Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-21 / 12. szám

Budapest, 1897. (3) BUDA és VIDÉKE Márczius 21 és a tagságukkal járó kötelezettségeiket teljesitik: az Országos Magyar Iskola Egyesület tagjaiul tekintetnek, még pe­dig aképpen, hogy ugyanazon jogokat gyakorolják és ugyanazon kötelezettsé­geket viselik, a melyek őket a Magyar Egyesületnek most érvényben levő, 1891. évi november hó 5-én megerősí­tett alapszabályai értelmében illetik és terhelik. A Magyar Egyesületnek azon tagjaira, kik a Magyar Egyesület javára 1000 frtos alapítványokat tettek, alkal­mazást nyer az Országos Magyar Iskola Egyesület alapszabályai 7. §-ának azon intézkedése, hogy ezek a felügyelő-bi­zottságnak életük fogytáig tagjaivá lesz­nek, sőt ezen tagsági joguk az egyik törvényes örökösükre is átruháztatik, ha az örökös egyébként a tagsági minő- sitvény követelményeinek megfelel. 7. Ezen szerződés a Magyar Egye­sület alapítványának alapitó levelét ké­pezi s egy eredeti példánya az Orszá­gos Magyar Iskola Egyesület levéltárá­ban fog őriztetni, egyszersmind az Országos Magyar Iskola Egyesület leg­közelebb tartandó közgyűlés elé ter­jesztendő felügyelő-bizottsági jelenté­sébe tgész terjedelmében felvétetik. Tisztelt közgyűlés! Minthogy az „0. M. LE.“ — alapszabályaink 54. §. a) czikkelye értelmében — jogosítva van, az előterjesztett szerződést egye­sületünkkel megkötni, mivel a „M. E.“ — alapszabályaink 41. §. czikkelye ér­telmében — az általunk javaslatba ho­zott „beolvadás“ esetében is, vagyonát csak magyar hazafias közczé- lokra fordíthatja, s minthogy végre a 42. §. czikkely értelmében mindazon közgyűlési határozatok, melyek az egye­sület föloszlatását (a mi esetünkben más egyesületbe való beolvadását) s ebben az esetben az egyesület vagyonának hováforditását czélozzák, foganatosítás előtt a m. kir. belügyminiszter elé ter­jesztendő: azzal járulunk a T. k. elé, hogy a „M. E.“ az „0. M. I. E.“-be az előterjesztett szerződés alapján való be­olvadását kimondani, ennek végrehajtá­sával a kormányzó tanácsot és a köz­ponti választmányt megbízni, illetőleg erre meghatalmazni és a határozatot a belügyminiszterhez felterjeszteni méltóz- tassék. Az egyesület vagyona, melyet az „Országos Magyar Iskola Egyesületinek átad, a következő: a) magyar királyi korona jára­dékban 7200 korona . . 3582 frt. b) még be nem fizetett alapít­ványi követelésben . . 1100 „ c) készpénz ........................1021 „ d) Budapest szék.-főv. közgyű­lése által 1895. évi 216. sz. alatt a Magyar Egyesületnek még 1898. évre 500 frt se­gély összeg................... 500 „ . Összesen 6203 frt. Kiadás 1896. jan. 1-től decz. 31-ig. Tanároknak magyar órákért . . 597.25 Iskolaszolgáknak magy. óráknál. 55.— Nyomtatv. plakátok, körlevelek . 439.— Einmerlingnek plakát ragasztás . 45.— Egyesületi alkalmazottak fizetése 785.— Czimkönyvért...................... 6.— Sz ékely ifjak karácsonyfájára . 70.— Költségekre.................................. 4.50 500 korona járadék vásárlása . 246.83 Nyomdai költségek 1897. évre. 100.— Irodai alkalmazottak fiz. 4 hóra . 260.— Összesen frt 2608.58 A vagyonból törültük a bútorok ér­tékét, a mely legfölebb 150 írtra te­hető. Erre vonatkozólag a kormányzó tanács oly javaslattal járul a t. közgyű­lés elé, méltóztassék e bútorokat a IV. 'kér. felsőbb leányiskolának, illetőleg a székes fővárosnak odaajándékozni. Ezt bővebben megokolni talán fölösleges; csak annyit legyen szabad felhoznunk, hogy ezek most már az egyesületre nézve igen csekély értéket képvisel­nek, de az iskolának s igy a fővárosnak rájok szüksége van; a főváros részéről pedig az egyesület eddig is jelentékeny segélyben és több rendbeli támogatás­ban részesült. Az általunk tervezett népkönyvtá­rak számára eddig adományozott köny­vekre vonatkozólag azt javasoljuk, mél­tóztassék azokat jegyzék szerint az 0. M. I. E.-nek átadni, ajándékozni, kellő felhasználás végett. Ha az egyesülés megtörténik, akkor a M. E.