Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-01-10 / 2. szám
Budapest 1897. (2.) BUDA és VIDÉKÉ Január 10. jobb móduaknak és gazdagoknak pedig kötelessége. Kívánom, bogy a lelkesedés, a polgári önérzet minden erejével, minden. eszközével nyilatkozzék teljes mértékbe^ a Kisfaludy-szinház javára. Erdélyi GyulíV Te Deum. Irta : Schlosser Nándor. (Folyt, és vége.) Tudományos, képzett ember alig akadt egynéhány. Ilyenek gyanánt felsorolan- dók : Clark Ádám műépítész, a lánczhid építője, Deák Ignácz, dr. Jankó vies egyetemi tanár, József nádor volt házi orvosa, Kiss Károly, Knotz László hivatalnokok, Krászonyi József, Budapest egykori főpolgármestere, Lan- / g e r Károly, a déli vasút első budai állomásfőnöke, később a vasúti és hajózási főfelügyelőség főnöke, Sauer Antal egyetemi tanár, Linke N. hivatalnok, Klauzál Miklós (a volt miniszter öcscse) magánzó, dr. Schwartzer Ferencz, dr. Turnovszky F. fogorvos, gróf Zichy Hipolyt dificienses pap; Zichyn kívül még egy arisztokratánk volt: Karátsonyi Guido, ki éppen akkor, a boldogult trónörökös születése alkalmával lett gróffá. Irodalomról sem beszélhetünk. Hisz újságot, a „Pester Lloyd“-ot és a „Spatzen-Versam- lung“-ot is alig találtuk minden tizedik házban, de azért akadtunk majdnem minden családban több példány „Aegyptisches Traumbuchw-ra. A közegészségügygyel még keveset törődtek és volt orvosunk mindösszesen egy borbély, boldogult Morlin bácsi, a ki egyszersmind a halottkém dolgait is végezte. Gyógyszertárunk volt egy, az Attila-utczában : Kra- molin-é, mely később Vlassek Ede birtokába ment át. Az ipar és kereskedelem annyi volt mint semmi. Ipart egyáltalában nem ismertünk, a kereskedelem pedig a már említett szatócsok üzleteire szorítkozott. Az Attila-utcai Planer-, most Braitswer-féle házban volt a „"Weisses Lamperl“, az Attila-utczai, most Hess- féle hazban a „Mehlwaberl“, a vérmező mellett a „Blauer Esel“, a koronaőr utczában fekvő Clark-, most Mezei-féle házban a „Politischer Greisler“-hez czimzett szatócsüzlet, mely utóbbi czimet később egy czipész, Gürsch János, ki szintén boltot nyitott, alkalmazta az idővel vendéglővé átalakult üzletére. Azonkívül volt egy-egy mészárszékünk m. p. a „Drei Raaben“- hezé evümzett, a Szt—János utczában és Fischer ■ 'íf;-é:.őj;V hol a mai Beranak-féle ház áll. A kö.a lte k e d é s ü g y annyira még az embrió stádiumaiban volt, hogy közlekedési eszközökről egyáltalában nem szólhattunk, mert nem, voltaié sem 'társaskocsijaink, sem egy-, s még kevésbé kiffogatu bérkocsijaink Ha valakinek szüksége..volt bérkocsira, ilyenért a Várba ’• kellett küldenie^ . V; ‘; N 3 ifn , l é t e z e 11 sem p ó s t a-, sem t á v i r'd a h i v a t a 1. Vagy a Várban, vagy a Vízivárosban kellett leveleinket feladnunk. A levélhordók még s á r g a hajtókás, fekete egyenruhát viseltek, melyen ott fityegtek a kétfejű sassal ékesített gombok. Nagy forgalmunk csak egy-két éven át volt, de az aztán oly mérveket öltött, hogy páratlannak mondható. Közvetlen a déli vasút megnyitása után volt, az abnormális gabona-kivitel által előidézve. Voltak napok, hetek, hónapok, melyeken át a mostani Alagút-, Mészáros-, Krisztina , Karátsonyi és Alkotás- utczákon át a szószoros értelmében egyik gabonakocsi a másikat követte, úgy hogy az ember ez időben egyebet sem látott végtelen kocsisoroknál. És — horribile dictu! — tán a kerület leggazdagabb polgárának vagyona nem ért fel azon gabonamennyiség árával, a mit a kocsisok világos nappal, a nyilvános