Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-10 / 2. szám
Budapest 1807. (5) BUDA és VIDÉKÉ Január 10. Bizonyosan drága itt a föld, úgy véle- kedel, és az árak nem engedik meg a szerény vagyonú polgárnak a megtelepedést; találkozol egy jó arczu budai öreg úrral, ki úgy mint te is, itt szokott sétálgatni és nála kérdezősködő! : és iroe — úgy értesülsz tőle, hogy négyzetölen- kint 2—10 írttal gyönyörű telkeket kínálnak mindenfelé, sőt hogy néhá- y évvel ezeőtt sok nagy terület 50 krért kelt el négyzetölenként. Az öreg jól ismeri a vidék történetét és meg is magyarázza a feltűnő visszásságok okait; elmondja, hogy az egész terület még egy évtizeddel ezelőtt kizárólag szőllőkertekből állt és kitűnő nedűt adott a borkedvelő budai polgároknak; ígérhetted volna ah kor, hogy kör- möczi aranyokkal kirakod a területet, nem adtak volna belőle egy talpalatnyit sem; de jött a filokszera, elpusztította a szőllőket, véget vetett a százados kultárának és jövedelem nélkül hagyta a tulajdonosokat. Volt aztán kínálat elég, de a székes-főváros lakossága, mely a szőllők közti agyagos ösvényeken nem szeret járkálni és nem ismerte a vidék szépségeit, alig vette észre a beállt nagy változást; a már fejlődésnek indult vidékekre vonult, ezeken épített nyaralót nyaraló hátán, az előtte fekvő Rózsadombot pedig hagyta Rózsadombnak. Persze a hatóság sem gondolt mivelünk ; nem épített, nem is igen volt, a ki kérte volna; a régiek pedig most is csak olyanok, mint voltak akkor, mikor Budavára ormain még a félhold ragyogott és szomszédságunkban Güll- baba ápolté rózsáit. Most ugyan már kezd változni nálunk is a világsora; ott van a Szemlőhegy ormán a vízvezeték medenczéje, mely terjedelmes csőhálózatában mindenfelé árasztja termékenyítő és frissítő taralmát; ott díszük a Kálvárián felül a Wörner-nyaraló, mely kirá!yi laknak is beválnék, lassacskán megépül a török „rózsák apja“ sírja körüli monumotális alkotmány is, mágnások és exczellencziások is vettek már a Rózsadombon telkeket! Folyamodtunk is már a székes-főváros uj polgármesteréhez, kiről annyi jót olvastunk az újságban, hogy forditsa felénk is atyai gondosgodását, különösen hogy épittesen legalább egy utat, melyen szekérrel is fölmehessüuk a hegyre és vihessünk építőanyagot; reméljük is, hogy megcsináltatja, hisz annyi pénzt költ a város a többi részeire, tán csak jut nekönk is belőle valami kevés, hiszen nem sokról, csaknehany száz méternyi útról van szó . . . Vájjon igaza lesz-e az öregnek? (Épitö Ipar.) N. Ö. r Állandó színház Budán. A budai színház reménye csakugyan velünk földiekkel játszó égi tünemény, mely ki tudja teljesedik-e valaha. Mikor már közel volna elrepül. „A színészek lapja“ szépen irt czikkben elmélkedik a budai színészet állandósításáról. Ez a czikk valóban tanuságos és szomorú kép. Igaza van a czikkirónak ma Buda a színészet tekintetében, hátrább áll, mint harminczöt év előtt állott. Szegény Krecsányi Ignácz valóban sajnálatra méltó. Buda—Pozsony és Temesvár között koptatja vándorbotját. A példabeszéd szerint két urnák is nehéz szolgálni, hát még háromnak. Háromféle Ízlés szerint, kell neki működni. Mind a három városnak más a ty- pusa, más a szelleme. Legnehezebb állapota van Budán, mert itt a nemzeti színház, népszínház, most már a vígszínház is féltékenyke- dik telt házakra s neki saját külön kassza darabokról kell gondolkodni. A czikk befejezését közöljük és ajánljuk a tánácsnak s a budai vezérférfiaknak. „Budán a magyar színészetnek nem csak szellemi hivatása, hanem magyarosodási, kultur- rális missziója