Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-21 / 47. szám
November 21. Budapest. 1897. (2) kább csak a mcgvalósitás kérdésénél lép előtérbe. De ez a nehézség is inkább csak látszólagos és a tisztviselők közös egyetértésével a város és a kormány jóakaratu támogatásával könnyen megvalósítható. Hogyan? A köztisztviselők, magán- tisztviselők. orvosok, ügyvédek, kereskedők, földbirtokosok, iparosok, a kik egy telepen lakni szeretnének, megalakítanak egy házépítő szövetkezetét vagy egyletet, ez a szövetkezet vagy egylet a város valamelyik egészséges pontján egy nagyobb telket vásárolna, a melyet a tagok igényeihez képest kisebb-na- gyobb területekre osztana fel. Dr. G. I Emlékeim aszabadságharczából. Irta ; Dr. Hatala Péter. VI. Hentzi több Ízben bocsájtotta ki a váírba szorult polgárokat. Még April 23-án, az nap melynek éjjelén a császári csapatok elhagyták Pestet. felszólította a várban lakó polgárokat, hogy két bóra való élelemmel lássák el magukat, vagy távozzanak a várból, ügy látszik, a várbeliek és Görgei nézetén voltak: hívén, hogy a magyarok egy m«grohanással elveszik a várat. De ez nem sikerült. A polgárság kérvényt intézett Hentzihez, 'hogy a kimenekülést engedje meg. Ezt a parancsnok meg is engedte. — Estenként a Víziváros felé nyiló kapun kijöhettek. Egy kijött polgár elbeszélése után. a következőket közli a „Pester Zeitung“ május 9-iki száma. „Múlt hét pénteken az uj vár kaszárnyában honvédeink ágyúgolyói egy tisztet és ö t közlegényt megöltek. A bécsi kapu bástyáján a tűzérlegénység közül tiz e n h á- r o m elesett, huszonhat megsebesült. A Baíthyány-ház előtt s a fő őrhelyen elesett két tüzér, egynek a lábát ellőtték. Ugyanezen éjjel az ágyúgolyók n y o 1 c z ökröt és hat lovat ütöttek agyon. A királyi palota őrházai leégtek, minden a várban levő marhát, ökröt, lovat, a dísztérre hajtottak. Svábhegyi ágyúink egyik golyója egy huszonnégy fontos agyút teljesen szétrombolt. A vár épületei közt igen kevés az olyan ház melyet golyó nem ért; és ablak alig van. ga rózsát hármat, piros szegfűt kettőt. Néninek. Ő ugyanis az ajándékozónak szivét nézi. Néni olyan, mint másik anyám. Ha az 1 egyiknek, az édesnek, nincs jó kedve, másikhoz megyek. És viszont. Megyek nénihez. Miközben csöngetek, óvatosan ügyelek a bokré tára, a miben, mint emlitém már: sárga rózsa három, piros szegfű kettő. Es tán dúdolom is azt a bizonyos dalocskát, hogy helyettem kis virág ........ * * Mialatt ezek eszembe jutnak, fel s alá járok a boltban. — Fiam ne mászkálj annyit. Nyikorog a czipőd A ki igy szól: apám. Ő ugyanis újságot olvas. Leülök tehát Szivarom kialvófélben. * * * Ajtó nyílik. Virágaimat tartom. Nőcseléd szól: — A koporsóra ? Kérdi ób elszedi a bokrétámat. Majd kissé csodálkozva rajtam, meséli hogy hisz néni meghalt. Néni az édes, néni a jó, nincs többé. Bevezet a nénihez. A jó néni ott fekszik BUDA és VIDÉKÉ Szombaton este azt beszélte egy császári kapitány, hogy Bécs négy napos bombáztatása kétszáz ágyúval, nem volt oly óriási hatású, mint a magyarok lövöldözése. Hentzi mindazokat elfogatja, akik neki nem köszönnek. Valótlan, hogy a várbeli polgárok a mi támadó csapatainkra lőttek. Bár nem tagadható, hogy a budai várban, a polgári elem között is, sok hive lehet a sírba vitt abszolutisztikus háznak; úgy tetszik, hogy a lelkes hazafiak egyre növekvő száma, ennek a sárgafekete emléknek szerencsétlen maradványát is paralizálni fogja. Egy küldöttség járt Hentzinél, s ennek kérelmére kedden este kétezer ember kivonulhatott a várból. Az élelmiszer fogy. Hétfőn a vár polgári lakosságának számára csak hat öivröt adtak. Hir szerint már csak nyolczvan ökör van a varban, mely szalmán é 1 ő 8 kő d i k. Borban nincs hiány, s a katonaságnak bőven adnak belőle, azért többnyire részeg. Sok a beteg, úgy, hogy a szolgalatra alkalmas fegyveres legénység, körülbelül kétezer főnyi lehet. Eddig összesen nyolczvan ember esett el e hir szerint a várban. ..