utczán, telt zsákjaik egyszerű felmetszése utján elidegenítettek és aztán néhány krajezáron eladtak. Láthatta mindenki, de nem szólt senki. Főfoglalkozásaa kerületnek a szőlőművelés volt. Alig létezett ház, mely előtt szüret idejében ott nem láttuk volna a házi urat vágz megbízott cselédnépét, a vinczelléreket, a mint egész nap hordták be a ház előtt felállított kádból a valódi, édesnél édesebb mustot kipréselés és a hordókba való töltés végett. — Hová lettek a fináncz-kunyhók, melyek ilyenkor 4 — 6 héten át a kerület 5—6 pontján voltak felállítva ? A vallás és közoktatás ügyről a legjobb akarattal is csak keveset, nagyon keveset mondhatunk. — A plébánia ügyeit és a hitoktatást Fuuk Károly plébános, illetőleg Wirtl Antal és Dohuniczky Ignácz káplánok látták el. Szegény Funk! mily korán szállt a sírba, pedig mennyire szerette a kisvilágot! Nem múlt el hét, hogy 2-szer 3-szor össze nem. fogdosott volna 8—10 gyereket az utczán, hogy magához hiva őket, méztől csurgó ropogós kiflivel vagy gyümölcsfélével megvendégelje. Iskolánk csak egy volt, 3 osztályú elemi, a melyben H o f e k e r Ferencz mint igazgató és Jurman János, Szahota Mihály mint tanítók működtek. Magától érthetőleg fiuk és leányok együttesen élvezték az oktatást, mert az egész iskola-épületben alig volt 4—5 szoba, melyekből az igazgatónak még lakásra is kellett kitelnie. Színházunk szintén csak egy volt, a mai színkör, melyben ugyan kitűnő erők, mint Alsdorf és neje, Hirsch Henrik és öcscse Mór, Rótt stb. működtek, de persze németül. Megelőzte a színkört a mai krisztinavárosi polgári iskola helyén állott „Kaiser von Oesterreich“- hez czimzett vendéglő „nagy“ termében berendezett színház, a mely terem azonban egyáltalában a mai redoutban lefolyó mulatságok és előadásokhoz hasonló szórakoztatások czél- jaira szolgált. A 60-as évek végén azután Leeb Mátyás, volt színházi szabó, később egyúttal luvaros is, a mai Krisztina-utcza végén, közvetlenül a déli vasút indóháza előtt, egy alig 150 személyre elégséges házi kertben, a legprimitívebb módon nyílt színházat rendezett be, melyben némelykor ugyan szintén egész jó színészek, mint: Pohl és neje, Rótt, Klein stb. léptek fel, de magától érthetőleg, ezek is csak németül játszottak. 1 Egyleteink nem voltak és a társadalmi élet élvezői e tekintetben kizárólag a „Kaiser von Oesterreich“-ra szorítkoztak, míg nem a Krisztina-utczában fekvő, mostani Krantz- féle ház helyén volt alig 3 méter magas épületben üzemben tartott Kleber-féle kávéház és vendéglő nyílt meg, a. melynek meglehetős nagy kertjében nyáron góklerek és népdalnokok léptek fel és a mely kávéház játszószobájában nem egy polgár keservesen szerzett pénze, vagyona, ferblin ííszott el. Nagyban élvezték elődeink a vadászatot, mert még volt vad és azt a sportot az egész v.déken minden polgár szabadon űzhette. Tűzoltóink nem voltak. A tűzoltás Zsák H. kéményseprő-mester nehány legényére volt bízva, kik a templom-harang felreverése és a nmp'om tornyon a tűz irányában kitűzött vörös zászló által éríesittetek a pusztító elemről, azután gyahg, futó lépésben, létrával a hátukon indultak a színhelyre, a hol rendesen jó sokáig várhatlak, mig n ígérkezett a községháza melletti (volt Szt - János-hid) színben lovak készenagy cselekedetét be kellett írni, hogy tanuljon meg egyet s ez legyen törvénye : Ne hazudj ! Ebben a naplóban sok tarka volt. 186* Szept. 22. Ma a zsidó tanítóra dobtam egy követ, mert láttam, hogy a szegény Áron fiát minden igaz ok nélkül megverte. 