Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-14 / 46. szám
Budapest, 1837 (3.) BUDA és VIDÉKE November 14. lehetett távozni a városban lakó szüléink vagy rokonaink látogatására. így jutottam el egyszer Pestre szülőimhez a Margitszigeten át. Január harmadika óta nem láttam szülőimet, sem testvéreimet, levelezni sem lehetett, mert egész téli hadjáratunk idején a császáriak tanyáztak Budán és Pesten is Csak April 24-én távoztak innen. Szüleim a Váczi-uton, a vasúti indóház közelében laktak. Atyámmal a belvárost látogattuk meg. — Midőn a Kishid-utczában az Angol királyné vendéglő mellől átnéztünk Budára, a várból megkezdették a bombavetést Pestre . . . Visszamentünk s midőn az Evangélikus templom körüljártunk, már több bomba robbant szét a háztetőkön és az utczák kövezetén ; az emberek siettek a lőtávolból ... Itt ott egyes házakról cserép és törmelék, tégla, kő. vakolat hullott alá . . • Elbucsuztam a szülői háztól, s mire a Dunán átkeltem s állomásomra érkeztem, besötétedett, de Pest annál rémesebben égett. így történt ez majdnem naponta ... A polgárság Pesten a városligetbe hurczolkodott, némelyek a szomszédos falukba. A budaiak is lehetőleg menekültek a bombák veszedelmes köréből. Ide is ellátogattunk. . .A Pester Zeitung Május 10-iki száma ekép Írja le a pesti, városligeti polgári táborozást : A gyöngéd nemhez tartozó lakosság kitünően érzi magát a zöldben s már kibékült a Moszje Hentzi által rákényszeritett Falura kell mennie vígjátékkal. A dandyk naponta kivándorolnak a ligetbe nem a májusi lombok, a gyep : hanem a bájos vendégek megcsodálására... A fesztelenül he- verészö karcsú alakok, a zöldből kikukkanó viruló arczocskák pompás látványt nyújtanak... Es a sok sátor, az eleven, a szabad élet!. .. A gyermekek zaja és ugrándozása, kik eme szokatlan életnek nagyon örvendenek ! Itt nincs házmester aki csendet parancsol, nincs óra mely az időt mutatja, mikor kell iskolába menüi... A kisasszonyok együtt táboroznak, dicsőítik Kossuthot és bámuljak a természetet, hallgatják a madarak énekét, melyek most kedvesebben zengenek ; közben elmondják egymásnak Gö geí döntő csatáit. A tavon csol- nakáznak s Bem humoros hadi jelentéseiről csevegnek. Panaszkodnak az élelmiszerek drágasága miatt s Hentzit nevetségesnek találják mert Zrínyit akarja parodizálni; gulyást főznek, s mellette európai politikát ; tépést készítenek hőseink számára és azt gondolják; hogy az ördög törődjék a házakkal! . . . KérIV. — Itt vagy Vili? — kérdi akkor éjjel a beteg lázas álmában. — Ne menj el. mert félek attól a fehérarczu bárótól, hisz ő az én halálom ; ments meg tőle; hisz láttam az este, hogy bátor vagy Vili, mint a tigris! Itt maradj . . . Vili pedig a kivilágított vívóteremben éppen most méri össze kardját a báróéval; aztán megkezdődik a szikrát hányó aczélpen- gék villámlása, csókolózása . . Az orvos unalmasan ásít és szivarozik a terem sarkában, csak akkor dobja el szivarját, mikor a báró kiejti kardját és hátra tántorodva kezeit görcsösen szorítja koponyájához. Szegény báró olyan hatalmas vágást kapott a fejére, hogy nehány hét múlva is az agyban feküdt. A sebláz annyira összetörte, hogy úgy nézett ki, mint maga a halál. Egy délután Kohn úr nyitott be hozzá, hogy mély hajlongások közt őszinte gratulá- czióját fejezze ki amaz örvendetes és szerencsés hir. — Hagyja csak el — vágott közbe a főhadnagy — hallja azt? Kívülről az összes harangok zúgása, meg valami halottas menet szomorú gyászdala hangzott be... — Lássa, most temetik az ön provisió- lát és az én százezreimet. És ennek a báró olyan jót kaczagott, hogy köteléke alól megeredt a vér... dezgetik : megérkezett-e már Ivomárombél a nehéz üteg és találgatják, hogy e Redout termekben farsangra lehet-e