseredettebb ellenségeit is meghódította. A főudvarnokokon kivül. az alsóbb rendű udvarnokokból állott az udvari személyzet, mely utóbbiak sorába tartoztak a királyi regősök, az igriczek utódjai, a kiknek rendjével már első királyaink idejében is találkozunk Ezeken kivül csak a budai hegyekben való vadászatok szórakoztatták a királyi udvart, melynek egyszerű életét maga Fennena királyné szabta meg, a kinek egész viselkedése oly egyszerű volt. mint akármelyik budai polgárasszonyé s a ki gyakran minden kiséret nélkül rótta végig Buda utczáit, hogy szegényeit fölkeresse, megvigasztalja, miközben egykorú krónikások tanúsága szerint egyszerű mesteremberek feleségeivel sem rostéit szóba áliani. Az aranyhaju szép királynőről halála után sem feledkeztek meg a, budaiak, alakját a legendák nimbuszával fonták körül, a rajongást, melylye! iránta viseltettek, átruházták árván maradt leányára, Erzsébet her- czegnőre is, az utolsó Árpád-lányra, a -kit III. Endre halálakor a trón örököse gyanánt emlegettek, a nyomban rá kitört párttussák zavarában azonban a magyarok mind elfeledtek. Buda történetének egy eddig eléggé ki nem derített korszaka az a fiz esztendő, mely alatt polgárai körömszakadtáig álltak ellen az országszerte diadalmaskodó Róbert Károly hadainak, egy Venczel kedvéért, a kinek egyéb érdeme nem volr, minthogy Erzsébet királykisasszony jegyese, utóbb egy Ottó kedvéért, a kit ismét az utolsó Árpád-lány jövendőbelije gyauánt emlegettek, mikor a cseh királyfi a védtelen magyar királyleányt gáládul cserben hagyta. A mennyiben a. modern történettudomány a következtetést megengedi, az utolsó Árpád-lányért való rajongást tekinthetjük a budaiak elkeseredett ellenállása okának, melynek következtében a város szinte koldusbotra jutott, a sok küzdelem árán diadalmaskodó Róbert Károly pedig Budának végkép hátat fordított.

Elkeseredés.

A Buda és Vidékéiben minduntalan olvasunk jogos budai panaszokat A három kerületnek összes lakói, érdekeltek és nem érdekeltek igazolják felszólalásaikkal, hogy Buda elhanyagolt és visszamaradott.

Mind a három kerület panaszából az tűnik ki, hogy valamennyi azt hiszi, hogy ő a legmostohább gyermeke a fővárosnak Nagyon bajos is volna eldönteni, hogy az I—III. kerület közül, melyik is háRa legelhanyagoltabb A kereskedelem ipar ezekben a kerületekben csak sinlődik, inig a pesti oldalon virágzik. Mi megelégedhetünk a szép kilátásokkal és a tiszta levegővel. Milyen szép és nyugodalmas otthonra találhatnának a zajos Pesten kenyeret j keresők és reánk nézve kívánatos, hogy ke- j rületeink népessége szaporodjék.

Amidé az elé, hogy azok kik fürdőzni, üdülni vagy messzebb községekbe nem mehetnek nyaralni Budát és vidékét keressék fel, nagyon sok akadálya gördül. A közlekedés rossz, hegyi utaink nincsenek és a telkeket sem parcellázzák a polgárok előnyére, mert kisebb telkek nem kaphatok.

A terjedelmes budai hegyvidéken az Istenhegyet kivéve, jó hegyi út nincsen. Nincsen közlekedés és nem lehet kapni 150—300 öles telkeket hova szegényebb ember építhessen.

A szegényebb osztályt a Gellérthegyről kiszorították, de uem gondoskodtak otthonról.

A Gellérthegy rendezését már el is felejtették.

A német császár és román király fogadására elköltötték sok pénzt, az uralkodóknak tetszett is a szép pesti palota város, de bizony rossz benyomást kelthetett a királyi pa| lóriiból kinézve a rendezetlen Gellérthegy és I Naphegy, hol a közlekedési utak hiányában az | építkezés majdnem lehetetlen.

