Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-09-12 / 37. szám
Budapest. !897. (2) Szeptember 12. VIDÉKE BUDA és „Ez országnak te vagy főgond viselője, Mindenekben a legserényebb segítője, Ellenségtől megmentője. Hiveid reménységének felébresztője.“ („Cantus Catholic!* 1651. óv.) Téged esdekelve kérünk: Légy a csüggedök reménye, a szegények gyámola, Szenvedők vigasztalója, sebhedettek orvosa. Légy erőnk a bünveszélyben, a halálban ápolónk, Lelki üdvük szent ügyében légy fiadnál pártfogónk. (Szabó Imre: 1854) Ámen. A fővárosi közmunkák tanácsa működése 1896-ban. A Lukácsfiirdö előtti „malomto“ áthidalása és a II. kér. Zsigmond-utcza rendezése. (Vége.) Az egész hídépítés október 15-étől már- czius 30 dg tartott. Ez alatt az 5 és 1 */2 hónap alatt a kéméig téli időben, miutegy 500 ni3 * * száraz földmunkát, 754 m3 pilléralapozást, a pillér helyéről majdnem ugyanennyi iszap és kőtörmeléknek a légzsi ipen át kotrógéppel történt kiemelését, négy boltívnek, egyenként 28 50, összesen 114 m3 falazását, 81 m3 hátfalazatot, 48 m3 * * * fölmenő falazatot, 58 f in. fedősort, a boltozatoknak aszfaltlemezzel való behúzását, bétonra állított elzáró falakat stb. mellékmunkálatokat u. m. gépház, gőzgép állványok, keszonok szerelését es mindazt, a mi egy ily munkálatnak helyes és tökéletes végrehajtásával jár, végezték, úgy hogy a végrehajtó vállalatot csakis elismerés illetheti. A keszonok lesülyesztésekor az egyikben 3 hatalmas ágyúgolyót, egy másikban pedig egy őrségi magyar, vagy török kardot találtak néhány nagyobb állatcsonttal együtt, melyeket a székes főváros múzeuma számára, illetékes helyére juttatunk. A hídszerkezet tervezésekor figyelemmel kellett lenni a Zsigmond-utcza leendő végleges útsziu-vtszonyaira. Ugyanis a Császárfürdő épülete nem áll a szabályozó vonalon, hanem ki- szögel a Zsigmond utczába. E fürdő épületnek a jövőben megtörténő újjáépítésekor a Zsigmond-utcza úttestében az általános szabályozó terv szerint, az itt levő magaslatokat mintegy másfél métérrel keli majd leásni a — 9'72 m. Duna 0 pont fölötti végleges utszin magasságra, a tó déli végénél pedig — 9-59 m. végleges utszin magasságra. A hidpálya legmélyebb utszin-magassága pedig ez adatokból —9*75 m.-nek adódik meg, úgy hogy ettől a tó víztükréig csupán 1*28 | méter magassági különbség áll rendelkezésre. Ebbe bele kellett szorítani az alapzatos gránitkoczka kövezetét és a boltozat záró kő- sorának vastagságát, úgy hogy a boltozat záró kősorának alsó vonala a viz tükrétől még elegendő magasságra essék. Iunen van az, hogy a boltozat válla és egy része a viz alá került, s a boltív aisz éle a vizszintől csupán 45 cm.-re lehetett, a mi egyébként a tiszta átlátszó vízben jóformán föl sem tűnik. Ma még a Zsigmond-utcza e szakaszát az ideiglenes magasságban fekvő Császárfürdőre és a végleges magasságban fekvő Lukácsfürdőre való tekintettel miutegy 90 00 m. hosszban gyámfallal kellett hosszában elválasztani, melynek első végénél e két útvonal közel vízszintes síkban egyesül, inig a felső végénél mintegy 18*00 m, hosszú és 7%-os lejtésű utczaszakasz köti össze az alsó- és felső utat, még pétiig a 3. ábrán látható módon olyképpen, hogy az alsó és végleges utszinma- gasságban megépített 6 öl szélességű aszfalt- burkolatit rész mellékút gyanánt szerepel, s abban van a közúti vasút fürdőálloinása is. A felső 10 öl szélességű rész 1 84% eséssel ér le a Császárfürdő sarkától — 11*15 m. magasságról, mintegy 117 00 ra.