Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-07 / 45. szám
november 7. Budapest, 1897 (3.) utczán, a Kapuczinus templomnál, homok zsákokkal védve, fogadásunkra készen. Az én ágyúmat a plébánia épület sarkához helyeztük, hogy onnan a Dunapart mentén lőjjük a láncz- hidfőnél levő karósánczot, melyben szinte ágyú volt, és esetleg megakadályozzuk az ellenség gyalogosait, hogy az utczán rohanó honvédőinkre, a Duna mellől oldalt ne támadhassanak. Lőszerkocsink a piacz közepén állott, körűié a huszárok. Egy ideig tétlenül vesztegeltünk. — Néztük a pesti oldalon a Dunához tóduló embertömeget, ügy látszott, hogy onnan akarták nézni a mi harczjátékunkat ... Az ágyukkal való párbajt a Bombatér és Láuczhidfő között. . Avárból egyszerre csak megdördül az ágyú Pest felé. a golyó iszonyút sivit a levegőben, de beleesik a Dunába. . . Egetverő Éljen hangzott a bátor közönség ajkairól. . . Másodszor is... harmadszor is... negyedszer is. . röpült a golyó a várfokról Pest felé... de mindig a Dunába hullott, dörgő éljen kíséretében ... A várfoki tüzérek iugerkednek a pesti közönséggel, jegyzé meg nevetve ütegparancsnokunk. Mi is nevettünk e furcsa lab- dázáson ... De ime az ötödik golyó már beleröpült a tömegbe, s egy perez alatt üressé lön a Dunapart, csak Don Miguel bakáink maradtak ott. — ötven-hatvan lépésnyire egymástól, puskára támaszkodva, — csatár* láncznak. Ez volt a nyitány. S megjött Hentzi válasza Görgeihez : hogy a várat nem adja át. Tehát tüzeljünk, szólt az ütegparancsnok. Kmetty rohamot vezényelt a szomszéd utczá- ban a Dunaparton eldördült a mi ágyunk, az utczában rohamra doboltak . . . gyors egymásutánban küldöttük golyóinkat a Lánczhidfő- hez . . . Onnan is válaszoltak. A golyó levágódván, felverte a port s úgy tiz lépésnyire ágyunk előtt ismét levágódva fölöttünk tova repült. Nem irányoztak jól, s ágyunk is, mi is sértetlenek maradtunk. Társaim a plébánia fal mellé ugráltak el, az eldördülő ágyú mellől ; én az irányzó, mert baloldalon kelle állanom, a Duna felé tettem egy lépést... Aztán ismét gyorsan helyére toltuk az ágyút, töltöttünk, s két ujjamat odavetve a cső karimájára gyorsan irányoztam, megvillant, eldördült a lövés mikorra az ellenséges golyó ismét csak szokott helyén levágódott s tova röpült. Az utczáról puska ropogás és kartácsolás hangzott, jeléül, hogy honvédeink kemény harezban előre sietnek a Kapuczinus templom felé. De a várból is, a halász bástyáról éppen fejünk fölött ránk akart ijeszteni Hentzi. Égy nagy bomba repült le. a Bombatérre .. Szerencsére nem a mi lövöldöző, s ide-oda ugráló kis társaságunkra, — hanem a lőszeres kocsink hátsó nagy kereke mellett vágódott le, s áttörve a csatorna vasrácsozatát, oda lent szétpattant, felhányva a csatorna sarát. Szekerészeink, kiszolgált huszárok, rögtön behajtottak a négyfogatu szekérrel, a szemben levő Fehér ke reszt kávéház kapualjába. A lőszerünk nem repült a levegőbe, de igen i s füstbe ment a győzelem. Kmetty kénytelen volt visszajönni a kapuczinus templomtól. Elég a tüzelésből ! .. . parancsolt reánk . , . Mi fel- raozdonyoztunk, az ágyú kocsira ültünk s a buszáról bal egyetemben megindultunk az apá- czák zárdája mellett az utczában hazafelé Ó Budára. De alig látták meg elvonulásunkat a kapuczinus templomtól : ágyúgolyókat küldöttek utánunk, erősen pattogtak a kövezeten ; az egyik mögöttünk levágódva, fölöttünk elröpülve, épen az ágyunk előtt haladó huszárok közé, egy ló farába csapott; a ló elbukott, de a huszárnak baja nem történt, gyalog sietett tovább a járdán. Mivel a várból is erősen dobálództak a gránátokkal, — szerencsére csak a háztetőkre hullottak s nyakunk közé csupán a házak cserepei — mi gyors vágta- tással megindultunk, s meg sem állottunk a Császárfürdőig. . . Minél lövessük magunkat ok nélkül... Haza értünk O-Budára... a hegy oldalon álló, s Mária-Czellnek nevezett régi zárda környékére Szomorú hírrel fogadtak, hon maradt társaink ; egyik tüzér bajtársunk a Rózsadombon, épen midőn a Bécsi kapura irányozta ágyúját, az onnan átröpülő golyó fejbe találta . . . Elsirattuk , . . eltemettük . . . 