vanA Krisztinaváros, Ráczváros, Tabán, Víziváros közönsége, mely hivatva van Budán a magyar szinielőadásokat látogatni és a színészetet fentartani, nagyrészt még mindig a német szót használja anyanyelvűi. De, hogy nevezett városrészekben a magyar nyelv iránti érdeklődés s a magyar szó elterjedt, abban a Budán működő magyar színészetnek oroszlánrésze van. Ezt a sikert, ezt az érdemet senki sem vitathatja el tőle. Ámde a magyar szinászet csak akkor fog feladatának teljesen megfelelni, akkor fog hivatásának magaslatára emelked ,i, ha a kormány és fővárosi hatóságok áldozatkészsége és a budai közönség iránti méltánylása odáig terjed, hogy hódolva a körülmények és a szükség által beállott követelményeknek, a most tervbe vett s legközelebb építendő eskütéri hid közelében, Budán, a szarvastér tájékán, egy a budai közönség müigényeinek mégfelelő díszes, állandó magyar színházat épittet. Kérünk Budára állandó színészetet! A várszínház szóba sem jöhet. Az kicsi szűk 8 egyáltalán nem felel meg a fővárosi közönség követelményeinek. Az építendő uj színházat a krisztinvárosi nyári szinházzal kell összekötni s e két szinházvezetését szakavatott, alkalmas egyénre bízni. Sok okot és érvet hozhatnék fel a budai színészet állandósitása mellett. Ezek közül csak nehányat akarok felsorolni. Anyagi szempontból szükséges Budán az állandó színészet többek között azért, hegy a balparti közönséget, melyet Ős-Budavára és egyeb mulató helyek most már nyáron is visz- szatartanak Budától, legalább a téli hónapokban átvonzza, a társadalmi élet élénkségét lendítse s a kereskedő és iparos osztály üzleti forgalmát gyarapítsa. A budai állandó színház a magyar színészet szellemi emelkedését mozdítja elő. Ugyanis a budai színház személyzetének nagyszabásúnak, a színművészet minden válfajára szervezettnek kell lennie. Egy ilyen színtársulat het- ven-nyolczvan színésznek,, harmincz zenésznek és nagy műszaki személyzetnek nyújt állandó foglalkozást és biztos kenyeret. A budai színtársulatnak a színművészet minden válfaját, minden ágát kell művelnie. A budai szintársu’at igazgatójának, rendezőinek és karnagyának hivatása, kötelessége volna, hogy úgy a drámának, mint az énekes daraboknak fiatal tehetségeket neveljen, oktasson. A budai színház intézőinek, művészi vezetőinek oda kellene h Luiok, hogy a pesti legelső mtt- intézetekuek hasznavehető erőket neveljenek. Hogy pedig ez a tevékeny, minden irányban működő szinészcsapat a budai oldalon hathasson és fentarthassa magát, szüksége volna először az állam és főváros meleg támogatására, másodszor pedig egy nagy, tágas, legalább háromezer embert befogadható, kényelmes színházra, melyben a társadalom minden osztálya, gazdag és szegény, a páholytól kezdve a legutolsó karzathelyig olcsó pénzért jó és kényelmes helyet kaphasson. Buda magyarosodása, anyagi javának előmozdítása és a főváros színészetének emelése késztettek ez igénytelen czikk Írására. Adja isten, hogy soraim ne legyenek viszhang nélküli szavak a pusztában. Meg vagyok győződve, hogy a budai színészet állandósításától már csak nehány év választ el bennünket. Mert én ennek a kérdésnek megoldását elodázhatlannak, fontosnak és égetőnek tartom. Buda polgárságának szellemi és anyagi érdeke követeli ezt s az államnak és fővárosnak ez általános érdek elől nem lehet, nem szabad elzárkóznia.