186*. Okt. 9. A rektor gyerekét megvertem, mert madárfészket vert le a fáról. 186*. Nov 7. Egy paraszt fiúnak megráztam a fülét, mert egy kutyát minden igaz nélkül oldalba rúgott,“ Ilyen s ehez hasonló dolgokból, tényekből állt Ábris urfi naplója s korán hozzászokott ahoz, hogy a hazugság bűn s az ártatlant védje. — Csak jó szive legyen, szokta mondani az öreg ur Jánosnak, kivel minden gondolatát közölte. — Olyan jó szive van az urfinak nagyságos uram, hogy ha az igazság, meg a jóság a mennybéli hajlékokat elhagynák, csakis az urfi szivében lehetnének harmadnapos vendégek. — Csak a betű után kapaszkodnék jobban. — Van ő neki maga magához való esze, nem kellene kölcsön kérni, sőt ha magamforma ember kölcsön kérne tőle, ha százan lennénk is, maradna neki elég. — Nem esett a feje lágyára. — De nem ám nagyságos uram. — Ha tudós embernek neveltem volna, nem lenne ilyen erős, egészséges. — Csak a szive legyen jó, ha majd ©jprszág-világot lát, tanul abból többet, mint >ktől a nyavodás lepkefogdosó instruktoi ’ — Majd meglátjuk. Ilyen beszélgetést sokszor folytattak a nagyságos ur és kocsisa, mert ha János parasztember volt is, de az esze nem járt gyalog. Ő volt az egyetlen ember, ki Ábrisnak meg mert mondani mindent, szerette is a vén szolgát, titokban még apja könyveiből is olvasott, csakhogy Jánosnak mesélhessen valamit. így nőtt fel Ábris s lett 18 éves, a mikor atyja nagykorusitotta s átadta vagyonát. — Hadd tanuljon vele bánni, mert hála istennek, azt megtanulta, hogy ne nyujiózkod- jék a takaróján túl. A ki ezt megtanulta, az járhat a maga lábán. Húsz éves korában elküldte utazni Ábrist s mLe két év múlva visszatért, apja már a családi sírboltban aludta az igazak felbeszakit- hatlan álmát. Mikor a vér 'parancsok Az idő az ifjúság könnyeit igen hamar letörli. Ábris kibékült sorsával s az első fájdalmas benyomások elenyésztésével, a megye leg- vigabb czimborája lett. Egy gazdag örökösnek nagyobb az udvara, mint egy száműzött fejedelmé. Valamennyi vig czimbora bucsujárást tartott Ábrishoz, istállójában a vendég-lovakból még az egri érsek is tisztességes ménest alakíthatott volna. Az asztalnál evett annyi ember, mint valamelyik kis vármegye föispáni instal- láczióján. A legpajzánabb uri-élczek nála születtek s kihiresedett a csinjéről tizenhárom vármegyében. Eltűrtek neki mindent, ha valakinek bal kezével sebet okozott, jobb kegyel kötette be. Nem volt szegény ördög, nem lehetett falu rossza, nem ugatta a kutya. — Ha teszi, jól teszi, ur, van módja benne ! Álris ur hőse volt a salonoknak s a paraszt lakodalmaknak egyaránt. Ott imádták, mert tudott igazi gavallér lenni, itt róla szóltak a népdalok. Halomszámra, gomba módjára nőttek ezek s a mint a dtágakincs Sárik, Juczik, Fannak gondoltak ki, énekelték azt „klavir“ mellett is. Ott volt az a nóta: Selyem kalap fürtös suba, Nem minden fattyú hordhatja; Hej Kiskuton csak egy hordja, Az Ábris ur eszemadta. Elmentem a temetőbe, Megbotlott a lábam kőbe; Nem a köbe botlottam meg, Ábris urfit öleltem meg. Ezek a nóták az ő kalandos életének éle'nk naplói voltak. Ha szeretett, ha mulatott, ha hűtlen volt, ha valakit rászedett, „szállt a madár ágról ágra, szállt a nóta szájról szájra.“ A Kender Zsófit mikor elhagyta Ábris ur, akkor énekelték róla. Perbenyik nem város, Helmeczczel határos; Oda jár Ábris ur egy szép barna lányhoz. Ezüstben, aranyban, Zinóros dolmányban — Most is az én kendőm van a lajbliában ! (Folyt, köv.) ' i 'A'-----—...> •• i