Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-07 / 45. szám
november 7. Budapest, 1897. (4) BUDA e s n H K E a czifra vigadóban. A város kasszája, az adózók megérzik a százezrekre menő költséget, a köz ügy minden nyeresége nélkül. Nem is kívánunk belőle. Buda, a közérdek egyebet követel. Az előirányzott százezreken vigalmi palota nelyett helyezzenek jó karba 8 10 utat s nyissanak meg ugyanannyi újat a budai bel. területeken. Ebből van haszon, élénkebb lesz a forgalom, jobb a kereset, kedvezőbb az egészségügy. Fontosabbak ezek a tánczolási kaszárnyánál ; hogy pedig a budaiaknak javukra szolgál, az ne legyen indok az ellenzésre. Elsőbb a kereset mint a tánczolás, és ha jobb a keleset, úgy ie könnyebben tánczolunk vigadó nélkül is. Reméljük, hogy a főváros közgyűlése könyörül Budán s a gazdagok tánczolására, vigadozására szánt összeget egyéb hasznos budai czélra fogja fordítani még pedig nem a jövő században. A budai dolgokat rendesen „majd“-dal intézik el. Majd csak marad.“ A fentebb olvasható sorok oly élénken és találóan beszélnek és tolmácsolják a budaiak, méltó elkeseredését, hogy a legszívesebb készséggel vettük fel lapunkba. A mi nézetünk azonban az. hog}7 néhány uj út nyitásának elhalasztás a legnagyobb mulasztása mit közhatóság elkövethet es annyi útnak rossz karban hagyása minősíthetetlen közigazgatás, de kétségtelennek tartjuk, hogy színház és vigadó épület Budán nagyon is szükséges. Buda sz. kir. főváros népiskolái az ötvenes és hatvanas években. Irta : Hajós Mihály. Tudom és érzem, hogy nagy fát mozgatok akkor, mikor épen én akarom vissza- varászBolni, ismertetni azt a kort, a mely korban apáink éltek. S hogy még is vállalkoztam erre a nehéz, de igen kedves feladatra, annak története van. Egyik volt, tanítóm, Hofecker Ferencz, nyugalmazott főv. igazgató tanító, azzal lepett meg, hogy Buda iskoláiról szóló értesítőket adott át nekem azzal a megbízással, hogy őrizzem meg, esetleg használjam fel. Részint ezekből az 50 es és 60 as években megjelent értesítőkből, részint pedig magának Hofecker bácsinak elbeszéléséből állítottam össze ezt a szerény dolgozatot. Kérem az igen tisztelt olvasókat, ha munkám esetleg hiányos vagy némely adata téves volna, szíveskedjenek eziránt elnézéssel lenni s engem erre figyelmeztetni. A Bzabadságharcz leveretése után, mint tudjuk, Budán épen úgy, mint bárhol az országban, a tanítás nyelve a német volt Magyarország fővárosa : Buda, akkor olyan képet mutatott, mintha valami kis, tizedrangu városkája lett volna az osztrák birodalomnak — Mag3’ar szó nem volt hallható sem az életben, sem az iskolában. Már az 1849. év végén Kovács Pál, a budai iskolák felügyelője a német nyelvet oktatási nyelvvé tette azzal a megokolással, bog}7 miután Buda város lakosságának legnagyobb része németajkú, a magyar nyelvnek tanítását szüntessék be s az iskolai jegyzőkönyveket is németül vezessék. A tanítók maguk folytonos gyanusitgatásrak, ármánykodásnak voltak kitéve. Hadbíróság elé állítás napirenden volt, mely bíróság elé idézés is már majdnem egyenlő volt az amúgy is savanyu kenyér elvesztésével. — Ámde ezen kényszerhelyzetben is voltak magyar érzelmű tanítók, kiknek nagy részük volt abban, hogy abban az időben nem lett érzelmeiben is németté a lakosság, és a tanítóságé az oroszlánrésze az érdemnek, hogy rövid 30 — 35 év alatt ismét magyarrá lett Buda. Az értesítők közül az elsőnek a czime : *> Uibersicht aller Normal- und Elementarschulen in der Tcönigl. freien Hauptstadt Ofen und Altofen für das Schuljahr '185 J oö.' Vékony füzetecske. mely csak statisztikai adatokat tartalmaz. A mint belepillantottam, rögtön szemembe ötlött a krisztinavárosi iskola „Gehilfs Lehrer1- je : SchnölUr Jakab, ki Budapestnek ma nap- ság legöregebb tanítója Ma is tanít s a Beze- rédy-utcíai iskolába van beosztva. Kerestem beune még ma is élő tanítót, de nem találtam. Az iskolák ideiglenes igazgatója Rudolf Vincze, apátplébános volt. Volt Budán 7 városi, 1 szerb, 1 izraelita. 