-nyi hosszban —895 m.-re s onnau mintegy 22 m. hosszban 1% eséssel a végleges — 8*53 m. utsziu magasságra, a honnan azután az Üstökös- utczáig már a végleges állapot volt létesíthető. Mivel az ideiglenes, mai felső-utczasza- kasz jó része a hídon fekszik, természetesen az úttest támasztó oldalfalazatát is il}? magasságra kellett fölemelni s a rajta levő fedősor és kerítés is 1 84°/° lejtéssel bir. A végleges állapot megteremtésekor azonban a hidpálya északi és déli vége között az utszin-magasság külömbsége alig észrevehető csekélységgé redukálódik, úgy hogy a hidpálya oldalát annak idején majdnem vízszintesre lehet lebontani. Mivel pedig a Császárfürdő alapítványi intézmény és niucs rá kilátásunk, hogy új és nagyobbszabásu építkezésbe bocsátkozzék, az itt létesített mai állapot igen hosszú időig minden valószínűség szerint megmarad. Mind e munkálatok teljesítésével fölmerült költségek a következőképen alakultak ; 1. A tóban eszközölt előzetes próbafúrások: 1250*34 frt. 2. A tó beboltozása és falkerités építése : 75811*09 frt 3. A Zsigmond-utcza rendezése 54472 78 forint. 4 A Lukács- és Császár-fürdők kártalanítása: 2915‘73 frt. ezon alakot nyerje, melylyel 400 év | őratt nemzeti királyunk, Hollós Mátyás : bőkezűségéből bírt Ezen ősrégi templom ujjáalakitása a Mária kultusz újabb dicsősége ! Felséges urunk őseinek a szent- emlékű magyar királyoknak példáját követte, a magyar törvényhozást Sz. István szelleme hatotta át, midőn a múlt év május 3-án a magyar nemzet ezredéves fennállásának hálaadó ünnepélyét a bold. Szűz tiszteletére felszentelt ezen ősi templomban tartotta. Egy ezer évnek bánatos sóhaja csendült meg a felhangzott régi Mária-énekben : V Sirnalc és könyeznek sokaknak szemei, r- Bánatba merülnek özvegyek szivei; ’y Űzd el a háborút, dög-halált, éhséget, \ Szerezz országunknak csendes békességet. Tudod, hogy Szent István örökségben hagyott, Szent László király is minket reád bízott! Magyarországról édes hazánkról, Ne feledkezzél meg szegény Magyarokról. („Boldogasszony Anyánk“ ének a török hódoltságból.) így vonul végig, k. k. ! Magyar- ország 900 éves keresztény történetén Sz István ap. királyunk hagyománya: a vallás ápolása, a bold. Szűz tisztelete ! Vissza, kedves nemzetem ! vissza Sz. István hagyományához; és a haza újra fényre derül és boldog lesz a magyar ! Most pedig feléd fordulunk, te 900 éves dicsőségünk és fájdalmunk csendes tanúja és nemzetünk szent ereklyéje, „te dicsőséges szent jobb kéz, melyet magyar óhajtva néz“ áraszd áldásodat Urunkra apostoli királyunkra, bölcs és jóságos Atyánkra; hintsd áldásodat az ország törvényes kormányára, vezéreljed a keresztény bölcseség utján, hogy keresztény észszel és magyar szívvel intézze az ország dolgait ! Áldd meg a magyar katli. egyház fejét, hazánk bíboros főpapját, hogy a békében legyen bölcs tanácsadónk és jóságos atyánk, a harczban pedig bátor és rettentlietlen vezérünk. És te, égi szép Szűz, hazánk Nagyasszonya hű magyar népedet vedd oltalmadba; hozzád sóhajtunk, mert: A szalmaözvegy. 