Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-22 / 34. szám
Budapest. !897. VI. évfolyam 34. sz. (Kisasszony hava.) Vasárnap, augusztus 22. Hetenként megjelenő lap a közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből, BUDA VIDÉKE ÉRDEKEINEK ES A MAGYARÖSODÄSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: ZEZIRIDlÉjI-rH"! GTTTULkk. KIADÓ-HIVATAL. hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Városmajor-utcza 28. Megjelenik minden vasárnap. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre <í korona, évnegyedre ;> korona. SZERKESZTŐSÉG: Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni, Budai emlékiratok sorsa. Evekkel ezelőtt a székes főváros jobbparti kerületeinek polgárai tűrhetetlennek találták városrészünk egyes vidékeinek s tájainak közállapotait s meggyőződvén az ez irányban tett fáradozásaik sikertelenségéről, társas körökben, egyletek- s asztaltársaságokban közmegbeszélés tárgyává tették Buda elhanyagoltságát. Ez állapotokon az illetékes hatóságokhoz intézendő emlékiratok utján véltek segíthetni. Ezek eredményében aztán jogosan bíztak, mert a memorandumokban el volt mondva mindaz, a min segíteni kellene; rá mutattak benne a kerületek, illetve egyes vidékek legégetőbb sebeire, s ezeket az illetékes fórumok előtt tartózkodás nélkül feltárván, minden kétség kizárásával remélték, hogy a bajokon a lehető legrövidebb idő alatt segítve lészen. Ilyen boldog reményben ringatózni nem egyszer volt alkalma az I—III. kerületek polgárságának, mert tényleg az emlékiratok felterjesztésében ős Buda egyik kerülete sem maradt a másik mögött. Emlékiratozott a Kelenföld. Orbán- hegy, Pálvölgy, Csatárka, Törökvész, Vérhalom és a Lipótmező érdekeltsége; nagy és elismerésre méltó tevékenységet fejtett ki e téren a rózsadombi egyesület; emlékiratot terjesztett be továbbá „BUDA és VIDÉKE“ TÁROZÁJA. A Lobkowitz codexró'l. *) Ma már minden művelt ember meg van győződve, bőgj- a nyelvészet mily fontos és hasznos tudomány s amaz állítás, hegy a nyelvészet oly tudomány, melyben a magánhangzók semmit, a mássalhangzók pedig nagyon keveset számítanak, csak egy oly férfiú szájából származhatik. mint Voltaire, ki a történeti múltat semmibe sem vette. Ha szép, nemes dolog bármely téren a régiségekkel való foglalkozás, melylyel a nemzetek történetébe, műveltségi állapotaiba bepillanthatunk ; bizonyára mindmegannyi közt első helyet érdemli meg a nyelvi régiségek felkutatása s mintegy gyűjteménybe szedése ; hisz vele nemcsak a nemzet történetéhez, műveltségi állapotaihoz szerezhetünk megbecsülhetetlen adatokat, hanem megismerhetjük vele a nemzet érzését, gondolkozását, az okokat, melyek megváltozásukra befolyással voltak, szóval a nemzeti lélek életét. *) A Fekete József-fóle Krisztinavárosi főgjmná- sium értesítőjéből. 1 a Il-ik kerület polgársága az egyetemes j kültelek érdekében, sfcb. A nagyszámú, emlékiratok kisebb- nagyobb kaliberrel mind egy közös czél érdekéből: Buda természeti szépségének s egészséges fekvésének lehető fejlesztése és kiaknázása czéljából láttak napvilágot s terjesztettek az illetékes hatóságokhoz. Hogy mennyi fáradságba és sokszor anyagi áldozatokba került minden egyes ilyen emlékirat tartalmának megállapítása, szövegének megvitatása s leiratása, valamint az érdekéitek által történt aláíratása, arról csak annak lehet világos fogalma, a ki e mozgalmakban maga is tényleg részt vett. S vájjon niegfelelt-e eddigelé az eredmény az azokhoz fűzött várakozásoknak? — A tapasztalat bizeny azt mutatja, hogy nem. Küídöttségileg tisztelgünk vala az egyes hatóságoknál; kerületeink kiváló férfiait, kikről tudjuk, hogy velünk éreznek. s tekintélyük, állásuk s egyébb összeköttetéseik révén ügyünkön lendíthetnek, beválasztjuk az egyes küldöttségekbe, a melyeknek az élére vezetőül illetve szónokul a kerület legkiválób férfi