Buda és vidéke, 1897 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1897-08-29 / 35. szám
Budapest. 1897. (2) BUDA és VIDÉKE A fővárosi közmunkák tanácsa működése 1896-ban. A lukácsfiirdö előtti „malomto“ áthidalása és a II. kér. Zsigmond utcza rendezese. A Lukácsfürdő és császárfürdő előtt, húzódik el a Zsigmond-utcza, mely O-Budát a főváros belsejével köti össze Az ó budai gyárak hemzsegő, hatalmas kocsiforgalmat támasztanak ezen a fő útvonaton, a mit ezen az ut- czán kell lebonyolítani megoszthatatlanul, mert magát a lakott városrészt e fürdőtelepek mentén összeszoritja egyfelől a Rózsahegy és a Józsefhegy, másfelől pedig a Dunapart — se torkolatnak csupán ez az egyetlenegy utczája van. A Zsigmond-utczát még ezenfelül meg- szükitette a Lukácsfürdővel szemben levő u. n. „malomtó“1-nak az utczába benyúló része is, melv az utczatestböl mintegy 40 00 m. hosszúságú és közel 7'00 m szélességű területet foglalt el. úgy hogy e helyen állandó forgalmi zavarok támadtak. A hatóságok többizben foglalkoztak azzal, hogy az ilyképen támadó bajokat elhárítsák. Már ezelőtt 30 évvel fölmerült a rendezés eszméje ; az első komolyabb számba menő tervezeteket azonban a fővárosi mérnöki hivatal 1882. év február hó 15-én mutatta föl. Részint a megoldás módja fölött eltérő vélemények, részint pedig a vele járó költségek előteremtésének nehézségei hosszú időit át halasztgat- ták a fölmerült külömböző tervek bármelyikének is a megvalósulását, mig végre az orszi- gos kiallitás. ezt az ügyet is dűlőre juttatta. A mérnöki hivatal kétféle megoldást ajánlott. Elsőben mintegy 1000 m3 iszap, kövecs és palatörmelék kiemelésével és 35 drb. béton- alara állitotr, de csak igen gyengén alapozott oszlopon nyugvó téglaboltozatokkal, medencze- szerű leg tervezte meg a tónak a szabályozó vonaltól a Zsigmond-utczába benyúló részében való befedését. A második omegldás abból állott volna, hogy a s-abályozó vonal helyén támasztó falat terveztek és innen a Zsigmond- utczáig terjedő tórészt egyszerűen be akartak tölteni. Ez utóbbit a fürdőtelep tulajdonosai nem engedték kivitelre juttatni, mig az előbbi tervezet végrehajtásához megtett előmunkálatok közben, a főforráshoz közelebb eső tórész elrekesztésére szolgáló zárófal építésekor, a tavat lecsapolták, ugyanekkor annak nyugati oldalán bővizű forrás fakadt, az elzárt részben a viz tükre egyidejűleg leapadt s ennek következtében a munkálatokat meg kellett szüntetni. Ezután oszloppal és rácsos gerendatartóval, zóré vas befedéssel akarták áthidalni a tavat; ezt a tervet azonban a fürdőtulajdonosok ellenezték és helyette 1890 ben már kétféle tervet ajánlottak a végrehajtásra, melynek egyike szerint a tó áthidalását egy közbenső | oszloppal 2 nyílású rácsos főtartóval tervezték i s a kereszttartók egyik végükkel a főtartóra, másik végükkel a régi falra támaszkodtak 1 volna. A kereszttartók között parabolikus Mo- nier-ives lemezeket terveztek, a vasszerkezetet pedig Monier-szerüleg betonnal akarták bevonni. A másik terv szerint egy rácsos főtartóval, egy nyílással is áthidalták volna a 40'00 m. széles tavat. A szerkezet részletei az előbbihez teljesen hasonlóak. A mérnöki hivatal 1891-ben természetes lejtőjű kőtöltést tervezett e tórész betöltéséhez, s a tóból kivezető 3 csatornát czölöpsorokkal, illetőleg szádfalakkal kívánta meghosszabbítani Ennek a tervezetnek a végrehajtása azért dőlt dugába, mert a tavat le kellett volna egészen csapolni s az iszapot szárazon, vagy pedig kotrás útján kellett volna eltávolítani. Mindkét esetben a vízviszonyok teljes megzavarása elkerülhetetlen lett volna, a mi a fürdők használatát érzékenyen sújtotta volna, úgy hogy e tervnek megvalósítását legfőképen a fürdőtulajdonosok ellenezték Ekkor a főváros tanácsa türelmét vesztve. 