Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-21 / 12. szám

Márczius 21. Budapest, 1897. (2) BUDA és "VIDÉKE sülé t“-nek f. hó 8-án tartott közgyű­lésén dr. Preyer Hugó szavait hallották : — ügy érzem uraim, mintha egy jobb sorsra érdemes eszme temetésére jöttünk volna. — Ezzel kezdé beszédét a szónok. — Pedig tudom, hogy mind­nyájan irtózunk ettől a gondolattól. Még számosán vannak, a kik szerény buz- gólkodásunk gyümölcsét élvezni akar­ják, de mi magunk a munka folytatá­sára gyengéknek bizonyultunk. Elhagy­tak bennünket sokan s most itt vagyunk egyedül mi az úttörők s hiszem azért, hogy uj erőt merítve a Magyar i s- kolaEgyesülettel testvéresüíve, a mutatkozott nehézségekkel ismét fel­vegyük a harczot. Tehát ha meg is halt a Magyar Egyesület, de ismét feltámadt s fogadjuk meg kedves honfitársaira, mig izmainkat s szellemünket egy csepp erő is lakja, a szent czél elöl nem té­rünk el soha! Látni és érezni kellett volna a ha­tást, mely e beszédet követte, nem ta­gadhatta volna senki, hogy ha kevesen is, de vannak még lelkes magyarok. És lapunk a Buda és Vidéke, mely ed­dig is őszinte támogatója volt a Magyar Egyesületnek jó vagy balsorsában is, de követni fogja őt. Mi még csak azt fűzzük a dolog­hoz, hogy igaza van Szemere Miklósnak, mikor a magyar hazájában ily eszkö­zökhöz fordulva, nemzetiességét megőr­zendő és ápolandó, ily részvétlenségre talál: Nem boldog a magyar! A Magyar Egyesületnek f. hó 8-án tartott közgyűléséről saját tudósitónk a következőkép számol be. A lipótutczai felsőbb leányiskola nagytermében f. hó 6-án d. u. 6 órakor tartotta közgyűlését a Magyar Egyesü­let. Jelen voltak Kiéli István elnök, Dr. Balogh Sándor jegyző, Hahóthy Sándor főtitkár, Dr. Való Simon. Dr. Ereyer Hugó, Véry Károly, Szávoszt Emil, Dr. Vasskó Endre, Dr .Balogh Sándor, Dr. Arady An­tal, Bánó József, Id. Cséri Lajos, Svahulay Istv., Madarász József, Frey József, Boros Ármin, Kimer Károly, Burián László, Fettig György, Bellagh Kálmán, Dr. Kléh László, Várnai Lipót, Id. Morlin Imre, Dr. Nemes Antal, Politzer Zsig. Vaunek Antal, Lejthényi György, Dr. Majtlis Mór, Fekete György, Eisenstock Imre, Körömy János, Bock János, Cseri Kálmán, Barabás Béla, Nyisnyánszky István, Németh Antal, Holub Károly, Novák Sándor, Gáborhelyi Kálmán, Ta- mássy Adolf, Pártos Béla, Fehér Jenő. Kléh István elnök nyitotta meg az ülést s a jegyzőkönyv felolvasása után annak hitelesítésére id. Cséry Lajost, Morlin Imrét és Sigray Pált kérte fel. Első sorban a Magyar Egyesületnek a Magyar Iskola Egyesülettel kötött s az egybeolvadásra vonatkozó szerződé­sét tárgyalták. Szerződés. Mely egyrészről a „Magyar Egye­sület“ — képviselve kormányzótanácsa által — másrészről az „Országos Ma­gyar Iskola Egyesület“ képviseletében az illető egyesületek közgyűlése jóvá­hagyásának fentartásával következőleg köttetett : 1. Mindkét egyesület meggyőződvén arról, hogy ugyanazon czélt: a magyar szellem ébresztését, a közművelődés fej­lesztését és a magyar nyelv terjesztését tűzték ki feladatukul és hogy ennek megvalósítására ugyanazon szellemi és erkölcsi eszközöket használják, sőt tag­jainak egy jó része is mindkét egyesü­letben tagsági joggal bir, kölcsönösen elhatározzák, hogy az erők egyesítése és hathatósabb érvényesítése végett egy­mással egyesülnek oly módon, hogy 2. a Magyar Egyesület alapitóképen „Magyar Egyesület alapítvá­nya“ név alatt belép az Országos Ma­gyar Iskola Egyesületbe, az Magyar Is­kola Egyesület pedig örömmel és kész­séggel fogadja kebelére a testvér Magyar Egyesületet. — E végből 3. a Magyar Egyesület mint egye­sület további önálló működését, ezen szerződés jogerőre emelkedése után, megszünteti, vagyonát pedig — mely a •/. alatt ide fűzött vagyon mérleg szerint: a) magyar királyi korona jára­dékban 7200 korona . . 3582 frt. b) még be nem fizetett alapít­ványi követelésben. . . 1100 „ c) készpénz...........................1021 „ d) Budapest szék.-főv. közgyű­lése által 1895. évi 216. sz. alatt a Magyar Egyesületnek még 1898. évre 500 frt se­gély összeg..................... 500 „ vagyis a mennyiben a követe­lések befolynak. . . . 