Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1897-03-14 / 11. szám

Budapest, 1897. (8) a maga eredetiségében adja tovább a drága árpalét. 0 látja el a legtöbb budai vendéglőt. Hanem hát becsületes jellemes üzletember nem is tehet másként; ez is egy k titka a bol­dogulásnak, és vagyoni gyarapodásnak. Popper Antal nem az az ember, ki az ismeretséget hajhászná. Egyszerű, egyenes jellemű ember, a ki beéri azzal, ha a saját személye helyett, a sörének szerez ismerősöket. A társaságot azért igen kedveli, s a társaságban ő is ked­velt egyén, a ki friss kedélyével, elmés tréfái­val szórakoztatni és mulattatni is tud. Egyéb­ként pedig egyike a legszorgalmasabb üzlet­embereknek, ki nem várja ölbe tett kezekkel a szerencse Istenasszonyának látogatását, ha­nem korra reggeltől késő estig jár, tesz-vesz és munkálkodik, miáltal üzlet- és embertár­sainak tiszteletét s becsülését méltán kiérde­melte. Felhívás a zivatarok meg­figyelésére. A zivatarok geográfiai elterjedésének, évi és napi periódusának, húzódásának ismerete első sorban ugyan csak a tudomány emberét érdekelheti, de a zivatarokkal járó záporesők (felhőszakadások), jégverések, villámcsapások tanulmányozása a gyakorlati életbe is erősen belevág. Mindeme tanulmányokhoz azonban elen­gedhetetlen feltétel a sűrű észlelési hálózat meg- j bizható észlelőkkel. Európa nyugoti államaiban már évek óta működnek ily zivatarmegfigyelő hálózatok. Hazánkban e téren szintén megtörtént már a múlt évben az első lépés. A m. kir. országos meteorológiai és föld- mágnességi intézet igazgatója, dr. Konkoly- Thege Miklós, hogy a vezetése alatt álló intézet tevékenységét ily irányba is kiterjeszsze, rendes meteorológia hálózatának észlelőit levelezőla­pokkal látta el a zivatarok jelentésére. Ez a hálózat — sajnos — még igen gyér. Hogy a hálózat hazánkban is lehetős űrűvé tegyük, nem marad más hátra, mint a nagy közönségben keresni munkatársakat. A természet minden igazi barátjához s különösen azokhoz fordulunk kérésünkkel, a kiket foglalkozásuk nyári időben is otthonuk körül tart: lépjenek ke a meteorológiai intézet megfigyelői közé, avagy legalább kíséreljék" meg ezt a csekély fáradsággal járó s végeredmé­nyében annyira tanulságos munkát. Az egész munka pár sor Írásból áll s egy egy egész évben legfeljebb 30—40 szer is­métlődik. A m. kir. országos meteorológiai és fold- mágnességi intézet készséggel küld kellő számú portomentes levelező lapot és utasítást mind­azoknak, kik az intézet igazgatóságához (Bu­dapest, II., fő-utcza 6. sz.) czimzett egyszerű levelező-lapon abbeli szándékukat bejelentik, j hogy belépnek a magyar zivatarmegfigyelő há j lózat észlelői közé. A vállalkozás — a természetes erkölcsi I kötelezettségen kívül — semmi egyébbre nem kötelez és semmi kiadással nem jár. A vadásztársaság 1896-ban. A lövész egyesület kebelében alakult va­dásztársaság évi jelentéséből megtudjuk, hogy a vadásztársaság a székesfőváros I.—III. kerü­letének vadászterületén kívül még a zsámbéki vadászterületet évi 220 frt bérért, a páty—telki uradalmi erdő területét évi 105 frt bérért, a Páty község te ületet évi 370 írtért, abuda-örsi volt úrbéresek erdejét évi 71 frt bérért bírja. A vadak kímélése szempontjából több hasznos intézkedéseket tett, igy a foglyok lőhetési ide­jét augusztus 15-ig megszorította, őz-suta lövé­sét egyáltalán, az őzbak lövését augusztus 1-ig tilalom alá helyezte. Egy igen szép fáczánost létesített a kőérberkí pagonyban és védeliniil egy fáczánőrt alkalmazott; a fáczános igen szé­BUDA és VIDÉKE pen fejlődik. Megtudjuk a jelentésből, hogy 840 vadászat történt a vadásztársaság tagjai részé­ről, és hogy 2768 darab vad esett zsákmányul, a melyből a