1893. január hó 19-én hozott, határozata szer nt e kérdés megoldását elejteni kiváuta. Ezalatt azonban Wünsch Róbert vállalkozó ajánlkozott arra, hogy egy 50 00 m. hosszú vas-ivtartóval áthidalná e tórészt, de e terv szerint a hid pályája oly magasra volt . fektetve, hogy kiállott volna a végleges út- ; színből. Ugyancsak Wünsch beton vasszerkezettel és hat oszloppal, igen gyönge martokkal j is át akarta hidalni a tavat, de ezek a tervek sem feleltek meg. A legutolsó ajánlatot a Schlick-gyár tette, mely szerint közbenső ősz lop nélkül. 42 00 m. hosszú, közepén 5 00 m. magas szabadon álló, ivalakú főtartó alkalmazásával, melyen kereszt- tartók egyik végükkel, a tavat kerítő régi falon pedig a másik végükkel feküdtek volna. — óhajtotta e kérdést megoldani. A kocsipálya alatt másodrangú kereszttartók, ezeken zoré-vasak, kavicságy, koczkaköve- zet és a gyalogút alatt kisebb méretű másodrangú hossztartók voltak megtervezve. A főtartó 2 végpontja hidpilléreken nyugodott volna s ideiglenesen a jelenlegi, annak idején pedig a végleges útszinbe lett volna illeszthető. E terv szerint is a nehéz vas kereszttartók egyik végükkel a régi és merev falra s másik végükkel a rugalmas főtartóra támaszkodtak volna, a mi már magában véve hibás ; de egyébként is a kényes forrásvizeknek e helyen és oly közelből való kigőzölgése a vasra mégis csak ártalmas, annyival inkább, mert a vasszerkezetnek az útviszonyok miatt, a tó vize fölött igen alacsonyan kellett volna feküdniük, miáltal a föntartasuk, a rozsdásodás ellen való állandó megvédésük úgyszólván lehetetlenné vállott volna. vennünk, hogy a codexirók a helyesírásban | nagyon figyelmetlenek voltak s igy könnyen lehet ez puszta tolihiba is, mivel k a szó végén ily alakú volt -.cat pedig l. Ismeretes dolog, hogy a régi nyelv a fokozásban eltér a maitól, amennyiben a felsőfok képzésénél használt leg szócskát vagy még épen nem, vagy nagyon' ritkán használták, hanem más alakokkal, körülírással pótolták a felső tokot. E codexbeu is csak leg ottan, és legméltóságosb alakoknál fordul elő. különben pedig körülírással képezi, mint mentöl alól, fölötte igen én szerető húgom, irgalmasságos, jóságos, tisztességes, édesség es, vénséges. bői számnév képzőül a puszta d szerepel az -ik kiemelő képző nélkül, mely csak egykét esetben van meg, sőt sorszámnévkép szerepel a puszta más is, mint manap is a székelyeknél másod vagy második helyett. A mi az igeragozást illeti, az ik-es igék végszója következetesen meg van tartva e co- dexben. A múlt időt a rendes codexi alakokban találjuk, mint vén, tőn, voltanalc stb. A jövő idő kifejezésére az -and, -end képzős alakokat használja mindig. A fog segédigével szerkesztett igealakot csak egy ízben találtuk: el fog szakadnia. E jelentő módú alakokkal szemben sokkal fontosabb, jelentősebb alakokat mutat a felszólító mód szabadok, jobbéhok, bizonyillád, fordóhad alakjával s a feltételes mód szármáz- néjék, történnéjék, lalcozniék, gondolkodnéik, mon- danája, látnája, esmérnéje, akarnája alakjaival, mely utóbbiakkal a göcseji nyelvjárásban még manap is találkozunk. a névragozásra nézve megemlíthetjük, hogy amint a régi nyelvben általában, úgy itt is a többesszámú birtokos mellett a birtok is többesi személyraggal van ellátva, mint pl. királyoknak kazdagságok A főnévi igenév is rendesen személyragozva fordul elő, bizonságot akarok vennem tőled-, sőt az igenév eredetibb alakját is megtaláljuk sok esetben : Szólítanak tennie, kezdesz gondolkodnia, ne szűnjél imádkoznia Eredetibb lativuszi rag van e szóban : kivé (ki); ily jelentése van a -lan -len, raguak is e szóban: > virradótan. Az időhatározó -kód is előfordul: naponkéd. Még egy-két, különösebb ragozott alakot is fel kell említenünk : nálamnál, harmad na- pignál, tőiénél. * * * Sok érdekes kihalt és különös jelentésű ..