át szemeljük ki (úgy, hogy csupán ezzel az I. és II kér. vezérférfiut csaknem az unottságig fárasztottuk;) — halljuk aztán ezeknek valóban átérzett s igazán remek beszédeit, valamint az ! azokra adott szivreható válaszolhat, me-, lyekben rendesen hivatkozás arra. hogy mennyire szivén fekszik egyáltalán mindenkinek Buda érdeke s mily őszinte, igaz lelkesedéssel viseltetik Buda fejlődése, valamint a lakosság jóllétének emelése iránt ez vagy az a hatóság: — s mi örömtől sugárzó arcz- czal távozunk tisztelkedésünk helyéről abban a boldog hitben, hogy : no, most az egyszer nem jártunk hiába! Ekképen megnyugvást szerezvén, édes szóval biztatjuk küldőinket, hogy meg van Ígérve az orvoslás, tehát meg is lesz. — de még nagyobb nyugodtságot szerzünk azokhoz, kikhez emlékiratunkat czimeztük, mert ezzel az eljárásunkkal ismét legalább egy esztendőt nyernek — ők. Nap nap után halljuk a nagyvárosi lakásbérlők jajkiáltásait a mindent felemésztő házbérek túlmagassága ellen; — egyre olvassuk különösen a szerényebb fizetésű tisztviselők, iparosok és munkások lakhatási viszonyainak javítása érdekében tartott nemzetközi, országos és helyi kongresszusok tárgyalásait, s ezekből azt, hogy kinek kinek mi okoz nehéz gondot az élet küzdelmeiben; — s mind ezeknek eredménye teljesen azonos a budai emlékiratok sorsával A kongresszusok eredménye az a becses anyag, mely ennek tárgyalásai során a bajokat napfényre hozta és beHárom ily kincses bányája van a nyelvnek. melyből kiszedegetve a nyelvi régiségeket. összeállíthatjuk a nyelvtörténetét: a rokonnyelvek. a nyelvjárások és a nyelvemlékek. A rokonnyelvek segítségével pillanthatunk be a nyelvnek történet-előtti életébe, a hová sem a nyelvjárások, sem a nyelvemlékek nem szolgáltatnak útbaigazítást. A nyelvjárások már valóságos nyelv- I emlékekként szerepelnek s tanulmányozásuk, j feldolgozásuk ép oly fontos, mint a nyelv- ! emlékeké. Hány oly hangtani, alaktani, jelentés- j tani. mondattani sajátságot találhatunk bennük, melyek csak a legrégibb nyelvemlékeinkben vannak meg? Itt eredetibb magánhangzót vagy mássalhangzót találunk, ott nem illés kedő névragokat; az egyik hely a föltételes mód I XV. századbeli alakját tünteti szemünk elé, a másik hely a közhasználatból kiment szóknak egész lajstromával lép a nyelvész elé. S mind eme különféle nyelvi változásokat történeti egymásutánjokban mutatják nekünk a nyelvemlékek, a nyelv legrégibb írott emlékei. Melyik nyelvész nélkülözhetné őket akár hangtani, akár alaktani vagy jelentéstani. akár mondattani tekintetben ? Segítségükkel győződhetünk a hangok eredetibb voltáról, Útmutatásuk mellett dönthetjük el a ragok, képzők régibb alakját vagy a szók jelentései- I nek változásait, a belőlük mentett történeti j ismeretek világosítanak fel a mai mondatszer- J kezetek helyes megértésére. S ha ily nagy fontosságúak a nyelvtörténetre a nyelvemlékek, nem lesz felesleges egy ily nyelvemléket kissé vizsgálnunk. * * * A Lobkowitz codexet akarjuk kissé szemügyre venni, mely a hasonnevű család raud- nitzi könyvtárának tulajdona. Csontosi János fedezte fel; 1514-ben keletkezett Klarissza- apáczák számára; s mint a codexek legnagyobb része, ép úgy ez is szerzetesek számára készült irnád8agos könyv imádságokkal, lelki, olvasmányokkal, legendákkal, prédikácziókkal, melyek legnagyobbrészt latinból vannak fordítva. Nézzük csak az egyes olvasmányok czi- mót: „Miképen a nagy búcsút Urunk Jézus ő maga adta volt szent Ferencznek.“ „Miképen másszor is engedé Urunk Jézus a nagy búcsút szent Ferencznek.“ „Egy példa a búcsúról.“ Mindeme részek eredetije : Speculum vitae beati Francisci. győri kiadás 1572. 206 — 217. és 222—230. lapig. „Az ájtatos szent Bernárd könyve ez világ megutálásáról és Krisztus követéséről.“ „Az halálnak megemlé,,Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesületjelszava
