Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-21 / 47. szám
Budapest, 1807 (3.) B U I) A és V 1 D E k K November 21. deoH, H a y p á 1 Benő, E b e r 1 i n g József, D e 1 - M e d i k o Ágoston, F re i b e r g e r Pál családjaikkal, B o z ó k y István, S z ő t s András, még igen sok szép fiatal leány, asszony és fiatal ember A meghívott vendégek jóval 8 óra előtt gyülekeztek hozván magukkal teméntelen sok gyönyörűbbnél gyönyörűbb virágot s még több jó kívánságot a 30 éves házasultak részére. Elhozták jó kívánságaikat a községi szeretetház növendékei is egy kiváló szép beszédben, melyre az őszfejü ifjú lelkű vőlegény könnyezve felelt s meghívta asztalához a jó kívánó fiukat is Az ünnepély tulajdonképpen akkor vette kezdetét, midőn Sándor bátyánk nem tagadván meg ez alkalommal sem kurucz katona mi volt já t „e 1 ő r e“ kiáltással a dúsan megrakott görnyedő asztalokhoz szólította vendégeit, figyelmesen gondoskodva a helybeosztásnál arról, hogy „Jobbizü legyen a falat“ mindenkinek egy-egy szdp nő szomszédságában s ellenállhatatlan kinálgatásával. Megkapó jelenet volt, midőn az öreg habzó serleggel kezében ecsetelte házasságának eltöltött 30 évét, felmutatta a 30 év- előtti menyasszony koszorút üveg alatti keretbe foglalva mint bű családi életének megőrzött simholminál közben a házas élettel járó feladatot hozván fel viharos derültség közepeire, mint katona viselt ember duplán számítván a hadi éveket, 60 házassági évet kívánt részére elismerni, mely azonban cseppet sem volt eredmény télén idő, mert hisz a kedves gólya ez alatt éppen 13 szór szált le háza tetejére. Az öreg úrnak humorral fűszerezett kedves előadását élénk tetszészajjal honorálta a díszes ünneplő közönség. Majd a kerület vezéréhez méltóan Rupp Zsigmond nyitotta meg igen emelkedett hangú beszéddel a felköszöntők sorát, mely után alkalma nyílt mindenkinek szive teljével adózni az ünnepelt férfiú és kedves családja iránti tisztelete és becsülésének. Asztalbontás után az ünneplők tánczra perdültek s ugyancsak rakták a ropogóst hajnalig széles kedvvel s lelki örömmel. A díszbe öltözött Sándor bátyánk mellén ragyogó kitüntetések jelvényeire mutatva, pipaszó mellett, kérdi egyik vendég azok eredetét, mire ő a kellő felvilágosítással szolgálván, büszke önérzettel szomngatva hosszasan, az egyiket ismételten hangsúlyozta, hogy ezt „P i s k i - n é 1 szereztem.“ A vig társaság azzal az óhajjal távozott, hogy dupla számítás nélkül is megérje házasságának 60 évét. Uj fővárosi adók. A fővárosnak nagy baja van a deficzit- tel, melyet a pajtáskodó helytelen pénzügyi gaz dálkodás juttatott költségvetésébe. Képtelen nél képtelenebb tervek merültek fel, hogy •a deficzitet eltüntessék, hogy a fenyegető pénzű gyi zavarokat elhárítsák. Minden áron csak az okozatot, magát a hiányt tekintették, inig annak tulajdonképeni okaira egyáltalán nem fordítottak figyelmet s nem fordítanak még ma sem. Mert a főváros képviselőinek és tanácsosainak nem azon kellene fárasztaui elméjüket, hogy miképpen emeljék a polgárok adóterheit, hanem inkább, hogy a kiadásokat csökkentsék, a lassú és drága adminisztrácziót olcsóbbá tegyék. Ezeknek hangsúlyozását tartottuk egyelőre szükségesnek abból az alkalomból hogy a IV. ügyosztálya közgyűlés és tanács megbízásából javaslatot dolgozott ki, a mely még súlyosabbá tenné a fővárosi polgárok amúgy is eléggé nehéz helyzetét. A javaslat a következő : 1. A főváros községi intézményeinek vagy szolgáltatásainak igénybe vétele vagy használata fejében szedett adószerű járulékok, különösen a kövezési és csatornaépítési járulékok revizió alá veendők főleg azon czélból, hogy azok pénzügyi szempontból intenzivebben kihasználhatók legyenek ; továbbá megfontolás és tárgyalás alá veendő : vájjon az egyes közigazgatási ágazatok keretében meglevő járulékokon kívül nem volna-e czélszerü újabb járulékokat behozni s azokat összhangzó rendszerbe foglalni. 2. A közgyűlés mondja ki elvben ak ö z- s é g i jövedelmi adó behozatalának szükségességét, egyben intézzen a pénzügymi- nister úrhoz felterjesztés utján kérdést arra nézve, vájjon hajlandó lenne-e a községi jövedelmi adó behozatala czéljából szükséges törvényhozási intézkedésre nézve kezdeményező lépéseket tenni. 3. Addig is, inig a községi jövedelmi adó behozatalának kérdése végleg eldöntetik, határozza el a közgyűlés az 1868. évi XXXVIII. t -ez. 35 §-a alapján 5 százalékos is- k ólai ad ó n a k 1898. évi január hó 1 tői leendő behozatalát, a melynek bevétele átmenetileg a szükséges mértékben az 1898. évi költségelőirányzati hiány fedezésére fordítható. azontúl azonban kizárólag az iskolába és kisdedóvóba járó növendékek évi szaporodásának megfelelő népoktatási intézetek létesítésére fordítandó. 4. A mennyiben az 1899. évi költségelőirányzat összeállítása alkalmával az esetleges hiány az időközben megnyitott vagy fokozott bevételi forrásokból fedezhető nem lenne, további fedezeti alapul a házbérkrajczárok mérsékelt emelését ajánljuk. 5. A telekár emelkedések megadóztatása czéljából beható tanulmányok alapján konkrét javaslat készítendő, egyszersmind a fíőváros külterjes fejlődésének korlátozására nézve megindított tárgyalások kiterjesztendők arra nézve, vájjon nem volna-e ezen kérdés megfelelő adók vagy fokozottabb járulékok behozatala utján czélszeriien megoldható. 6. A színházi stb. beléptijegyek megadóztatásának elejtése mellett vétessék revizió a mutatván y~i és előadási engedély dijak megállapítására vonatkozó 393/93 közgy. sz szabályzat 7. Határozza el a közgyűlés a szik- viz megadóztatását s rendelje el az erre vonatkozó szabályrendelet elkészítését és előterjesztését. Budai vigadó. Olvasóink előtt ismeretes, hogy a székes fővárosi törvényhatósági bizottság közgyűlése a II. kerületi törvényhatósági bizottsági tagok kezdeményezésére és megokolt indítványára elhatározta a budai társasélet fejlesztése czéljából a Duna jobbpartján fekvő városrészben egy vigadószerü épületnek létesítését és ennek helyéül a II kerületi Corviu-teret jelölvén ki, az ingatlanokat megszerezte, a lakásokat ki- ürittette, az épület terveire a pályázatot kihirdetvén, Kalina és Arkay műépítészek mint első pályadijat nyert tervezők tervei szerint a középületnek felépítését elhatározta. Az utolsó pillanatban, a midőn a vállalkozónak az épület lerombolásához kellett volna fogni a fővárosi pénzügyi és gazdasági bizottság arra való tekintettel, hogy a székes főváros az utolsó évben rossz gazdálkodás folytán kedvezőtlen viszonyok közé jutott, megsemmisittetni kívánta a közgyűlésnek első Ízben, 1894-ben hozott és azóta ismételve megerősített határozatát és a budai vigadó építésének elejtését javasolta. A tanács a f. hó 17-én tartott közgyűlés elé hozta az ügyet azzal, hogy a közgyűlés által eddig hozott határozatoknak végrehajtását javasolta. A jobboldali kerületekből küldött bizottsági ta- gokuak nehéz harcza volt e kérdésben. H e 1- t a i Ferencz és P o 1 ó n y i Géza erős támadásával szemben Rupp Zsigmond és K o 1- 1 á r Lajos lelkes felszólalásaikkal védték az ügyet és hála a budai bizottsági tagok ezúttal tanúsított példás összetartásának, az ügy diadalra jutott Ez az egyetlen példa is fényes tanúságot szolgáltat arra, hogy ha a jobbparti kerületekből küldött bizottsági tagok más fontos, közérdekű kérdésben is ily összetartást tanúsítanának, győzelemre juttatnák azt az ügyet, a melynek támogatására vállalkoztak. A midőn mint kuriózumot kiemeljük, hogy a budai bizottsági tagok közül az egyetlen Peri n g e r Ferencz 1. kerületi bizottsági tag vállalkozott arra a kevésbbé irigylésre méltó, mint inkább feltűnő szerepre, hogy a budai vigadó felépítése ellen szavazott, — szükségesnek tartjuk a budai közügyek iránt érdeklődő közönségnek tájékozására ide iktatni azoknak a törvényhatósági bizottsági tagoknak a névsorát, akik a közgyűlésen részt véve a tanács javaslatának támogatásával a budai vigadó létesítését elősegítették: Az I. kerületből: Bogisich Mihály, Dulovits Bébi. Eiszdotfer Gusztáv, Eizer Ede, Garancsy Mihály, Dr. Gombár Tivadar Hausz- mann Alajos, Dr. Hegedűs János, Dr. Heinrich Kálmán, Huszár Adolf, Dr. Jankovits János, Kassits Péter, Kertscher István, Kossuth nyi Geiza, Kranz Ede, Mauks János. Dr. Országé Sándor. Osztoics Mihály, Dr. Rosta- házy Kálmán, Rupp Imre, Scheich Károly, Somlyay József, Tichtl János, Wolf Márton. II. kerületből: Biscara Endre, Dr. Csorba Ferencz. Dr Darányi Ignácz, Deutsch Janos, Duma J. György. Eberling József, Eckermann Ede, Dr. Ernyei Mór, Freyberger Pál, Dr. Göőz József, Hebentanz Nándor, Kanyó Sándor, Kollár Lajos, Komoróczy Sándor, Lengyel Sándor. Lindmayer Ferencz, Dr. Ludvik Endre, Ludwigh János, Mayer József. Mihálovics Antal, Moldoványi Sándor, Ott Lajos, Dr Paldt Lajos. Dr Petsits Márk, Dr. Rácz Károly, Dr. Rónay Károly, Rupp Zsigmond. Schiller György, Szávoszt Alfons, Tabódy József, Zipernovszky Károly. III kerületből: Gerlóczy Károly alpolgármester, Augenstein Samu, Czajlik Alajos. Gyárfás Sándor, Gyulányi Adolf, Kirsch- hoffer Károly, Láng György, Dr. Ott Adátn ifj. Wéber József. Zboray Béla. Régi budai gyógyszerészek. Érdekes adatokat olvasunk id. S c h é d y Sándor munkájában: A magyarországi gyógyszerészet törté ti ete a régi budai gyógyszerészekről. A tudós szerző a XIV-ik és későbbi századokról ezeket jegyzi fel: Szorgalmasan látogatta a magyar ifjúság a hazai egyetemeket, hogy azokban legalább a vagyonosabb és tehetősebb rész egyszersmind a külföldi, különösen az olasz univerzitásokat is ne kereste volna fel tanulmányainak kiegészítése czéljából, ezt, hogy boldogult T a m á s s y szavaival éljünk, még feltételezni is vétek volna. Speczialís magyar gyógyszereinknek is nagy hire volt ebben az időben; Erzsébet királyné (1380) vizét az aqua regiát sajátkezüleg készítette Budán a királyi . várban és megküldötte minden fejedelemnek ; messze földön keresett gyógyszerek voltak az o 1 e u m karpathicurn és a pulvis Pan nonicus ruber is. A polgári jogok kifejlődésével alakultak meg Magyarországon az első polgári gyógyszertárak. Hogy mely Idő óta találhatók ilyenek hazánkban, azt pontosan megállapítani nam tudjuk, bár mint már említettük, a régi okiratok szerint az 1303. évben Budán egy Péter nevű gyógyszerész lakott, de ez az adat nem feltétlen, hitelességű. A Buda városi törvénykönyv, a melyet az 1244 évben kezdettek szerkeszteni, »Von der Apotheker“ ezimü fejezetében már, intézkedik a gyógyszerészekről. a mennyiben elrendeli, hogy azok semmi rőffel mérhető anyagot, ruhanemüeket ne áruljanak, csakis olyan dolgokat, a melyek régi