1—Irta: Hrusz Árpád János. (Petőfi Sándor unokaöccse.) — Úgy bizony, egy óra óta valóságos szalma- | özvegy vagyok. Elutazott a feleségem, a gyerekek ezek a szőke fürtü angyalkák, mind elmentek nyaralni, nekem meg olyan jó legény kedvem van, mintha az az öt év, a mit boldog házas életben töltöttem, nem volna még a hátam mögött. De nem is csoda, hisz annyit beszéltek nekem erről a gyönyörű aranyszabadságról, a szalma- özvegységről. Könnyed léptekkel járom át a szobákat, megállók a tükör előtt, egy utolsó pillantást vetek még bele ; minden jól van, gallér, nyakkendő, virág, most már fel a hódításra. Erre a gondolatra elpirulok, de aztán megnyugtatom magam, hisz szabad mert szalmaözvegy vagyok, no meg csak nem ülhetek otthon, mert megöl az unalom, Istenem, mityen okos ember lehetett az aki az unalmat kitalálta. Csak azt szeretném tudni, hogy hol vacsora) jak, ahá már megvan, elmegyek a ^szalma- özvegy vigaszához11 czimzett vendéglőbe, mert ott vannak a legszebb pinczérlányok, meg lesz ott talán egy pár régi czimbora is De bizony en nem éreztem jól magam a „szalmaözvegy i vigaszánál,“ oly szokatlan volt most itt minden. Örömmel szívtam az esti levegőt a mint kiértem az utczára. A mint tovább haladtam a körúton, egy nő tűnt fel nekem, s homályosan úgy emlékeztem meg, hogy már akkor is utánam jött, a mikor én a vendéglőbe mentem. Egy gázlámpának támaszkodva bevártam, sürü fátyol takarta el előlem arczát; amint mellettem elhaladt erősen arczomba nézett, én megszólítom, felajánlom kiséretem „kotródjék“ volt a rövid válasz. Istenem, milyen szépen csengett, fülembe ez a máskülönben nem ép kellemes válasz, ha az én feleségemnek ilyen szép hangja volna én volnék a legboldogabb ember az egész világon. Hátha ez evvel a csengetyű hangjával (de nem házmesteri csengetylit gondolok) azt mondaná szeretlek, tied vagyok ! és milyen gyönyörű termet, milyen piczi lábak, a feleségemmel össze sem merem hasonlitaui. De hogy felizgatott ez a kis boszorkány, megérem, még belészeretek ; nini, megfordult s jön felém, ah tehát az előbbi kosár színlelt dolog volt csupán, s most ő maga jön hozzám, Igazán pompás, nagyszerű. Alig voltam túl a bemutatáson, pár lépésnyire meglátom anyósom és apósom, rémülten súgtam meg neki a közeli veszedelmet, mire ő karját karomba fűzte, mintha a feleségem lett volna. — Hol jártok gyerekek ily későn ? kérdé anyósom, — majd elkísérünk benneteket hazáig, úgy is beszélni akarok Ilonkával. (így hívják feleségem.) Én kétségbe estem, hogyha észreveszi anyósom, hogy nem a feleségem van velem, kész a botrány; de nem vette észre, bámulatos egy nő, milyen ügyesen adja szerepét, az én feleségem százféle ügyetlenséget csinálna hasonló esetben. De mi lesz a kapunál az már szent igaz, hogy a házmester rögtön megsür- gönyzi feleségemnek, hogy idegen nővel tértem haza, mert feleségem házmesterünk gondjaira bízott mikor elment. Végre elbúcsúzott anyósomtól s jött fel a lépcsőn, legnagyobb csodálkozásomra még a kapus sem vigyorgott szemem közé. Fent a lakásban igen hevesen beszélt és szörnyen haragudott azon, hogy nekem feleségem van. Istenem mintha oka volnék én annak. így haragosan volt csak igazán szép, azok az izgatott kézmozdulatok egészen elbűvöltek, arczát még mindig fátyol takarta. Azt mondta,