-nél az eddigi irnoki és szolgai állás, a melyek rendes havi fizetéssel voltak szervezve, megszűnik. Erős Gy. állami hivatalnok 35 frtot, Mogyorós szolga pedig 20 frtot kapott havonkint. Méltányosnak tartjuk, hogy úgy az Ír­nok ur, mint a szolga, akik mindig ki­váló pontossággal, buzgalommal, hűség­gel és lelkiismeretességgel teljesítették kötelességöket, némi kárpótlásban ré­szesüljenek. Azért javasoljuk, hogy mind­kettőjüknek, nemkülönben a fűtő és taka­rító iskola szolgának is, két havi fize­tésük, összesen 120 frt megszavaztas- sék Abban a reményben, hogy ehhez a t. közgyűlés hozzá fog járulni, ezt az összeget már kiadásba vettük. Végül a magyarnyelvi tanfolyamo­kat illetőleg van szerencsénk jelenteni, hogy ezek — az előadó tanároktól nyert adatok szerint — szép látogatott­ságnak örvendenek. A látogatók, ille­tőleg hallgatók száma, csekély különb­séggel, mely inkább a mérleg javára esik, megfelel a tavalyinak. A tanfolya­mokat legerősebben látogatják novem­ber, deczember és január hónapokban, mig február és márczius hónapokban, kivált a munkás osztályhoz tartozó lá­togatók lassan-lassan elmaradoznak. A mi pedig az eredményt illeti, az — a kormányzó tanács kiküldött tagjainak jelentése szerint, teljesen kielégítő, a mi — e jelentések szerint — főleg a működő tanárok ügybuzgalmának és a Lád Károly igazgató ur által e czélra irt nyelvtanának köszönhető. E kézikönyv, mely az „Eggenberger“ czég- uél jelent meg, Lád K. tulajdonát ké pezi és a M. E. csak arra kötelezte magát, hogy minden évben legalább 200 példányt vesz meg (40 krjával) a kiadótól s ezeket ingyen osztja ki a hallgatók között. Ha az egyesülés meg­nem tesz semmit, az élet neki már úgy is , teher. Lelkét már az által is megkönnyeb­bültnek érzi, hogy megállóit a bűn utján és előttem beismerést tett. Bocsánatot kért, a miért talán megbántott vagy terhemre volt, azzal távozott, hogy nem látjuk többé egymást. ; Ez álom engem annyira felizgatott, hogy felébredtem és reggelig nem tudtam aludni. Reggel, mielőtt hivatalba jöttem, a Duna- partra mentem sétálni, mindig az éjjeli álom volt a fejemben. Találkoztam Papsajthy itteni dijnokkal, annak el is beszéltem. Tessék csak megkérdezni. Hivatal-társaim Papsajthy nevének hallá­sakor fészkelődni kezdtek. A főnök átkiáltott a mellékszobába : — Papsajthy ur! — jöjjön ide. Eljött. — Mondja csak, Horgas ur beszélt ma reggel magának valami álmot? — Nekem nem beszélt álmot, hanem azt beszélte, hogy Katófalvy ur sikkasztott és öngyilkos lett vagy akar lenni. — No hallja Papsajthy ur! hát nem mondtam én azt, hogy én ezt álmodtam ? — Nem. Visszaemlékeztem és csakugyan eszembe ' jutott, hogy azt beszéltem, hogy mi történt velem az éjjel. — De azt mondtam ugy-e, hogy ne szóljon róla senkinek. — Igen azt mondta, épen azért hittem, : hogy valósággal megtörtént és — — Maga ostoba ficzkó, Papsajthy ur! — mondja a főnök, — hát maga ilyen mesékkel ültet föl engem. — Meg az egész hivatalt, — zúgják utána kórusban. Skandalum ! Mindenkinek ő beszélte a sikkasztást. Persze, hog}^ szegény Katófalvjr beteg, nem igazolhatta magát, sőt meg is erősítette a gyanút. Minthogy Papsajthyn kívül senki sem tu- ; dott a sikkasztásról semmit, ő pedig reám hi­vatkozhatott, világos dolog volt. hogy a sik­kasztás csak mese. Papsajthy az én nevemet | előbb azért nem említette, mert titoktartást Ígért nekem. — Uraim! — szóltam, — bocsássanak meg, hogy hiányos elbeszélésem által ily kel­lemetlenségre szolgáltattam okot. Hogy hibá­mat helyrehozzam, elmondom még álmomnak folytatását is, a mit Papsajthy ur már nem hallgatott meg. — No mi az ? — Álmomban ugyanis én és Katófalvy | nem voltunk hivatalnokok, hanem szőlőcső- i szók. Egymás mellett volt a járásunk. Ő az én járásomban 500 almát lopott és annak fe­lét nekem adta Ez volt az álom vége. — Ilyen buta álma is csak magának lehet, mondták többen. A főnök pedig lehordva Papsajthyt és engem, figyelmeztette a tisztviselőket, hogy jövőre az ily mende-mondáktól tartózkodja­nak és ilyesmiknek hitelt ne adjanak, a hiva­tal reputácziójának érdekében pedig utasított bennünket, hogy az egész dolgot titokban tartsuk és ezzel távozott. — Tudtam én, hogy ez csak ostoba tere- 1 fere, mondta a báró. — Tehát mégis csak nem csalódtam Kató­falvy barátom józan eszében, szólt a hivatal praktikusa. — Fődolog az egészség, — mond a hiva­tal bölcse. Kívülről az ismeretes recsegő bang bal­latszik. — Édes fiam! én mondom neked, kü­lönben mindig is mondtam neked, bogy ez a Katófalvy egy páratlan derék ember. Ezzel végződött a bisiória, éu pedig meg­fogadtam, bogy soha többé álmot senkinek nem beszélek. Sütő János.

Next

/
Thumbnails
Contents