Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-14 / 46. szám
■ ' ygfeH Budapest, 1897. (4) BUDA és VI D ÉKE November 7 . Buda sz. kir. főváros népiskolái az ötvenes és hatvanas években. Irta : Hajós Mihály. Az 1857/58. értesítőben Stauffer Adolf tanulmánya van-e czim alatt. „Miért képezze magát tovább a tanító s mily eszközök állanak e ez élből rendelkezésére?“ Az 1858 — 59. évi értesítő első czikke : „A hazaszeretet a budai iskolákban“ minden egyéb, mint hazaszeretet. Elsorolja azokat az adományokat, mit összegyűjtöttek az iskolák az 1859 évi olasz háborúba menő osztrák hadsereg sebesültjei részére. E czikket e szavakkal végzi Pellet József, prépost, a budai iskolák igazgatója: „Vagyonúnkat és életünket császár es a haza védelmére!“ Az országúti iskola ez évben lett főelemi iskola. A tabáni és óbudai iskola még egy évvel előbb, egy évvel később pedig a vízivárosi fiúiskola lett azzá. 1858. év végén a helytartótanács elrendelte, hogy a főtanitó és altanitó czim helyett igazgató-tanító és tanitó elnevezést használják. Az 50-es évek második felében elrendelte Kriegler igazgató, hogy a tanítás délután 1—3 óráig tartson, oly indokolással, hogy a tanítók eg}7szersmind kántorok is, kik délután a temetésnél kötelesek segédkezni. 1859. év elején szabályozták a fő- és alelemi iskolák közötti viszonyt. A főelemi iskola 4 osztályúvá, az alelemi iskola 3 osztályúvá tétetett. Ugyanebben az évben rendelték el, hogy a Lővényi-féle ütényirás minden iakolában alkalmaztassák. Ebben az évben nyílt meg a lipótmezei és svábhegyi iskola. A tanitók között Szahota Mihály, Pink János, Riese József, Mátits József, Mayer Ferencz a következő 1859/60. évben Hümpfner Ferencz neveivel találkozunk. Az 1862—63. iskolai év végén már magyar és német nyelveu jelent meg a „Tudósitvány.“ Az 1861. október 20-án kibocsátott diploma alapján a magyar nyelvnek hivatalos nyelvül használata elrendeltetett, Buda sz. kir. főváros főpolgármesteri hivatala felszólította a tanítóságot, hogy „egy év lefolyása alatt a magyar nyelvet annál is inkább sajátjává tegyék minthogy ezen határidő sikernélküli leteltével, mindenki az állomására háramló Káros következtetéseket egyedül önmagának tulajdoníthatja. A kitűzött egy évi- határidő eltelt s a magyar nyelvben egészen járatlan tanitók elbocsátása következtében 12 tanítói állás jött üresedésbe. — A tanítói fizetéseket 1861-ben rendezte újból a tanács: A 200—250—300 pengő frt fizetést 300 és 400 o. é frtra emelték fel, de a 400 frtos fizetéssel biró tanítót kötelezték a vasárnapi iskola tanítására. Természetesen a régi lakbér és faátalány megmaradt. Tekintve azt, hogy az osztályok száma 34-ra szaporodott (ide nem értve a magán- intézeteket), a hitoktatóknak „fáradságuk gyengéd elismeréséül“ 20 frt évi jutaloméij utalvány oz tatot!. Tudvalevő dolog, hogy 1850-ben Ó- Buda község tanácsa Buda főváros tanácsával egyesült s hogy 1860-ban Ó-Buda ismét a saját közigazgatás terére lépett önálló tanácscsal. 1860 után az iskolák felügyeletével megbízott fővárosi tisztviselőt Ó-Buda község is_ megbízta azzal s igy habár a két város JíüIöii vált, iskolaügye azonos volt. A tanítói fizetések azonban részben eltértek, mert O-Budán 1 tanítónak 315, 3-nak 300 frtja volt. Később azonban O-Buda is felemelte 400-ra a fizetést. — Mivel a tabáni főelemi iskolában sok volt az illír tanuló, 1861-ben egy illír I. osztályt állítottak fel. A Gellérthegyi iskolában, melynek igazgató-tanítója Riese József volt, fa- és méhiskolát nyitottak. „ Az iskola igazgatóság vezéreltetve