társaság pénztárára is haszon há­ramlóit, mert szabályként el van állítva, hogy egy napon minden lőtt két nyulon felüli minden egyesért 1 frtot, és négy fogolyon felüli minden egyes fogolyért 50 kr. fizetendő, mely 68 frt 50 krt hozott a vadásztársaság pénztárának. Öt társas-vadászat volt igen kedvező eredménynyel. A vadorzóknak is meggyűlt a társasággal a baja, mert 22 vadórzási esetet tárgyalt a hatóság. A kártékony vadak pusztításában sem volt hiány, a mennyiben az erdőőrök 586 ilyen kártékony vadnak életét semmisítették meg. ezek között volt 96 kóbor kutya is. A vadásztársaság, bi­zottsága Lung György elnöklete alatt 10 Ízben foglalkozott a társaság ügyeivel. A társaság tagjainak száma 80 volt, kik közül'67 évi 50 frt és 13 évi 40 frt tagsági dijat fizetett A folyó évi január 24-én és folytatólagosan febr 8-án megtartott közgyűlés megválasztotta 1897. évre a tisztikart és a választmányt.A választás ered­ménye a következő : elnök : Stesser József mi­niszteri tanácsos ; alelnölc: Ptcz István minisz­teri számtanácsos; vadászmester: Litschauer Rezső, magánhivatalnok •,pénztárnok: dr. Kertész Kálmán, múzeumi tisztviselő; jegyző: Blau Oszkár ügyvédjelölt. Választmányi tagokká meg választattak : Andrássy Antal. dr. Faltay László, ifj. Holtzspach Nándor, dr. Kepes László, Lag- ler Gyula, Liptay Lajos, Pálmai Andor, dr. Péchy Jáuos, Plachy Gyula, Ruttner Kálmán, Zaitz József. Zboray Gyula. Az évi jelentésből sajnosán olvassuk ki azt, hogy az egyesület tisztikarában a vadász társaság régi oszlopos tagjai közül sokan hiá­nyoznak. Hiányozik az elnök Lung György és hiányzik ifjabb Bum József is és többen leg­tapasztaltabb jó vadászok. ^ Cselka Nándor, t A magyar főpapság egyik kiváló tagja hunyta le hosszú, munkás élete után örökre szemeit. Cselka Nándor czimzetes püspök, Bu­dapest székes főváros érseki helynöke Cselka Nándor mintaképe volt a modern fölfogásu ma­gyar papnak; erősen vallásos, de józan fő, a mely a legnemesebb szívvel párosult. Előtte minden ember egyenlő volt. A papnevelő inté­zet növendékei rektorukat veszítették benne. 0 volt Budapest első érseki helynöke s az öt esztendő alatt, a melyben a tisztét viselte, nem egyszer bizonyította be, hogy nemcsak igazi katholikus, tetőtől talpig magyar, hanem politi­kailag is kiváló szerepre van hivatva. Cselka Nándor 1834 julius 10-én született Hontmegyében, Vámos-Mikolán. Atyja Cselka Károly jegyző és kántor tanító volt s ő vezette be fiát az ismeretek elemeibe. Később a rend­kívül szorgalmasan tanuló Nándor Selmeczbá- nyára, a kegyes tanitórendiek gimnáziumába került 8 onnan a IV-ik gymnázium elvégezése után Es.' ergomba ment. Ott találta őt a sza- badságharcz szele s az akkor még alig 15 éves ifjú az első hírre beállt az ott állomásozó va­dászzászlóaljba. Katonaélete azonban csak né­hány napig tartott, mert az ezredes a testalka­tára gyenge fiút jóakaró szavakkal visszaküldte az iskolába. Cselka a hatodik gymnázium elvégzése után belépett az esztergommegyei növendék­papok sorába s Pozsonyban s később a nagy­szombati szemináriumba került, a hol jeles ta­nárai : Hidassy, Ramassa, Császka, Szuppan, nagy hatással voltak reá. Theológiai tanulmányait a bécsi Pázmán- intézetben kezdte, de onnan az erősen magyar érzelmű szókimondó Cselkát— „nehogy a szel­lemet rontsa“ — visszaküldték Budapestre. Ál- dozárrá 1857 julius 27-én szentelték fel s Hont- megyébe Varcóra nevezték ki káplánnak, fél év múlva pedig Buda-Ujlakra helyezték át és pozsonyi kanonokká történt kineveztetéseig ál­landóan a fővárosban maradt. Újlakról a Te­rézvárosba, majd 1864-ben a belvárosba s innen ismét a Terézvárosba került. 