majd tánczolni ?. .. A fiatal emberek s a nép alsóbb osztályai itt oly jól érzik magukat, hogy Wagner úr kénytelen volt rendeletet kiadni, melyei esti tiz óra után a lármát és éneklést eltiltja . . . Nos kedves Hentzi, hogy tetszik önnek a város szomorúsága?. . . Irányi Dániel kormánybiztos gondoskodott tűzoltókról, a vidékről hivott s a katonaságtól az utászokat s árkászokat kérte. A közbiztonság fölött is őrködött. . . A várból Hentzi több Ízben bocsájtotta ki a polgárokat, akik eléggé szomorúnak mondották az ostromlottak állapotát. Mert nem volt meg a polgárságban „általán véve a hű és loyalis érzület“ oly mértékben, hogy „a várparancsnokot teljesen kielégítse;“ a polgári egyének is, a katonai rögtön Ítélő bíróság alá helyeztettek. Így hirdette Hentzi falragaszokon Május 10 én. Másnap pedig tudatta szinte falragaszokon, hogy csapatainak egy osztálya kirohant és négyszáz sebesült és kevésbé beteg cs. k. katonát, az ellenséges állásokba eső kórházakból, a várba hozott; egyúttal felhívja a polgárságot, hogy ápolásra kevésbé betegeket fogadjanak el, az élelmezést a kórház fedezendi. A kolerás és tifuszos betegeket. úgy mond, a. kórházban ápolják . . . Azon felül ránk fogta, hogy embereink a betegeket ruházatuktól megfosztották. . . Azt már nem említi, hogy a megelőző éjjeli kirohanást a magyarok visszaverték: azt sem, hogy Május 12 ikén reggel mintegy háromszáz gyalogosa és negyven lovasa lejött a Vízivárosba, — közülök sokan a házakban raboltak ; — aztán a Bombatér felé vonulva a Dunaparton az utczában honvédeink rajtok ütöttek, két tűz közé vették, többet lelőttek s vagy nyolczvanat elfogtak. A mi ütegünknek, illetőleg csak az én ágyúmnak is része volt egy éjféli nyugtalanító támadásban. Egész délután azzal foglalatoskodtunk, hogy ágyunkon minden csengő részt erősen bekötözzünk rongyokkal. Csak két lovat fogtunk be, hogy nagyobb csendben haladhassunk. El is indultunk éjfél tájban, korom sötétben a Bombatér-felé, a legnagyobb csendben ; gyalogságunk a mellék-utczákban rejtőzött, a mint a Bombatéri e érkeztünk a kapuczinus templom előtti ütegben a lámpát hirtelen eloltották, s a várból nagy mendörgés kezdődött, zúdult ránk, illetve a felettünk álló háztetőkre a bomba és gránát; lövést sem tettünk, hanem siettünk a merre jöttünk visszafelé : ágyunk elvágtatott, mi a sötétben gyalog maradtunk, s egy darabig a járdán a lehulló cserepek s törmellék ellen némíkép védve ballagtunk. De kellemetlenné kezdett válni e séta a sok lehulló törmellék és cserép miatt s azért hárman átmentünk egy szűk utczán a Dunapartra. Itt nem volt ugyan kövezet, de törmellék, cserép sem hullott a nyakunk közé. Úgy a Császárfürdő közelében, már a lőtávon kívül, egy kis korcsmához érkeztünk, hangos beszédünkre a vendégek kijöttek s beszóliróttak . Ott maradtunk egy ideig s még hajnalhasadta előtt O-Budára érkeztünk. Nem is volt több részünk az ostromban Csak nézői lettünk a szörnyű jeleneteknek ; az égő Buda és Pest tragédiájának... V. Mikor Nero az égő Róma lángjaiban gyönyörködött. . .ilyen tünemény lehetett.!... Május 12-én esti hét órától éjfélig irtóztato bombázás lángba borította Pestet... A Sebestyén- tértöl az Újépületig, s beljebb a Terézvárosi templomig. . . Az angol királyné szálloda, a Redout, a lipótvárosi templom, a német színház, — aNoththe- ater — felől kimagasló lángoszlopok emelkedtek ; a Dunasor nagy épületei magas hosz- szu tűzláng voltak. . Haec facies Trojae dum caperetur erat! ... Ilyen lehetett a lángoló Trója is ... Ott a vár fokán, a budavári Nero is, úgy gyönyörködött a pesti lángtengeren!... Mily alávaló elvetemültség ! ... Pestről senki sem bántotta... Hadászati tekintet nem parancsolta... A polgárok és katonák felháborodása irtózatos