Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-07 / 45. szám
Budapest, 1897. (5)BUDA és VII) E K K november 7. Évenkint ISO,000— 200 ezer forintunk Becsbe vándorol olajnyomatokért, csak Kossuth halála alkalmával addig készülődött gyülésezett a Nemzeti Szalon, inig egy bécsi ágens 80 ezer Irtot juttatott főnöke zsebébe megrendelésekkel. Az állam s a meglevő intézményeink ösztöndíjakkal kábítják, rnételyezik meg rózsás fellegek közt meginduló fiatal tehetségeinket, külföldre idegen Istenek imádásara sarkalva művészeinket. Ki ismeri, ki utazta be szép magyar hazánkat ? mennyi kincs, mennyi feldolgozandó páratlan speciális örök szépségű motiv! Ki ismeri fő varosunknak vidékét, a budai őserejü vidékét ? Anglia az iskolásokkal kisebb nagyobb sétákat tesz — s tanul, ismerni tanulja legigazabb barátját, hazája faunáját, vegetátiójat alakulását s halad az az üzletuép a művészetben oly tempóban, mely már nem csak speciális, de a művészetben a jövő reménye is Miért ? most nem kopiroz, de nemes értelemben sovinista s eredeti a nemzeti sajátságok kifolyása. Magyaroszág, szép hazám, kincses Kánaánom, de sajnállak, hogy vezetőid nem találtak még meg. De mégis az a 200,000 frt elég, amit áldozol művészetre s önhibád, hogy verklin tánczolsz, mikor magyar dalaid a világot bájolják el ; — ébredj öntudatra. Rázd le a penészt, magadról s nehány hó alatt a nemzeti művészet palántája életre fog kelni. Ilyen vállalkozás az Istváuffy-é. Budapest, Buda és vidéke természet szépségeinek megörökítése a fővárosi muzeum részére. A vidéki városok ezt copirozni fogják, s tegyék, a nemzet szive a főváros ennek lüktetése a nemzet,testben érezhető lesz És ieszuek nemcsak a fővárosban, de a vidéken is Valhaláink, nagyijainknak templomai a széles hazában s a réteg, a mely nem ezrekkel bir, összesegben kétszázezrekkel áldoz évenként, de úgy. mint a bajor, a hol alig található „Öldruck“ vázlatokat fog vásárolni, műveket, a melyben a lélek, magyar szellem szól hozzá, a művészeknek lesz kenyerük s kifejlődik az egész vonalon, ha csak a bürokratizmus szörnye reá nem nehezül: a nemzeti, a lélek virágának fejlődése, a magyar bsszművészet. Istvánífy terve, szerint ő és mások meg- örökitnék Budapest, Buda és felséges szépséges vidéke tájszépségeit. A városi muzeum talán csak nem fog örökre egy nyugalmazott számtiszt kezében maradni. Toldy főlevéltárnok ur szerint csak nem állhatunk a nemzet elé... de bizony álljunk! A gyermek, legyen az tót, zsidó, német, magyar, mindég érdekes s épen az az érdekes, mert a gyermekből jó gondozással ifjú, férfi lesz, — ne nagyzoljunk, — megyei, városi, múzeumainkkal akár-mikor kezdjék, — de kezdjünk egészséges alapon léresiteni eredetit. * Istvánífy úgy tervezi, hogy ez a megörökítendő részletek cinkografirozva illusztrált lapjaink utján értékesíthetők volnának, sőt, egy művészi színvonalon álló fő- és székváros — s vidéke kalauz-ának embriója lehetnének A vidék szűz talaja, melyet a nagy város gőze nem rombolt még meg, utánozni fogja. Buda és vidéke ! nagy szó, nemzeti est- hetikusi leghatalmasabb ütőerőnk. Miért ne lehetne Budán magyar Oxford, nagy nemzeti tudomány, nagy nemzeti művészet? Csináljunk Budán egy szalont, ha a pesti nem fungál. Hassunk a nemzetre, de legyünk sovinist.ak, legyünk magyarok s ne másoljunk meglevő rosszat csupán. A nemzet tárt karú — 200,000 frt erejéig biztosíték. Erre számítunk. Ebben van reménységünk. i/fekete József. A magyar nevelésügy történetében