> Au gusztus 29. Mindezek urán oly megoldást kellett keresni. hogy a tó rész áthidalásakor a tavat ne kelljen egészében lecsapolni, továbbá, hogy a tó területéből minél kevesebbet kelljen elvonni és végül, hogy a már eddig talált es esetleg még fölfakadó forrásokat meg ne zavarják s a vízviszonyokat meg ne bolygassák. Ez elvek szemmel tartásával műszaki osztályunk több tervet készített, • nevezetesen: czölöprácson nyugvó téglaboltozatú, továbbá légnyomású keszonokkal alapozott pilléreken kőboltozatú, valamint ugyanily pilléreken Monier-rendszerü vasbéton ivekkel való áthidalás terveit dolgozta ki, valamint hogy a pilléreknek kutakkal való alapozását is kombináezióba vette. Ezek után azt az ajánlatot tettük a székes-főváros közönségének, hogy a „Malom-tó“ beboltozására. illetőleg áthidalására és a Zsigmond-utcza rendezésére előlegezzük a költségeket, ha a főváros a légnyomású keszonokkal alapozott pilléreken nyugvó kőboltozatú áthidalás terve szerint, melyet az 1. és 2. ábrában mutatunk be, e múnkálatokat a kiállítás megnyitásáig végrehajtjuk ; mert a fürdőtelep előtti rendezetlen állapot ennél továbbra már meg nem tűrhető. Ezenkívül hajlandón k nyilatkoztunk arra, hogy a tóáthidalás és az utczarendezes végrehajtását elvállaljuk; ezt a főváros közgyűlése köszönettel fogadta, úgy hogy a tervek gyors letárgyalása után a munkálatokat 1895. október 5-én meg lehetett indítani. E munkálatok két részből állottak. Nevezetesen a tó áthidalásából és a Zsigmond- utcza rendezéséből, mely szerint utóbbin értendő : a régi úttest felbontása és leásása, valamint egy 200 méter hosszú 95/G9 m. belvi- lágu új közcsatorna építése, melybe az új házi csatornákat és az utczai víznyelő csatornákat, kellett betorkoltatok továbbá új vízvezetéki és légszeszcsövek lefektetése, új kandeláberek fölállítása, gyámfalnak az építése, asfalt es új gránitburkolatok létesítése, a Zsigmond-utcza- uak 16 ölre való szélesbbitése, valamint a villamos közúti vágányok lefektetése. A tóáthidalás munkálatainak végrehajtásával Gaert- ner és Zsigmondy vállalatot, az útrendezes munkálatainak végrehajtásával pedig Hirsch Mihály vállalkozót bíztuk meg. Mindenekelőtt némi nehézségek között megépítettük az utczai új közcsatornái, mely alkalommal az építő árokba betóduló forrásvíz ellen kellett állandóan védekezni. Ezalatt hozzáfogtunk a tóáthidalás munkálataihoz is Egész télen át szakadatlanul folyt itt a munka, s a midőn 1896. év tavaszán az útrendezes hátralevő részei is elkészültek, megnyílt a tágassá és újjá alakított Zsigmond-utcza, melynek jelentékeny szakasza most már a tó fölött épített kőhidon terül el és a főváros érdekesebb közmüvei egy újabb alkotással szaporodtak. Ez a kőhíd, 4 nyílású. A parti és mederpillérek, teherbíró talaj igen változó alakulása szót mutat fel e codex jelentéstanában is: alávaló (vilis) öltözet, álejt, (putare), állat (rés), megápol (megcsókol), bátorság (securitas), ezueza (darda). megenyhitem (castigare); ég (Stella), féruha (velum), gyárát (mivel), hagyapás (köpés), hamarja (verseny), hévon (üresen), hiedelem (ref- rigerium), hitság, hit (stultitia, stultus), holtai (reggel), hős (ifjú), iszamó (csúszós), jog (jobb, pl kéz), joh (gyomor), jószág (virtus), képutálás (hipocrisis), késálkodni (küzdeni), kutya (taberna- culum), malaszt (consolatio), marha (vagyon), monnöfél (mindkétfél), mulat (időt tölt), ravasz rómaság (római birodalom), sing (három sing gyolcs), kiszármazni (kiömleni), kiszegik (kitörik), megszontyorodni (megszomorodni), szoros (szigorú), tartomány (possessio), iirozni (lopni), válál (birtok), vallani (bírni), venerék (ital), vetődni (vetekedni, mérkőzni), zajosit (megrészegít). Az igekötőket is sokszor más jelentésben használja, mint ma pl. a meg igekötőt be, ki, le, fel jelentésben. A mutató névmásból keletkezett névelőt még e codex is többször elhagyja. A visszatérő névmásoknál nem tesz külömbséget a személyre mutató ki s a dologra mutató mely között. Az eszközhatározó által névutó egészben véve csak kétszer fordul elő, különben mindig miatt áll. A nélkül névutó még
