Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-11-07 / 45. szám
betöltsön, ő még is csak egy ember marad és minden nemes tulajdonságai mellett sem ér fel két emberrel. Deltát nti itt a székes fővárosban nem is szűkölködünk rátermett, érdemes és értelmes polgárokban, nem vagyunk abban a szomorú helyzetben bogy csak példának okáért említem 40 bizalmi állást 30 polgártársunknak juttassunk, hiszen köztudomású, hogy minden bizalmi állásra válogathatunk tuczat számra a rátermett egyénekben ! ? Nagy baja a mi községi választásunknak, hogy a szabad választás teljesen nem érvényesülhet, a választó közönség nem ismeri egymást, igy kénytelen, kelletlen utalva vagyunk egy közbeeső intézményre, akijelölő bizottságra, és a választók nagy zöme egyszerűen tudomásul veszi, hogy ez a bizottság kiket jelölt ki, azokra adja szavazatát, úgy hogy tulaj dón képen nem a nagy választó közönség, hanem a kijelölő bizottság néhány tagja választja ki az érdemeseket, és bár szabad azokat törölni, más. nevet beírni, mégis a kiket a kijelölő bizottság jelölt, rendesen azok a megválasztottak. Ezen a dolgon úgy lehetne segíteni, bogy minden bizalmi állásra három polgár jelöltessék és a jelölteknek a nevei sorshúzás utján megállapított sorrendben kerüljenek a szavazó 1 a p o k r a, ekkor azután a választó kitörölhet két harmadrészt akár a saját meggyőződését követi, akár mások rábeszélésének enged. Ez által nem csak azt érjük el, hogy a szabad választás tágabb teret nyer, de egyes tulpártfogolt egyéneknek a bejutása is meg van nehezítve, mert a szavazó polgár minden rábeszélés daczára is szivesebben szavaz arra, kit ismer és a tisztségre rátermettnek tart, mint előtte teljesen ismeretlen egyénre. Alkalmas ez az eljárás arra is, hogy a választókat érdeklődésre sarkalja, a legnagyobb rész soha nem fogja magának az óhajtott Pálmaliget, ott fogom én magát várni, ügy elbuvok egy nagy pálma levél alá — kereshet ám sokáig amig megtalál. Aztán terveztünk. mi lesz a meleg nyáron, én fürdőre utazom, s maga ? kérdezém. Béla mélabusau nézett reáin. Maga fürdőre utazik s én itt maradok, itt marad a mi szt. Gellérthegyünk is. Perezekig komor lett, aztán ezt mondta : — Lássa maga független, senkije sincs, maradjon itt; ide jöhetne nyaralni a Gellérthegyre, én meg feljárnék a bicziklimen mindég a mikor szabad leszek. A bicziklijén ? kaczagtam az ideán, ka- czngtam, de kérését meghallgattam. A virágok kinyíltak s újra elhervadtak, én ismertem már a Gellérthegynek minden Drágát és tövisét, szívtam a hegynek tetején keletről, délről, minden oldalról ózondús levegőjét, de boldog csak a tavaszszal voltam szerelmünk kezdetén. Mert mikor beállt a nyár én hittem és csalódtam. És most, amikor e sorokat irom, két könny gördül le szememről arra a dér csípett sírhalomra, mely ott fent a kálvária hegyen az én halottam fedi. Ott van ő eltemetve a Kálvária kereszt alatt, melyre most teszem le a nefelejts koszorút. Halottak napja van, mindenki siet *■ övéi sírjához a temetőbe. Budapest. 1897. (2) _______________ BU DA és VIDÉKÉ november 7. azt a fáradtságot venni, de alkalmaséin akad arra, hogy a több száz rendesen kétezer felé hajló nevet tartalmazó választók jegyzékét tanulmányozza, de ha egy 30—40 nevet tartalmazó lap jut a kezébe, alig akad olyan választó a ki azt el nem olvassa és kedvet nem kap a kijelöléseket a saját meggyőződése szerint tenni meg ! Általános szokás a székesfővárosban, hogy ott a hol a községi választások érdekében mozgalom indul meg, az egymással szemben álló pártok országos pártpolitikai hitvallás szerint alakulnak, mintha bizony az önkormányzatnak, a községi érdekek szolgásának valami köze volna ahoz, hogy az országos politikában ki milyen párt állású?! Hiszen mi a közgyűléseken, a bizottsági és választmányi üléseken községi érdekeket szolgálunk és magát a székesfővárost, vagy annak egyes kerületeit közvetlen érdeklő ügyekben nagyon gyakran vannak egy véleményen azok, kik országos párt politikai kérdésekben egymástól megközelíthetetlen távolságban állanak. Mindennapi eset a szakbizottságokban, hogy ugyanazon országos párthoz tartozó egyének egymással szemben találják magukat, igy nincsen annak semmi értelme, hogy egy polgártársunkat, a ki az országos politikában nincsen velünk egy nézeten — csupáu ebből az indokból mellőzzük, bár meggyőződésünk, hogy községi ügyekben legjobbjaink, legrátermettebb polgártársunk egyikét ejtjük el benne, meggyőződésünk, hogy az önkormányzat gépezetében a közügynek szolgálatot tehet, és tenne is, ha az általános bizalom felé fordulna. Nemcsak az országos párt politikának de még a személyes ellenszenvnek sem volna szabad községi ügyekben vezető szerepet adni, a ki rátermett, oda való, győzzük le vele szemben személyes ellenszenvünket, politikai