Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-07 / 45. szám
Hetenként megjelenő lap íi közigazgatás, közgazdaság és társadalom köréből. BUDA ÉS VIDÉKE ÉRDEKEINEK ÉS A MAGYAROSODÄSNAK KÖZLÖNYE. Szerkeszti: ZE~,~FST~^~pn,~r ,vt r^--^T~TT . a T A DO-HIV ATAL, hol előfizetni lehet és hirdetések felvétetnek : Várocmajor-utcza 28. Megjelenik mintferH^sáffctp. Előfizetési árak: Egész évre 12 korona, fél évre <> korona, évnegyedre 3 korona. SZERKESZ V Ö S E G : Városmajor-utcza 28. Kéziratokat és közleményeket ide kérjük küldeni. Válasszunk — Irta dr. Németh Imre. — A székes főváros Duna balparti ré- j szén általános az érdeklődés a küszöbön j levő községi választások iránt, gyűlé- i seznek, szervezkednek. Mindenki csak | a községi választásokról beszél, tárgyal- ; ják az esélyeket, a kilátásokat, míg a Duna jobb partján minden csendes, itt legfelebb a vezető egyéniségek készítik elő a szavazó lapokat, de azoknak tevékenységével a nagy választó közönség annyira nem törődik, a beválasztandó polgárok személye iránt annyira közömbös, hogy erről tudomást is alig vesz és ha mégis akad egy — kettő, a ki óhajtaná tudni az előkészületek miben állását, mindenki biztosra veszi, hogy ezek az érdeklődők ,,be akarnak jutni4*! Nem egészen jó ez a közömbösség, ez a közöny — mely a jobbparti választó közönségre annyira reá neheze dett — jó részben az oka annak, hogy nem haladunk, hogy i p a r, keresk e- d elem, társadalmi élet, sőt a városiasság külső színe évről évre hátrább marad, és a helyett, hogy a székesfőváros a Duna mindkét partján egyöntetűbb képet mutatna, a helyett, hogy ez egyöntetűség felé közelednénk — inkább távolabb esünk egymástól. Buda a jól nevelt és szép szóval is megelégedő gyermek, Pest a rakon- czátlan és kielégíthetetlen testvér, mert itt mozognak, ha a kérés nem használ: követelnek, igy épülnek utak, közlekedési vonalak nyílnak a külterületeken, mig mi egy órai esőzés után sárban taposunk nem csak a mellék utczákon, hanem a város szivében a Duna parton is. A mi pedig a külterületen van — eltekintve attól az egy-két helyről a hova a pestiek nyaralni járnak — azt megbotránkozás nélkül nem lehet említeni sem. Ha az érdeklődést nem lehet fel- költeni, fel kell azt lármázni, de nem nézhetjük tovább csendes közönynyel azt a maradiságot, melyben évröl-évre tespedünk. Nagy hanggal, nagy dobbal megalakítjuk a budai érdekeket előmozdító bizottságot. Ez a bizottság se nem mozdít, se nem mozog, bocsátunk ki körlevelekbe foglalt kiáltványokat, de azzal nem törődünk, hogy azok elolvastassanak illetékes helyen is és még kevesebb a gondunk arra, hogy egy-egy felszínre hozott eszmét megvalósítani igyekezzünk. így kifogytunk mi már minden olyan eszközből, a mit a nyelv, a toll nyújthat, tehát folyamodjunk tettekhez, ha bizottságok, gyülé- sezések nem használnak, a mint hogy nem használnak — forduljunk azokhoz, a kiket bizalmunkkal megtisztelünk. Küszöbön a választás, gyűljünk oda össze mentői számosabban, hozza el mindenki a maga eszméjét, tárja fel azzal, hogy annak megvalósítását várja attól, kit bizalma bevisz oda., a hol tenni lehet, a hol tenni kell, igy azok, a kik beválasztásukat, — úgy a városi képviselő testületbe, mint a kerületi választmányba — óhajiják, valamint azok, a kiket ilyen óhaj kijelentése nélkül is a polgárság bizalmával megtisztel, tudni fogják, hogy mi a kerület kívánsága, mi a kerület érdeke? Erkölcsi kötelességük nekik azon a nyomon haladni, minden igyekezettel azon lenni, hogy az ilyen választó gyűléseken helyesléssel fogadott eszméket megvalósítsanak, a leszámolás órája úgy is elkövetkezik és az uj választáson társadalmi állásra, rokonságra, barátságra való tekintet nélkül ki kell hagyni azokat, a kik — köztudomásúlag — megelégedtek megválasztatásukkal, de nem tettek semmit! Általános szokás az