azon meggyőződéstől, hogy a tanitó tökélyesbitésóre s többféle az iikolaügyet zsibbasztó hátrányok eltávolítására a biztos eszközül szolgálnak a tanítói általános és havi értekezletek, tanítói könyvtár, az egyházi énekegylet stb., ezeket mind rendszeresen szervezte s életbeléptette. Ily nagyobbszerü tanácskozinányt 1862. decz. 27-én Pellet József igazgató a szt lélek segítségül hívása és nagy mise után nyitotta meg alkalmi beszéddel, melyben a tanítónak az egyház és társadalomra egyaránt fontos és nemes hivatásának magasztosságát kiemelvén, mindenekelőtt a vallásosság gyakorlatát, mint a nevelés főtényezőjét a tanítói testület lelkére köté. Értekezett a magyar nyelv tanításáról Abel Márton, Gulyás Béla, Priczel János, Könyves Károly és Palkóvits János. Ezen ta- nácskozmáuyokon megjelent Feszti Károly, kir. főigazgató és Kammermayer Károly városi tanácsnok is. — Havi értekezletet minden hónapban tartott minden iskola. — A tanítói könyvtár állandósításához Pellet igazgató évi 5, minden főtanitó 2 és minden tanitó 1 frttal járult. A tanítók egy tanítói egyházi — dalárda életbe léptetésére szövetkeztek, mely egylet több éven át működött is. — A tankötelesek évenkénti összeírását az őszi szünidő alatt a plébániákban a tanitók végezték. Nem hagyhatom megemlítés nélkül a következő sorokat. „A Buda szt. Anna főeiemi iskolánál 0 Nagyméltósága gróf Pálffy Mór m. kir. helytartó ín- fiacskája, József, főelemi tanuló, a magánvizsgálatot mellőzve, a szt. annai zárvizsgálat alkalmával a többi tanulókkal együtt nyilvánosságra lépett, ki is a vizsgálatot, a jelenvolt számos vendég osztatlan örömére, kitűnő sikerrel letette. Kívánjuk, hogy a gróffiu, atyjának 0 Nagy méltóságának áhítattal párosult mély bölcseaégét, úgy aziute a mélyen tisztelt grófnő, anyjának liszta vallásos érzelmeit és fényes erényeit örökölve, követve, az egyház, az állam, a haza díszére, javára felnevelkedjék!“ A tanulók száma ebben az évben már «592 volt, a községi iskolákban 12 igazgató és 33 tanitó. az összes iskolákban 78 tanerő tanított. 1868 ban meghozták az uj népoktatási törvényt s ennek kapcsán életbe lépett az iskolaszéki intézmény. Ez már az újkor. Ezzel már nem akarom untatni a t Olvasót, ezt már ismerjük, legalább általánosságban mindannyian Nagy vonásokban ismertettem a 30—40 év előtti állapotokat, s tanulmányozásom folyamán arra az észleletre jutottam, hogy az az idő sokkal inkább gondolt a jövőre, mint mi. Okuljunk rajta! Kitüntetett vasúti igazgató. Ő felsége bárdányi Brám Miksa lovagot, a déli vasút helyettes vezérigazgatóját, miniszteri tanácsossá nevezte ki. Nem vélünk tévedni, ha ezen kitüntetésben egyfelől elismerését látjuk annak a nagy forgalompolitikai jelentőségnek, amelyet a déli vasút magyar- országi igazgatósága az utóbbi időben történt alakítása által nyert, másfelől pedig méltatását azon bokros érdemeknek, amelyeket a helyettes vezérigazgató a mai, minden irányban kielégítő viszony létrehozása körül, különösen pedig a hazai forgalmi érdekek előmozdítása által magának Bzerzett. A magyarországi igazgatóság osztályfőnökei vasárnap Brám lovag miuiszteri'tanácsosnál testületileg megjelentek, hogy ezen kitüntetés alkalmából üdvözöljék. A küldöttség szónoka Kleeblatt főfelügyelő, kifejezte a hivatalnoki kar örömét a főnökük kitüntetése fölött, valamint ezen karnak iránta való törhetlen hűségét. Válaszában Brám lovag miniszteri tanácsos megjegyzi, hogy a neki jutott kitüntetésnek annál jobban örül, mert abban a magyar forgalmi érdekek előmozdítására irányzott törekvésének