“ Y. Z. Ismerőseink. (Árnyak és fények.) Pártényi Jánosné. A népszínház egyik nagyon is kiváló tagja, özvegy Pártényi Jánosné megvált a színpadtól. Özvegy Pártényi Jánosné nyugalomba vonul és a nyugalmat a városmajori házában, hol már több év óta lakik fogja élvezni, s azt hisszük az egyesületi eletben többször lesz hozzá szerencsénk. Pártényiné számottevő erő volt a színpadon. Igazi magyar szellemű művésznő, ki maga saját képességéből, tehetségéből teremtette alakjait. Az ő eleme a népszínmű volt. Sajnos, hogy a népszínművet az Írók és a művészek elhanyagolják. Még a régi jó népszínmű sem vonza annyira a közönséget, mint az ízléstelen és erkölcsrontó Operette. Blaháné, Pártényiué és a régibb művésznők távozása után még sivárabbak lesznek a népsziumü előadások és meglehet, hogy az igazgatók kénytelenek lesznek a népszínműveket levenni a műsorról. Pártényiné Blaháné és Tamássy sikereiben osztozott. Szerepeit törekvéssel, kedélylyel adta s a maga nemében páratlan művésznő volt. Javabeli nő, még nem oly korú, hogy szolgálatot ne tehetett volna a művészetnek s távozását a népsziumü elhauyagolásában kell keresnünk. Sok időt töltött a színpadon. 1860-ban lépett fel először, tehát 36 évig gyönyörködtette és ragadta el művészetével a közönséget. A színészi pályán sokan vannak a választottak, kevesen a hivatottak. Hova-tova a szi- nészség is hivatal lesz. Belső tartalom nélkül, külső ügyességű, utánzásra képes nemzedéket idomítanak szinészszé. Nem lesznek, nem születnek művésznek, hanem kiképződnek. A primadonnák csinos arczukkal és mókáikkal hatnak, azért kell rájuk szabni a szerepet akár csak a tunikát. Pártényiné büszkén tekinthet vissza művészi pályájára, mert ide tehetség vezette, erre hivatott volt és igazi s; kereket ért el. Lelket öntött alakjaiba és megjátszotta szerepeit. Jogos óhaj. A dunántúli kereskedelmi társulat a következő jogos és teljesítésre méltó kérést terjesztette a közoktatási miniszter elé : Nugyméltóságu Miniszter Ur! Kegyelmes Urunk ! A „Budapesti (budai) kereskedelmi társulat“ kétszáz éves fennállása alatt mindenkor tagjai anyagi érdekeinek előmozdítása mellett fő czélnak tűzte ki tagjai és azok családjainak szellemi képzettségét is figyelemmel kisérni és tagjainál mindenkor odahatott, hogy nemcsak kereskedők, hanem e mellett a szépért, jóért lelkesülő polgárai is legyenek a hazának. E czél lebeg szemeink előtt most is, midőn Nagyméltóságod kegyes színe elé járulunk és bennünket, családainkat fenyegető veszély elhárítására közbenjárásáért esedezüuk. E veszélyt abban látjuk, hogy a budapesti II. kerületi állami gymnasiumnak mostani — úgy egészséges helyen fekvése, mint megközelíthetősége szempontjából egyaránt alkalmas — helyétől eltávolítása es a Krisztinavárosba, a márvány-utcza tájékára áthelyezése vétetett czélba. Veszélylyel jár ránk nézve e tervezett áthelyezés, mert gyermekeink mosi az iskolához könnyen hozzáférhetnek, mert a kik közülünk Újlakon, a Várban, vagy a Vízivárosban laknak, gyermekeink felett a felügyeletet könnyen és sikeresen gyakorolhatjuk, mig ezt nem tehetjük akkor, ha a gymnasium a tervezett helyre tétetnék át, a hova az Ó-Budán lakó polgártársaink a nagy távolságnál fogva gyermekeiket nem is járathatnák. A tervezett hely környékén bérházak nincsenek és nem is lesznek, mert kornyéke biztos kezekben van (gróf Karácsonyi Guido, stb.) Nem alkalmas e hely azért sem mert tőszomszédságában a főváros polgári leányiskolát épitetett, hová már felserdült leányok járnak, mely körülmény figyelembe veendő akkor, midőn a gymnasium felső osztályait is már serdülő ifjak látogatják. A mennyiben a gymnasium mostani épülete szűknek bizonyult, azon hozzáépítés vagy újraépítés által könnyen segíthetünk, mert a telek e czélra elegendő nagysággal bír, sőt ren-