előkelő helyet vívott ki magának küzdelmekben gazdag életében Fekete József barátunk, kinek halála hírére az I. kerületi polgári körön, a krisztinavárosi főgyrnnásiumon és Budapest főváros székházán tűzték ki a gyászlobogót. Nyilvános élete érdemeknek gazdag sorozata Nem csak tanított, de nevelt is. A kik gyermekeiket az ő nevelőintézetébe adták, azok közelről tapasztalták azt a ritka adomán} t az ő nevelési rendszerét. Első főgymnásiumát és internátusát csel- szövények, csúszás, mászás és rászedések utján hódítottak el tőle. O maga végtelen jó ember volt, bízott az emberekben, kik e bizalommal rutul visszaéltek. Nem csüggedett el, újra kezdte és ha nem is egészben, de jó részben győzött az őt folytonosan üldöző cselszövények felett, a melyek siettették azt, hogy az életerős ember hamarább fejezze be munkás életét. Az ifjúsági irodalomban sikeresen működött szerkesztett és áldozatokkal adott ki egy olyan ifjúsági lapot, mely magas színvonalon állt és ma is az, értékes, tartalmas emlék írók, művészek, kiváló férfiak voltak a barátai annak az embernek, ki csupa szív, szeretet és kedvesség volt, s a ki megosztotta élete nehezebb viszonyaiban is jó pajtásaival az utolsó garasát. Sokszor fosztották ki életében őt azok, kik magokat szivébe barátsággal behízelegték. Mert ő igazi barát volt s leginkább boldogult Balázs Sándornak mutatta ki példásan a barátságot. Balázs Sándorral szerkesztette és adta ki „Magyar Posta“ néven az első krajczáros újságot, a mi azonban akkor még nem tudott a közönségbe férkőzni Az állat- és növényhonositó társaság megalapításában részt vett és azért folytonosan érdeklődött, lelkesedett. Mikor a nőképző egylet intézete megnyílt annak tanárául hívták meg s a tanári kar jegyzője volt. Szakmája a mathesis volt, mit nagyon alaposan értett s nevezetes baukok kértek fel többször könyvszakértőnek— A mi tervünk nem elegendő arra, hogy egy oly életrajzot adjunk róla a miben érdé meit teljesen felsorolhatnánk, de feljegyezzük ezeket, hogy annál inkább mérlegelhessék barátai, ismerősei és kulisza között iejtőző ellenségei az ő nagyságát. Intézetével Budára költözött, hol valódi jótétemény volt ennek létezése. Itt mint dr. babarci Seb w a r z e r Oiió egyik legjobb barátját csakhamar megkedveltek és szerették azt az embert a kinek fényes tulajdonait még fényesebbé tette, hogy anynyi epéje sem volt, mint egy galambnak. A B u d a és Vidéke terjesztése érdekében mindent elkövetett és e lapok szer kesztőjét negyed századon keresztül tisztelte meg barátságával. Talán ha oly közel nem állt volua szivemhez, úgy jobban tudnám a fájdalmat, a veszteséget ecsetelni. . . A sok zaklatást szenvedő ember intézetének vezetését jó kezekbe 'éve le, Boglárra vonult, hogy ott magát kipihenhesse, de e pihenést a leghosszabb pihenés, a halál váltotta meg. Haláláról az intézet tanári kara és ifjúsága adott ki g} ászjelentést, — Mindenét jótékony czélokra hagyta. Ravatalát elborították koszorúkkal, az intézet ifjúsága és tanári kara, barátai a boglár i iskola stb. Szép koszorút helyezett az I. kerületi polgári kör kedves és feledhetetlen tagja koporsójára. A temetés megható részvéttel folyt le. Ott volt a bogiári és szomszéd községbeli in- telligentia, dr babarczi Schwarzer Ottó, Kecsanovics József. Tillman Lajos, C h i s z é r János, Illek Vincze H a t a 1 a Péter, Erdélyi Gyula és sok mások, s az egész falu népessége. A koporsót a bogiári ipartestület fáklyákat lobogtatva vállon