Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-10-24 / 43. szám
Október 24. Budapest. 1897. (2) Buda és vide ke Régi udvari élet Budán. — lila: Tarczai György. ----II Az első Anjou házbeli királyunk udvarának székhelye Temesvárott volt, majd Visegrá- don, a honnan a Zách Feliczian féle veres tragédia rémes emlékeitől űzetve, a királyné 0 Budára tette át udvartartását. Ekkor kezdődik az eddig mezőváros jellegével birt 0 Buda fénykora. Róbert Károly felesége fényes palotát építtet itt magának, nagyarányú templomot, melynek hire felülmúlja a budavári Nagy Boldogasszonyét, fenyes kolostorokat. Valószínű, hogy Nagy Lajos is ide szállott, valahányszor háborúiból, országos ügyekben tett utazásaiból visszatért. A régi várbeli királyi palota pénz- verőház volt; mikor Zsigmond trónra lépett, egy budai patriczius házában ütötte fel várbeli legény lakását. Itt élte világát szüntelen vigalom közepette : udvara néhány korhely cseh czimborából állott. Mikor azouban a magyar főurak viselkedésén elkeseredve fogságra vetették, megkomolyodott s kiszabadulván, minden udvari tisztességet magyarokkal töltött be. Magyar udvarával járta be a külföldet is, magyar főurak alkották kíséretét, mikor római király és német császárként a konstanzi zsinatra ment, ismét a magyar uraknak jutott a főszerep, mikor a franczia király meglátogatása végett Párisba, bevonult: Jan des Ursines, a ki ottani fényes fogadtatását leírja, kíséretéről megemlékezvén csupa magyar mágnást sorol föl. Minden Ízben magyar volt Zsigmond király budai udvara, melynek fénye semmivel sem állott alatta Róbert Károly olasz mintára szervezett visegrádi udvarának. Ha könnyelmű életmódjáról nősülése után le is tett, Zsigmond feleségevei. Borbála királynéval együtt egyaránt mulatni vágyó, pazarló természetű ember maradt. Valahányszor Budán tartózkodott, az udvari mulatságok, lakomák, táncz. vadászat, tornajáték egymást érték. Az alkalom minderre soha sem hiányzott, a külföldi udvarok követei egymásután látogattak el Budára, fejedelmi vendégekben sem volt hiány, mindez nem eshetett meg dáridó nélkül. Egy Ízben, mikor a király a török ellen készült g a seregek gyülekezési helyét Buda alá tűzte ki, a külföldről is egész raj kalandra vágyó lovag sereglett udvarába; egy hónapig látták ezeket itt vendégül s bog}7 mily drága mulatság volt ez, kitűnik abból, hogy az ezzel járó kiadások fö- dözése miatt kellett Zsigmondnak a tizenhat szepesi várost elzálogosítania. Az udvari élet Budán Mátyás király korában érte el fényének tetőpontját, akkor már a budai polgárok jó része kiszorult a várfalak malmot kereste, hanem a torony felé nézett tudta, hogy Pista a torony közelében van a pap házánál, — hm csak hogy alig nézett arra, az ura mellette termett — megölelte Mári darázs derekát, s azt mondja : Nem arra van a malom, Mári! — No képzelhetitek, hogy megijedt a lányasszony. — Lányasszony ? kérdé az álmából felriadt Böske, hát már miért volna lányasszony? — Hát csak biz azért, mert halála napjáig .az is maradt, mert biz asohse hagyta magához az urát. — Hiszi a piczi, Kányó néne, vihogott Bencze Kata. — Ne hidd ha nem akarod, persze hogy is hinnéd, hisz kettő is támasztja a kapud félfáját, nem tudod melyik köti be a fejed. — Jó van no, csak végezze be addig alszom egyet. — Ha alszol se bánom én, már pedig azt az ura mégis verte, ki is lökte, vissza is hitt, de azért mégse eresztette közelébe a gazdag molnárt, hanem minden Istenadta nap, nem egyszer, kiállt a tó szélére kiabálni, pipikéin, pipikém, gyertek ide, itt van a mag. Szegényt az Isten nyugtassa, azért nevezték el pipi Márinak. Aztán hát biz az addig kiabált pipikéin pipikéin amig csak végtére is meghallotta a Pista. közül.