1869-től 1872-ig Márczius 14. a Eeligió egyházi és irodalomi folyóiratot szer késztette s IX. Pius pápa 1871-ben sajátkezű aláírással ellátott brévével tüntette ki. A Reli­gion kívül még a „Katholikus kérdésekéét, továbbá a „Fasciculi ecclesiastici“ és a „Tár­sulati Értesítő“ folyóiratokat is szerkesztette. Közel busz évi káplánkodásának ideje után 1877 május 2-án óbudai plébánossá választották meg. Ó-Budán való működését az óbudai ká­polna, a kálvária, a Mária- és a Damazus ká­polna restaurálása, valamint az uj temető újjá­alakítása hirdetik. A főváros kórházaiban az ő indítványaira hozták be az apácza-ápolónőket. 1878-ban fővárosi bizottsági taggá választot­ták, 1882-ben a budapesti egyházkerület espe­resévé lett s beiktatása napján, julius 27-én tartotta ezüst miséjét. Mint budapesti esperes ő rendszeresítette a magyar istentiszteleteket. 1886-ban súlyos betegség vette elő s csak két év múlva javult egészsége, a mikor lelkipásztorságának 30 éves jubileumát meg is ünnepelték. Ez évben ment Pozsonyba kanonoknak, a mi az ő hite szerint is egyértelmű volt a végleges nyugalommal. Kelletlenül törődött bele s még a vaskoronarend, a melylyel kitüntették, sem vigasztalhatta a munkás papot. Időközben Esztergomban kanonok állás üresedett s az uj herczegprimás Cselkát ismét kihozta kényszer nyugalmából, kinevezvén őt esztergomi kanonoknak, budapesti érseki helynöknek. Műemlékek fenntartása. A közművelődési ministerium költségve­tésének tárgyalásakor Visegrád újra felépítése is szóba jött. Közöljük az országgyűlési tudó­sításból ezt a részt: Gróf Benyovszky Sámdor: A felvett összeg elégtelen e czélokra, azért is kéri a vallás- és közoktatásügyi minister!., legyen szives a jövő évi költségvetésbe ennél nagyobb és e czélok­ra megfelelő összeget felvenni. Legszebb épü­leteink, templomaink, palotáink elpusztultak a török világban, műemlékeink száma úgyis cse­kély, igyekezzünk tehát legalább ezeket fentar- tani és megmenteni az en37észettől. A mi az ásatásokat illeti, ezek dolgában is még nagyon hátra vagyunk. Vegyünk példát az olaszoktól. Vájjon intézkedtek-e kellőleg, hogy a bu­dai kir. várpalota építésénél napfényre kerülő régiségek kellő oltalomba részesüljenek és el ne kallódjanak? Azt hiszi, mindnyájan nagyon örvendenénk azon, ha a történelmi nevezetességű és jelenleg romokban heverő Visegrád ismét helyreállittat- nék. De visszatart a nagy költség és kiadás. Azt hiszi, hogy Visegrádot az államnak min­den nagyobb megterheltetése nélkül rekonstru­álni lehetne. Visegrád ugyanis nagyon egész­séges helyen és gyönyörűen fekszik, közel a fővároshoz. Az a kérdés merül fel. nem lehet­ne-e a korona-uradalom tulajdonát képező Vi- segrádból jókora területeket kihasítani, ezeket parczellázni és villa-telepek számára eladni. Azt hiszi, hogy lehetne, és abban az esetben az abból befolyó összegeket szukczesszive évekre beosztva, esetleg a történelmi neveze­tességű romok rekonstrukcziójára fordítani. ~\Vlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi miniszter: Úgy a budavári, mint a fegyvertári épületnél, gond van arra fordítva, hogy az ott napfényre kerülő régiségek kellőleg megóvas- sanak. A visegrádi viilaépitési terv is, bár ez resszorthoz tartozik, igen figyelemre méltó. Még csak azt jegyzi meg, hogy a műemlékek orszá­gos bizottsága meglehetős élénk tevékenységet fejtett ki a legközelebb lefolyt időben is, A „Buda és Vidéke“ számtalanszor sür­gette Visegrád reconstrukczióját, mely nem csak a történeti kegyeletnek felelne meg, de egy község fellendülését is eredményezné. Elisme­résünket fejezzük ki Gróf Benyovszky Sándor képviselő urnák, hogy N\ lasBics Gyula minister urnák alkalmat adott, hogy ezt a szép tervet megvalósítsa.

Next

/
Thumbnails
Contents