Kér év előtt a Krisztinaváros oldalán fekvő uj vár feljárás megkezdésekor ö felsége azt az óhaját jelentette ki. hogy irt is szép "és Ízléses építkezések fognak történni. A király ki oánságu óta csak egy korcsma épült itt.

A királyi palotára néző Gellérthegy és Naphegyen azóta sem a viskók kisajátítása nem történt sem a naphegyi beltelki szántóföldek rendezett utakat nem kaptak, hogy ott a természetes egészséges fejlődés megindulhatott volna. Pedig ez a vidék, mely a székesfőváros belterületei közölt és leginkább szembe ötlő helyen fekszik, úgy fekvésénél, mint pedig a királyi palota tőszomszédságánál, nagyszerű kilátási pontjánál is fogva, épugy ő felségének kívánságára rég megérdemelte volna a végleges gondos és jó rendezést.

^ A Gellérthegyi vizerőre épülő vasút, és a Naphegyre tervezett villany kábel vasút engedélye is oly sok megnehezítő bizottságon és gyűléseken megy keresztül, mig végre is nem volna csoda ha, a vállalkozók több éven át hiába való fáradozásuk után beleunva nem is csinálnák és igy a sok bába között elveszne agyerek. A tulhosszadalmas nehézkes és kákán csomót kereső bizottságolások nem igen mozdíthatják a fejlődést, mert az csak bénitóla^ | hathat, Vagy a gellérthegyi vasutat és nap- j hegyi kábel vasutat is a városligetbe akarják mit pálmakertet oda erőszakolni? A vállalkozásokat Budának természeti és jó egészséges fekvése, szülte melyeket nem elnyomni, hanem támogatni kell, ha világváros akar Budapest lenni. Székesfővárosunknál kisebb városok már bírnak villany, kábel, sodronykötél, fogaskerekű vasutat és örülnek, ha annak keletkezését előmozdíthatják ; Budapest mely világváros akarna lenni megnehezíti a vállalkozásokat’.

A muukásképzo intézmény.

Régi óhajtásuk teljesült azoknak a szakköröknek, melyek a fővárosi munkások hazafias irányú szellemi továbbképzése utján vélik a nemzetközi szocziálista izgatást ellensúlyozhatni. A nemzetközieknek ugyanis hosszabb idő óta fenuál egy úgynevezett vita egyletük melyben a párt korifeusai a legbadarabb és veszedelmesebb erkölcstelen tanokat és elméleteket hirdetik a kiszemelt és magukhoz csábított alkalmas fiatal erőknek, kik aztán egykét évi tanfolyam után a legvadabb gyűlölettel izgatnak a haza, a vallás és csalad s általában minden emberi intézmény ellen. A munkásképzésnek ez az épületes módja évek óta virágzik Budapesten s az egyik legfőbb oka a fanatikus apostoloknak ez a sikeres tenyésztése, hogy a magyar munkások körében a nemzetköziek annyira elhatalmasodhattak. A hatóságok összetett kezekkel nézték ezt és senkinek sem jutott eszébe, hogy ha már szo- czialisták iskoláit becsukni akarták, legalább a hazafias munkások számára is szerveztek volna egy tanfolyamot, a hol szintén kiszemelt, tehetséges fiatal munkásokat arra lehetett volna kiképezni, hogy a nemzetköziek tudákosságát ők is a szó és az ismeretek hatalmával tudják visszautasítani.

Két év előtt történt csak meg az első lépés egy ilyen tanfolyam létesítésére, és pedig magán-, illetőleg az egyesületi tevékenység érdeméből. A nemzeti demokrata munkáspárt és az országos nemzeti szövetség rendezett néhány felolvasási cziklust a kálvária-téri 6. szám alatti munkáskaszinóbau, s e felolvasások, melyeket dr. Barthos Andor, Szikora Zoltán, Matűk Béla, Déri Gyula stb leginkább a nemzetgazdaságtan és hazai történelem tárgyaiból tartottak, mindenkor igen nagyszámú hallgatóságot vonzott. Az érdeklődés végül oly nagy lett az előadások iránt, hogy a kaszinó eddigi helyisége szűknek bizonyult, miért is a demokrata kör Baross-utcza 66. számú uj házban bérelt uj otthont, melynek két óriási termébe ezer ülőhely fér el. Ez ma a fővárosi