pártállásunkat és adjuk rá szavazatunkat ! így és csak is igy tudjuk kebelünkből kiválasztani a legalkalmasabb elemeket és igy nyerünk egy olyan testületet, mely szívvel lélekkel a kerület és közvetve a székes-főváros érdekeit szolgálja, igy juthatunk egy testülethez, mely háta megett tudva és érezve a választóközönség nagy tömegét — czél- jához segíti a kerületet, igy közeledhetünk Pesthez, hogy hozzá idővel teljesen hasonlók legyünk, igy nem korteskedéssel, hanem közös megállapodásokon alapuló választásokkal nyerünk a választottakban egy olyan hatalmas, tetterős és tenni akaró testületet, mely a budai érdekeket valóban képviseli, kívánságainkat sikerre vezeti, igy fogunk oda jutni, hogy az idegen, a ki székes fővárosunkat meglátogatja — nem fogja kétségbe vonni — hogy a Duna két partján elterülő város egy egységes önkormányzat alatt álló, egyforma elbánásban részesülő egységes város! Válasszunk tehát korteskedés és politikai érzelmek belekeverése nélkül de együttes akarattal és megfontolással! Emlékeim a szabadságharc/,ából. Irta: Dr. Hatala Péter. I. Btida váránci k ostroma. Vígan, énekszóval, vonult be Kmetty György tábornok hadosztálya gyönyörű májusi napon, — 4-én — a vörösvári ország útról Buda utczáiba. A népnek nagyja apraja az utczákra özönlött; dörgő, éljenekkel üdvözölt bennünket; kenyeret, bort, sonkát, szalámit, szivart, zsemlyét szórva közibénk. Kezet fogtak gyalogosokkal, lovasokkal és tüzérekkel . Közénk sorakoztak, átöleltek, velünk haladtak., mintha a csapatokhoz tartoznának . . . Katonák', polgárok, férfiak, asszonyok, ifjak gyermekek, vegyes tömegben masíroztunk. . Isten hozott benneteket! Éljen a haza! Éljen a magyar hadsereg! hangzott utcza hoszszaut minden ablakból, minden kapuból, minden boltból, mintha az utcza kövei is megelevenedtek volna, j akkora volt az örömrivalgás ! . . . Oly határta- ' lan a lelkesülés ! . . . Mi tüzérek voltunk a legfiatalabbak, tizenhat, tizenhét éves bajusztalan diákok... Jaj de fiatalkák! Eszem a leijüket, hangzott felénk, meg-meg czirógatták poros arezunkat. . Ily diadallal vonultunk be Budára — a várat ostromolni. Mi voltunk a várat körülzároló hadseregnek szélső baloldala, s táborhelyünk O-Buda. Öt honvédzászlóaljunk volt: a 10.. 23., 33. 45. és 120. lovasságunkat a Vilmos huszárok négy százada, és a Nádor huszárok két szazada képezte. Tüzérségünk két hat fontos üteg; az egyik lovas a másik, melyben én szolgáltam, gyalogüteg; azonfelül volt egy fél röppentyű ütegünk. Összesen 3350 gyalogos, 700 huszár, 16 ágyú, 4 röppentyű. A hadsereg jobb szárnya,Aulich hadteste, a Dunától a Gellérthegy déli alján s a székesfehérvári utón; azontúl Nagy Sándor hadteste tanyázott a Sashegy lábánál, a kis Svábhegyig terjeszkedve. Knézics hadteste a Krisztina varosban táborozott. Pesten Szekulics hadteste. Az összes magyar hadsereg létszama: 25,789 gyalogos. 5122 lovas és 142 ágyú vala. Aulich hadteste és Asbóth hadosztálya az isaszeghi csata — ápril 6-ika — után a Rákosra, illetve Soroksárra és Palotára jöttek, s innen nyug- talaniták a fővárosban heverő ellenséget. Ez ápril 24-én elmenekült, csak Hentzi tábornokot hagyván Budavárában négy ezer emberrel Aulich nyomukban a fővárosba jött, Ms- bóth pedig Soroksárról áthúzódott a Csepelszi- getre, s Ercsinél hidat verve a Dunán, jutott a budai oldalra ápril 28-án. Utánna vonult Aulich hadteste is május 2-án. A többi hadtestek Komárom felöl jöttek, ezek ugyanis az isaszeghi csata után Vácznak tartottak, • ott tönkre tevén az osztrák haderőt, ápril 10-én. —Hat nap múlva Nagy-Sarlónál döntő csatában verték meg az ellenséget; mely Komárom alul is elmenekült. Görgei Komáromban határozta el Budavár ostromát ; tehát Nagy Sándor hadteste és Kné- zicsé a Kmetty hadosztály innen fordultak vissza Budának ápril 29 én így jutottunk május 4 én Ó Budara. 1849-iki jan. 3 óin hagytuk el a fővárost s ötödik hónapra érkeztünk vissza, bejárván a Stureczeu keresztül, dermesztő hidegben, felső Magyarországot egesz a Branyiczkóig ; onnan Kassán át Kápolnáig ; és ismét vissza a Tiszán át, Tiszafüredtől éjszaknak kanyarodva Tokajon keresztül lejöttünk — újból a főváros felé, győzedelmes nagy csaták után Hatvan, Hort, Tápióbicske. Isaszegh, Váez, Nagy-Sarló, Komáromon át Budára. .' Ide hozott a kikelet... A magyar szabadságharca tündöklő meteora ekkor ragyogott legszebben!... Három hó múlva, augusztus 20-án már letettük fegyvereinket, a Kmethy hadosztály romjai, Erdélyben, Hátszegnél, az oroszok előtt.... Letűnt a gyönyörűn tündöklő meteor ! .. . II. Déltájban Kmetty- a 10. és a 33. honvéd zászlóaljakkal, egy szakasz huszárral és egy ágyúval, melynél én voltam az irányzó káplár, a Bombatéren elhelyezkedett, támadásra készen. Az ellenségnek talán két ágyúja volt az