0 volt első halottunk. . . III. A vár körül minden hegyen dörögtek az ágyuk. Nézzünk körül. Lesiettünk a Dunapartra a hajógyár felé . . A Gellérthegyen a Csillag- vizsgáló körül fehér ágyufüst szállott, melyből villámlás czikázott, eldördülvén az ágyuk. A kis Svábhegyről, a Rózsadombról s a Krisztinaváros fölötti magaslatokról folyton dörgött az agyú, Hentzi pedig Pestet lövette erősen, azt hírén, hogy ezzel hallgatásra kényszerűi a magyar ütegeket. Köziudomásra jutott Görgeinek Hentzi- hez intézett felhivása, s ennek válasza Don Quixotte és f egy ver hordoz ója Sancho Pauza ismerős alakjaim voltak, mert többször elolvastam Cervantes világhírű regényét. GÖrgei Hentzit Don Quixóttehoz hasonlította a hozzá intézett leveleben . . Ez a jó gúny vala .. . ezen jót nevettünk ... de hogy magyarnak mondotta a kaszárnya hazátlan szülöttét, habár . ezen kaszárnya Debreczenben állott is, azon megbotr óink óztunk, . . . szinte jól esett olvasnunk Hentzi válaszában, hogy nem magyar, hanem Svajczból az osztrák armádiába szakadt, s itt honosított osztrák . . . Valóban pedig Janicsár . . . Nem is Don Quixottra. hanem egyenesen Sancho Pauzára valló észjárás nyilatkozik Hentzi válaszának e szavaiban: „ . . . Felhívom önt Tábornok ur, a budai sán- ezokra irányzott, teljesen hatástalan tüzeléssel azonnal felhagyni, minthogy én ellenkező esetre, 1 kényszerítve leszek^ nehány nap múlva Pest városát hasonlókig ágyuztatni, a mihez oly óriási eszközökkel vagyok ellátva, miszerint ezek használatának, kimaradliatatlan következménye, Pest városának romlása lesz, — s erre már most vagyok kényszerítve, mivel Pestről ágyukkal támadtattam már meg . . . “ Tessék elmenni Buda alul ködömben össze- bombáztatöm PesJet. . . Ez Hentzi okoskodása. . . Jót nevettünk e bárgyú gondolatnak. . . Ama hazugságon, hogy Pestről ágyúval lőttek a magyar tüzérek Budára. . . már meg sem ütköztünk, a Sancho Pauza féle okoskodás után... miként a man- ehai lovag a szélmalmokat nézte viadoroknak: úgy bizonyára Hentzi is rémlátomásában a Don Miguel bakák puskáit, ott a pesti oldalon vélte ágyuknak, s azoknak megszólalását már hallotta is. . . Mig a Hentzi levelét igy birálgattuk, be- í sötétedett, s nem ugyan a mi agyúink, szóltak át Pestről Budára; hanem Hentzi gráná- tai és bombái röpködtek át egész éjjel, s még hajnalban is Pestre... Borzasztó éjszakát virrasztóink át és nem ébredőnk vidám reggelre !.. . irta igen ta'álóau május 5 én, a „Márczius 15-dike “ Másnapra — május 5-én — Hentzi ismét egy levelet küldött ki a városból, most már nem Görgeihez hanem : Pest lakásaihoz czimezve. Ide Írom : „A budai varnak tegnapi megtámadtatása alkalmával, a Vízivárosból intézett ostromnak istápolásául, Pestről ágyulövések történtek a láiiczhid ellen, melyek közül mindjárt az első golyók a parti oszlopra estek s hacsak húsz lépéssel rövidebbek, meggyújtották volna a négy akna kemeuezét, s a nyolezadik világcsodává felséges mestermű nem volna többé Én eddig csak kényszerűvé és kímélettel feleltem ágyúimmal; hanem ha a budai polgárházak czéltalan lerombolására intézett megtámadás abba nem hagyatík: úgy minden kíméletnek vége lesz és a vandalizmusról feleljenek azok, kik egy idegen faktiónak ördögi dühével saját belsejükben dúlnak., — az utókor átkát nem is fogjak kikerülni... Ezt május ő én Írja, miután 4-én egy délután, s egész éjjel, hajnalig lövette Pestet. . . írja a szemtanuknak, a