1 magyar nemzetiségi és 4 magán elemi iskola, 1 főelemi iskola, 1 rajz, 1 zene és 1 torna iskola, 4 óvoda, 0 Budán 1 városi 1 izraelita, magániskola és 3 óvoda. A nemzetiségi iskolát, hol a magyar nyelvet is tanították, Marczibányi alapította, mely alapítványnak kamatait a „szt. Erzsébet iskola“ tanítóinak jobb javadalmazásara fordították. Ez az iskola a mai Kapuczinus-téri iskola előde volt. Főtanitója annak idején PHbaum Mihály volt Az elemi iskolákban Oberlehrer és Unter- lehr er, a várbeli főelemi iskolában pedig Professor tanított. A főelemi iskola 4 osztályú volt, sőt a 4. osztály 2 évfolyamból állott. A várbeli főelemi iskolát kivéve, az iskolák 1—2 —3 osztályúak voltak. Piarista Professorok tanítottak itt és pedig Rappensberger Kajetán Plank Elek. Riedl György, Masebek Bernát és Wimmer Ferencz. A krisztinavárosi iskolában Reigi Antal, a tabániban Abel Márton, Doppler Antal, a vízivárosiban Miller Pál, Weisz Ferencz, Hengl Bálint, az országútiban Derük József, az újlakiban Göth Marton az óbudai ban Stacke István, Hofecker János neveivel találkozunk. Járt az iskolába 2839 fiú és 1965 leány. Tanított a városi iskolákban 5 professor, 11 fő, 17 altanitó és 12 hitoktató. Az ösz- szes iskolákban 70 tanerő működött A tanítók fizetése a következő volt A főtanitónak, ki egyszersmind rendesen kántor is volt, 200 -250 frt fizetése volt és a kezdő tanuló gyermekektől fejenként 6, az olvasni és Írni tudóktól 12 krt kapott, ebből azonban a segédtanítót is el kellett látnia lakással és élelemmel. A segédtanítók 50 frtot kaptak a város pénztárából. A főtauitó összes jövedelme a stólaval együtt alig haladta meg az 500 frtot. A segédtanítók a tanításon kívül a kántori teendőkben is kötelesek.voltak segédkezni. Az 1854—55. tanévben már Hofecker Ferencz nevével is találkozunk Ez évben már a várbeli főelemi iskola mellé 2 osztályú al- reáliskolát csatoltak. E két értesítőnél sokkal terjedelmesebb az 1855—56 évi. A „Schuluachrichten“ rovat alatt igen érdekes dolgokat találunk. Az iskolai év október l-iől aug. 30 ig tartott. A felekezeti jellegű iskolákban igen nagy gondot fordítottak a vallásos nevelésre és a hittan tanítására. A zord téli napok kivételével a gyermekek naponként jártak templomba misére, hol egyházi énekeket énekeltek. Az első áldozás nagy fénynyel ment végbe, az értesítő Kriegler József igazgató azon beszédét is közli, melyet az első áldozáskor mondott. Egy másik beszédet is közöl az értesítő, Haas Mihály, apát iskolatanácsos a várbeli főelemi iskola zászln-szentelési ünnepén mondott szónoklatot. — Mély vallásosság vonul e beszéden keresztül, mi közben a gyermekeket szorgalomra, istenfélő magaviseletre inti, a szülőket figyelmezteti, hogy gyermekeik érdekében is kerüljenek minden roszat, hogy gyermekeik a roszat ne lássák, mert ha ők roszat nem látnak, nem hallanak bűnbe sem fognak esni soha. — Rudolf trónörökös születését az összes iskolák Te Deummal ünnepelték. A tanítás ács. kir. közoktatásügyi kormány által előirt tan- és segédkönyvek alapján történt. A tanítási nyelv a német volt, de a magyar nyelvet is tanították minden fokon. Az illireket a német nyelv mellett hetenként kétszer saját anyanyelvükön oktatták. Kimondotta az iskolatanács, hogy azokat a szülőket a jövőben kétszeres táppénz fizetésével bünteti, kik gyermekeiket iskolába nem járatják Ez azonban csak papiroson