“ Hentzi erősen bízott abban, hogy május 14. és 15-ike közt megérkezik a felmentő császári sereg. A polgárokat is ezzel biztatta És ugylátszik ezért volt bátorsága Pestet is bombázni minden ok nélkül, daczára aunak, hogy Görgei a kardrahányatással megfenyegette. A várbeli Herost rates azt vélte, hogy érdemül róvják majd fel neki ezen gazságot... A Janicsár az osztrák soldateska szellemében gondolkozott . . Oly annyira bízott a felmentő sereg gyors megérkezésében, hogy nem hederitett a magyar támadó, ostromló ütegek építésére és felszerelésére. .. „Csak hadd építsenek, úgy sem lőhetnek majd b e 1 ő 1 ö k! Ezzel biztatta tisztjeit s a polgárságot is. A Lánczhid közelében horgonyzott a N á d o r gőzös, melyet a császáriak visszavonulásukkor Hentzinek átadtak. A Nádor éjfél után egy órakor, két hajóval megindult, melyek kővel voltak megrakva, a Duna közepe felé, de ügyetlenül a kövekkel megrakott hajók a hídfőbe ütődtek s elmerültek. Később más két ilyen hajó és öt gyújtó hajót a Duna áramlatába bevontak, de ezek oly roszszul voltak meggyujtva, hogy csak az egyik lángolt fel, a többi csakhamar elaludt. Azonban a magyar hidászok Bochlit.z főhadkiteritve, hosszú hullámos haja leeresztve. Ar- cza némileg pirosas. Szemei oly jóságosán néznek rám, mint máskor. Szinte hallani vélem szavát: — Virágot hoztál, édes fiam, tedd ide mellém. Magammal viszem. Mit tettél a bokrétához. En pedig magamba mondom : — Igen néni, virágot hoztam, sárga rózsát hármat, piros szegfűt kettőt. Es csak nézem, tovább nézem nénit, kit csak olyannak látok, mint máskor, csupán lélek nem vagyon benne. Es néni keblére tűzöm virágaimat: sárga rózsát hármat, piros szegfűt kettőt. * * * Szivarfüst helyett tömjén illatot érzek, így rémlik nekem. (Vége.) /■ —Aianypcr. Nagyobb az erőnk, mint az akaratunk ; és ha azt képzeljük, hogy egyes dolgokat lehetetlen véghez vinni, ez által csakis mentséget keresünk önmagunk előtt. nagy parancsnoksága alati, a Gellérthegy közelében az összes hajókat elfogtak s a partra vonták. Így sikertelen maradt. Hentzi terve, hogy a Csepeiszigetről a budai oldalra vezető hidunkat elpusztítsa. Ez május 15-én történt, az napon midőn ostromló ütegeink mind elkészültek, hogy a várat rendszeresen, lőhették. Másnapra 16-ikara, reggeli hatórára rendelte el Görgei negyveu- kilencz ostrom agyúval a var rombolását. A kis svábhegyről egy jelzőlövés dördül t el ekkor: s a következő perezben egetrázó menydörgés hangzott a magyar ütegekből. A kálvária hegyen két hétfontos taraczk üteg, összesen tizenkét taraczk szólalt meg; a Téglaégetőu a bécsi kapu fele két bombavető mozsár; a kis svábhegyen hat tizenkét fontos ágyú ; a nagy Svábhegyen, két mozsár es tíz ágyú; A Naphegyen: Hat röppentyű, nyolez lesze relő ágyú és h a t réstörő.. . A magyar ágyuk jói irányzott pokoli tüze már reggeli k i 1 e n c z órakor arra kény- szeritette Hentzit, hogy a várnak a Krisztinavárosra néző s a bécsi kapunál levő összes ágyúit a közeli utczákba vonassa. A leszerelő üteg a Naphegyen pompásan bevált. A r é s t ö r ő üteg, esti hat órára a fehérvári kapu mögött levő s a Horváth kertre néző körönd mellewi íalat annyira megrongálta, hogy másnap estere annak teljes áttörését remélhettük. A r e s t ö r ő üteg tüzérsége minden negyedik órabau változott, s a parancsnoka mindig egy törzstiszt volt. Az üteg tizenkét órán at szakadatlanul működött; s felhasznált négyszáz- nyolc z v a n n e g y darab, huszonnégy fontos; és szazhuszon- u é g y darab tizennyolez fontos golyót. Összesen h a t s z a z - nyolez golyót. A Nagy Svábhegyről a két mozsár üteg lövései nem voltak oly' sürűek mint kellett volna, a bombahiány miatt. ltí-án a mozsarak nyolczvan- öt bombát vetettek a varba; melyek annak veszedelmet igen növelték. Az egyik bomba este f é 1 h é t k o r felgyújtotta a királyi palotát. Ennek lángjaira a Gellérthegyről Nagy Sándor tüzéréi oly iszonyú golyózáport zúdítottak, hogy az oltásra sietok közelébe sem juthattak. Reggelig a palota nagy' része leégett. A pesti oldalon a sóház mellett, a Gellérthegy irányában, nagy néptömeg állott es dörgő éljenkiáltások közt nézte az iszonyú tüzet; a palota részietjének ropogása recsegése, az ágyuk bömbölése közül is kihallatszott. . . — Épen őrségen voltam a Margitsziget irányában elhelyezett ágyunknál, ennek fedező sánczárói néztük az óriási katasztrófát. Ütegeink folyton menydörögtek a szomszéd hegyiekről Csak a leszerelő és a röppentyű fél üteg hallgattak el meg reggel ; midőn a császáriak a bástyáról az utczákba vonták ágyúikat. Ezen üteg pihent délután félnégyig. Ekkor a császáriak egy tizenkét fontosa előjött egy mellék- utczából s oldalba akarta lődözni a faltörő üteget. Leszerelő ütegünk néhány lövése visszariasztá. A többi magyar üteg éjfélig tüzelt. Irtóztató éjjeli menydörgés volt ez!... (Folytatjuk). A tavasz oszszel. Hampel Sándor közkedveltségü város- biránk, f. hó 14-én ünnepelte házasságának 30 ik évfordulóját, a ez alkalomból vendégszerető házába köréje gyűltek vele ünnepelni a II. kér. notabilitáaai közül: R u[p p Zsig- mond, Hermann Béla, D ö m ö t ö r Ge-