méltatását látja, mely törekvésében az osztályfőnökök buzgó közreműködése őt mindig a leghathatósabban támogatta. A déli vasút Budával közvetlen összeköttetésben áll. Itt van üzletigazgatósága is. A Krisztinaváros életében a déli vasút tisztviselői és alkalmazottai jelentékeny részt vesznek i annak ipara és kereskedelme, társadalmi élete a déli vasutasoknak sokat Köszönhet. . . Brám igazgató kitüntetése alkalmas lehetne arra, hogy a déli vasút tisztviselői és alkalmazottai itt is ünnepeljék a hazai vasúti igazgatók egyik legtiszteltebbjét, ki a déli vasút magyar jellegének ápolásához, fenntartásához hozzájárult. Ez az ünnep meggyőzhetné őt arról, hogy hazafias törekvéseit nem csak a déli vasút szemészete, de a budai polgárság is méltányolja és őt ezért tiszteli. . . Ebből az elismerésből láthatná, hogy mily időszerű lenne, ha a déli vasút igazgatója székhelyéül Budát választaná. Hogy lenne jobb? A testvérvárosok egyesítésének köz eledő ünnepe a testvérvárosok egyesítésének bírálatát hívja ki Ezek a bírálatok, beszédek, beszélgetések jellemzik leginkább, hogy az egyesítés óta Buda érdekében történtek nem nagyon elégíthetik ki a budaiakat. A polgármester, a tanács minden jóakarata megtört a törvény hatóság pesti tagjainak kicsinyességein mert ők pestiek maradtak és csak akkor hangoztatták, hogy budapestiek, ha a budai jogos óhaj ok nem teljesítésében és elnapolásában mutatták ki, hogy pestiek. Buda vagyis az I —III. keiület érdekei csak tized rendűek a többi kerületek érdekeihez képest Nem is csoda, hiszen sok pesti szóvivő meri hangosan kimondani azt, hogy Budára ráfizetnek, Buda pénzbe kerül és nem jövedelmez. Az igy nyilatkozó jó urak nagy része pedig Budán birtokos és oda át csak zsellér. A téli spekulátiók után itt üdülnek nem használva semmit a budai iparnak és kereske- delemne k. A régi budaiak ezzel szemben elkeseredve állapotaik felett visszasohajtják az egyesítés előtt, levő állapotot. A két hangulatból levonhatjuk az egyesítés bírálatát és sok esetben jogosnak láthatjuk azt, ha e felett elmélkednek. És pedig elmélkednek sokkal többen, mint oda át hiszik és nem tartják azt, hogy az egyesítés óta ennek úgynevezett áldásait Buda élvezte volna. Kimutattuk már többször a budai kérvények és emlékiratok sorsát, melyek beleszaladtak a másik oldal jó akaratába. Most az egyesítés emlékünnepe előestéjén azt látja Buda, hogy az igazság serpeuyője nem feléje billen. Érdekei mellett nem mindig tömörültek bizottsági tagjai, de ellene igen is a másik oldal városi képviselői Neves, érdemes és nem túlzó férfiak beszélnek arról, hogy ha Buda önálló marad a fejlődés magasabb pontján állna, mint most áll. És ez a vélemény hódit, erősödik, terjed és már papiroson számitgatjákBuda gazdagságát — mely nem mindig Buda javára jövedelmezett. Azt mondják, hogy Buda nem fizet any- nyi adót, mint a balpart kerületeiből egy ugyanily számú népesség. Buda természeti kincsei, telkei, fürdői olyan értéket képviseltek és képviselnek, mit ha kifejtenek nem csak Buda boldogul, de még Pestnek is jut. Hány ilyen népességű város van Európában, mint Buda, mely szép és rendezett város pedig nincs anynyi értéke. Nézzük csak p. o. az önálló Gráczot, mely egy szép tiszta város és valódi paradicsom. És Buda? Erről jobb nem is beszélni. És ha beszélnek úgy bizony az egyesítésből szomorú tapasztalataink hosszú sora tűnnék ki. Ha Buda városa a szomszédos községek érdekkörbe vonásával egy szövetséget alkot, úgy ma a világ legjobban rendezett vidéke lehetne. Gondolkozzunk e felett. Öreg budai.
