Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-22 / 34. szám
Budapest. 1897. (2) hatóbb megfigyelést és tanulmányozást lehetségessé tett. Az emlékiratoké pedig az, hogy az összkivánalmakat megismerteire s Összhangba hozva egy egységes tervezetet létesítsen, mely bizottságból bizottságba egyik fórumtól a másikhoz jutva 6 ugyanazon az úton visszakerülve a jövő Buda helyes irányban való fejlesztésére alapul szolgáljon. A tervezet végre elkészült; szabályozva van az I.—III. kerületek kültelke — papiroson; de vájjon ezzel párhuzamosan történt-e gondoskodás annak tényleges keresztülviteli költségeiről? a székes főváros érdemes főszámvevőjének a pénzügyi és gazdasági bizottmány kebeléből kiküldött kölesőn- ügyi bizottmányához a 40—-50 milliós kölcsönről tett előterjesztésében minderre egy fillért sem találhatunk. Csupán és egyedül az I. kér. lágymányosi átlós-út területe egyrészének m e g s z e r z é- s é r ő 1 van ott említés téve. Ez Buda fejlődésének és összes emlékiratainknak megölő betűje! A budai szegényebb polgárok viselik a terheket egyenlő arányban, de ott, a hol a közvetlen hasznot élvezhetnének mindnyájan és minden téren, ott kérelmükkel a falra borsót hánynak. Ki kell találni a módját, hogy valamint az említett 40—50 milliós kölcsönről szóló jelentésbe nem épen égető szükségletet képező tételek belekerültek, ép úgy a budai lakosság részére életkérdéssé vált kültelki utak, vízvezeték, csatornázás, kövezés, világítás stb. költségeire szintén kellő fedezet találtassék. Mert ha csupán a rendes, évente a költségvetésbe felvett összegekkel akarjuk a budai kültelkek fejlődését bevárni, úgy mindenesetre mathusalemi kort kellene érnünk. Az alatt az idő alatt pedig, a inig I Buda nagy kitartással emlékiratozik, szinte gomba módra szaporodnak a székes főváros pesti határában a különféle falvak és telepek a futóhomok, bűzt terjesztő gyárak, trágyalerakodó helyek, , kórházak s egyéb fertőző telepek mékezetiről.“ „Az emberi gyarlóságnak, nyavalyás- ságnak meggondolásáról.“ „Az Ítéletről és a bűnösökről. Minemü kínokkal kinzattatnak,“ „4 lelki megvigasztalásról.“ „Az Ur Istennek igéjét nagy alázatossággal kell minekünk hallgatnunk és hogy sokan nem gondolunk vele.“ „Imádság az ájtatosságnak malasztjának kéréséről.“ „A bizony szeretőnek megbízó nyitásáról." Ezek mind a szerzetes szerző szerint szent Bernárd művei volnának. Természetesen az ő szeme előtt nem valamely tudományos szempontok voltak, hanem csak hogy lelki táplálékot adjanak „ájtatos hugiknak.“ De az az egy bizonyos, hogy nem szent Bernárd clairveauxi apát, a hires egyházdoktor írta, hanem talán assziszi szent Ferencz kedves tá,isa „fráter Bernardus“ s ha csakugyan ő volt a szerző, azt is megmondhatjuk, honnan irta ki, a hires „Krisztus követése“ czimű műből (I. k. 1., 23., 22., 24. fejezet, II. k. 1. fejezet és III. k. 3. és 6. fejezet). „A következő öt könyvben a tökéletes eleiről ir szent Bonaventura művei nyomán (Op. s. B. velenczei kiadás 1754. V. k. 376 -. 382. 1. és 386—390. 1.). BUDA és VIDÉKÉ Augusztus 22. telyezett levegőjében, — s Buda a magat remek fekvésével, páratlan hegyi levegőjével, gyöuyörü panorámájával mint egy nehéz átok súlya alatt teng és tes- ped tovább. Igaz ugyan, hogy Buda I.—III. kér. kültelke olyan óriási kiterjedésű, hogy ezt a maga egészében egyszerre épen nem, sőt egy pár év alatt sem lehetne mindazokkal a kellékekkel ellátni, a melyek az építkezés, illetve lakhatás nélkülözhetetlen feltételei. Ámde ne építsenek százezrekbe kerülő luxus-utakat az Istenhegyen a szép Juhásznétól a jánoshegyi gloriettehez, a melyet 2 — 3 hónapon át használhatnak és élvezhetnek azok, kiknek arra mód adatott; — hanem építsük ki első sorban a budai körúttal kapcsolatos s kimondhatatlanul nyomorúságos útnak, utczának gúnyolt kátyús dűlő utakat, amelyek minden képzelhető akadályok daczára egyesegyedül elragadó szép és egészséges fekvésüknél fogva szebbnél- szebb nyaralókkal vannak beépítve, — hogy igy ezereknek jusson betevő falatra. Télen-nyáron lakható, egészséges, pormentes helyen nyaralószerűleg épült lakóházakra van szüksége Budapest lakosságának ! És ha Budapesten ugyanazt az elvet követnék, mint pl. Brüsselben, hogy t. i. az utakat, vízvezetéket, csatornázást a főútvonalból elágazólag bizonyos gócz- pontból kiindulva pld. egy kilométernyi távolságra a kültelken s kizárólag a nyaralásra szánt helyeken kiépítenék: j úgy egy csapással ezer meg ezer család j részére egészséges