volt. „Az ég veres volt, —• igy ir a pesti Már- cziun Tizenötödike, — mint leend, ha az Isten haragjában számot kér a zsarnoktól ? És a Pesther Zeitung... .A rombolás ir- tóztató. . . Még most is nyaldossák a házukat a lángok, melyek mintha tüzes ujjal mutatnának fölfelé, oda. a hol a bosszúálló Isten lakik. . . De a pesti nép hazaszeretete ezt a tüzpróbát is kiáltotta. Nyugodtan megy el a leégett csonka házak mellett, szivét teleszirja gyűlölettel mely iszonyúbban hat, s az ellenségnek többet árt minden ház aji ságnál. . .u Es ismét:... „Enyészet vonult el városunk felett: halód, pusztulás és rémület mindenütt... Es hallani e egyetlen kishitű szót ? Hallani-e azt az óhajt: hogy a béke mielőbb jöjjön vissza habár a császáriakkid ? . . . Soha. Csak a lakosság gyűlölete és elkeseredése nő napról-napra. .. “ Ez a polgárok érzelme. És a katonákét hatásosan fejezte ki fővezérük Görgei Arthur, ezeket Írva Máj. 13-án az ország kormányzójához : „Hentzi. budai várparancsnok fenyegetését tegnap este borzasztóan teljesítette Jól ezélzott számos lövések által sikerült neki a pompás Dunasort, több helyeken egyszerre meggyujtani. A tűz nagy szél általélesztve, csakhamar elterjedt és Pestnek legszebb részét hamuvá tette. Borzasztó látvány volt! Az egész várost lángtenger borította és a füstgomolyok közepette az égő gránátok csillagzáporként iszonyatos I dörgéssel zuhantak a szerencsétlen városra. Nincs toll. mely a látványt egész valóságában I leírhatná; de én részemről az egész tüneményben | az ausztriai dynastia halál pompájára gyújtott 1 fáklyáknak lobogását láttam, mert akiben e hazában még egy szikrája volt a kegyeletnek a hi- teszegett dynastia iránt, azt a tegnapi tett örökre kiirtotta; s ezért bár szívből fájlalom a főváros pusztulását, én az ellenség ezen gyalázatos tettét, melyet akadályozni hatalmamban nem állott, de melyre részeseiről semmi ok nem szolgáltatott, csak a vár annál erélyesebb ostroma által törekedendem megtorlani és minél hamarább ily minden emberségből kivetkezett ellenségtől felszabadítani. . . “ A hivatalos „Közlöny“-ben és minden lapban olvastuk ezen jelentést, és azt mondottuk reá : Helyes beszéd ! Éljen Görgei!. . . Még a falakon láttuk Hentzi kiáltványát az April 14 ike dien, és a loyalitásról, a lázadók ördögi dühéről, s a polgároknak megoltalmazásáról. Hát mi voltunlc-e tele az ördög szenvedélyeivel, és nem a budavári Janicsár ?. . .Mi kik saját hazánkat szabadságunkat védtük az idegenek ellen ?!. . . A detronizatiót nem Debreczenben csinál'ák meg : hanem sokkal korábban ! A császári államférfiak, a császári tábornokok csinálták a polgárok sziveiben, a mi szivünkben. . .Debreczenben az országgyűlés csak constatálta a helyzetet. . .Hentzi pedig marokra foghatókig igazolta annak szükséges voltéit /,.. Nem a népek lázadnak fel : hanem a fejedelmek lelketlen tanácsadói, — a fejedelmek helyett kormányzók, — hajtják a népeket forradalomba. . . „Et nunc reges intelligite, Erudimini qui judicatis terrain“ És most értsetek királyok, okuljatok, kika földön Ítéltek !. . .mondja a zsol- táros. . . „ Tessék elmenni Buda alól: külömben ösz- szebombázom Pestet.. .felgyújtom a fővárost!. . . Ez a nyújtogató logikája !. . .És haditaktikája !... A Bássák és? Karciffák alakjai ki nem haltak. Windischgrcitz a kápolnai csatatéren, sebektől ellepve félholtan fekvő Venturinit, a Zaniiű zászlóalj vitéz őrnagyát, igy félholtan felakasztatta... s Olaszországból a Dunáig felhallatszott az átok a bresciai hiéna ellen!... A főváros és a magyar hadsereg, e lángok előtt mondotta ki plebiscitumát April 14-ike mellett!. . . História est testis temporum, magistra vitae... A történet az idők tanúja, az élet mestere. . .mondotta a bölcs. (Folytatjuk.)