- a magyar főurak egymásután építettek palotákat, megvásárolt házaik helyén s ha a király távol is volt, fényes és eleven élet lüktetett a várbeli utczákon, jólét uralkodott a várhegyet házsoraikkal köröskörül övező, a budai hegyek alkotta völgyekbe meszire elnyúló külvárosokban. Mátyás király udvarában ép úgy, mint Róbert Károly idején olyanok is játszottak szerepet, <a kik Beatrix királyné révén kerültek ide. általában az idegenből Budára hozott fejedelmi felségekkel idegenek is szakadtak királyaink udvarába, a kik azonbau jelentősebb szerephez, a magyar főurak jogaikat féltékenyen őrizvén, itt soha sem jutottak, sőt rendszerint egészen magyarokká lettek, még az al- sóbreudü udvarnokok is, a mint azt a Ill ik Endre második feleségével a kíséretben Budára került Geinperleitnek is bizonyítja, a ki egyszerű trombitás volt s évek múltán visszakerülvén Bécsbe, nem átalutta az osztrák feje delem fiával sem szembeszállni, midőn ez a magyarokat s királyukat ócsárolta ; a miért aztan börtönre vetették. Hogy a királyi udvar még az osztrák Albert idejében is magyar volt, ezt egy, a bécsi udvari könyvtárban őrzött egy~ korú kézirat is bizonyítja, melyet valószínűleg Kottánerné, a csecsemő királyfi, a későbbi V. László dajkája irt németül, csodálkozva említvén fel, hogy Albert udvarában mindenki magyarul beszél. E kéziratban igy idézi magyarul a királyné egyik mondását: Istemert nem mis- sertem, a mi annyit tesz : Istenért meg ne sértse. Ezt a királyné akkor mondta, midőn a fehérvári koronázási szertartás alatt a lovaggáütések alkalmával a király kardja a kelleténél közelebb álló Kottánerné karjaiban pihenő királyi csecsemőt majdnem érintette. Dobzse László uralkodása alatt kezd elhomályosulni az udvari élet fénye Budán, a mely azonban azért mindvégig eleven volt, sőt a szerencsétleu II. Lajos trónralépése után nagyon is vig. A mulatni vágyó Mária királyné udvarmestere, Brandenburgi György kifogyhatatlanul leleményes volt a külÖmbnél külömb mulatságok kieszelésében: sólymászat, táucz, maskarás menetek naoirenden voltak. A Rákos mezején az országgyűlésen a köznemesség lázongott, királyát szidalmazván; senkit sem zavart a mind nagyobb mértékben elharapódzó elégületlenség. A török seregei feuyegő gyorsasággal közeledtek Magyarország hátárához; a királyi udvarban örökös pénzzavarok mellett is vígan éltek azután is, hogy II. Lajos a pogány ellen táborba szállott. Egy solymászattal eltöltött napot követő éjjel, hozták hírét a mohácsi veszedelemnek: Mária királyné hirtelen szekérre rakatta értékesebb holmiját, lámpát vivő udvarhölgyeivel kiosont a várkapun s gya. — „Persze hogy meghallja a kakas, ha a tyúk szólitja hamar szalad a szemét dombra, mondja a büszke törvénybiró lánya. 1 — No biz az nem szaladt hamar, mert inajduem egy esztendeig váratott magára, már a szegény Mári le is tett róla, hogy Pista el- gyüjjön, tán az Isten is úgy akarta, egy este Mári a városból egyedül ment haza s Pistával találkozott, épp a temető kapujába, egy kicsit meg is rezzent, hogy éppen itt találkoztak, de csakhamar belenyugodott, aztán megbeszélték hogy ha a gazda a Szertesneki vásárra be megy vasárnap, hát Pista ki megy a malom alá a tó partjára. Ki is ment, a szél sivitott hordta a havas esőt de Pistát ott várta a szegény Mári, Pista el is jött a megbeszélt időre, és leikeim mi történt, — mi nem történt, csak annyit tudok hogy kibékülték — igen ám Mári szívből, Pista meg színből, mert hát Isten bocsás azt irta Pista egy czédulára, amit betett a Sivár János molnár ablakába — hogy... amint, Mári aja-, káról az első és utolsó csókot letörültem ......... abban a perczben kötélhurkot tettem a nyakára és megfojtottam, ott keressék a Gesztenyési folyóba a mi szerelmes holt testünket, — a bizon. — Szegény Mári, nyugtassa meg az Isten most meg azt beszélik, hogy haza jár a lelke de még a hapgját is hallják, amint kiabálja pipikém, pipikém. log sietett a mai Krisztinavároson át a bécsi orszagutra, hol udvarával kocsira szállt, hogy soha se térjen vissza többé Budára, melyet a királyi udvar fénye tett nagygya, mely királyi udvar nélkül a szerencsésebb fekvésénél fogva rohamosan fejlődő balparti testvérvároshoz képest ma olyan csöndes, elhanyagolt, szegényes, mint egy hátramaradt vidéki varos. Országos immkásrokkantház. Irta : Dr. Hódi/ Lajos. Déri Gyula igazg. alelnök, az „Országos Nemzeti Szövetség“ 1897-ik évi augusztus hó 2-án tartott VI. rendes igazgatósági ülésén a következő indítványt terjesztette elő : „A vidékén alakuló nemzeti szövetségek figyelőiét hívjuk fel arra a körülményre, hogy a Nemzeti Szövetség czéljai közül tanácsosnak tartja kiemelni azt, melynek megvalósitasa egyrészt legégetőbb szükséget képvisel, másrészt legalkalmasabb arra, hogy a szövetség humánus törekvéseire az ország ráirányuljon. Ily feladatnak ismertük fel az első magyarországi munkás rokkantház intézményének felállítását. Abban a reményben, hogy ez intézmény óriási I jelentőségre nézve a t. vidéki szövetségek velünk egyetértenek, felhívjuk e szövetségeket, hogy a munkás rokkanthaz megalakításához szükséges összeg összehozására kezdetben bármily csekély összegű külön alapot teremtsenek, melynek növelésére időszakonként kellő gondot szíveskedjenek fordítani, esetleg egy külön rokkaiitházalap kezelő bizottság utján. Hozza teendő volna még, hogy a rokkanthaz vagy házak semmi esetre sem a fővarosban, hanem később megállapítandó egészséges levegőjű olcsó vidéki székhelyeken fognak építtetni. Déri Gyula első volt azok közt, kik áthatva a nemzeti szövetség megalakításának szükségétől, annak szóval és tollal egyik lelkes alapítója, apostola lett. A szövetség szervezésének nehéz munkájában oroszlánrészt végzett Déri már korán figyelmeztetett arra, hogy a szövetség feladatai közé nem szabad a humanizmust csupán általánosságban felvenni, hanem a szövetségnek a munkások sorsán konkret eszközökkel keli javítania. Déri e helyeslendő irányelvéhez maradt csak hű, midőn a most ismertetett nagy horderejű indítványát megtette; és az igazgatóság átértve az intenczió helyességet, egyhangúlag és osztatlan lelkesedéssel fogadta el az iudit*) A Neraezeti szövetség Emléklapjából. A fonóba nagy csend lett, elállt a lányok lélegzete, meg az orsó pergése, arra a szóra „haza jár “ s egyiket, másikat a hideg is rázni kezdte mikor a fonó ajtaja kinyílt. — Adj Isten jó estét, szólt Sivár Janos a Gesztenyési molnár gazda, hát fontok lányok fontok és pletykaztok? Igaznak is beillik az amiről beszéltünk gazd uram, mondja Kányoné. Azt beszéli itt egyik másik, hogy hát a szegény Mari a gazd- uram felesége hazajár vagy7 mi ? Sóhajtott egyet Sivár Jáuos aztán keresztet vevte, magára azt mondta, hát biz a szegény megjelent a jó múltkor is, meg tegnap is, és az a kívánsága, hogy innen a, ebből a fonóból vigyek magamnak asszonyt, hát ha va- lainelyitek rászánná magát s lenne a feleségem. .. No de hát majd meglátjuk. ' * * * Újra elmúlt 3 év, a fonóba vígan pgreg az orsó. Pipi Márit rég elfelejtették, csak néha korba emlegetik, olyankor, ha valaki Gesztenyésen járt s hírül hozza, hog}7 kisértet jár a Gesztenyési mállóin mellett, s azt kiáltja pipikém, pipikéin. (Vége.)