6203 frt. azaz hatezerkétszázhárom osztr. értékű forintot tesz tisztán, azaz minden te­her nélkül, mindazáltal az alantabb fel­sorolt korlátozással az Országos Magyar Iskola Egyesületnek átadja, felhatalmaz­ván az Országos Magyar Iskola Egye­sületet, hogy a Magyar Egyesületnek fent említett követeléseit behajthassa. A felsorolt vagyon átadás után még netán fenmaradő készpénz összeg, vala­mint a jövendőben netán még adomány, hagyomány vagy bármi czimen kifeje­zetten a Magyar Egyesület javára befo­lyandó összegek a Magyar Egyesület alapítványát fogja gyarapítani. 4. Az alapítvány tőkéje érintetle­nül fog fentartatni s csupán annak ka­matai lesznek felhasználhatók. 5. Az alapítvány kamataiból — ezek erejéig — első sorban a Magyar Egye­sület által felállított és eddig sikerrel működő magyar nyelvi tanfolyamok lesz­nek fentartandók mindaddig, mig azok fentartása szükségesnek mutatkozik. — Továbbá jegyzék mellett átveszi az Or­szágos Magyar Iskola Egyesület a Ma­gyar Egyesülettől az általa tervezett népkönyvtárak számára gyűjtött könyve­ket felhasználás végett. A kamatoknak fenrnaradó része fe­lett az Országos Magyar Iskola Egyesü­let szabadon rendelkezik. 6. A Magyar Egyesületnek összes tagjai mindaddig, mig tagságuk ideje az alapszabályaik értelmében le nem jár, got szigorúan titokban tartani. — Az illető • most nincs itt, betegnek jelentette magát, de én hiszem, hogy csak időt akar nyerni a hiányzó pénz megszerzésére, és hiszem is, hogy a hiányt pótolni,fogja s az ügyet lehető kedvezően intézi el. Én nagyon sajnálom az illetőt, én feltétlenül megbíztam benne, kép­telennek tartottam ilyes dolog elkövetésére, de úgy látszik — csalódtam. Kérem még egyszer, hogy legyenek szívesek az egész dolgot titokban tartani, annál inkább, mert vizsgálat még nem volt és nem is lehet tudni, hogy mennyi lehet az elsikkasztott összeg. — Talán 2—300 forint, — találgatja az egyik. Lehet az ezer is — mondja a másik. Kérem az uraKat, ne beszéljenek er­ről többet, — mondja a főnök. Nekem igen nagy okom volt arra, hogy e sikkasztás engemet meglehetősen felizgas­son, mert úgy éreztem, hogy ebben a sikkasz­tásban nekem is részem van. Hogy tisztázzam a helyzetet, a főnökhöz fordultam és hozzá következőképen szóltam. — Főnök ur! Kérem, engedje meg, hogy ez ügyben egy kérdést tehessek. Ebben a kérdésben ez idő szerint nem tárgyalok, — felelt a főnök — és utasítom | önt, hogy hallgasson. i — De kérem, főnök ur! — Semmi kérem. A legfontosabb hiva­tali titkokat kifecsegik, a hivatalt rossz hírbe hozzák és legyek ón érte a felelős. Elég ba­jom van nekem úgy is. Akárki akármi hibát tesz, mindjárt engem vesznek elő, mintha én mindegyiknek a háta megett lehetnék. — Főnök ur, alázatosan kérem, — szóltam í ismét, — nagyon fontos okaim vannak tudni, hogy való-e csakugyan ez a sikkasztás, mert én ezt az éjjel megálmodtam. | — Mit? megálmodta? — Meg. — No, most fontoskodni akar, mondja a báró. — Ne nevettesse ki magát! — mondja a másik. — Lehet, hogy megálmodta,— mondja a harmadik, — néha ez is megesik.-f- Nem kellett azt megálmodni, mondta 1 a negyedik, hiszen azt minden józan eszű ember előre is megjövendölhette volna, a ki Palit és urizáló szokásait ismerte. — Megálmodtam a sikkasztást és csak arra vagyok kiváncsi, hogy hogyan tudódott ki a sikkasztás. — Én, a mint már mondtam, mondja a főnök, további fejleményekig semmit nem szól­' hatok és ez idő szerint az egész ügyet hiva­talos titoknak jelentettem ki. Hanem mondja csak mit álmodott. — Én azt álmodtam, hogy Katófalvy Pál kollégám hozzám jött és igy szólt: — Eu — mióta egymást ismerjük — Ont soha ki nem állhattam, az Ön személye előt­j tem mindig igen ellenszenves volt. De a hosszú idő alatt, mióta egymást ismerjük, megismertem, hogy barátságtalan, szögletes I modora mellett a legjobb szivü ember a hi­vatalban. Én most igen nagy bajban vagyok, egyedül Önhöz fordulok, mert csak egyedül Önben van bizalmam. Segítsen rajtam, ha tud, mert különben végem van. — De hát mi baja ? kérdeztem. — Sikkasztottam — felelte — 500 forin­tot, ebből 250 forintot meg bírok 'téríteni, de 250 forintot már nem bírok sehonnan előte­i remteni. Nem bírtam már a lelkemen tovább viselni bűnös üzelmeimnek tudatát, azért jöt­tem Önhöz, ha kisegíthet, örökre lekötele­zettje, egy élettel adósa leszek, ellenben főbe lövöm magamat. Persze pénz kellett volna neki azonnal, de nem adhattam. Erre azt mondta, hogy

Next

/
Thumbnails
Contents