nálunk, hogy egyes polgártársaink bizalmi tisztséggel túl vannak halmozva, ez nem helyes ! Az önkormányzat azért van széles alapokra fektetve, azért van annak annyi ága, hogy a polgároknak lehető nagy zöme részt vehessen benne, ha többen vagyunk — nagyobb sulylyal tudunk fellépni, igy lehetőleg óvakodjunk attól, hogy egy ugyanazon polgártársunkat a városi képviselő testületbe és a kerületi választmányba is bejuttassuk. Mert bármennyire is legyeu ez a polgártársunk rátermett ember, bármennyire legyeu is képesítve arra, hogy két ilyen bizalmi állást egy és ugyanazon időben j „BUDA és VIDÉKE“ TÁRCZÁJA. í A szent. Gellérthegyen. Ii a : Pilisy Róza. 1897. nov. 1-én. Halottak napja van, mindenki siet a te- j metőbe övéi sírjához. Csak én jövök ide fel j a szent Gellérthegyre a kálvária kereszthez, i ide helyezem el nefelejts koszorúmat, melyet I az én halottamnak hoztam, élő halott ő, ide van temetve emléke e kő kereszt alá, itt nyugodjék békében. Ti boidog emberek, kik ma a temetőbe siettek halottasokhoz, mi a ti fájdalmitok az enyémhez, a ti fájdalmitok csak gyönyör, hisz kedveseitek meghalt, a hant mindent felejtett, de az én halottam él ! s nekem mar halott. Ti boldog emberek, halljátok e imáin moraját, hallod-e te, te élő halottam ? Hallod-e sóhajom a késő éjszakában, mely hozzádszál az én halottamhoz. Ti boldog emberek, tudjátok-e mi az szeretni, és nem szerettetni Ez az élő halott, hol nincs feltámadás. Kora tavaszszal volt, én ki imádóin a budai hegyeket, szokásom szerént a szt. Gel- I lérthegyen sétáltam, s a kálvária keresztnél imádkoztam, amint imám befejeztem s térde-' iinről feleinelkedém, egy itju állt mellettem, s félve azt kérdezte — nem zavarta-e imám? — Zavartan mondtam neki nemet, s elsiettem onnan. 0 még sokáig állt ott, mert amint a hegy oldaláról öntudatlanul vissza néztem, láttam, hogy ugyanazon a helyen áll mozdulatlanul. Szép volt a kora tavasz, tavasz kell a kezdődő szerelemhez. Nem tudom mi történt velem, egész nap az ifjút, láttam, egy perezre sem tudtam másra gondolni, s alig vártam a reggelt, hogy mehessek szokott sétámra, éreztem, tudtam, hogy oi.c lesz ő akit nem ismerek, akit talán fel se ismernék, ha máshol látnám meg mint ott. a kálvária keresztnél Nem csalódtam, amint felértem s a kereszthez akartam menni, már ő ott volt és imádkozott. Igazán zavarban voltam, oda menjek-e! ne-e? amint ő hirtelen felkel, felém jön s azt mondja: — Asszonyom éreztem, hogy maga jön, s tudja mért imádkoztam ? hegy hallgassa» meg maga is ne csak az ur Isten, mert ha maga meghallgat, akkor meghallgatott az Ur, s mikor ezeket mondta felnézett az égre, majd reám függesztette szelíd szemét, aztán sokáig hallgattunk mindketten. Hogy mit feleltem neki, már nem tudom, zavarom — s az ő viszontlátása, bátorsága, a deli férfi ki imádkozva vár, a kora tavasz, az illatos rügyek elkábitoit, nem tudtam mi történik velem, s mikor hangzatos nevét megmondta, perczekig nem birt.am felelni, haboztam, nem tudtam mit tegyek, megmondjam-e nevemet, míg végre ő kíséretét ajánlotta, én még mindég hallgattam, de megindultam mint ha hipnotizált, volna, mentünk le, majd fel, aztán vigan kaczagva váltunk el, azt mondva a viszontlátásig holnap. így mult el a tavasz, mi nap-nap után találkoztunk, mint két jó pajtás, én őt Bélának szólitám s ő engem szinte keresztnevemen szólított — Már a nyár közelgett és Béla még mindég az én barátom volt. Barátom ? nem ! sokkal több, szerettük egymást nagyon. Ha az eső esett, Össze bújtunk az esernyőnk alá, olykora gellérthegyi kioszkba mentünk Ha szép nap volt, a fák árnyában terveztük a jövőt. Béla sokszor mondta,várjon csak majd ha a hegyaljában az uj hidon túl meglesz „Nyelvében él a Nemzet.“ A magyar egyesület jelszava. Budapest. 1897. VI. évfolyam 45. sz. íMinriszent hava j Vasárnan. november 7.