lakásokat nyernénk, j Készek a tervek, de a 40—50 milliós kölcsönből azok keresztülvitelére nem jutott. Buda, várj a legközelebbi, talán még nagyobb kölcsönig s ne emlékira- tozz ; — hanem födözetet biztosíts magadnak a jövőben, még pedig — jó előre! K. A Pusztulás helyén, — uj élet. Egy egész utczasor tűnik el a Tabánban. Budának legrégibb épületei halomra dőlnek. A Döbrentei tértől egész a Rudasfürdőig az eskütéri hid alapszása miatt megkezdték a házak lebontását. Beleesik ebbe a vonalba a kétemeletes formás Mauki-féle bázis, a melyben virágzó kereskedések vannak még most is s legnagyobb részök átköltözködik ennek hátterében már készen álló közmunkatanács háromemeletes palotájába. Augusztus elejével az évtizedek óta ott lakók hurczolkodása valóságos karaván menet volt. Búcsúztak a háztól, annak tájékától, a kövektől, az ismerősöktől, barátoktól s jobb sorsot látott üzletüktől. Voltak köztük olyan polgár családok is, kik ugyanabban a házban érték meg még a 38-iki nagy árvizet, s most, hogy ott kellett hagyni megszokott otthonukat, a legkisebb zugot is, hol apáik bölcsője ringott, könyes szemekkel váltak el a ház küszöbétől. Voltak többen, a kik saját költségükön (ezt ugyan megtehette volna a székes főváros is) fényképész által örökítették meg az utczának ezt a részét, hogy lássák a késő unokák, milyen volt a ráczvárosuak tájéka 1897. év nyarán. Egy egész utcza mozdult meg és a megszokottismerősök szerte-széjjel szóródtak ennek a mi ragyogó székes fővárosunknak különböző pontjaira. Vájjon erre hozza-e őket a sors olyan szives szeretettel, mint ennek előtte? néni hisszük. Az élet nagy gondjai fokozottabb erőre, bátorságra es kitartásra szólít minden polgárt. Az üzletember újra kezdi munkásságát idegen környezetben. Újabb szomszédsággal újabb ismeretség támad, a régi ek lassanként elmosódnak az emlékezés táblájáról. Vájjon az előzékenységben, a kölcsönös bizalomban megütik-e a mértéket a régiekkel ? Ki tudná megmondaui ! A sok régi czég helyet változtatott, ki a jobb, ki a balparton keresi szerencséjét, megélhetési forrását. Az „Aranyliba“ dupla tetejű iitött-kopott vendéglőn (annak idejében a „Romlásnak indult hajdan erős magyar‘költőjének halhatatlan Bei - zsenyi Dánielünknek kedvelt vendégfogadója volt) napszámosok csákánya dönti a köveket, feszíti a tető szaru fáját. Régi gazdája a budaEzután ismét szent Ferencz életéből for- i üit ké-fc részt a föntebb említett kiadásból j 414—419. lapig. Most mondja el, két szép legendáját: ! szent Fruzsiuárói és szent Elekről. Csakhogy ! az előbbit nem szent Jeromos doktor irta a 1 „szent atyák életé“ ben, mint a fordita szerzetes mondja. Az ő művei közt nincs meg, de megvan Suriusnál, meg a Bollandisták műveiben, mely helyes útra vezet. Az „Acta Sanctorum“ 2. februári kötetben van két életrajz szent Fruzsináról; az első (537—541. lapig) ily felírással: Vita et miss, et Vitis Patrum." „Auctore iucerto.“ Úgy látszik a „Vitis Patrum“ j czim tévesztette meg a fordítót, mert szent j Jeromos 3 életrajzát: „vite Pauli, Hilarionis j et Malehi“ általánosságban szintén „Vitae i Patrum “-nak hiv j ák. Az oly megható szent Elek legendájáról, mely nyelvemlékeinkben is 6 helyen fordul elő (Nádor c., Peer c., Érdy c., Tihanyi c.. Kazinczy c. s Lobkowitz c.) s mely más nemzeteknél is több igazi mély érzésű költő keblet i hangolt feldolgozásra, hogy honnan vette a j szerző, semmi biztosat nem lehet állítani; mert j sem a latin, sem a többi magyar szöveggel j nem egyezik meg teljesen. j Végül van még két prédikáczió : r--^z ember három fő ellensége“ és „A halálról és imádságok'.“ A két prédikáczióra vonatkozólag csak három példát és néhány sornyi kis részletet tudtam megtalálni Temesvári Pelbát pre- dikácziói közt. Térjünk át ezek után a codexben feltalálható nyelvészeti adatokra. A helyesírást illetőleg általánosságban azt mondhatjuk, hogy szóban forgó nyelvemlékünk e tekintetben nagyon ingadozó s korántsem nyújt e téren oly érdekes sajátságokat, mint egynéhány más codex, mint a bécsi, müncheni, Apor, Peer vagy a Jordánszky codex. A vokalizmus terén eredetibb, bővebb alakokat találunk, mint: imeg (ingj, tökerem (tükröm), imehol (imhol), ferede (fürdő) és főkép az igeragozásban. Sok esetben meg a inai kiejtéssel szemben rövidebb alakot tüntet tel, mint: zolgul (szolgul ma szolgául), zurk (szurk ina szurok), koh (kohó), fel kaita (kajálta) azután a juttak, futták féle alakok (jutottak, fumttak). (Vége következik.)