maradt, értesülésem szerint egyszer sem alkalmazták. Azontúl pedig a havi 20 é3 12 krnyi (pengő pénzben) tandijat a város pénztárba kellett fizetni, a tanszemélyzet pedig évi fizetésben részesült. A főtanitófizetese500—600. az altanítóé200—300 frt volt, ezen kívül minden tanító szabad lakást és bizonyos faátalányt kapott. Azok a fö- tanitók, kik nem voltak kántorok is egyszersmind, megjegyzem, hogy ilyen csak 2—3 volt, valamivel több fizetésben részesültek mivel semmi mellékes jövedelmük nem volt. — Az iskolafelügyeletet egyes kiküldöttek gyakorolták, kik tapasztalataikról jelentést tettek az igazgatónak és a hatóságnak. Ilyenek voltak Stern Mór, Pflüger Ferencz, Kauermann Ferencz Christen András, Zehetner Mihály és Schuh- mayer István A vizsgálatok alkalmával ajándékképen pénzt, könyvet, vagy szent képeket osztottak szét. a szorgalmas tanulók nevet az aranykönyvbe Írták be Az iskolák felszerelése igen gyatra volt. — A tanítói értekezleteket vallásos énekkel nyitották meg, és azon fel - olvasásokat tartottak a tanítók. Tanítói könyvtár is volt, melyre Bu la tanácsa évenként 20 pengő frtot adott. — Az ismétlő iskolát vasárnap tartották. Az elemi iskolákban a leányokat némi díjazás mellett a tanítók nejei kézi munkára is oktatták. A statisztikai adatok majdnem minden értesítőben ugyanazok. Ez évben már Stauffer Adolf nevét is megtaláljuk az altanitók között. Mint ezekből látható az oktatásügy és a tanítók helyzete 1854 — 56 években határozott javulásnak indult. (Vége következik.) Egy helyes indítvány. Mint már közöltük Istvánffy Gyula a kitűnő festőművész székes fővárosunk polgár- mesteri hivatalához 36,837/97. ein sz. a. nagy fontosságú ajánlat-kéréssel járult, a mely például véve a nagyobb világvárosokban már létező ilyen intézményeket, óhajtaná páratlan szépségű fővárosunk fejlődésének érdekes s az utókor sőt a mostani nemzedék előtt is beláthatatlan becsű változás stádiumait megörökíteni. Nevezett képiró ajánlkozik próbaképp egy évre, hogy alkalmazná a főváros mit lestöt, oly- képp,hogy egy meghatározandó 80 -100 frt havi dij fejében szin és rajz vázlatokban maradandó becsű, (hisz a fotogiafia élete alig 20—25 év) s idővel okmányoknál becsesebb felvételeket eszközölhessen. A kegyelet a múlt iránt minálunk úgyis nevelésünk aestnetikai oldalát illetőleg oly7 vandál kegyetlen, — hisz még egy Walhalánk sincs — s felséges Urunk királyunk, jóságos atyai intelmét (a 10 szobor) lehetetlen, hogy nemzeti nagy létünkre való tekintettel nemzeti speciális művészi érdekeinkre való tekintettel, — mégis európai jogosult létünk konstatálva van — az összes nemzeti' aj művészetünk érdekében, a mely teljesen eltért az ős ösvényről, s a nemzetközi nagyságok bálványozása másolására fajult irodalom, tudomány, festészet, mind kopíros, s idegen isteneket tömjénez, intézményeink, állam társulatok, a nagyzás hóbortjainak komédiáit divattá tették az ős magyar isten adta tehetségeket dehaturalizálták, elkorcsositották. Az országos Magyar Képzőművészeti társaság a grand artban búvárkodik, a Mübarátok köre oly óriási területén bolyong, a melynek herkulesi területen a magyar nemzeti genius fiatal múzsája eltéved. A Nemzeti Szalon ósdi s alkoholizmussal telitett levegője kiöl. A Jókai, — Fesztig, Telepy művészeti részvény társulata pólyák közt sir Az állam budgetje a külföld egész és félnagyságait gyarapítja, vásárolváu évenkint a külföldtől ezreken 1—2 müvet, s par koldus filléren magyar művésztől tuczat számra pro- tege-ktől akkor is. Remény és örömmel üdvözöljük Istvánffy tervét, mely nemzeti állapotunk, sajátságos viszonyainkkal számolva végre valahára a nemzeti talajt felszántani, művelni szándékozik.