kik tapasztalatból tudták, hogy Pestről még puskával sem lőttek át Budára... Mi a Bombatérről lőttünk ugyan a Lánczbidfőnél levő karósánezra honnan Hentzi is ágyuztatott — de Pestről nem lőtt senki, BUDA és V 1DÉK E azt mi a Duna parton láttuk és hallottuk volna... A kérdéses lövegek bizonyára a várból rósz iranyzás folytán tévedtek a budai lánczhidfőre. . . Hentzi szerint sem a Bombatérről, a Vízivárosból jöttek: tehát csak a saját tüzéreinek ügyetlensége dobálta a golyókat illetéktelen helyre. De hat mire való volt ott a Lánczhid- főnél a négy akuakemencze ?. . . A várat ezek meg nem védhették,. . . csakis a hid czéltalan, csakis boszuból történendő felrobbantására készülhettek... Nemsokára nagy falragaszok jelentek meg a két város utczáiu, s olvastuk: Irányi Dániel pesti teljhatalmú kormánybiztos, Patay István őrnagy térparancsnok Ságodig Sándor Pest városa alpolgármesterének aláírásával ki amit úgy is tudtunk, hogy Hentzi levelének tartalma hazugság, s ezt erélyesen visszautasítják. . . Patay őrnagy ur, úgy látszik térparancsnoki kötelességének tartotta még kü- 1 lön a következő Rendelet kifüggesztését, de csak saját neve aláírásával: „A tegnap este kezdődő, s egész éjen át folyamatban levő, s még most is tartó bombázása Pest városának, nézetem szerint, az által provokáltatok, hogy egyes polgárok, a pesti oldalról átlövöldöztek. Úgy a városban, mint a Dunaparton legszigorúbban eltiltatik n lövöldözés. A ki tetten éretik, vagy ha a vizsgálat kideríti, hogy lövöldözött, katonai rögtön Ítélő bíróság által halálra ítéltetik !. . .“ Diákok voltunk, egyetemi hallgatók, nem állhattuk meg, hogy szó nélkül olvassuk a térparancsnok rendeletét! . . . Hát Patay lövöldöző puskásait vetagyuknak nézte Hentzi a várból Ó. .. A.t Írja, hogy ágy dekái lőnek rá katonák, nem pedig puskából czi- vilek ! . . . így mulattunk mi Ó Budán az ágyu- kasziuóban . . . Hátha holnap : m á j u s 6-án, harmadszor is megismétli a hazugságot, mint Hári János az obsitos baka, aki addig és any- nyiszor emlegette lovát, hogy elvégre is huszárnak hitte már magát . . . Ezen levél tálán O-Budára lesz czimezve . . . Lőttünk-e, ágyukkal Pestről Budára vagy nem . . . Hentzinek van-e igaza : vagy Irányinak, Ságodynak s az egész Pestvárosának ? . . . És önmagunknak*? .. Meddig fogja ezt még Hentzi ismételni ? . . . Vagy talán mi fogjuk elhinni az ő szavára, hogy csakugyan lőttünk : rr’dőu tudjuk, hogy csakugyan nem lőttünk ?... Ez volt napi renden ... S az ostromnak vi- g^,bb oldala. . . Otthon, gazdáinkkal, s a • köre: alakban az asztaltársaságok közt erről beszéltek s boszankodtak ezen i m p e r tine n t i a miatt. . . Eszünkbe jutott, hogy Vida a Jelenkor szerkesztője, éppen azon napnak reggelén hirdette a vitéz császári hadseregnek, a láza- I dók feletti döntő győzelmét a Pákoson, a mely napot megelőző késő éjjé’ és kora hajnalban az utolsó császári katona átment a hajóhídon s azt maguk után felégetvén. April 24-én reggel történt, tehát alig két héttel ezelőtt, hogy Vidát egetverő éljenzés ébreszfé fel álmából. Az utczáu végig száguldó huszárokat üdvözölte a nép... Vida kisompolygott a kerepesi ut végére Aulichhoz, védelmet kérvén személyének. A tabornoi- teljesítette kívánságát, így látta oe Vida, hogy a lázadók nem futnak szótveretve hanyatt homlok a Tisza felé. Sőt ellenkezőleg a császáriak menekültek Pestről és Budáról részént Győr Moson-felé, részint délnek Horvátországnak... A lázadók a pesti kávéházakban olvasták a jeles lapszerkesztő nagy mondásait.... hazudozásait,. . . (Vége következik) A budai vigadó kérdése. A főváros egyik bizottmányában szóba hozatott a budai vigadó építésének elejtése. Tánczolni, lakomázni otthon is lehet a család körében olcsóbban, családiasabban, mint