vitte a temetőbe, a szép költői fekvésű temetőbe, hol a végső Isten hozzádot mondtuk el a mi kedves barátunknak, kiről sokáig fogunk emlékezni, mint legjobbjaink egyikéiből. E. Oy. Árvák a jótevők sírjánál. A vízivárosi temetőben díszes síremlék hirdeti volt Buda sz kir. főváros egykori polgárának, a derék hazafinak Mciy&T Fevcncziiek elhunytál — Halhatatlanná tette nevét a megboldogult örökre azon nagyszerű alapítványával, melyet halála előtt, oly czélból tett le, hogy abból szegénységben hátrahagyott, Budán lakó szülők árva gyermekei neveltessenek. — Ott, áll a Városmajor-utczában a díszes épület e felirattal : „Mayer Ferenez árvaház“ s 11 év óta nyújt menedéket és gondos nevelést a szegény árváknak. Halottak napján az árvaház növendékei megszoktak emlékezni intézetük nagynevű meg- alapitójáról; kimennek sírjához s imával é3 énekkel róják le hálajok és kegyeletük adóját a nagy férfin iránt. Gyászlobogó alatt vonult ki az idén is (nov 1.) mind a 75 árva a temetőbe s körülállva a sirt három-szólamu karénekkel nyitották meg a gyászünnepélyt. Az ének elhangzása után Somlyay József árvaházi igazgató, a következő beszédet intézte az egybegyűltekhez: „Emlékezni jöttünk e sirhaloinhoz. Emlékezni hálás szívvel és szent érzelemmel ama férfiúra, kinek csontjai immár -10 év óta por- lanak e sötét hant alat . Az emlékezet világánál megjelenik előttünk dicsőült szelleme Mayer Ferencznek, a vitéz tábornoknak, a nemes szivü emberbarátnak a székesfővárosi „Mayer-árvaház“ nagylelkű megalapítójának. Látjuk őt, mint tör előre nemes buzgalommal s bőséges tudással a katonai pályán ; látjuk őt, miként engedelmeskedik készséggel legfőbb parancsolójának, s veszély idején miként fog fegyvert hősies bátorsággal a trón és a haza védelmére. De látjuk őt, mint szelíd őrangyalt is, az igaz szeretet élő géniuszát, kinek szive megnyílik a nyomor láttára s osztja kincsét, osztja áldásait némán, önzetlenül az elhagyottakra, a szegény árvákra. Fájó érzés támad lelkűnkben ....... Szeretnők megragadni s könnyeinkkel áztatni azt a kezet, mely életében annyi jót tett s oly sok keserves könnyet felszántott. Nem háborgatjuk a nyugvó hamvakat! Annak a holt kéznek meleg ölelését, annak a hűlt szívnek égő szeretetét érezzük lelkűnkben -10 év múltán is És fellobog lelkűnkben a szeretet lángja s bevilágít mélyen e bir üregébe. Ima száll keblünkből a Mindenek Urához : Oh áldd meg Istenünk elporladt hamvait a mi Jótevőnknek s engedd, hogy szelleme sokáig hevítse minden jóra, szépre a mi lelkeinket . . . . Amen !“ Az árvák háromszólamu gyászéneke követte e beszédet, mely után Takács y Jenő árva polg. isk. IV. oszt. tanuló, mondott buzgó imát társai nevében az elhúuyt lelkiüdveért. — A szomorú ünnepélyt az árvák gyász éneke zárta be. — A díszesen felékitett, megkoszorúzott és kivilágított sírnál két két árva felváltva imádkozott az est beálltáig. Felkeresték még az árvák a temetőben W a 1 h e i m Jánosnak, az intézet első gondnokának, valamint dr. S c h w a r t z é r Ferencnek, a Krisztinavárosi iskolaszék sok éven át volt buzgó elnökének sírját is s mindkét helyen imával rótták le hálájokat az elhunyt jótevők iránt. Egy elhagyott sirhoz zarándokoltak még el az árvák az esti órákban. B e r n á t h József, tudós és vagyonos budai polgárnak sírja ez, ki öt évvel ezelőtt hunyt el, összes vagyonát az árva háznak hagyván. A vagyont, mely közel 40 ezer frt., a főváros még át nem vehette, per alatt áll. — A sirt sem a távoli
